Az Est, 1920. május (11. évfolyam, 105-129. szám)

1920-05-30 / 129. szám

Előfizetési árak­­ Egy hónapra M 23.— korona K Jsegyedi évre 70.— korona Félévre ............ MO.— korona Egész évre..............230.— korona Külföldre / hóra 30.— korona Egyes szám ára 1 korona. Politikai napilap Felelős szerkesztő : Miklós An­dor Szerkesztőség: VII. kerület, Erzsébetkörút fs Kiadó hivatali VII., Erzsébet'körút 13—20. SME Fiók'kiadó hivatalok: V.­ Vilmos császár*ut /4. szám és IV., Váci­ Utca 12. Wien: Kohlmarkt 7. Sem deres, sem börtön­ ­nem­ fog véret vetni a tű­rhetet­­­len ánydzsorának, a gyilkos drácskéfagnak. Egy elmés keres­ik a ki töviről-h­egyire isme­ri a viszonyokat, a botparagra­fussal szemben módfelett szkep­tikusan nyilatkozott. Azt mon­­­dotta, hogy a lelkiismeretlen üzér bele fogja kalkulálni üz­leti számításaiba a huszonöt botot is és azzal is drágítani fogja a portékáját. Ott kell megfogni ezeket az embereket, a­hol a legérzékenyebbek, és nem ott a legérzékenyebbek, a­hol a vesszőzés éri őket. Nem ott, hanem a zsebük táján Amerika önérzetes polgárai megfogadták, hogy nem fizetik a fantasztikus ruhaárakat és inkább darócba öltöznek. Az angolok nyomon követték új­világi testvéreik példáját. Most pedig azt olvassuk, hogy a fran­­ciák is hasonló mozgalmat kezdtek. Azt gondoljuk, ha a Primrose League kényes fő­urai, a Cercle Royal finom arisztokratái, London és Paris hatalmas milliárdosai magukra vállalták és férfiasan meg is tartják ezt a szegénységi foga­dalmat: nekünk sem fog szé­gyenünkre válni, ha kissé meg­tartózkodunk és inkább a posz­tós nyakán hagyjuk divatos kelméjét, hogysem a ránk kényszerített drágaság szé­gyenigáját viseljük. Sőt mi még tovább mennénk az aszkézis meredek és göröngyös utján s azt tartanók kívánatos­nak, hogy gyomrunktól is ta­gadjuk meg a táplálkozás fö­lösleges fényűzését. Legalább addig fü­ggeszszü­nk fel minden trourmandise-t, a­mig az elbi­zakodott árusok észretérnek és lemondanak az öt-hatszáz per­­centes haszonról. Isten különös kegyelme gondoskodott arról, hogy a legszükségesebb min­dennapi, a kenyér, a főzelék, a gyümölcs, ha nem is bőségesen, de elegendő mértékben megle­gyen asztalunkon. A kormány­zat bölcsesége és energiája gon­doskodni fog róla, hogy ezek az elsőrendű szükségleti cikkek elérhető áron jussanak még a középosztály és a munkásság birtokába is. A­mi azon túl van, azt hala­szazuk el jobb időkre. "A­mikor majd rendes kerékvá­gásba tér a javak kicserélése és az emberek nem keringenek őrült táncban az Aranyborjú körül. ' , . \ *j j v­ i jw ,, Szfrz millió egykoronás szivar készült _ _____________ Öt millió csomag dohány az aratóknak — Az Est tudósítójától — felkerestük Tömörji Kál­mán államtitkárt, a do­hány jövedék igazgatóját, a­ki Az Est munkatársának a következőket mondotta: — A dohánygyártmányok készí­tése fokozottabb mértékben meg­indult. Mindenekelőtt felemeltül: a munkaidőt napi hat óráról napi nyolc órára, sőt egyes gyártási ágazatokban napi négy óráról nyolc órára. A szivarszükséglet fe­dezésére itt szivarfajtákat hozunk forgalomba „Pannónia“ elnevezés­sel, az ára egy K lesz. A Pannoniá­­ból 100 millió darab készült. A szükséges anyaggal öt esztendőre el vagyunk látva, a­mennyiben 500 millió ilyen szivar készítésére szükséges dohány mennyiség áll rendelkezésre Fokoztuk a ciga­retta­gyártást is. A felszabadult Debrecenben a gyár üzembehelye­zése megtörtént és a legközelebbi időben felszabaduló pécsi gyár üzemét is megindítjuk.­­ — Az aratók és a mezőgazdasági munkások szükségletének kielégí­tésére öt millió csomag dohányt utaltunk ki. Ezt a mennyiséget az OMGE kapta, a­mely azután a többi gazdasági egyesület közre­működésével szétosztja. Az idei dohánytermés kilátásait a száraz időjárás rendkívül kedvezőtlenül befolyásolja, éppen most volna szükségünk esőre, a­mikor a do­hánypalántákat­­, termelők a föld­be teszik.