Az Est, 1914. szeptember (5. évfolyam, 219-249. szám)

1914-09-01 / 219. szám

2. oldat Kedd, szeptember 1* Hz oposz váphápomszög Az Sst olvasói tegnap a hadtörté­netein hatalmas fóliánsaiból össze­tallózott adatok alapján nagyjából megismerkedtek a Polesieval. Lássuk már most, milyen befolyása van en­nek a félelmetes vidéknak a had­műveletekre. A Polesiet és a hozzátartozó ha­sonló területeket a katonák nagy hadseregek számára hadműveletekre alkalmatlan területnek tartják. A Polesie, a mely körülbelül husznapi járás szétesés húsz napi járás hosszú, ilyenformán Oroszország nyugati ré­szét katonai tekintetben két részre osztja. A tőle nyugatra eső részt a Visztula vidékének vagy Litvániá­nak, a délre fekvő hadműveleti vi­déket pedig Podoliának nevezik. Podoliát Litvániával Volhynnia köti össze, utóbbi a Polesie déli széle és Galicia északkelete közt nagyjában nyugat-keleti irányban húzódik és mindössze három menel- nyi (hatvan kilométer) széles föld- sávot képez. Azon célból, hogy a két; hadiszintér közti összeköttetést feltétlenül birtokukban tarthassák, Volhynnia keskeny földsávján az úgynevezett várháromszöget tele­pítették az oroszok. A háromszög erődítményei: fiow- no, Dikjiio cs Luck közül az első at üstje, a második áz lkva, a parmadik pedig a Styr folyó mellett fekszik. Row no kettős liidfő. Kerülete negyvenegy ki' óméi er.. Erődjei egy­mástól átlag öt kilométerre, a Iádtól pedig átlag hat kilométernyire fe- küsznek. A hídfő hét erődből áll. A városnak 82.000 lakosán van. Ka­tonai intézményei a sok laktanya mellett egy nagy gőzkenyérsütődé- ből, katonai gőzmalomból és ter­ményraktárból, egy konzervgyárból és egy nagy kétszersült raktárból állanak. Rowno erődítménye egy a vá­rostól hét kilométernyire fekvő vasút és útzár, mely egy állandó zárerődből, bombák ellen is bizto­sított rejtekhelyekből és egy oldalozó gyalogsági sáncból áll. Állítólag száz ágyúval van felszerelve. Luck (hivatalosan Mihajlograd) balparti hídfő. Négy, a várostól mintegy öt kilométernyire fekvő újabb erődített pontból és régi, 1854-ből származó sáncokból áll. Kerülete tizenöt kilométer. Az erő­dök egymásközti távolsága átlag hét kilométer, a Styr folyó hidjától való távolságuk pedig négy kilo­méter. A városnak tizennégyezer (közte 11.000 zsidó) lakosa van. Északkeleti Galíciában immár egy hét óta véres küzdelemben viaskodó csapataink túlnyomó ellenfelének centruma a várháromszögre támasz­kodik. Sok minden egyébbel együtt ez is egyik jelentős oka tehet annak, hogy Lemberg körüli csapataink ebben az irányban (Brody—Rowno) nem léptek fel támadólag. M kraszniki ütközetek Krakó, augusztus 31. (A: Est kiküldött munkatársától.) ' Tegnap nagy számmal érkeztek ide a kraszniki nagy ütközetben megsebe­sült katonák, a kiket vonatok szállí­tottak Krakóba. A sebesültek között kitűnő hangulat uralkodik, különö­sen a könnyen sérültek vidámak és egész utón azt hangoztatják, hogy vágyódnak vissza a csatatérre. A könnyű sebesülteket beLcgszállitó ko­csikon vittek a kórházakba, részben pedig gyalogos csoportokban vezet­ték cl a betegápoló helyekre. Az utcá­kon egybegyült megszámlálhatatlan néptömég cigarettával, csokoládéval és egyéb holmival látta el őket. A katonák szívesen beszélgetnek az utóbbi napok nagy eseményeiről. Elmesélik, hogy a Kraszniklól délre fekvő Annopol mellett küzdöttek. A parancs szerint Krasznik felé vonultak és a helységei csakugyan meg is hódították. Ebben