Révay József szerk.: Athenaeum 1942. Új folyam 28. kötet (Budapest, 1942)

1. szám - Hunyady Piroska: Az aevum

Athenaeum. AZ AEVUM. írta: HUN­Y AD­Y PIROSKA. Ebben a minduntalan újabb meglepetéseket nyújtó világban talán furcsának és hiábavalónak tetszhetik,­­hogy olyan középkori témát tegyünk vizsgálat tárgyává, amely a saját korában is csak kevéssé foglalkoztatta a bölcselő­ket. Az aevummal kapcsolatban ugyanis ezt panaszolja Szent Tamás. A problémába való elmélyedés esetén azon­ban nyilvánvaló lesz, hogy ez a feledésbe ment, alig is­mert, a középkor óta rendszeres vizsgálatok tárgyát csak szórványosan képező fogalom, illetőleg tartam, nem ke­­vésbbé áll közel mindnyájunkhoz, mint az emberi lét örök problémáival foglalkozó bármely más filozófiai kérdés, ille­tőleg fejtegetés. A középkorban az aevumról, mint sajátos tartam­ról kialakult tanítások ismertetése előtt nem érdektelen annak a megemlítése, hogy az aevum kifejezés már az antik irodalomban is gyakran előfordul és bár nem egy­értelműen használják, minden esetben bizonyos tartam jelölésére szolgál.­ Így az emberi természet gyarló és rö­vid aevumát említi Sallustius. Az aevum kezdetétől nyug­talan sorsról ír Ovidius. A gyermek-, a serdülő-, az ifjú-, a felnőtt- és az öregkort, az élet töltését, az újra átélést is az aevummal kapcsolatosan fejezik ki. Nem egyszer az állat- és növényvilágról szólva, főleg megszemélyesítésnél alkalmazták az aevum kifejezést. Írnak a már elmúlt, illetve az eljövendő aevum felőli tudásról, vagy tudatlan­ságról, Plinius Janust teszi az aevum istenévé. Jupiter pedig az aevum atyja, szerzője. Az antik kornak az aevumra vonatkozó s nagyjából négy osztályba foglalható megjegyzései jelölik: 1. vagy az egész életet, Avagy annak valamely részét; 2. egy-egy hős­tett korszakát, melyet az emlékezet őriz; 3. a tulajdon­képpeni időt, ennek kezdetét, végét, folyását; 4. végül elő­fordul mint határtalan idő, mely az idővel szemben kez­det és végnélküli, amely mindig ugyanazon módon volt és lesz, egyik emberhez sem tartozik inkább, mint a másiké­hoz, részei nincsenek, hanem uniformis. Az idő előhala­dásával ellentétben a megmaradás jellemzi.­ ­ Thesaurus linguae latinae. Vol. I.

Next