Az Est, 1921. április (12. évfolyam, 69-93. szám)
1921-04-12 / 77. szám
Budapest. Előfizetési árai: : Egy hónapra w 40.— korona Negyedévre ——rr f/O.— korona Félévre 220.'- korona Égése épre.^^,440.- korona Külföldön a fenti árak kétszerese Egyes szám ára 2 korona (BmmssfáBBmsam Politikai napilap Felelős szerkesztő: Miklós Jáneor X/1. évfolyam * 77. szám SzarkGSzrtőség: VII. kerület, Erzsébetkoron.Kiadóhivatats VII* Erzsébetbe arat rő—QO.sm* Fiókkiadó hivatalok* Vilmos császAratat 14. sxdJBb és IV* Váci utca *2. Wien I* Kohlmarkt 7. TereM tovább miniszterelnöksége 1 / 1. Tancsárnyit is emlegetik kormány elnöknek. — Az Est tudósítómtól — A politikai válságnak nincs újabb fejleménye. Jn. tárgyalások még folynak és előreláthatólag át fognak nyúlniaz holnapi napra is. Ezeket a tárgyalásokat ma még gróf Teleki Pál miniszterelnök vezeti és egyelőre semmi jele nincs annak, mintha helyéről eltávozna. Jelentettük, hogy szombaton gróf Klebelsberg Kunó volt a kormányzónál kihallgatáson. Mint ma értesülünk, a kormányzó Klebelsberget nem egyedül fogadta, hanem együttes audienciát adott neki, gróf Andrássy Gyulának és Nagyatádi Szabó Istvánnak. Az audiencián gróf Klebelsberg a diszszidensek álláspontját képviselte, amely változatlanul az, hogy a válságok sorozatából tartós kibontakozást és nyugodt kormányzást csak az biztosít, ha a homogén elemekből sikerül egy egységes vártól létrehozni. A tegnapi vasárnapon egyetlen audiencia volt a kormányzónál és pedig Rubinek Gyuláé. Figyelemreméltó jelenség az, hogy az utóbbi napokban az érdeklődés egyre nagyobb mértékben fordult Rubinek felé, akiről azt hiszik, hogy állásfoglalásával döntően befolyhat a kibontakozás irányára. Bubinek audienciájáról Az Est munkatársának igy nyilatkozott : . — Kihallgatásom egy óra hosszat tartott és azon szóba kerültek a belső és a külső politikának összes időszerű kérdései. Az audienciáról azzal a benyomással távoztam, hogy a válság gyorsan és simán fog megoldódni és a megoldást minden körülmények között olyan lesz, hogy a kisgazdapárt meg lesz vele elégedve. Még csak annyit közölhetek, hogy a belügyminiszteri tárca a kisgazdák számára biztosítva van. Értesülésünk szerint a megoldásra lényeges befolyással lehet Rubinek Gyulának a királykérdésben legutóbb tüzetesen megjelölt állásfoglalása. Bár Rubinek személye a kibontakozással kapcsolatban erősen exponálva van, a hozzá fűződő kombinációk ezúttal alaptalanok. Rubinek ugyanis orvosai tanácsára e hét végén visszautazik Balatonfüredre, ahol májusig marad és így az esetleges új kormányalakulásban, továbbá a parlament legközelebbi eseményeiben nem vesz részt. Bubinek Gyula egyébként azt hiszi, hogy a nemzetgyűlés májusban érkezik el hivatásának a teherpróbájához, mert akkor kerülnek sorra az alkotmányjogi reformok, nevezetesen a törvényhatósági választójog, továbbá a főrendiház reformja, amelyekről már készen vannak a javaslatok, júniusban pedig napirendre kerülhet a választói jog. A múlt hét végén még azt hitték, hogy ma, hétfőn megoldódhat a válság, ez a számítás azonban tévesnek bizonyult. A zavart növeli az, hogy kétségtelen világossággal eddig az sem volt tisztázva, vájjon a kormány lemondott-e vagy sem és mennyi értéke van Nagyatádi Szabó István szóban előterjesztett lemondásának. Erre vonatkozólag illetékes helyen ma a következő magyarázatot adták nekünk : — A kormány nem mondott le. Nagyatádi Szabó István közölte gróf Teleki Pál miniszterelnökkel lemondó szándékát, mire Teleki azt válaszolta, hogy ilyen körülmények között az egész kormány helyzete tisztázásra szorul. A miniszterelnök megkérte Nagyatádit, hogy várja meg ennek az eljárásnak a végét és addig tartsa függőben lemondását. Nagyatádi Szabó István ehhez hozzájárult és így az ő formális lemondása sem történt meg. Úgy tervezték, hogy a kormányzó ma délelőtt együttes kihallgatáson fogadja a pártok vezetőit, azonban egyelőre ez az együttes audiencia elmaradt, úgy látszik, megfordították a sorrendet és előbb gróf Teleki Pál tárgyal a politikusokkal. Ma délelőtt 11 órakor Nagyatádi Szabó István kereste fel a miniszterelnököt és beszélgetésük déli 17 óráig tartott. Ugyancsak ma délelőttre tűzték ki a kisgazdapárt intézőbizottságának ülését, azonban ezt is elhalasztották délutánra, mert a párthelyiségben csupán Schandl Károly, Eörffy Imre és Gál Endre képviselő jelent meg. A pillanatnyi helyzet képét a pártok vezető embereivel folytatott beszélgetések nyomán a következőkben adhatjuk: — Gróf Teleki Pál miniszterelnök megmaradásának komoly nehézségei vannak, azonban, ezek nem kiegyenlíthetetlenek. A tárgyalások egyelőre azon az alapon folynak, hogy Teleki