Pauer Imre szerk.: Athenaeum 1906. 15. kötet (Budapest, 1906)
3. szám - Enyvvári Jenő: A productiv (transscendentalis) képzeleterő viszonya a transscendentalis apperceptióhoz A tiszta ész kritikájában I.
299 A PRODUCTIV KÉPZELETERÖ. Ítélet egy új, transzcendentális definícióján alapul. Kant erről a deductióról azt állítja, hogy csak a kidolgozás formájában tér el az elsőtől, hogy a bizonyítási, illetve magyarázati elv tekintetében megegyezik vele. Kétségtelen, hogy a második kidolgozás a methodikailag tökéletesebb és ez a körülmény nem csekély jelentőségű a transscendentális kérdés megoldása szempontjából. Kant itt az ítélet definíciója kapcsán megvilágította a synthetikus functióknak a transscendentális apperceptióhoz való viszonyát, amely az első deductióban még homályos volt és ez által a tudat fogalmának egy precizebb és mélyebb meghatározásához jutott. Már ebből is sejthetjük, hogy kérdésünk világosabb megoldásához a második deductio vizsgálatánál fogunk jutni. Tanulmányunk mindazonáltal nem szorítkozhatik csupán erre, ki kell terjeszkednie az első deductióra is, mert maga Kant figyelmeztet bennünket a két kidolgozás egybevetésére.2 Már említettük volt, hogy az első deductio gondolatmenete igen homályos. Kant szerint ez onnan ered, hogy a megoldás itt nem direct.3 (E deductio princípiumát tudvalevőleg kerülő úton, psychologiai reflexió által nyerte.) Riehl, Adickes, B. Erdmann és Vailinger ez irányú vizsgálódásaik kiderítették, hogy az első kidolgozás valóságos conglomeratuma az egymástól időbelileg és tartalmilag különálló megoldási kísérleteknek. Hogy annak tantételei, illetve szakaszai, eredetileg a mai sorrendjüktől egészen eltérő egymásutánban concipiáltattak és a szerkesztésnél csak laza ' V. ö. „Előszó a-' második kiadáshoz." — Már a „Metaphysische Anfangsgründe der Naturwissenschaft" cz. munkájában mondja Kant, hogy az a kérdés : mikép jön létre a tapasztalás a kategóriák által — könnyen, rövidebb úton mint az első deductióban, az itélet (transscendentális definíciójából vont következtetés által oldható meg. Azután így folytatja : „Daher ich die nächste Gelegenheit ergreifen werde, diesen Mangel" [der ersten Deduction] „(welcher auch nur die Art der Dasstellung nicht den dort schon richtig gegebenen Erklärungsgrund betrifft) zu ergänzen." V. ö. Kant müveinek Rosenkranz és Schubert-féle kiad. V. 316. 1. 1 V. ö. „Előszó a második kiadáshoz." 21. 1. 3 „Die Dunkelheit, die in diesem Theile der Deduction — anhängt — ist dem gewöhnlichen Schicksale des Verstandes im Nachforschen beizumessen, dem der kürzeste Weg gemeiniglich nicht der erste ist, den er gewahr wird." V. ö. Kant műveinek Rosenkranz és Schubert-féle kiad. V. 316. 1.