Dékány István szerk.: Athenaeum 1929. Új folyam 15. kötet (Budapest, 1929)
1-2. szám - Nagy József: A fejlődés eszméje
EXIPR,s mmrm ARANYI-UNGER A FEJLŐDÉS ESZMÉJE. Irta: NAGY JÓZSEF. A mult század legnagyobb hatású gondolata kétségtelenül a fejlődés eszméje volt. Ez az irányító eszme uralkodott egész világmagyarázatán, s ez termékenyítette meg benne a szellemi és a természettudományokat egyaránt. A huszadik században ez az eszme máris veszített jelentőségéből, de ott van tudományunk maradandó alkatrészei között. Sok vita és sok félreértés támadt körülötte, de talán már elérkezett az idő, amikor pártos szenvedélyek nélkül tudunk beszélni róla. Így készült ez a tanulmány is, amelynek az a célja, hogy fölfejtve ez eszme világnézeti alapjait, közelebb vigyen bennünket a fejlődés-idea jelentésének és történeti szerepének a megértéséhez. I. A fejlődés-eszme világnézeti alapja. Ohne Mythos . . . geht jede Kultur ihrer gesunden, schöpferischen Naturkraft verlustig ; erst ein mit Mythen umstellter Horizont schliesst eine ganze Kulturbewegung zur Einheit ab. (»Geburt der Tragödie.«) Nietzsche. 1. A filozófia „mithoszai". A filozófusok sokszor kifejezést adnak abbeli törekvésüknek, hogy minden más tudománytól eltérően „előfeltevésmentes" (voraussetzungslos) tudásra vágyakoznak. Ez a vágyuk ugyan alig teljesülhet be, mert elmélkedéseik fonalán ők sem indulhatnak el a semmiből, s noha valóban mindent „elölről" akarnak kezdeni, kikerülhetetlenül vannak nekik is előfeltevéseik, mert a filozófiai reflexió a létnek rendesen oly késői korszakában születik meg, hogy az öntudatlan mélyéből feltörő eszmeirányok és a megelőző elmélkedések örökségétől még a legöntudatosabb filozófus sem tud teljesen elszakadni. Erre céloz Hegel, mikor azt mondja, hogy Minerva madara csak napszállatkor kezdi meg röpülését , s valóban kultúrák és emberek életében egy szinte öntudatlan, mindenesetre kritikai reflexiók nélkül eltöltött verőfényes nap szokott már el-