Révay József szerk.: Athenaeum 1942. Új folyam 28. kötet (Budapest, 1942)
1. szám - Hunyady Piroska: Az aevum
Athenaeum. AZ AEVUM. írta: HUNY ADY PIROSKA. Ebben a minduntalan újabb meglepetéseket nyújtó világban talán furcsának és hiábavalónak tetszhetik,hogy olyan középkori témát tegyünk vizsgálat tárgyává, amely a saját korában is csak kevéssé foglalkoztatta a bölcselőket. Az aevummal kapcsolatban ugyanis ezt panaszolja Szent Tamás. A problémába való elmélyedés esetén azonban nyilvánvaló lesz, hogy ez a feledésbe ment, alig ismert, a középkor óta rendszeres vizsgálatok tárgyát csak szórványosan képező fogalom, illetőleg tartam, nem kevésbbé áll közel mindnyájunkhoz, mint az emberi lét örök problémáival foglalkozó bármely más filozófiai kérdés, illetőleg fejtegetés. A középkorban az aevumról, mint sajátos tartamról kialakult tanítások ismertetése előtt nem érdektelen annak a megemlítése, hogy az aevum kifejezés már az antik irodalomban is gyakran előfordul és bár nem egyértelműen használják, minden esetben bizonyos tartam jelölésére szolgál. Így az emberi természet gyarló és rövid aevumát említi Sallustius. Az aevum kezdetétől nyugtalan sorsról ír Ovidius. A gyermek-, a serdülő-, az ifjú-, a felnőtt- és az öregkort, az élet töltését, az újra átélést is az aevummal kapcsolatosan fejezik ki. Nem egyszer az állat- és növényvilágról szólva, főleg megszemélyesítésnél alkalmazták az aevum kifejezést. Írnak a már elmúlt, illetve az eljövendő aevum felőli tudásról, vagy tudatlanságról, Plinius Janust teszi az aevum istenévé. Jupiter pedig az aevum atyja, szerzője. Az antik kornak az aevumra vonatkozó s nagyjából négy osztályba foglalható megjegyzései jelölik: 1. vagy az egész életet, Avagy annak valamely részét; 2. egy-egy hőstett korszakát, melyet az emlékezet őriz; 3. a tulajdonképpeni időt, ennek kezdetét, végét, folyását; 4. végül előfordul mint határtalan idő, mely az idővel szemben kezdet és végnélküli, amely mindig ugyanazon módon volt és lesz, egyik emberhez sem tartozik inkább, mint a másikéhoz, részei nincsenek, hanem uniformis. Az idő előhaladásával ellentétben a megmaradás jellemzi. Thesaurus linguae latinae. Vol. I.