a küzde­lemben került a sor a szurony- rohamra, a mely a sérültek egybe­hangzó állítása szerint a puska- és ágyutüzelésnél sokkal hatásosabb. A küzdelem egész napon át tartolt, reggel nyolckor kezdődött és hét éra­kor este még folyt. Ez alatt az idő alatt az osztrák-magyar csapatok megszakítás nélkül haladlak előre. Az ütközetet, a mely vasárnap folyt le, pénteken és szombaton kisebb csetepaték előzték meg. Az egyik katona meséli, hogy szombaton este még teljes nyugalom uralkodott, va­sárnap hajnalban négy órakor azon­ban alárrn verte fel a nyugvó ható­-1ff - -...... - --­nákat, a kiknek még arra sem volt idejük, hogy reggelizzenek. Rajvonalban mentünk előre. Rövid mars után földre vetettük magunkat, lőttünk, majd ismét fölugrottunk és előre mentünk. Az oroszok mélyen clsáncolták magukat, mint a hogy később meggyőződtünk. Az elfo­gott lengyelek beszélték, hogy ezeket a földsáncokat és árkokat az orosz csapatok már két héttel előbb ké­szítették. De az oroszok nagyon rosz- szul lőttek, mindig lulmagasra céloz­tak és a golyók messze mögöttünk estek le. Mikor mi a sáncokhoz köze­ledtünk, hogy megkezdjük a szurony- rohamot, mindjárt kitűzték a fehér zászlót. Sok lengyel volt közöttük és ezek így kiáltottak felénk; — Éljen Lengyelország ! Az előnyomulás azonban nagyon nehéz volt, mert a talaj erősen homo­kos, úgy hogy lábunk egészen térdig homokban jórí. Azonkívül a talaj hegyes és erdős is és az erdőben szét­szórva oroszok rejtőztek és rejtek­helyeikből lövöldöztek ránk. Mégis minden pontjukból kivertük őket. Mikor Debnóban valósággal barlangba rejtőztek az oroszok, ki keltett vonul­nunk a faluból és azután azt fel­gyújtottuk. A községek lakosai álta­lában elrejtőznek, mert az oroszok azt beszélték nekik, hogy az osztrák- magyar seregek mindent elpusztíta­nak. A gépfegyverosztagnak egy másik katonája, a ki szintén megsebesült, beszélte, hogy az orosz tüzérség na­gyon rosszul dolgozott. Három-négy­száz lépésre már nem találtak, a golyó vagy nagyon magasan ment, vagy jóval csapataink előtt csapott le. A mi tüzérségünk ellenben fénye­sen célzott és a győzelemből nagy rész illeti. Az oroszok a gépfegyverrel sem tudnak bánni és nagyon rosszul lőttek. Legjellemzőbb példa erre, hogy rohammal vettük be a Krasznik melletti hegyet, a hol a gépfegyverek fel voltak állítva. Kozákokkal nem igen volt dol­gunk. Bátor katonák, de nem sze­retnek lőni, hanem inkább előre- szegzett dárdával támadtak ránk. De nem igen jutottak el hozzánk, mert egyenkint lőttük le őket. És ha lövéseink találtak, rendszerint már félúton visszafordultak. Kozák nem igen került fogságba, mert mikor lát­ták, hogy a gyalogság megadja ma­gát, elmenekültek. Csaputaiuk egymás után vették be a sáncokat rohammal. Az orosz kato­nák visszavonultak, vagy pedig meg­adták magukat. Félelmetesen tüzel­tünk rájuk és a hol tüzérségünk mun­kához fogott, ott a gyalogság már csak hullarakások ellen Intézett ro­hamot. Hogy az orosz katonáknál milyen nagy a hajlandóság arra, hogy magú­kat megadják, igazolja a következő körülmény : Az a két orosz gyalog­ezred, a mely Annopolnál ellenünk küzdött, nevezetesen az 5. és 6. regi­ment, kiket későbben el is fogtunk, csupa lengyel tartalékos volt. Ezek két napig feküdtek a sáncaikban étien szomjan. Az orosz tisztek, mi­kor melegedni kezdett a csata, egy­szerűen elhagyták őket, igy vezetés nélkül maradtak. Ilyen körülmények közt nem lehetett elég az orosz sereg