Athenaeum, 1842/2. félév
1842-09-11 / 31. szám
Anyus oidas. (Folytatás.) Minden kitűnő színésznő’ életében vannak események, mellyek ahhoz hasonlitnak, mit fönebb elmondánk. A’ jelen eset azonban elhatárzó következményű lett Lám...kisasszony’ életére. Marsalva , azon pillanatban, midőn kocsiba lépett a’ még igen gyönge színésznő, szerényen engedelmet kért, másnap egészségi állapota iránt személyesen tudakozódhatni. Ennek megengedése mindenesetre olly csekélység vala, hogy kevesebbet nem is tehetett bátor utalmazójának a’ színésznő. Marialva tehát megjelent nála, ’s rövid látogatása alatt olly nyájas és minden keresett udvarlástól ment társalgással törekvék magát megkedvelteim, hogy kevés nap múlva bízvást ismételhető látogatását , a’ nélkül hogy visszautasittatástól kellett volna tartania. Ezt mindig több látogatás követé, ’s végre kellemes szokássá vált az idegenre nézve a’ színésznő’ naponkénti meglátogatása, melly érzésében — ez is osztozott. Legnagyobb csodálkozással látá Ma halva a’ színházi kisasszony’ belső nyugalmát ’s igénytelenségét, melly kicsinkedéssel határos buzgalommal egyesítő hivatása’ komoly tanulmányait a’ női és házi munkákkal. Gyakran ismétlé előtte szerepét, ’s több helyére nézve tanácsot kért tőle. Marialra , a’ könyvet kezében tartva, pontosan ismétlé a’ zárszavakat, ’s értelmes műbiró’ czímére érdemesíté magát. Illy alkalomkor többször bámulá azon sajátszerű ellentétet, melly a’szép színésznő’ életében mutatkozott. Szinte hinnie kelle, hogy két egészen különböző lény van itt egy némberben egyesítve, annyira különbözött a’ házias lyányka a’ színésznőtől. Marsalvára ez folyvást nagyobb hatást kezde gyakorlani, meg lévén azonban szokva indulatai fölött uralkodni, ’s támogatatva egyszersmind a’ természetes spanyol közönösség által, forró gerjedelmeit el tudá rejteni, ’s vigyázatlan nyilatkozástól annyival is inkább őrizkedett, mivel a’ legtávolabb czélzásnál is olly komoly kifejezést ölte a’ szeretetre méltó lyány’ arcra, melly semmi jót nem jóslott; lehetőségig azon kedélyes nyájas társalgásra kelle tehát szorítkoznia, melly rendesen csak egynemű emberek’ sajátja szokott lenni. A’ színházban páholyába akart menni, de erre engedelmet teljességgel nem kaphatott; ezután igen finom móddal ajándékokat kezde neki küldeni, de ezek hasonló gyöngédséggel visszautasíttattak; midőn egykor, bizonyos alkalommal, virág-füzérrel kedveskedék neki, a’ többi virágok közt egy rózsa is találtatott, melly gyönyörű gyémántot rejte kelyhében; a’ rózsa, elválasztatván a’ füzér’ többi virágaitól, ez egyszerű szavakkal visszaküldetett: ,A’ rózsákat nem szeretem. Lam._„. Matild.* E’ viszony, mellynek részleteit a’ nagy közönség nem ismeré, természetesen azon hírt szülő ’s keringtető a’ városban, hogy Matild a’ gazdag idegennek ajándékozó szivét. Marialra, midőn a’ társaságokban tréfák’s szerencsekivánatokkal halmozók őt el e’ miatt, szilárd tagadással válaszolt, ’s általánosan olly hangon nyilatkozott, mintha a’ színésznő’ hírét minden illy ráfogások ellen otalmazni akarná; szavait azonban nem hitték, vagy legalább tetteték magokat, hogy nem hiszik, mert Francziaországban a’ divat mulhatlanul kívánja, hogy a’ nők mindenek fölött gyöngéknek tartassanak; olly elv ez, mellyet egyenesen az ottani nők’ neveléséből kell következtetni. Az idegent tehát folyvást faggaták ezen hódításával, ’s a’ gúnyosok közt leginkább Féley tünteté ki magát; ki azonban csak Marialva’ távollétében engede szabad utat rágalmainak, ’s jelenlétében mindig tartózkodónak ’s részvétlennek mutatkozott. Egykor ismét ezen tárgy körül forgott a’ beszéd, ’s különböző nézetek fejlettek ki róla. Néhányan, Marialva’ szavaira hivatkozva, fogadtak is Matild’ ártatlanságára, de a’ többiek által, mint könnyen hivők, csak kikaczagtattak. Az idegen, megszokván az efféle beszédeket, csak csöndesen mosolygó; egy gőgös, gazdag fiatal kereskedő azonban , ki borozás közben igen túlcsapongó szokott lenni, hirtelen szólni kezde, elhatárzottan, hogy valahára csakugyan kimerítő nyilatkozatra kirondja az idegent, é s meg fogja tudni: valljon szerencsés kedvese-e Matildnak vagy nem? Ő azon korlátlan agyú emberek’ egyike vala, kik, mihelyt valamelly tárgyat megragadtak, puszta makacsságból nem bocsátják el többé, akár fontos az, akár pedig érdektelen. Ugyanazon okból, melly miatt Aristidest az athenaei paraszt elkárhoztatá, őt is untatá Matild’ erényének folytonos magasztalása, mit mindennap hallania kelle; hogy tehát akármi módon véget vethessen valahára ezen unalmas mendemondáknak, egyenesen azt állítá, hogy Marialva csak második kegyencze a’ szép színésznőnek ,’S ki volt az első ? — kérdé élénkül Marialva. „Én !“ — felele daczosan a’ kalmár. ,Ön csak tréfálni akar, — jegyzé meg nyugottan az idegen — itt sem elsőről sem máso- 31 111 - hatodik ÉV. hu-------------------nYHOilik félév 31. szám. ATHENAEUM. Az Athenaeumból hetenként háromszor, úgymint kedden, csütörtökön és vasárnap, jelenik meg fél fél ív. Ara helyben kihordással félévre 3 ft. postán boríték alatt 3 ft 48 kr. ép. Évnegyedenként is válthatni példányt 1 ft. 40 kr. helyben, és 2 ft. postán. — A’ szerkesztőség ismeretlen kéztől csak bérmentes leveleket fogad el. — Kiadó hivatal Pesten , Borz-utczában (Neumayerház 222. szám; az apácza-templom’ közelében, földszint jobbra. . Pent, vam'irnap, September’ 11. 1S42.