Athenaeum, 1842/2. félév

1842-09-27 / 38. szám

Második félév. ATHENAEUM. ---------- tv HATODIK ■— ------------­Pest, kedd, September 1 2 ff. 18-43. 38. szám. Az Athenaeumból hetenként háromszor, úgymint kedden , csütörtökön és vasárnap jelenik meg fél fél­év. Ara helyben kihordás­sal félévre 3 ft., postán 3 ft. 48 kr­ép. Évnegyedenként is válthatni példányt 1 ft. 40 kr. helyben , és 2 ft postán. — A’ szerkesztőség ismeretlen kéztől csak bérmentes leveleket fogad el­ — Kiadó hivatal Pesten, Borz-utczában (Neumayer ház 222. szám) az apácza-templom’ közelében, földszint jobbra. J­apló­ ttízedéb­ele. II. Múlt alkalommal *) mintegy bevezetést akar­ván vázolni, szakadozott pontokban, úgy szólva, csak a’ külszínt, vagy legalább csak az első pil­lanatra felötlő pontokat, akartam színezni. Az , mint előszó, vagy mint előleges széttekintés, az első benyomás’ sugárait tükrözte; akkor csak annyit kívánhattam, ezúttal azonban megvallom, egy lé­péskével tovább óhajtanék menni. Azon állítás, hogy mindenütt azt kell vizs­gálni, mi azon helyen legjobb , kétségtelenül igen helyes, ’s e’ tekintetből Németországban bizo­nyosan az iskolákat fogjuk megtekinteni, mert vaj­mi sok még az, mit nálunk ez ügyben javítani,­­s innen átültetni lehet, ’s midőn iskolai rendsze­rünk’, vagy is rendszereink’, leghelyesebben rend­­szeretlenségeink’ csodálatos összegét alkotó fonák­ságainkra emlékezem, vajmi gyakran voltam kény­telen György Fridr. Kár. márk grófnak (Barreuth) 1735. halálos ágyán mondott szavait ismételni: Ah! besonders der Schulen nimm dich an, du lie­ber Gott, dass doch die im Lande gebessert wer­den**). — Azonban ezen elvnek minden fontos­sága mellett is, végtére némi másodrendűségi színezete leszen,ha bizonyos magasabb szempont­ból, minden országot általában, mint egyes tag­ját valamelly világrésznek, ’s nem annyira azt te­kintjük fődologul, mint vannak a’ kerekek az e­­rőművekben alkotva, mint inkább : miként áll ma­ga az erőmű a’ világ’ egyetemében. És senki se idézze ellenem, mellesleg legyen érintve, miként ezen két viszony összefüggésben áll egymással, mert azt nekem soha sem volt akaratom tagadni. *) Lásd Athen, 1842. 1. 07 és 68 számait. **) Iskoláink minden hiányai között egyike a’ legbot­­ránkoztatóbbaknak , ’s előttem kétségkívül a’ leg­nagyobb fontosságú, melly a’ hazai nyelv’tanítá­sa körül mutatkozik. Mert nem sok utána járás kívántatik , hogy meg legyünk győződve , miként az, sok helyen épen nem, vagy a’ hol igen, a’ hasonlíthatlanúl legszámosabb helyen roszúl tar­ait­tátik. Én nem teszek kivételt a’ legfelsőbb is­koláktól kezdve a’ legalsóbbakig, úgy szinte a’ leányiskolák, nevelőintézetek , ’s házi magány­nevelések között, csak legfélebb igen keveset, mellyek között mind összesen, ha pontos adatok­kal bírnánk , megdöbbentően kevés kedvezőt ta­lálnánk.— Ha Német- és Francziaországban igen fontosnak tar­tatik­, és méltán , az anyai nyelv’ ta­nítása , úgy az Magyarországban kétségtelenül kétszer olly fontos. —Az iskola’ falai között nem ritkán hallani magyar születésű és nevelésű ifja­kat , kik azt szokták mondani, miként nekik nincs szükségük a’ magyar nyelv’ tanulására. Ezen ü­­gyetlen beszéd maga mutatja, milly borzalmas ro­­szul taníttatik jelenleg a’ magyar nyelv, melly­­nek még csak azon haszna sem volt, hogy a’ nö­vendékkel legalább sejtette volna , mi lehessen tu­lajdonképen ebben a’ czél. — Csak úgy lehet egy nyelvet valóban tudni és annak szépségeit kellő­leg ismerni, ha azt nyelvtani szabályok szerint is tanulók ismerni, mert dajkái és írói nyelv min­d­­enkor különböztek egymástól, ’s mert a’ nyelv’ tudásához nem csak a’ folytonos beszéd, hanem a’ nyelvtani szabályok’ ismerete is tartozik ,’s hogy egy általában nem következés, miként pontosan, azaz szabályosan is tudja a’ nyelvet, ki egyéb­ként azt folyton beszéli, azt nevelési rendszerünk’ rendkívüli gondatlansága miatt nálunk naponta, ’s minden körben tapasztalhatni.— Nevelési rend­szerünk ezen botrányos hiányának lehet tulajdo­nítani annyi egyedeknek elkülföldiesedését is. — Kik a’ magyar nyelvet nyelvtanilag nem tanulák­ , — és kivált ha alapos és jó tanulást értünk , ren-­­desen igy van az egész honban , — igen termé­szetesen azokra nézve a’ magyar nyelv’ valódi is­merete és szépségei nem eléggé ismert dolgok ; ebből az következik, hogy ha valaki történetesen semmi más nyelvet vagy hasonlóul csak roszul ta­nul , akkor megmarad a’ magyar nyelv’ zászlója alatt; azonban ha történetesen valamelly idegen nyelvet rendesen és nyelvtanilag jól megtanul, az által ezen idegen nyelvnek közelebbi ismeretére jut, mint saját hazai nyelvének , sőt annak szép­ségeit is közelebbről fogja ismerni, mint saját hazai nyelvének bájait, ’s ez okból nem lehet fe­lettébb csodálkozni, ha az illyenek rendesen a­­zon nyelvhez pártolnak a’ magyar nyelv’ zászlója alól, mellyet jobban ismernek ; ez igen természe­tes , ’s csak az a’ természet elleni, hogy más nyel­vet jobban ismernek mint hazai nyelveket. — Itt van, úgy vélem, a’ magyar irodalom árva lété­nek is főoka, mert a’ melly nemzet’ kebelében nincsen érdek az anyai nyelv’ szépségei iránt , ’s ezt igazán csak a’ nyelv’ pontos nyelvtani isme­rete, ’s az ezzeli foglalkozás eszközölheti, ott bajosan fog fölvirágozhatni az irodalom ,’s ha tör­ténnek is e’ nemben írók’ részéről lépések , a’ kö­zönség, melly nem tanulta nyelvét pontosan is­merni, ’s nem barátkozott meg annak rejtettebb kincseivel, mint nagykorúságig nem fejlődött, i­­degen marad az aestheticai munkálatok’ irányá­ban. És íme ezen első, de csalhatatlan lépés a’ hazai érzelmek’ elhanyaglásában , melly szüksé­gesképen a’ hazafiaság’ csökkenésére is nem cse­kély befolyással bir, egyenesen az által idézte­tik elő , mivel a’ nevelési rendszer vagy teljesen gondatlan, vagy a’tárgy’méltóságához képest nem elég gondos a’ hazai nyelv’ gyökeres ismeretének terjesztésében. I.1. 38

Next