Az Est, 1921. augusztus (12. évfolyam, 169-192. szám)

1921-08-02 / 169. szám

1 main Feran® faiyiatia iaasiivanaanását - Az Est tudósítójától — nD.'.amnegyed tíz órakor nyitot­ta meg a- i jo./rt-bünper mai ' főtár­gyalását dr. Gadó István .elnök./ Er. Stäpiki Ferenc tcwetben­» folytatja, SnaiwSr laaptnasaiK ci­pusi­aj6pSat*íás5£ •' Azzal kéztil, hogy Dobó­ halálát az ő nevével hozták összefüggésbe s úgy emlegették, mintha Dobót el­pusztították volna a fogházban.. Én nem tudom, — uto­dja Ulain — Dobót'’ kínozták-e' vagy sem, dyr eskü alatt vallom az, hogy ő.'-L következőket m­onáoti&­dőtte pir. . — Nem kellett engemt^verni. Elég volt nékem hallani azt, mi történik a bosn­yák kaszárnyában, a­mikor egész éjjel ordítás verte fel a környéket. Abból a körülményből azonban, hogy Sztupka őrnagy úr a legna­gyobb mértékben vigyázott arra, hogy atrocitások senkivel ne tör­ténjenek, következtetem azt, hogy nem történhetett semmiféle bántó­­dása. Dobó nagybeteg volt, negy­­­ven fokos láza volt. Azon aggód­tunk, hogy meghal.­ Panaszkodott is Sztupka őrnagy úrnak, hogy nem bírja a kosztot, kihányja a mit eszik,„családja pedig nem gon­doskodik róla. Én ak­kor, szána­lomból, , a kön­yörületből, továbbá azért, hogy ez az ember el ne pusz­tuljon az főtárgyalón előtt, segíteni akartam rajta. Megkérdeztem, mit akar, enne-e jó marha húslevest ? [Nem, — mondotta Dobó — mézet ,és vajat szeretnék. Valamelyik dó­­­taféttyvel hozattam is neki. Dani gesnerális parancsára helyezték a­­Mi-házba külön kosztra. Állandóan iszonyú halálfélelemmel vivődött. S2Baj3geiráEeSEí°s Ssftéf: ? Az elnök: A katonai törvény­széki tárgyalásról kiadott félhiva­talos tárgyalási közlemények olyas­mit említenek, hogy Dobót erősen szurgerálták, azt lehetne mon­dani, hogy rá akarták venni a be­ismerő vallomásra. Urain : Ilyet tenni nagyobb hit­ványság lett volna tőlemi, mint megölni valakit. Természetes, hogy mikor Dobóval beszéltem­, nem úgy beszéltem vele, mint kávéház­­ban szokás, fogpiszkálgatás köz­ben, hanem határozottan komo­lyan. Lehet hogy volt a hangom­ban valami szuggesztív erő. De nem tudom megérteni, hogy ez miért éppen Dobónál váltott volna ki hamis vallomást? Ez olyan kép­telenség, a­­melyre szinte restelek feleletet adni. Az elnök: Nem gondolták önök azt, hogy nem lesz célszerű a 40 fokos lázas beteget egész éjszaká­kon át kihallgatni .? — Kiláin.:" Azt, hogy Dobónak milyen magas láza van, csak később tudtam meg. Hogy beteg-e, vagy nem, azt nem is tudtam. Az adatok nagy tömege szükségessé tette előttem, hogy in­kább ne a törvény, de az igazság tiszteltessék. Az elnök, Dobót annak idején azért vitték át a Margit-körútra, hogy a körletparancsnokság ügyé­sze kihallgassa." Nem gondolták, hogy az ügyész kihallgatása köz­ben őt a detektiveknek kiadni ki­hallgatás végett szokatlan dolog és­­ kifogásolható? — Ulain: Minden törekvésünk az volt, hogy minden szabástalanság nélkül az igazságot derítsük ki. Különben közvetlen­ tapasztalatból tudom, hogy a kom­munizmus bukása óta a detektívek bekapcsolása a katonai akciókba szokásos lett. Szeretnék beszélni most Sztany­kovszkinak és Vágónak arról a