Az Est, 1921. április (12. évfolyam, 69-93. szám)

1921-04-12 / 77. szám

Budapest. Előfizetési árai: : Egy hónapra w 40.— korona Negyedévre ——rr f/O.— korona Félévre 220.'- korona Égése épre.^^,440.- korona Külföldön a fenti árak kétszerese Egyes szám ára 2 korona (BmmssfáBBmsam Politikai napilap Felelős szerkesztő: Miklós Jáneor X/1. évfolyam * 77. szám­­ SzarkGSzrt­őség: VII. kerület, Erzsébetkoron.­Kiadóhivatats VII* Erzsébetbe arat rő—QO.sm* Fiókkiadó hivatalok* Vilmos császAratat 14. sxdJBb és IV* Váci­ utca *2. Wien­­ I* Kohlmarkt 7. TereM tovább miniszterelnöksége 1 / 1. Tancsárnyit is emlegetik kormány elnöknek. — Az Est tudósítómtól — A politikai válságnak nincs újabb fejleménye. Jn. tárgyalások még folynak és előreláthatólag át fognak nyúlni­­az holnapi napra is. Ezeket­­ a tárgyalásokat ma még gróf Teleki Pál miniszterelnök vezeti és egyelőre semmi jele nincs annak, mintha helyéről eltávozna. Jelentettük, hogy szombaton gróf Klebelsberg Kunó volt a kor­mányzónál kihallgatáson. Mint ma értesülünk, a kormányzó Kle­­bels­berget nem egyedül fogadta, hane­m­ együttes audienciát adott neki, gróf Andrássy Gyulának és Nagyatádi Szabó Istvánnak. Az audiencián gróf Klebelsberg a disz­­szidensek álláspontját képviselte, a­mely változatlanul az, hogy a válságok sorozatából tartós kibon­takozást és nyugodt kormányzást csak az biztosít, ha a homogén ele­mekből sikerül egy egységes vár­tól létrehozni. A tegnapi vasárnapon egyetlen audiencia volt a kormányzónál és pedig Rubinek Gyuláé. Figyelem­reméltó jelenség az, hogy az utóbbi napokban az érdeklődés egyre na­gyobb mértékben fordult Rubinek felé, a­kiről azt hiszik, hogy állás­foglalásával döntően befolyhat a kibontakozás irányára. Bubinek audienciájáról Az Est munkatársának igy nyilat­kozott : . — Kihallgatásom egy óra hosszat tartott és azon szóba kerültek a belső és a külső politikának összes időszerű kérdései. Az audienciáról azzal a benyomással távoztam, hogy a válság gyorsan és simán fog megoldódni és a megoldást minden körülmé­nyek között olyan lesz, hogy a kis­gazdapárt meg lesz vele elégedve. Még csak annyit közölhetek, hogy a belügyminiszteri tárca a kisgaz­dák számára biztosítva van. Értesülésünk szerint a megoldásra lényeges befolyással lehet Rubinek Gyulának a királykérdésben legutóbb tüzetesen megjelölt állásfoglalása. Bár Rubinek személye a kibontako­zással kapcsolatban erősen expo­nálva van, a hozzá fűződő kombi­nációk ezúttal alaptalanok. Rubinek ugyanis orvosai tanácsára e hét vé­gén visszautazik Balatonf­üredre, a­hol májusig marad és így az esetleges új kormányalakulásban, továbbá a parlament legközelebbi eseményeiben nem vesz részt. Bubi­nek Gyula egyébként azt hiszi, hogy a nemzetgyűlés májusban érkezik el hivatásának a teherpróbájához, mert akkor kerülnek sorra az alkotmányjogi reformok, nevezetesen a törvényhatósági vá­lasztójog, továbbá a főrendiház re­formja, a­melyekről már készen vannak a javaslatok, júniusban pedig napirendre kerülhet a vá­lasztói jog. A múlt hét végén még azt hit­ték, hogy ma, hétfőn megoldódhat a válság, ez a számítás azonban tévesnek bizonyult. A zavart nö­veli az, hogy kétségtelen