Az Est, 1920. május (11. évfolyam, 105-129. szám)

1920-05-30 / 129. szám

2. oldal. KB Roboz Imréék aknamunkája Erdélyijén „Leszünk mi még nagy fiúk Pesten“ /— Est tudósítójától — A­ rondán megszálló csapatok ki- Ivopus­a alkalmával itthagyta a fő­­várost az a társaság is, a­mely a­­ Pesti Élet kört csoportosulva a ro­mán megszálló csapatok jótékony vé­delme alatt gyalázó hadjáratot vi­selt az újjáébredt magyar nemzeti gondolat és a nemzeti hadsereg ellen. Most több erdélyi menekült infor­mációja alapján módunkban áll Robozék bűnlistáját teljes egészé­ben a nyilvánosság elé tárni­ »A román hadsereg védelme alatt« " Robozék még Budapesten kijárták, hogy a Pesti Élet szerk­eszt­ősége ro­mán katonai viddetri alá kerüljön. Budapest kiürítése után a kormányzó­­tanács székhelyért,­­Kolozsvárra utaz­tak, Garbai Sándor és több kommu-­i nista társaságában. A kolozsvári rend­őrség az egész társaságot lefütette és az ügyészség fogházába csukta. Sikerült ■azonban románbarát voltukat tisz­­tázniok a román hatóságok előtt s pár nap múlva már a »román királyi hadsereg« és a »legfőbb sziguranca« (politikai rendőrség) védelme alatt szabadlábra kerültek. Roboz Imre társaságában ekkor öccse, Roboz Béla, dr. Faludy Miklós, Székely János és Győri Ernő hírlapíró volt. Csakhamar hozzáláttak kivételes helyzetük, »magyar emigrált« voltak kamatoztatásához. A Pesti Élet­­röp­­irata« címmel Temesváron egy pam­fletet adtak ki, a­mely a fehér terror­ról szóló rágalmakat tartalmazta. A röpiratot, a­mely piros-fehér-zöld címlappal jelent meg, a román ható­ságoktól kikönyörgött pénzen készí­tették s igen ravaszul Bécsből keltez­ték,­ sőt még bécsi hirdetéseket is raktak belé, hogy a tájékozatlan magyar kö­zönség jobban felüljön a röpiratnak. Roboz Imre papirüzletci Ebben az időben nagyon jól ment Robozéknak. Kolozsvárt, Aradon és Temesváron állandóan rezervált szoba állott a legjobb szállodákban rendel-­­ kezésükre s Roboz Imre hol itt, hol ott tűnt fel, hogy üzleteit, főleg a papirüzleteket lebonyolítsa. Aradon az egész magyar hirlapírógárda tud Roboz papírüzletéről, a­melylyel ■az egyik aradi napilapot csapta be. Megindul az »Ú­j Ember« Szemérmetlen talpnyalásával Roboz Imre egyre kitünőbb összekötte­té­­sekre tett szert . Mikor a román trón­örökös a kolozsvári egyetem felava­tása alkalmával Kolozsvárott járt, hozzá is beférkőzött s eredményes és a románoknak tetsző munkásságáért legfelsőbb helyen is barátságos vállvere­­getéseket kapott. Most már valóságos legendák keltek szárnyra Robozék óriási hatalmáról, a román hatóságok kezes bárányai lettek Roboznak s a kormányzótanács elnöke, Maniu Gyula, személyesen adta m­eg az enge­délyt, hogy Roboz Új Ember cím­­mel, eddigi politikai hitvallását kö­vetve, hetilapot adjon ki. Pár hét , múlva 64 oldal terjedelemben, öt koronás ágon megjelent a magyar­­gyalázó rágalmaiét­ól hemzsegő Új Ember első száma. Roboz az emig­rált pesti irók lapjának mondotta a lapot s egész csomó pesti iró közre­működését helyezte kilátásba. Ezek az irók azonban nt­­ jelentkeztek s Roboz Erdélyben igyekezett munka­­­társakat verbuválni. Nagyváradról Sípos János és Gera Ákos, Temes­várról Székely Imre, a volt Déli Hírlap munkatársa, szegődött mellé, több újságíró azonban nem akart, a­ki hajlandó lett volna Roboz hazaáruló munkájának részese lenni, pedig Ro­boz 3—4—5000 koronás havi fize­tésekkel csalogatta magához az erdé­lyi újságírókat. Roboz nagy fiű akar lenni Ver­ejt­ékes erőlködéssel dolgozott Roboz azon, hogy lapjában az oláh érdekeket támogassák az erdélyi ma­gyarság szent hitén rést vágjon. De­nunciator­­magyargyalázó cikkek és versek orgánuma lett az Új Ember. A