Az Est, 1916. november (7. évfolyam, 305-334. szám)

1916-11-01 / 305. szám

Előfizetési árak: Egy hónapra•» 2.— korona Negyedévre - « S.-~ korona Egész évre.. ~ H 20.— korona •a Megjelenik délután » Egyes szám ára az országban €5 f££S.9 jJusxtriába n & fSiS* Minden közleményünk titán• *.\omása *iles Politikai napilap Felelős szerkesztő . Miklós jíivdor Szerkesztőség i Oil. kerület, Erzsébct=körat 7« Kiadóhivatal« VII.t Erzsébet*körut 18—20* Fiókakiadó hivatalok» V., Vilmos császár-at t4. am* és IV., Oáciautca 92. ZVienben s 'í Kohlmarkt T• ßSinaja előtti hegycsúcsok elfoglalása A Falkenhayn-hadserey föparancsnofeságán, oklóber 29. (Az Esi haditudósítóidnak távirata) Jf Predsáltól délre emelkedő, uralkodó jellegű magaslatok október IS-ika óta, a határgerinc rohammal való elfoglalásának napja óta nagy akadályként állanak csapataink elő• nyomulásával szemben. Csak hosszantartó oldalazó karcok árán sikerült Pradeálf elfoglalni s ka már ez az első fontos siker is nagy követelményeket rótt csapatainkra, Predsáltól délre az ellenségnek még makacsabb elleniállásával kellett megküzdeniink. Ji románok a J én aj a felé vezető úttól jobbra és balra minden hegyet beépítettek, nagyrészt ütegállásokkal, és az egyes hagyok közt jő összekötő utakat épitetiek, úgy hogy a fenyegetett pontokra szükség esetén igen könnyen vethettek nagyobb csapat- tömegeket. Több kisebb siker után tegnap a megerősített hegycsúcsok e rendszerét is megtörtük. Ji nérnei zászlóaljaknak és német tüzérségnek szintén nagy részük volt e sikerben, melynek fő értéke a gyors kihasználásban rejlik. Tegnap elfoglaltuk az Jizuga patak völgyét, mely derékszögben metszi a sinajai úttól keletre fekvő hegytömeget és ma eljutottunk Ji zugába Ez a kis város az Jizuga patak torkolatá­nál feksz k, ott a hol ez a Prakova folyónak Smaja felé húzódó medrébe ömlik. Mikor Predeáléri 1c yt a harc, Jizuga volt a román csapattartalékok kirakodó állomása. Ji pályaudvar épületét az utóbbi napokban tüzérségünk gyakrabban, lödözte. Jizuga, bár lakóinak száma csekély, élénk ipari város, középpontja a Prakova-völgyi gaz­dag _nagyrészt magyar kézen lévő — faiparnak és pályaudvarától 15 kilométernél hosszabb ipari drótkötélpálya visz észak felé a sziklás hegyekbe, melyek között a leghevesebb harcokat kelleti mega vaunk. Dr. Köster AtloSí. Nehéz harcok Campolungtólészakra Movember elseje megérkezett ; harmadszor fordul a temetők ünnepe a világ­háborúban. És a sirok, a temető- földek ezen a harmadik halottak napján nem teremnek arany- ködben fénylő gyertyákat, sőt virágot is alig. A sirok kivilágí­tását eltiltották, a virág pedig borzasztó drága lett. A halál a városban ma olyan drága, mint az élet; csak künn a harctéren, a hol az evés-ivás is ingyen van, osztogatják ingyen a halált is ... A halottak is, mint az itthon­maradt élők, harctéri testvéreikre gondolva szűkölködnek. Az itt- h ohmaradt halottaknak nem jut ma annyi megemlékezés, virág és csendes köny ; a fronton esett halottaké az emlékezés. Olyan halottak napja, mint három évvel ezelőtt volt, való­színűleg nem lesz .soha többé a világon. Ez a háború eifujta a ködöt, a homályt, a borzongás idegenséget, a mi a halál gon­dolatát " vette körül bennünk. Mindennapivá tette, titokzatos­ságának gyöngyfehér leplét le­húzta, addig a határig, a meddig csak lehetett. Oly bizalmassá költöztette belénk a halálgondo­latot, hogy szinte az utolsó tit­kokat is érdektelenné tette. Paj­tásunk lett nekünk a halál; le­szállt kékellő jégtrónusáról, vala­hol a gondolatnak is távoli ma­gasságából, és borzalmas szeszély­ből, elvegyült népe közé, pajtá­sunknak tolakodott... . . . Város végén, magas falak­kal kerített sirkertek, hosszas, karcsú temctőbeli fák, sírkövek és szobrok és kriptákon néma márványtömbök, a mik titkokat akarnának őrizni, mire valók ? Gyertyák aranyköde, virágok hű­vös pompája, ha elmaradnak is ! . . . Galíciában és Lengyel- országban, Doberdón és Belgium­ban, Franciaországban és Albá­niában, Szerbiában