világos­sággal eddig az sem volt tisztázva, vájjon a kormány lemondott-e vagy sem és mennyi értéke van Nagyatádi Szabó István szóban előterjesztett lemondásának. Erre vonatkozólag illetékes helyen ma a következő magyarázatot adták nekünk : — A kormány nem mondott le. Nagyatádi Szabó István közölte gróf Teleki Pál miniszterelnökkel lemondó szándékát, mire Teleki azt válaszolta, hogy ilyen körül­mények között az egész kormány helyzete tisztázásra szorul. A mi­niszterelnök megkérte Nagyatádit, hogy várja meg ennek az eljárás­nak a végét és addig tartsa függő­ben lemondását. Nagyatádi Szabó István ehhez hozzájárult és így az ő formális lemondása sem történt meg. Úgy tervezték, hogy a kormány­zó ma délelőtt együttes kihallgatá­son fogadja a pártok vezetőit, azonban egyelőre ez az együttes audiencia elmaradt, úgy látszik, megfordították a sorrendet és előbb gróf Teleki Pál tárgyal a politikusokkal. Ma délelőtt 11 óra­kor Nagyatádi Szabó István ke­reste fel a miniszterelnököt és be­­szélgetésük déli 17 óráig tartott.­ Ugyancsak ma délelőttre tűzték ki a kisgazdapárt intézőbizottsá­gának ülését, azonban ezt is elha­lasztották délutánra, mert a pár­t­­helyiségben csupán Schandl Ká­roly, Eörffy Imre és Gál Endre képviselő jelent meg. A pillanatnyi helyzet képét a pártok vezető embereivel folytatott beszélgetések nyomán a követke­zőkben adhatjuk: — Gróf Teleki Pál miniszterelnök megmaradásának komoly nehéz­ségei vannak, azonban, ezek nem ki­­egyenlíthetetlenek. A tárgyalások egyelőre azon az alapon folynak, hogy Teleki marad a miniszterel­nök, esetleges megmaradásán­a­k legfőbb oka az volna, hogy nehéz alkalmas utódot találni. Első­sor­ban gróf Bethlen Istvánról lehetett volna szó, a­kit mind a két párt szívesen látna, Bethlen azonban ra­gaszkodik az­ egységes, párt­ gondo­latához ez pedig most sem valósít-? ható meg. Ezek után az egyetlen m­iniszterelnökje- ke­löltnek Tomcsányi Vilmos Pál igazságü­gyminisztert tartják, erről a kombinációról ko-­­moly tárgyalások is folytak már, megállapítható azonban, hogy Tomcsányi megbízatását nem min­denütt fogadnák szívesen. Benne,, sem látják azt az államférfit, a­ki a mai zavaros körülmények kö­­­­zött biztosítani tudná a politikai nyugodt menetét. A­mennyiben mégis sor kerülne­ reá, akkor az igazságügyi tárcától­ meg kellene válnia és mivel azt­ minden valószínűség szerint ker­­­reszténypárti képviselő, esetleg­ Bernolák Nándor kapná, a keres­kedelemügyi tárcát kellene vissza­­adni a kisgazdáknak annál is in­kább, mert Hegyeshalmy Lajos ke­reskedelmi miniszter különben sem népszerű a pártoknál. Említettük, hogy a belügyi tárca okvetlenül a kisgazdáké lesz. Újabban erre a miniszterségre Issekutz Aurél, volt Krassó-Szörényi alispánt emle­getik és mint értesülünk, neve a­ legilletékesebb helyen is szóba­­került már. Kineveztetése ese­­tén természetesen be kellene lép­nie a kisgazdapártba. A kisgaz-,­dák egyébként a maguk embe­rének tartják már Hegedűs Lóránt, pénzügyminisztert, is, mert számí­tanak rá, hogy Hegedűs Lóránt a párt programjával fog fellépni a felszabaduló Pécsett. A külügyminiszterség kérdése teljesen tisztázatlan. Ha Teleki, miniszterelnök