marad a miniszterelnök, esetleges megmaradásának legfőbb oka az volna, hogy nehéz alkalmas utódot találni. Elsősorban gróf Bethlen Istvánról lehetett volna szó, akit mind a két párt szívesen látna, Bethlen azonban ragaszkodik az egységes, párt gondolatához ez pedig most sem valósít-? ható meg. Ezek után az egyetlen miniszterelnökje- kelöltnek Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminisztert tartják, erről a kombinációról ko-moly tárgyalások is folytak már, megállapítható azonban, hogy Tomcsányi megbízatását nem mindenütt fogadnák szívesen. Benne,, sem látják azt az államférfit, aki a mai zavaros körülmények között biztosítani tudná a politikai nyugodt menetét. Amennyiben mégis sor kerülne reá, akkor az igazságügyi tárcától meg kellene válnia és mivel azt minden valószínűség szerint kerreszténypárti képviselő, esetleg Bernolák Nándor kapná, a kereskedelemügyi tárcát kellene visszaadni a kisgazdáknak annál is inkább, mert Hegyeshalmy Lajos kereskedelmi miniszter különben sem népszerű a pártoknál. Említettük, hogy a belügyi tárca okvetlenül a kisgazdáké lesz. Újabban erre a miniszterségre Issekutz Aurél, volt Krassó-Szörényi alispánt emlegetik és mint értesülünk, neve a legilletékesebb helyen is szóbakerült már. Kineveztetése esetén természetesen be kellene lépnie a kisgazdapártba. A kisgaz-,dák egyébként a maguk emberének tartják már Hegedűs Lóránt, pénzügyminisztert, is, mert számítanak rá, hogy Hegedűs Lóránt a párt programjával fog fellépni a felszabaduló Pécsett. A külügyminiszterség kérdése teljesen tisztázatlan. Ha Teleki, miniszterelnök marad, akkor a külügyminiszterséget is magának tartja. Az a kombináció, hogy esetleg gróf Apponyi Albert lesz a külügyminiszter, megakadt magának Apponyinak az ellenkezésén. Apponyi ugyanis nem vesz részt olyan kabinetben, amelynek politikája nem teljes mértékben, fedi az övét. Apponyi követeli ma már a sajtószabadság teljes visszaállítását, az internálások gyökeresebb revízióját, esetleg megszüntetését, a szakszer-vezetek működésének megengedését megfelelő, ellenőrzés mellett, stb. Az említett nehézségek dacára is a válságot ma is gyors lefolyásúnak, hiszik és nem tartják lehetetlennek, hogy holnap-holnapután megoldódik. A kibontakozást lényegesen gyorsítja az, hogy párti vezérek és kormányférfiak, egyaránt rámutatnak olyan külpolitikai eseményekre, amelyek reánteserük lehetnek közömbösekrészek között elsősorban az arrgelországi mozgalmakra és általában arra, hogy a szélső irányú munkásmegmozdulások kezdenek a külföldnek mind több pontján aggasztó méreteket ölteni. A tanácskozások során ezek az események is szóbakérülnek és mint megállapítható, nem minden hatás nélkül. ” r Rókafejek körinye bukkan el a „személyi kérdéseknek“ és „tárgyi kérdéseknek“ a magzavaros tumultusában, amely a válságot végigkiígér. Ügyeskedések kápráztató remeklését látjuk. S mindez miért? Mert meg kell oldani egy válságot, amely taláhylátsozat-válságnak tűnt fel, míg nagy történelmi problémák forogtak rajt kockán és igazi válság lett, mire a pártbeli hercehurcák bonyodalmaiban a kis kérdések léptek benne előtérbe. Meg kell oldani és politikusi excellenciájuknak azt is tudniok lehetne, hogy ehhez ügyeskedés helyett, energia, gelleitás helyett: akarat, kis cselfogások helyett : nagy koncepció és szétforgácsolódás helyett : minden alkotó erő összefogása kell Hihetetlenül sok ügyes embert láttunk és hihetetlenül kevés nagy embert; hihetetlenül sok ambíciót és hihetetlenül kevés önfeláldozást. A válság legelején még nagy történelmi kérdések árnyéka lebegett a partiok felett, ma már csak néhány politikus kis árnyéka siklik a pártkör kavargásában. Régen azt mondták volna: számarányharc, ma azt mondják: küzdelem a személyi garanciákért. Ez a válság, ma már látjuk, minden ártalmán felül fölösleges is volt és semmi sem világítja ezt úgy át, mint a legutóbbi napokban felvetett megoldási módok, amelyek legkomplikáltabbja is csak azt jelenti, hogy minden marad a régiben, legfeljebb némi miniszterváltozásokkal. Válságot felidézni Magyarország mai viszonyai közt még nagy kérdésekért is nagyon kockázatos, a kis dolgok miatt azonban határozottan bűn. A nagy kérdéseket eltüntették a válságtól, a kis kérdésekből nagy kérdésekhez méltó válságokat rögtönöztek — részben az ügyeskedők, részben az ügyetlenek és harmadrészben, a nyugvó és nyugalmazott ambíciók, amelyeket a válsághírek forgószele felszabadított mozdulatlanságukból. Fejezzék már be, vagyis tudják már, hogy milesz a vége, a nemzet dollgozni akar és beéri a „személyigaranciáknak“ ama minimumával, hogy önzetlen és hozzáértő emberek szervezzék munkáját.