Athenaeum, 1843/2. kötet
1843-07-15 / 1. füzet
Angol britönfík is a penton villéi iniinlafogház Midőn novella-íróinknak olly rémes-sötét képeit olvassuk a Hazai börtönökrül, mellyeket boldogítk Kölcseynk „Vadászlakában“ ’s legújabban Kuthy Lajos „Két elitélt“-jében festett, ’s olvasás közben hideg borzadás futja át lelkünket: azt vélhetnék talán, hogy mindezek, legalább nagy részben, csak a’ felizgatott képződő’ túlságos rajzai, mellyek a’ valóságot eltorzítva tüntetik’ élőnkbe. — De ha honi börtöneink’ nagyobb részében szétnézünk, ha leszállítok a’ sötét szennyes lépcsőkön a’ sápadt ínség s penészes rothadás’ ezen légtelen és világtalan barlangjaiba, hová, tévedt embertársait, törvényszerű embertelenséggel löki alá a’ durva poroszló, úgy fogjuk találni, hogy a’ költők rémképei nem egyebek, mint a’ szomorú valóság’ hit másolatai. „Tizen egy zugban, mellynek körtére hat négyszeg öl, magassága nyolc, láb ’s világa ködszürke; az eledel izetlen pép, az ital harmadnapos viz; a’ laktársak két beteg gyermek, kik egyházpadláson gyertyával játszván gyújtogatok lőnek ’s két rabló, kik dicsőn regélik cartouchei hőstetteiket“— mindez nem koholmány, nem túlságos rajz, hanem komor, elcsüggesztő valóság. — Illy helyzetben minden, bár tökéletlen és kisszerű előhaladás és javítás, a legőszintébb örömmel üdvözlendő jelenet; s például Komárom-megye’ kis és sok tekintetben tökéletlen dologháza, sok más me ATHEN. II. KÖT. 1843