Pauer Imre szerk.: Athenaeum 1906. 15. kötet (Budapest, 1906)
3. szám - Enyvvári Jenő: A productiv (transscendentalis) képzeleterő viszonya a transscendentalis apperceptióhoz A tiszta ész kritikájában I.
298 A PRODUCTIV KÉPZELETERŐ, mivel e fejezet tárgya a „Tiszta értelmi fogalmak deductiójá"-val tényleg a legszorosabban összefügg, azért kell, hogy azt is vizsgálódásaink körébe vonjuk. Mielőtt kitűzött feladatunk megoldását megkísérlenők, röviden rá akarunk mutatni a két deductio jellegének különbségére. Ilyen formán már előzetesen látni fogjuk, hogy melyiktől mit várhatunk. Kant a Tiszta ész kritikája első kiadásának előszavában a kategóriák deductiójáról többek közt ezt jegyzi meg: „Ez elmélkedésnek a két oldala van. Az egyik a tiszta értelem tárgyaira vonatkozik és a priori fogalmainak objectiv érvényét kell előadnia és érthetővé tennie —. A második arra irányul, hogy a tiszta értelmet lehetsége és amaz ismereterők szerint, a melyeken maga is nyugszik, tehát subjectiv szempontból tekintse —. " (519. 1.) Itt tehát a deductiónak két oldalát különbözteti meg, objectiv és subjectiv oldalát. Ha a Tiszta ész kritikája két kiadásának deductióját figyelmesen elolvassuk, azt vesszük észre, hogy az objectiv oldal az elsőben, a subjectiv rész pedig a másodikban van erősebben kidomborítva, bővebben kidolgozva. Az első deductio jellege határozottan psychologikus-analizáló. A tudat egységesítő functiói itt psychologiai reflexió által nyomoztatnak ki. Az argumentáció nehézkes és igen homályos. Kant azonban csakhamar érezte, hogy transscendental-kritikai vizsgálódásoknál nincs hely a psychologiai reflexió számára és azért — habár már az első kiadás előszavában világosan mondja, hogy a deductio gondolatmenete független a psychologiai interpretációtól — szükségesnek találta azt (a második kiadásban) tisztán transscendentális alapon, psychologiai reflexiók mellőzésével újra kidolgozni. A második deductio egyenesen a tudat fogalmából indul ki, tekintet nélkül annak empirikus-psychologiai kifejlődésére. A kategóriák objectív érvényének világos argumentációja itt az 1 V. ö. Riehl, Der philosoph. Kriticismus. I. 401.1. „Schematismus der reinen Begriffe — dessen Gegenstand ebenso gut, ja natürlicher im Zusammenhange der Deduction hätte behandelt werden können." 2 Az első deductióban előforduló psychologiai tételek nyilván csak arra hivatvák, hogy a gondolatmenetet érthetőbbé és világosabbá tegyék. V. ö. Riehl, Der philos. Kriticismus. I. 372. 1. és P. Hensel, Über die Beziehung des reinen Ich bei Fichte, zur Einheit der Apperception bei Kant. 9. 1.