Athenaeum, 1843/1. kötet

1843-01-15 / 1. füzet

Számvetés min magunkkal Uj évi ajándékul fiatal hontársaimnak. (Jeloben wir..................... Uns vom Halben zu entwöhnen Und im Ganzen , Guten, Schönen Resolut zu leben' Goethe. r Eszszel felruházott, rendeltetését eszmélve’s szabadon valósító lény­nek, élte’ folytában koronként magába kell szállnia, hogy lelki ál­lapotát ’s helyzete’ viszonyait éretten fontolóra véve, magát rendel­tetése, kora ’s hazája’követelései szerint, gondolkodva s cselek­­vőleg eligazíthassa. Illy önszemle nélkülözhetlen föltétele minden tü­­kélyesedésnek s erkölcsi nemesűlésre már a régi bölcsektől, külö­nösen Pythagorástól, ajánltatott, sőt vallásunk’ alkotójának egyik leg­szebb intézménye, az úr’ vacsorája, ezen eszmén alapúl. Alkalmas időpontokat, életünk’ illyféle öneligazodására, kivált az egymást felváltó évek’ bevégző és kezdő perczenetet nyújtanak; mert életünk maga ezen fonalon perdül le. Ezt tudtam, mert m­ár tanítóim ajánlották; de huszonkét éves ifjú sokat tud , a’ nélkül hogy szívére venné; nem aggódni, hanem élni és vigadni akar. Most is tehát, hasonkorú barátim’ víg körében, tölt poharak közt temetém el a’ lefolyt esztendőt. Mámoros fő nyugtalan álmot okoz, ’s álmokban ollykor csodála­tosan játszik a’ képzelődés. így történt, hogy ez alkalommal is, ta­lán egy hajdan olvasott költeményt ismételve, álmomban elöregedve láttam magamat, ősz hajakkal, sápadt arczczal, elfonnyadt testtel, ’s a’ nyilt sír’ küszöbén. Visszaemlékezvén gondatlanúl ’s tétlen henye­­ségben töltött napjaimra, keserű bú fogott el, reszkettem, ’s nem ATHEN. 1843. I. KÖT. )

Next