és a magyar Kárpátokban és Erdélyben sir, sir mellett. Szántóföldeken, kis erdőkben, utszéleken, árkokban, a hol éppen találta a halál, le­fektették őket aludni. És alusz­nak minden ünnepélyesség, titok­zatosság, gyertyafény aranyozása, virág cifrája nélkül. Négyszög­letes, szabályos, mély árkokban sokszor, tucatokszámra együtt. Nyers fakeresztek fölöttük, a melyeken ha rajta is volt a nevük, a harmadik halottak- napjára, rég lemosta az eső, az idő... A. Falkenhayn-hadseren főparancsnokságán, oklóber 29. (Az Esi haditudósítójának távirata) Azoknak a harcoknak, a mehjekről a német nagyvezérkor jelentése úgy emlékezik meg, hogy C ampolun g- tól északra játszódlak le, a törcsvári szoros a szín­helye. Ez a szoros a Brassóba ve­zető három szoros közt a legvadabb, leg szag gatotiabb és nagyobb csapat- lömegek mozgása számára a legna­gyobb nehézségekkel jár. Kocsiul visz élt rajta, de román területen ezt az utat nem tartják karban. Az ut völgy katla­nokba fut le, majd magaslatokra ka­paszkodik, ezek közt van olyan is, a mely 1300 méter magas. Megerősített magaslatok A háború két esztendeje alatt a ro­mánok minden magaslatot rendsze­resen megerősítenek a szoros körül. Rengeteg fedelt lövészárok, nagy far­kasverem-mezők és drót- meg faaka- dálgok terülnek el az ut fölött. Ha az ] erődítésnek ez a fajtája ma régiesnek ! és gyermekesnek tűnik is fel, a szagga- S tolt terep nyújtotta természetes védelem I nagy erőssége volt az ellenségnek. Frontális támadással ezt a vidéket a legjobb csapatok is cs a k lassan és nagy veszte- seggel foglalhatták volna el. A szoros természetileg és mester­ségesen legerősebben védett állásai közé tartozóit egy Törcsvártól délre emelkedő ma g as l at, mely négy darab, magdeburgi gyárt­mányú ötcentiméteres ágyukkal jel­szereit páncéltorony nyal volt ellátva. I Ezek a tornyok és az esz- \ tendők nehéz műnk áj áv all épített erődítések mai már nagyobbrészt s é r- j tétlenül birtokunkban vannak, a mit részint frontális támadásunknak, részint jól kigondolt és pompásan végrehajtott megkerülő mozdulaloknak köszönhetünk. Az utób­biak során a magvar csapatok külö­nösen kitüntették magukat és győzel­münket kiegészíti az, hogy veszte­ségeink csekélyek voltak, Ji campolungi harcok A Campolungtól északra folyó har­cokat egy hegytetőről néztem végig, mely a szorostól délre emelkedik. C a m- polung egykor szász vá­ró s volt, ma végállomása a Buka­restből Pilestin át vezető vasútnak, Sok tornyával és tarka házaival béké­sen terül el a völgykaílan falvai közt. A harc — főleg iüzérharc — román részről is igen élénken folyt, a gyalog­ság küzdelme szintén makacsabb volt, mint eddig. Sűrűn került a sor kézi­gránát-harcra. A hegyi háború folyton ismétlődő megkerülési lehetőségei a csapatnak és vezetőinek idegeit a leg­nagyobb feladatok ele állítják. A ma­gyar és osztrák csapatok kivétel nélkül átlag ezer méter magasságban me­netelnek és harcolnak. Né­hány nappal ezelőtt több napos hegyi járőrszolgálatra, melyen előrelátható volt, hogy sokat kell majd nélkülözni, háromszor annyi ember jelentkezeti önként, mint a mennyire szükség volt, Román falvak pusztulása A románok kíméletlen energiával védik országukat. Tegnap egy kis falut lőttek össze és ez alkalommal fél- tucat honfitársukat sebesiletlék, illető­leg ölték meg. Egy másik városka, mely Campolungtól északra fekszik, a román tüzérség kíméletlensége miatt félig leégett. A lakosságot, mely a templomba menekült, csapa­taink élelmezik. Dr. Köster Adolf. frarasSa tfibes’eack ílaettensen és Fdfkenhs^n eg^sstfies támadésaröi ß BKjgäs'Ea elieni oífenziva öréllcre el van temetve Genf, október 30. (Az Est kiküldött tudósítójának távirata) Lacroix tábornok írja a Temps­ban: Románia északi határán a helyzet még mindig nagyon változó, de a ro­mán ellenállás itt még egyáltalában, nincs megtörve. Ellenben a dobrudsai orosz-román hadsereg már nem tud ellenállani s ez teljesen megváltoz. tatja a mi keleti helyzetünket A

Next

/
Thumbnails
Contents