ellentálló ereje. Győzelmünk még sem volt könnyű s a küzdelem bámulatraméltó volt. Tekintetbe kell ugyanis vennünk, hogy a mieink nagy része egy roppant fáradságos menetelés után lépett azonnal tüzbe. Alig az oroszok lövészárkokban pi­henten várták a támadást. Bécs, augusztus 31. Krakóból táviratozzék a »Morgen «- nek : A »Nova Reforma« mai számá­ban a kraszniki csata egy diadalmas epizódjáról a következő leírás van : A Krasznik ellen nyomuló osztrák­magyar sereg csapatai közül különö­sen kitüntette magát egy gyalogezre­dünk. A puskaropogás és az ágyu- dörgés vasárnap reggeli 8 órától esti 7 óráig tartott szakadatlan. A mi csapataink feltartóztathatatlanul nyo­multak előre. Rajvonalban közelitet­ték meg az ellenséget. Orosz hadifog­lyok beszélik, hogy a futóárkok orosz részen már kél hét előtt készek voltak. A mieink előnyomulását megnehezí­tette a mély homoklenger, a melybe katonáink gyakran lérdig besüpped­lek. Aztán járhatóbb terepre jutot­tak, a hol szétverték az ellenséget. A sáncárkokban egész hullarakásokat találtunk. Ez volt a mi tüzérségünk halasa. Miért pusztították et a németet Löwent Holttestek a kolostor pincéjében Bécs, augusztus 31. Berlinből táviratozzék egy idevaló lapnak : Rotterdamon át azokról az előzményekről, a melyek miatt a német hadvezetőség elrendelte Lö­wen belga város elpusztítását, a következő részleteket jelentik: A löweni kolostor pincéjében meg­találták ölven hiányjó német katona holttestei. Kétségtelennek látszott, hogy a borospincében szomjukat csillapító német katonákat a szerze­tesek mészárolták le. Mikor aztán a szuperior, a kit felelősségre vontak, gőgösen és gúnyosan mosolygott, szó nélkül agyonlőtték. Közvetlenül ezután történt, hogy a házak abla­kaiból mindenütt lövöldözlek a német katonákra. Ezért rendelte el a had­vezetés, hogy meg kell semmisíteni Löwen városát. Olaszország tiltakozik Egyiptom miatt Bécs, augusztus 31. Milánói lapok, főleg a Lombardia és az Unione jelentik : Az olasz kor­mány nagyon erélyesen fölszólalt Londonban Angliának Egyiptomban elrendelt katonai intézkedései elten. Állítólag kijelentette Olaszország, hogy semlegességénél fogva joga van nemcsak kereskedelmi, hanem hadi­hajói számára is szabad közlekedést követelnie az egyiptomi kikötőkben cs vizeken. Az Unione szerint az olasz kormány Londonban fenye- getődzött, hogy bár nem szívesen, de kénytelen volna katonai intézke­déseket (enni, ha Anglia Egyiptomot augo1 gyarmattá nyilvánítaná. Hz oroszok IGublintól északra Hátrálnak Bécs, augusztus 31. /Az Est tudósítójától./ A Reichspost az északkeleti harc­térről 3 3-iki kelettel a következő táviratot kapta : — A jelek arra vallanak, hogy az orosz sereg nem áll meg észak felé megkezdett visszavonulási útjában Lublinon lul. Ezzel Dankl lovassági tábornok csapat testeinek akciója fel­szabadul, a mi abból a szempontból nagyon fontos, mert ennek a had- oszlopnak nagy diadalai a mi fő­seregünk balszárnyának sikeres elő­nyomulásán kívül a fősereg centru­mának támadását is biztosítják. Német hivatalos 30 ezer oposz fogolyról A Magyar Távirati iroda jelenti Berlinből: A YVolff-iigyuökség jelentése szerint a nagy vezérkar közli: A nagy küzdelmekben, a melyekben az orosz hadsereg Kelet-I’oroszországban Tanncnbcrghél, Hohcnsteinnál és Ortclsburgnál vlsszavelleteít, hozzávetőleges számítás szerint 30.000-ucl több orosz, köztük sok magasrangu tiszt esett hadi­fogságba.

Next

/
Thumbnails
Contents