marad, akkor a külügyminiszterséget is magának tartja. Az a kombináció, hogy eset­leg gróf Apponyi Albert lesz a külügyminiszter, megakadt magá­nak Apponyinak az ellenkezésén. Apponyi ugyanis nem vesz részt olyan kabinetben, a­melynek politi­kája nem­ teljes mértékben, fedi az övét. Apponyi követeli ma már a sajtószabadság teljes visszaál­lítását, az internálások gyöke­resebb revízióját, esetleg megszüntetését, a szakszer-­­­vezetek működésének megengedé­sét megfelelő, ellenőrzés mellett, stb. Az említett nehézségek dacára is a válságot ma is gyors lefolyású­nak, hiszik és nem tartják lehetet­lennek, hogy holnap-holnapután megoldódik. A kibontakozást lé­nyegesen gyorsítja az, hogy párt­i vezérek és kormányférfiak, egy­­­aránt rámutatnak olyan­­ külpolitikai eseményekre, a­melyek reánteserü­k lehetnek kö­­zömbösekrészek között elsősorban az arrgelországi mozgalmakra és általában arra, hogy a szélső irá­nyú munkásmegmozdulások kezde­nek a külföldnek mind több pont­ján aggasztó méreteket ölteni. A­­­ tanácskozások során ezek az ese­­­­mények is szóbaké­rü­lnek és mint­ megállapítható, nem minden hatás­­ nélkül. ” r Rókafejek körinye bukkan el a „személyi kérdéseknek“ és „tárgyi kérdé­seknek“ a magzavaros tumultu­sában, a­mely a válságot végig­­kiígér. Ügyeskedések kápráz­tató remeklését látjuk. S mindez miért? Mert meg kell oldani egy válságot, a­mely ta­­láhylátsozat-válságnak tűnt fel, m­íg nagy történelmi problémák forogtak rajt kockán és igazi válság lett, mire a pártbeli hercehurcák bonyodalmaiban a kis kérdések léptek benne elő­térbe. Meg kell oldani és poli­tikus­i excellenciáj­uknak azt is tudniok lehetne, hogy ehhez ügyeskedés helyett, energia, gelleitás helyett: akarat, kis cselfogások helyett : nagy kon­cepció és szétforgácsolódás he­lyett : minden alkotó erő össze­fogása kell Hihetetlenül sok ügyes em­bert láttunk és hihetetlenül ke­vés nagy embert; hihetetlenül sok ambíciót és hihetetlenül ke­vés önfeláldozást. A válság leg­elején még nagy történelmi kér­dések árnyéka lebegett a par­tiok felett, ma már csak néhány politikus kis árnyéka siklik a pártkör kavargásában. Régen azt mondták volna: számarány­­harc,­­ ma azt mondják: küz­delem a személyi garanciákért. Ez a válság, ma már látjuk, minden ártalmán felül fölösle­ges is volt és semmi sem vilá­gítja ezt úgy át, mint a leg­utóbbi napokban felvetett meg­oldási módok, a­melyek leg­komplikáltabb­ja is csak azt je­lenti, hogy minden marad a ré­giben, legfeljebb némi minisz­terváltozásokkal. Válságot fel­idézni Magyarország mai vi­szonyai közt még nagy kérdé­sekért is nagyon kockázatos, a kis dolgok miatt azonban hatá­rozottan bű­n. A nagy kérdése­ket eltüntették a válságtól, a kis kérdésekből nagy kérdések­hez méltó válságokat rögtönöz­tek — részben az ügyeskedők, részben az ügyetlenek és har­madrészben, a nyugvó és nyu­galmazott ambíciók, a­melye­ket a válsághírek forgószele­­ felszabadított mozdulatlansá­­­gukból. Fejezzék már be, vagyis tudják már, hogy mi­­lesz a vége, a nemzet dol­­­lgozni akar és beéri a „személyi­­garanciáknak“ ama minimumá­­­val, hogy önzetlen és hozzáértő emberek szervezzék munkáját.

Next