­­ A dohánygyártmányokkal ű­zött uzsora megfékezésére, saj­nos, mi semmit sem tudunk tenni, ennek az üldözése más hatóságok hatáskörébe tartoznék. A­mi a rokkantak dohányáru és­tása ellen támasztott panaszokat illeti, kije­lentem, hogy m0 ilyen rokkantnak adtunk itt engedélyt­. Minden vis­­­szaélésnek elejét veendő, most felajánlottam nekik, hogy az utcai árusítási engedély helyett mind a négyszáznak hajlandó vagyok traf­fikjogot adni, de ezt ők nem akar­ják elfogadni. Harmincezer lakskérvény öt hónap alatt Egyre nagyobb a lakásinség. Eddig 4000 panasz érkezett a házbéremelés ellen — Az Est tudósítójától . Mivel az utóbbi időben a közönség köréből süt­űin hallatszottak hangok a lakáshivatal működése ellen, mun­katársunk a leg­illetékesebb személyi­séghez fordult információért, a­ki a fővárosi lakásviszonyokról és a lakás­­hivatal ellen felmerült panaszokról a következőket volt szíves mondani: — A­ki a helyzetet ismeri, nem cso­dálk­ozhatik azon, hogy sok a panasz. A fővárosi lakáskérdést építkezés nél­kül megoldani nem lehet, mert a be­­özönlés egyre tart, a kiszivárgás pe­dig csekély. Statisztikailag lehet iga­zolni, hogy a helyzet nemhogy javult volna, hanem rosszabbodott. Augusz­tusban gondoltunk arra, hogy épít­kezni fogunk, annyival is inkább, mert hiszen a lakásépítési tanácsnak 100 millió korona állt rendelkezésére. Tervünkről azonban le kellett mon­danunk, részben anyaghiány, rész­ben a horribilis építkezési költségek miatt. Ma a helyzet talán még ros­szabb. Egyelőre tehát be kellett ér­nünk azzal, hogy a katonaságtól él bázak-telep át­engedését kérniük és ilyenformán • 1000, egy szoba-konyhából álló szükséglakáshoz jutottunk.­­ Mondanom sem kell, hogy ezzel a probléma korántsem lett megoldva. Legnagyobb gondot a közép­os­ztály­hoz tartozók elhelyezése okozza. H hogy milyen nagy a tülekedés a lakásokért, jellemzi az, hogy a közelmúltban a Rákóczi­ úton elhalálozás folytán meg­ürült egy lakás és pár nap alatt 66-an jelentettek be igényt. Papp Zoltán volt képviselő halálhírét délután közöl­ték a lapok és másnap délig már huszonketten jelentkeztek a megürese­dett lakásért. Mivel pedig a lakást csak egy ember kaphatja meg a pá­lyázók közül, természetes, hogy a többiek panaszkodnak és panamát emlegetnek.­­ El kell azonban ismerni, hogy az irod­ai személyzet és a nyomozók részéről tényleg történtek visszaélések. Az illet­őkkel szemben szigorúan eljár­tunk, de nagyon nehéz őket meg­csípni, mert a közönség egy része gyámoltalanul viselkedik. A lakásért folytatott áldatlan harcban egy egé­szen új üzletág fejlődött, a lakéts­­tipekkel való kereskedés. Rájöttünk arra, hogy a hivatalos szobák ajtaja előtti tolongásban szemfüles embe­rek nagyon sokszor a várakozók kéz­ben tartott kérvényeiről lesték el a lakástipeket, a­melyeket persze igye­keztek hasznosítani. Sok visszaélést követtek el egyes elbocsátott alkalmazot­tak és álnyomozók, a­kik bementek a lakásokba és a hiszékeny és meg­ijedt emberektől pénzt csaltak ki. Egy ilyen álnyomozó például elment egy nyilvános házba, a tulajdonosnőre rá­ijesztett, hogy a helyiségeket el fog­ják rekvirálni és ezen az alapon 25.000 koronát vett fel tőle, az ügy jóindu­latú elintézésének honoráriuma címén.­­ A lakáshivatal forgalmáról ké­pet adnak a következő számok. A múlt esztendőben összesen körülbelül 20.000 kérvény érkezett a lakáshiva­talhoz, kiadtunk mintegy 5000 lakás­igazolványt, s így az összes igény­lőknek 250%-át ki tudtuk elégíteni. A folyó évben már eddig beérkezett a lakáshiva­talh­oz több m­int 30.000 kérvény, a­melyből már csak nem egészen 20%-ot tudtunk kedvezően elintézni. A helyzet tehát rosszabbodott Nem kell azonban azt hinni, hogy vidé­ken rózsásak az állapotok. A rende­let szerint 10.000-nél kevesebb lakósú községben lakást rekvirálni nem le­het, illetve csak a lakásügyi minisz­teri biztos engedélyével szabad. Ezen az alapon aztán, özönével jönnek a kérvények a legjelentéktelenebb fal­vakból, a­melyekben a rekvirálás megengedését kérik, így például az egyik községből azért kértek ilyen engedélyt, hogy a községi kanászt elhelyezhessék. A falun élő lateiner emberek is (tanítónő, orvos, állat­orvos stb.) nagyon nehezen jutnak lakáshoz.­­ A lakáshivatal munkáját vég­telenül megnehezíti az embereknek feneketlen önzése és túlzott kényelem­szeretete. A proletárdiktatúra bukása után azok, a­kiknek lakásába a kom­munizmus idején került valaki, azt kívánták, hogy az illetőket azonnal dobjuk az utcára, még mielőtt más lakáshoz jutnának az illetők. A­kinek egy szobáját elrekviráljuk, az kigyót­­békát kiált X X X X X X xxxxxxxxxx — Megállapítható, hogy a háziurak a házbéremelési rendelet előnyeit igye­keztek kiaknázni. A lakásh­­ivat­alhoz eddig négyezer bérmegállapítási kérvény érkezett, a­melyeket augusztus 1-ig el kell in­téznünk. Baj az, hogy kevés a lakás­­hivatalhoz beosztott bírá­k száma, mert a menekült bírák legnagyobb részét a kommunista bűnpereknél foglalkoztatták. Meg kívánom még jegyezni, hogy a lakásügyi miniszteri biztos hatáskörét a napokban újból szabályozni fogják, ez azonban ma­gán a lényegen, a nagy lakásínségen — sajnos — nem sokat segít. 27.

Next