Athenaeum, 1842/2. félév

1842-11-08 / 56. szám

ATHENAEUM. HATODIK ÍV. második félév. Idest, kedd, november 2­8. 1843. 56. szám. Az Athenaeumból hetenként háromszor, úgymint kedden, csütörtökön és vasárnap jelenik meg fél fél ív. Ara helyben kihordás­sal félévre 3 ft., postán 3 ft. 48 kr ép. Évnegyedenként is válthatni példányt 1 ft. 40 kr. helyben , és 2 ft postán. — A' szerkesztőség ismeretlen kéztől csak bérmentes leveleket fogad el. — Kiadó hivatal Pesten, Borz-utczában (Neumayer ház 222. szám) az apácza-templom’ közelében, földszint jobbra. t­apló-tű­zedéb­ele. (Vége.) Páris’ legfeltűnőbb része a’ Palais-Royal. Mi­ként a’ patakok a’ folyókba, ’s végre összesen a’ tengerbe folynak, úgy valamennyi út a’világ’min­den részéből, legvégül a’ Palais-Royalba vezet, mondja büszkén a’ franczia, ’s valóban ebben sok igazság van ; azonban szinte megfordítva is lehet állítani, hogy a’ Palais-Royal gyalpont, honnan a’ szikrák az egész világra széthatnak. Egy pári­si hajdan huzamos ideig lakott a’ spanyolországi széleken, végre elhatározá magát Párisba vissza­térni ; látván útra készültét, hová megyen ön ? kérdé tőle egy ismerőse, a’ Palais-Royalba, fe­lelé a’ párisi. — Az idegen meglepetik, hogy a’ divat’ születési és székvárosában minden időben piszkos és sáros utczákat talál; azonban ez a’ Pa­­lais-Royalban egészen ellenkezően van. Ez épü­letben a’ világhírű kerten kívül, három udvar van; legnevezetesebb rész azonban a’kert, mellyet há­romfélét a’ palota’ szárnyépülete környez, negye­dik oldalról pedig az udvartól a’ pompás Galerie d’ Orléans választ el , melly két sor boltból áll, közepén üveg fedéllel, ’s mindkét kü­loldalain is szinte sétatérül készítve; ezen épületben csak ü­­veget látni. A’ kertben a’ három szárny-épület, melly azt körülveszi, boltozatos folyosójával ha­­hasonlóul födött sétatérül szolgál; ezen három ol­dal 174 ívből áll, a’kert felé nyitottan , az ellen­oldalon pedig, fényes kirakatú boltokkal ellátva; e’ szerint az egészet nedves idő és forró nap el­len óvó széles sétatér ’s gazdag boltok, olvasó és étterem­ek, kávéházak környezik. A’ palotának két udvarára hasonlóal nyílnak boltok, azonban a’ kertiek érdemlik az elsőséget. Pénzváltók, arany­mívesek , drágakőárusok, kiknek vagyonuk nem nagy halmozatú, mindenüket kirakatba helyezik, mellyet tulajdonképen kirakatnak sem lehet nevez­ni , mert az épület ivezetekre, ’s csupán kőfalak­ra lévén építve, minden boltnak kivétel nélkül csupa üveg előrésze, melly mögött a’ hely egé­szen kirakati térül használtatik. Mások, kiknek áruik nagyobb halmazatú , az üveg mellé közvet­lenül semmit sem tesznek, hanem belsejét bolt­juknak félkörded alakra rendezve, az egészet ki­rakattá alakítják.­­ Itt a’ nap’ minden részében lehet sétálókat találni, legszámosabban azonban este vannak. A’ kertbe kocsi és ló be nem me­hetnek , és ennyiben különbözik a’ boulevardoktól — fedett sétatérrel is egyedül bírva — melly a’ városban szabálytalan roppant félholdként terül el, semmit sem engedvén fényben a’ Palais-Royalnak. Párisban annyi ezer idegen között, alig lehet ezeknek jelenlétéből valamit észrevenni; az egész roppant városban egy nyelv él; a’ melly boltok­ban más nyelvet is értenek, különös tulajdonul ki van írva; erre ugyan I. István királyunk azt mon­daná: ,,Egy nyelvvel nem erős a’ hon“. — Itt nem lehet észrevenni, mint egy bizonyos más or­szágban , hogy kik előkelőséget akarnak fitogtat­ni, — és számosoknak minden legkisebb lépésök arra van számítva, — tudja isten mi távolországi nyelven beszélnek. Színházban , utczán, sétaté­ren , sőt még tanácskozóteremben is szomszédok között, mennyi idegen nyelvet hallani nálunk ho­ni ajkakról ? — Párisban legfölebb a’ Palais-Ro­yal’ néhány boltjai előtt, mellyeknek áruik csak a’ sziget-hon’ dús lakói által fizethetők meg, lát­ni ollykor egy pár hirtelen szőke vagy is vörös hajú m­ylordot vagy beafsteaket, mint az angolo­kat a’ franczia közönségesen nevezni szokta, kik ez országban idegen nyelven beszélnek, ’s a’töb­bi egész népség egyetlen nemzetnek látszik len­ni, ’s annyi bizonyos, hogy legfölebb csak ide­gen beszél idegen nyelvet, sőt még a’ nők is, kik­nek másutt az ellenkező legkitűnőbb gyöngeségök, mindnyájan csak hazai nyelvüket beszélik. A’ Palais-Royalban számtalan olvasó-terem van, de kertje maga is egy nagy olvasó-terem; négy szögletében egy egy kis szobácskában hírla­pok vannak, mellyeket csekély bérért olvashat­ni, ’s mellyeknek adózói körül állva, vagy a’fák­hoz támaszkodva különbféle arczkifejezéssel, hogy szinte meg lehet rajta ismerni, ki minő politicai véleményű, olvassák a’lapokat; mások, kik egy pár garassal többet akarnak költeni, a’ kertben le­vő számtalan székek’ egyikére ülnek le; csupán ezen székosztási jogért fizetett bér 1831ben, melly évről följegyezve találtam az adatot, 32.000 franc­ot jövedelmezett a’ tulajdonos polgár­ királynak. A’ földszint és első emeletet egészen nyilvános helyek foglalják el, ’s a’ kocsizás és lovagláson kívül egész életet végig lehetne e’ palotában él­ni , résztvéve minden ismert kényelmekben, ’s min­den szükségest megszerezhetve. Étel, ital, fény­­űzési, ruházati czikkeket ezen palotában a’ leg­gazdagabb raktárakból lehet válogatni, ’s hogy semmi el ne maradjon , az épületben két szin­ház és fürdők is találtatnak. Egyike ezeknek a’ Théátre Frangais, első szín­háza az egész világnak. XIV. Lajos, ki a’ fran­czia irodalomért, művészetért és dicsőségért any-56

Next