mellett hétről-hétre magasztaló cikke­ket közölt a kormányzótanács vezér­­politikusairól, Máriáról, Gogáról, Vaj­dáról s talpnyalásaival temérdek üzletet járt ki. Azonban kor­mányzó t­anács váratlanul megbukott s az erdélyi politikusoknak befelleg­zett. Robozék mégsem jöttek zavar­ba : a következő héten már Averescu­­ékról s a királyságbeli román poli­tikusokról jelentek meg dicshimnu­szok a lapban. Úgy lejáratták magukat Robozék rövid pár hét­­alatt, hogy­ az Új Ember­t tisztességes cipher a kezébe sem vette. Érdekes, hogy az Erdélyi Munkás, az erdélyi szocialisták lapja is kereken visszautasította Robozék, dörgölődzését az erdélyi munkásosz­tályhoz és működését szélhámosság­nak jellemezte. X X X X X xxxxxxxxxx X X X X X ' Sehogysem megy az Új Ember, s Robozék mégis tör­tetve küzdenek céljukért, a­mit Roboz Imre egy kijelentése révén széles körben emlegetnek, hogy : »le­szünk mi még nagy fiúk Budapesten­. Ügyes házi varrónő felvételei Kertész-u. 29, IV/1. Unwed . Pennieyl-fogalmazói, Uniti-pedagógiai, w3i ,wu ) államszámviteli és az összes jogi alap­vizsgákra is szigorlatokra előkészítünk. Jegyzettről, csönzés. Szontagh-sziminárium, Váci-utca II. szám. AUTOMÖBÜL legjobb karban, gum­mikkal, garantált jó üzemképes állapotban, elutazás miatt sürgősen, jutányosan eladó.Bővebbet VI. Hajós­ u. 9 házfelügyelőnél Az Amerikai Gyermeksegélyző Akció vezetősége az alant felsorolt üres zsákokat eladni óhajtván, fel­hívja a venni szándékozókat, hogy ajánlataikat srác­ban zárt borítékban, legkésőbb lat­nus 5-ig V. ker., Deák Ferenc­ utca 14. I. em. 1. szám alatt nyújtsák be. Az eladásra kerülő zsál­ok a Magyar­­Leszámítoló és Pénzváltó Bank közraktári vállalatának II/I. számú raktárában a délelőtti órákban megtekinthetők. A vétel­ár 1O*/«-ának megfelelő bánatpénz az ajánlattal egy­idejűleg, a vételár pedig az átvétel alkalmával fizetendő. 1980 drb babos zsák, 500 drb rizses zsák (nagy), 2212 drb rizses zsák (kettős, kicsi), 1667 drb amerikai lisztes zsák, 341 drb cukros zsák (textil, kicsi), 94 d­b cukros zsák (papír, nagy). Az Amerikai Gyermeksegélyző Akció Intéző­bizottsága. Vasárnap, 1920. május 30. A francia bányászok sztrájkja véget ért A vasutasok túlnyomó része is megkezdte már a munkát Páris, május 29 (J. M. T. T. szikratávirata) rész .Hivatalosaig.­ jelentik, hogy a francia bányászok sztrájkja meg­szűnt és a bányákban a munka mindenütt megkezdődött. Párig, május 29 A vasutassztrájkról a párisi la­pok a­ következőket jelentik: A különböző vasútvállalatoknál a helyzet napról-napra mindinkább közeledik a normális állapothoz. A paris—lyon—földközi tengeri vas­úton kis csoportokban térnek visz­­■­­­sza a vasutasok a munkába. Az orleansi vasúton a műszerészek, a vonat­vezetők és vonatkísérők zö­me munkába állott. Bretagneban és Auvergneban a sztrájk telje­sen véget ért. Az államvasúton a helyzet folytonosan javul, már csak mindössze 260 vasutas sztráj­kol. A déli vasúton is mind na­gyobb a munkába állók száma. Be­ziera, Xarbanne és Carcassone vi­d­­ékén a sztrájk megszűnt. Az északi vasúton a forgalom telje­sen normális. A párisi körvasúton az egész személyzet dolgozik. Hogyan esett ki Desch­anel a vasúti kocsiból Részletek az elnök vasúti kalandjáról — Az Est tudósítói­tól — A ma érkezett francia lapokból megtudunk egyet-mást arról, hogyan esett k­i a francia köztársaság elnöke a vonatból. A titokzatosnak tetsző baleset Páris és Montagis közt tör­tént. Deschanel vasárnap este fél t­ízkor hagyta el Parist a Gare de Lyon-on. Az elnöki különvonaton utazott még Stecg belügyminiszter, több képviselő és szenátor, Pind­on tábornok és nagyszámú kíséret. A baleset Az elnök, a­ki