Athenaeum, 1842/2. félév
1842-07-03 / 1. szám
(71* 'ga*só fj4?/ ATHENAEUM. HATODIK év. ma Második félév. Pest, vasárnap, július .t. 1842. 1. színű Az Athenaeumból hetenként háromszor , úgymint kedden csötürtökön és vasárnap, jelenik meg fél fél ív. Ara helyben kihordással félévre 3 ft, postán boríték alatt 3 ft 48 kr. ép. Évnegyedenként is válthatni példányt 1 ft. 40 kr. helyben, és 2 ft. postán. — A’szerkesztőség ismeretlen kéztől csak bérmentes leveleket fogad el. — Kiadó hivatal Pesten, Borz-utczában (Neumayerház 222. szánt. az apácza-templom’ közelében , földszint jobbra. vt színházi drámajutalomról. Nemzeti színház eredeti dráma nélkül alig képzelhető. Eredeti dráma nélkül a’ színház félig bitorolja, vagy legalább előlegezi a’ nemzeti nevet: test, melly idegen lélektől mozgattatik, álarcz , melly megett valódi képet hiába keresünk. ’S ki elégednék meg a’ színházat nyelviskolául tekinteni csupán, midőn arra nem elég alkalmas ’s másfelől sokkal czélszerűbb intézetek vannak? Ki ne várna tőle nemzeti érzelmet, okulást, lelkesedést ? Okulást saját hibáinkon, lelkesedést erényeken, mellyek iránt nemzeti rokonszenvünk van. Ezeket idegen drámákból, bármi jelesek, olly könnyen vérré válhatólag nem meríthetni. Az eredeti dráma a’ nemzeti színház’ lelke. A’ nemzeti színház’ értéke együtt jár az eredeti dráma’ értékével; emelkedése, virágzása ennek emelkedése és virágzása a’ nemzeti színháznak is : egyik a’ másikat feltételezi. Ismerjük el műbiráinknak azon szigorú ítéletét, hogy nemzeti dráma nincs, annál főbb ok mindent elkövetni, hogy legyen. Hihetetlen, hogy hat milliónyi népben ne találtassék egyed , kiben magas drámai tehetség rejtezik, ne mód, mellyel azt napvilágra hozzuk. De kedvezéssel kell lenni az illy tehetségek iránt, alkalmat kell adni kitüntetésekre,s különösen okot arra, hogy inkább ebben mint egyébben fáradjanak. Ki most tán drámaírói hajlama mellett szórakozott ügyész, hanyag orvos, kontár politicus (noha alkotmányos országban a’ politicát semmi osztálytól végkép megtagadni nem szabad) vagy közelebb jőve , ki most regényt, beszélyeket, balladát ’s egyebet irogat, szerencsét fog kísérteni a’ drámával, ha látja, hogy ez előkelőleg pártoltatik, ha látja, hogy e’ mellett nemcsak becsültetése , hanem keresete is van. — Kereset vagy haszon borzasztó szók, mellyekre nálunk a’ világ’ fiai csodálatos undorolással fordulnak el, illetlennek látván, hogy a’ szellem’ emberei a’ testről végképen meg nem feledkeznek. De itt egyszer mindenkorra ki kell mondanom, hogy mindaddig valódi irodalmunk nem lesz, míg az irodalom el nem tartja embereit ’s ez illy szomszédságban , miilyenben élünk ’s a’ mint megszaggatva vagyunk, különös pártolás nélkül meg nem esketik. Hiába hivatkozunk vad, de nagy, felentő erejü időkre, azokban az egész nemzet’ felébredése emelte ki a’ a’ jobb tehetségeket, vagy egyes nagyok’ fejedelmi pártolása, udvaraik’ fénye, élvei pótolák ki a’ közönség’ tetszését. Időnk nem azon amerikai ős föld, mellyben vadon a’ legdicsőbb növények termenek, visszanyomhatlan beleimtől fizetvén ki a’ napvilág elé ; korunk kifáradt föld , mellynek ápolás kell, ha terméseit éldelni akarjuk, ’s a’ díj, mit írónak adtok, nem anyagi bér csupán , hanem jele kelendőségének, kapósságának, s’ némileg mértéke becsének, mire szüksége van, hogy el ne csüggedjen vagy munkássága irányt ne téveszszen. Minden munkás ember’ önérzete műveinek kapóssága által erősödik. Tegyétek ki a’ legtündöklőbb lelket a’ sivatagba, remetévé lesz jeles ember helyett. Valamint szónok hallgatók nélkül, úgy iró olvasó nélkül kép, jelenség. Utféli dolgok falán, de mellyeket keserű kötelesség többször ismételni; mert hazánk’llei olly aggodalmaiban kényelembe tették magokat e’ részben, mintha egész világon egyedül volnának, mintha magyarságunk’ parányi ’s annyira megszaggatott szigethonát nem ostromolná világtengeri hullámaival két óriási nemzetiség. — Mindezekre talán könnyű a’ felelet némellyeknél „írjatok jobb műveket, jobb drámát, ’s mi pártolni fogjuk“. Igen helyes, de azon kívül, hogy ennyit a’ legkérgesebb kalmárszív is megtesz, illy pártolás mellett az ügy csak az örvény’tán ezt járja. A’ költő megteszi az első lépést, midőn drámáját megírja, a’ közönségen a’ sor és a’ színházon a’ megállhatót — mert még most kitűnő jelesekre nincs kilátás — telhetőleg pártolni. ’S itt nem egyes költőkről van szó, hanem valamennyiről, kik az egész magyar nemzetből vállalkoztak. Miért nem vállalkozott több, vagy bár kevesebb, de jobb? Ki vagy mi állott ellen? Végre is a’ lelki szegénység’ szégyene az egész nemzetet éri, melly a’ mi van megbecsülni vagy helyette jobbat kiállítani nem képes. — Tehát nagyobb részvét íróitok iránt, ha akarjátok, hogy munkásak legyenek, részvét és pártolás különösen a’ dráma iránt, mint melly legnehezebb ’s egyszersmind legéletbehatóbb ága a’ szépliteraturának. Az ország, melly bokros gondjai közt a’ színházról megemlékezett, nem akarható, hogy annak lényege, az eredeti dráma pártolatlanul maradjon, vagy elhanyagoltassék, nem akarható, hogy e’ részben a’ miveltebb nemzetektől még az eszközük’ megválasztásában is olly bátra maradjunk. Maga a’ színház’ jövendője, ha nem pillanati, de bizonyosan bekövetkezendő haszna is azt kívánja, hogy a’ nemzeti dráma kitelhetőleg elősegittessék, ezen egyetlen czik lévén az, mellyben vele a’ belföldi idegen nyelvű színházak nem versenezhetnek, holott minden egyébben egy kis szorgalom és szerencse mellett, ami rendszerint nem !