Athenaeum, 1842/2. félév

1842-09-11 / 31. szám

Anyus oidas. (Folytatás.) Minden kitűnő színésznő’ életében vannak e­­semények, mellyek ahhoz hasonlitnak, mit fönebb elmondánk. A’ jelen eset azonban elhatárzó követ­kezményű lett Lám...kisasszony’ életére. Mars­alva , azon pillanatban, midőn kocsiba lépett a’ még igen gyönge színésznő, szerényen engedel­m­e­t kért, másnap egészségi állapota iránt szemé­lyesen tudakozódhatni. Ennek megengedése min­denesetre olly csekélység vala, hogy kevesebbet nem is tehetett bátor utalmazójának a’ színésznő. Marialva tehát megjelent nála, ’s rövid látogatása alatt olly nyájas és minden keresett udvarlástól ment társalgással törekvék magát megkedvelteim, hogy kevés nap múlva bízvást ismételhető látoga­tását , a’ nélkül hogy visszautasittatástól kellett volna tartania. Ezt mindig több látogatás követé, ’s végre kellemes szokássá vált az idegenre nézve a’ színésznő’ naponkénti meglátogatása, melly ér­zésében — ez is osztozott. Legnagyobb csodálkozással látá Ma h­alva a’ színházi kisasszony’ belső nyugalmát ’s igényte­lenségét, melly kicsinkedéssel határos buzgalom­mal egyesítő hivatása’ komoly tanulmányait a’ női és házi munkákkal. Gyakran ismétlé előtte szere­pét, ’s több helyére nézve tanácsot kért tőle. Ma­rialra , a’ könyvet kezében tartva, pontosan is­métlé a’ zárszavakat, ’s értelmes műbiró’ czímé­­re érdemesíté magát. Illy alkalomkor többször bá­­mulá azon sajátszerű ellentétet, melly a’szép szí­nésznő’ életében mutatkozott. Szinte hinnie kelle, hogy két egészen különböző lény van itt egy ném­­berben egyesítve, annyira különbözött a’ házias lyányka a’ színésznőtől. Marsalvára ez folyvást nagyobb hatást kezde gyakorlani, meg lévén a­­zonban szokva indulatai fölött uralkodni, ’s támo­gatatva egyszersmind a’ természetes spanyol kö­­zönösség által, forró gerjedelmeit el tudá rejteni, ’s vigyázatlan nyilatkozástól annyival is inkább ő­­rizkedett, mivel a’ legtávolabb czélzásnál is olly komoly kifejezést ölte a’ szeretetre méltó lyány’ arcra, melly semmi jót nem jóslott; lehetőségig azon kedélyes nyájas társalgásra kelle tehát szo­rítkoznia, melly rendesen csak egynemű emberek’ sajátja szokott lenni. A’ színházban páholyába a­­kart menni, de erre engedelmet teljességgel nem kaphatott; ezután igen finom móddal ajándékokat kezde neki küldeni, de ezek hasonló gyöngédség­gel visszautasíttattak; midőn egykor, bizonyos al­kalommal, virág-füzérrel kedveskedék neki, a’ többi virágok közt egy rózsa is találtatott, melly gyönyörű gyémántot rejte kelyhében; a’ rózsa, elválasztatván a’ füzér’ többi virágaitól, ez egy­szerű szavakkal visszaküldetett: ,A’ rózsákat nem szeretem. Lam._„. Matild.* E’ viszony, mellynek részleteit a’ nagy kö­zönség nem ismeré, természetesen azon hírt szülő ’s keringtető a’ városban, hogy Matild a’ gazdag idegennek ajándékozó szivét. Marialra, midőn a’ társaságokban tréfák’s szerencsekivánatokkal hal­mozók őt el e’ miatt, szilárd tagadással válaszolt, ’s általánosan olly hangon nyilatkozott, mintha a’ színésznő’ hírét minden illy ráfogások ellen otal­­mazni akarná; szavait azonban nem hitték, vagy legalább tetteték magokat, hogy nem hiszik, mert Francziaországban a’ divat mulhatlanul kívánja, hogy a’ nők mindenek fölött gyöngéknek tartassa­nak; olly elv ez, mellyet egyenesen az ottani nők’ neveléséből kell következtetni. Az idegent tehát folyvást faggaták ezen hódításával, ’s a’ gú­nyosok közt leginkább Féley tünteté ki magát; ki azonban csak Marialva’ távollétében engede sza­bad utat rágalmainak, ’s jelenlétében mindig tar­tózkodónak ’s részvétlennek mutatkozott. Egykor ismét ezen tárgy körül forgott a’ be­széd, ’s különböző nézetek fejlettek ki róla. Né­­h­ányan, Marialva’ szavaira hivatkozva, fogadtak is Matild’ ártatlanságára, de a’ többiek által, mint könnyen h­ivők, csak kikaczagtattak. Az idegen, megszokván az efféle beszédeket, csak csöndesen mosolygó; egy gőgös, gazdag fiatal kereskedő a­­zonban , ki borozás közben igen túlcsapongó szo­kott lenni, hirtelen szólni kezde, elhatárzottan, hogy valahára csakugyan kimerítő nyilatkozatra kirondja az idegent, é s meg fogja tudni: valljon szerencsés kedvese-e Matildnak vagy nem? Ő a­­zon korlátlan agyú emberek’ egyike vala, kik, mi­helyt valamelly tárgyat megragadtak, puszta ma­kacsságból nem bocsátják el többé, akár fontos az, akár pedig érdektelen. Ugyanazon okból, melly miatt Aristidest az athenaei paraszt elkárhoztatá, őt is untatá Matild’ erényének folytonos magasz­­talása, mit mindennap hallania kelle; hogy tehát akármi módon véget vethessen valahára ezen u­­nalmas mendemondáknak, egyenesen azt állítá, hogy Marialva csak második kegyencze a’ szép színésznőnek­ ,’S ki volt az első ? — kérdé élénkül Mari­alva. „Én !“ — felele daczosan a’ kalmár. ,Ön csak tréfálni akar, — jegyzé meg nyu­­gottan az idegen — itt sem elsőről sem máso- 31 111 - hatodik ÉV. hu-------------------­nYHOilik félév 31. szám. ATHENAEUM. Az Athenaeumból hetenként háromszor, úgymint kedden, csütörtökön és vasárnap, jelenik meg fél fél ív. Ara helyben kihor­dással félévre­ 3 ft. postán boríték alatt 3 ft 48 kr. ép. Évnegyedenként is válthatni példányt 1 ft. 40 kr. helyben, és 2 ft. pos­tán. — A’ szerkesztőség ismeretlen kéztől csak bérmentes leveleket fogad el. — Kiadó hivatal Pesten , Borz-utczában (Neumayer­ház 222. szám; az apácza-templom’ közelében, földszint jobbra. . Pent, vam'irnap, September’ 11. 1S42.

Next