hurulja miatt nem jól érezte magát, már 10 órakor ágyba dőlt. Csakhamar mindenki aludt a gyorsan robogó vonaton. Deschanel nem tudott ekdudni, a kocsiban fül­ledt meleg volt, úgy hogy az elnök elhatározta, hogy kinyitja az abla­kot. Ez Lorcy és Miguerts közt tör­tént , olyan terepen, a­hol a vonat csak 40 kilométer sebességgel tudott haladni. A hálókocsi körülbelül két négy­szögméternyi, összes bútorzata egy ágy és egy karosszék. Két ablaka guilottinszerű, vagyis olyan, hogy a felső rész mozdulatlan, mialatt az alsó leereszthető az ablakpárkány mélyedésébe. Pontosan nem tudni, mi történt, megzökkent-e a vonat vagy túl mélyen hajolt-e ki az elnök, vagy hirtelen szé­dülés fogta-e el ; tény az, hogy De­­schanel a széles ablakon keresztül ki­bukott a vonatból. Senki sem vette észre a balesetet, a vonat folytatta útját­­ az elnök nélkül. Az elnök pyramában Bár nagy erővel zuhant, az útra, Deschanel nem vesztette el eszméle­tét. Néhány percig hevert a földön, majd felkelt és a töltés irányában haj­lékot keresett, így haladt kb. két kilo­méterig, a­mikor vasúti őrrel találko­zott. Az elnök sziluettje, világos piya­­mában, élénken villogott az éjszakai tájon. A vasutas meghökkenve riadt fel : — Mi a manót bolyong maga itt ilyen öltözetben ? — Barátom, —­ szólt Deschanel — én a köztársaság elnöke vagyok. Az őr felkacagott és gúnyosan szólt: — Csak így ? Hálóingben és nyílt ■mezőn ? Lorcy­ban ? — Hogyan ? Ez Lorcy ? ... Hát hány óra ? — Éjfél. — Igen. Párisból jöttem és kiestem a vonalból. — Ne mondja. És mije sem tört el? — Nem, csak horzsolásaim van­nak. Jöjjön velem a legközelebbi ál­lomásra, a­honnan telefonozhatok. Biztosítom önt, hogy Deschanel va­gyok, a köztársaság elnöke. — Jó, jó ! Nem akarok most ma­gával ellenkezni. Jöjjön az őrházba, mert még megfagy ebben a ruhában. Az őrházban a vasutas felesége sem akarta elhinni Deschanelnek, hogy ő az elnök. Azt hitték, bolonddal van dolguk. A jó asszony megmosta az elnök arcát és horzsolásait, de nem engedte meg, hogy Deschanel tele­fonozzon. Csak reggel öt órakor sike­rült Deschanel rábeszélő tehetségé­nek meggyőzni a házaspárt kilétéről. Erre telefonozott a montargisi állo­másfőn­öknek. Eilj eggen azt állítja, hogy ő az elnök. Reggel fél hétkor telefoncsilingelés verte fel álmából a montargisi al­­presét, a­ki a kagylóhoz rohanva, a következő jelentést hallja : — Kérem, alprefét úr, egy egyén kiesett a vonatból és azt állítja, hogy ő Deschanel, a köztársaság elnöke. E pillanatban a lorcy-i sorompónál tar­tózkodik az őrházban. Az alprefét nyomban Lorcyba ko­csizott, előzőleg telefonoztatott Mont­­argisból azokra a vasúti állomá­sokra, a­hová az elnöki vonat még nem érkezett be. A­mikor az őrház­ban meglátta a pijamában lévő el­nököt, nyomban felismerte és elvitte magával Montargisba a lakására. Ott már orvosok várták az elnököt, bekötözték sebeit és antitetanikus szerrel beoltották. Majd a következő jelentést adták ki állapotáról: »A köztársaság elnöke könnyen megsebesült az arcán és bal combján. Állapota lehetőleg kielégítő , nyug­talankodásra nem­ ad okot.« Bernhard Epstein (alapítási év 1905) Gyárt mindenféle baugesae sportsapkát és szövetkalapot urak, hölgyek és gyermekek számára, úgyszintén egyenruha -sapkákat. Újdonságok állan­dóan raktáron ! Átusitis nagyban és kicsinyben. Ágfeszelt használt férfiruhát is legmagasabb ártan. Berger Béla, Károly­­, s­örút 5. sz. 1. em. Telefon: József 115-57. Svájci vászoncipők legkiválóbb minőségű gyártraány női-, leány- és gyermek-nagyságokban beérkeztek! Egyesült Magyar Cipőnegykereskedők Rt.,­­ Budapest, V. ker., Nádor­ utca 26. Csak­­ viszonteladóknak. Üzleti órák S—2.ig.

Next