vallomásáról, hogy én bujtattam volna fel őket vallomásuk megté­telére. Az elnök: Talán tessék általános kijelentésre szorítkozni, az egyes kérdéseket majd­ én konkrét for­mában fogom feltenni. Ulain, Vágó és Sztanykovszki azt mondja­, hogy ők nem­ tud­ják, részt vett-e ■ Kéri, Fényes és Fried­rich a­z okosságra való felbujtás­­ban? Vaklo­tásaikból az követke­­­zik, hogy én lettem volna az, a­ki ez ellen, a hő van ember ellen az akciót fentartottam. Kijelentem, hogy a­mikor a megbízást meg­kaptam, tudtam, hogy ebben a­ perben Magyarország egyik leg­nagyobb jellemű férfiénak ■ emlé­kéről lesz szó. Fokozott erkölcsi kötelességek hárulnék tehát arra, a­ki az ő emlékéért harcol. Tud­tam azt is,, hogy hatalmas ellenfe­lekkel fogok szembenállnii. Magas pozícióban léviy nagy timpszerű­­ségnek örvend m egvem,g az, a jó előtérbe van­ állítva. Tudtam, hogy a méltatta meg fog mozdulni a nemzetnek nagy r­észe. Vádlott tár­sai közt van két népszerű, jó eszű újságíró. Tehát a vádlottaknak nagy erő áll rendelkezésükre. Egy-két ízben történt­­szabály­talanság, de inkorrektség az én részemről sohasem­­történt. Sztanykovszki 1919 november 23-án Kovács vizsgálóbíró előtt már be­ismerő vallomást tett. Engemet ek­kor nem is ismert. Kovács vizs­gálóbíró is felbujtotta volna, hogy hamisan valljon ? Friedrich nevét ekkor nem említette. Én csupán valamikor júliusban beszéltem ve­le először, ő azonban jóval előbb, már májusban beszélt Friedrich­ről. Ki volt tehát az, (kérdi Sztany­­kovszkihoz fordulva) a­ki önt fel­bujtotta ? Én lettem volna . • Sztanykovszki: Ezt sohasem mondtam. Eli­k: Csendet kérek. Ulain: Vagy én mondok igazat, vagy Sztanykovszki. Sztanykov­­szkiről egész sereg hamisítás, és inkorrektség derült ki az eljá­rás során s most ő áll ide és ő mondja a bíróság előtt, hogy Usain hitvány fráter és hogy én szugge­­ráltam belé, hogy rágalmazzon meg embereket. Vele szemben nincs szükségem védelemre. Vágó kihallgatására, vonatko­­kozóla­g a következőket, mondhatom el: Mi­kor Vágót átvitték a katonai tör­vényszékre kihallgatás céljából, őt ott láttam először Sztupka őr­nagy úrnál. Teh­át nem preparálhattam Ki­hallgatása két-három napig tar­tott , én mindent feljegyeztem, a­mit mondott. Vágó nagy készség­gel beszélt. Dicsérte a katonai bí­róságot és elragadtatásában azt mondta, hogy őt hát ökörrel sem lehet visszavinni a polgári bíró­sághoz és hogy őt senki sem befo­lyásolta. Rengeteg olyat vallott, a­miről senkinek sem volt sejtelme. De szükség se volt rá, hogy őt be­folyásolják, ő úgyis megmondta a magáét. Ha én Vágót szu­ggerál­­tam, akkor miért nem­ tudtam szug­­gerálni Gaertnert és Lengyelt, hogy ők is beismerjenek valamit. Vallomása további során el­mondja Ulain, hogy mindezek da­cára Vágó vallomásának 70%-át igaznak tartja. Március 20-án Mar­­golits vizsgálóbíró előtt elmondta Vágó, hogy Friedrich' is jelen volt az Astoriában, mikor a gyilkosság hírét hozták. Megölelte Hatvany SzennzéfrelköYBséb&''biblia * * . —• Mi lett a reformáció országából. Magyarországon kétszer annyi bibliát vesznek, mint Csehországban — Az Est tudósítójától — Kis­­bolt Budán a­ Szent János-téren a Vallásos­ Iratok Nemzetközi Kiadó­­vállalatai. Az adventistáin Krisztus második eljövetelére várók­ magyaror­szági központja van itt, innen terjesz­tik tanításukat ,szerte az országban és Csonka-Magyarország határain t­ul,­­a megszállott területeken is. A kis bolt­ban iratterjesztő ügynökök pakkolnak, csomagolják , a kis füzeteket. A kiadó vezetője, Koch Vilmos, fiatal, német ember, magyarázza : — Huszonöt éve van Magyarorszá­gon ez a bolt. A központunk St­a­­shingtonban van, negyvenkét­ kiadónk van az egész világon. 1918-ban itt millió dollár értékű kön­yvet hoztunk forga­lomba. Most 101 .nyelven hirdetjük a vallásunkat. . . — Magyarországon ta­valy másfél millió értékű­­könyvet­­ adtunk, el. A kommunizmus alatt nagyon keveset. 1919- ben csak 400.000 korona értékű könyvet adtunk el, ez idén már eddig 800.0O0 koronányit. Mindenki vásárol tőlünk, minden néposztály. Lapunk is volt,, Az Utolsó Üzenet, ez is a kom­­mü­n alatt szűnt meg. Az amerikai magyarok között is nagy kelete van az Írásaiknak, Ameri­kában egy nagyon szép kiállítású ma­gyar lapjuk, is jelenik meg. Benéztünk aztán a bibliás boltba a Deák-téren. Itt is német ember fogad és­ meséli, hogy bibliát, sajna, egyre kevesebben vásárolnak. Nincs pénzük az embereknek és megdrágult a biblia is. Előveszi a társulat 1920-ról szóló beszámolóját és statisztikát mutat a közép-európai bibliaterjesztésről. Né­metországban, Svájcban, Ausztriában, Csehországban és Magyarországon 209.239 bibliát adtak el 1919-ben és 1920- ban csak 156.901 et. Svájcban emel­kedett az eladott bibliák száma, Ma­gyarországon 29.768-ról , 18.027-re csök­kent. Ennek az az oka, hogy 1919-ben meg tudtak szállítani a megszállt terü­letekre is.­ 1920-ban­­ azokat már külön látták el a németországi központból. Csehországban 10.000 biblia fogyott el 1926-ban. Németországban csökkent leginkább a bibliavásárlás. 1919-ben 147.257 bib­liát adtak el és 1920-ban csak 93.046-ot. Az egyes államokról külön jelentést közöl a társulat és itt Németországról ezeket írja : —. Németország, a reformáció or­szága, a forradalom országa lett. Azt az országot, a­­melyben Luther egykor szövétnekül állította az Isten szavát, a hitetlenség és­ a tévhit sötétsége vette birtokába.. Még nem vagyunk a bolsevizmus karjaiban, de ennek mun­katársai mindent megtesznek, hogy le­rontsák azt, a­mi a keresztény temp­lomot szolgálja. Érdekes, hogy a­­háború eredmé­nyei, hogy befolyásolták a Brit és Külföldi Bibliaterjesztő Társulat munkáját is. A háború után körülöt­tünk új nemzetiségi, államok alakultak­­ és a társulat is lest sietve jelzi, hogy rövidesen ■­­megjelenik az új cseh és szerb nyelvű biblia. Magyarországról vpedig, azt írják : »A nagy munkaterü­letből csak egy csonk maradt, a­mely többé nem az igazi Magyarország.« Kedd, 1921. augusztus 2. s partja. A szemközti hegyek a pasz­tell lilás színében úsznak,­­ a nyugvó­­ nap éles sugárban csillogtatja a Duna­­ elkékülő habjait. Este van. Egy öttagú család haza­felé indul, fel se öltözködnek, a ru­hájuk batyuba göngyölve a hátukon lóg, a hölgyek szalmakalapja az urak fején. A furcsa karaván rágyújt a nó­tára : Ha a föld, a föld az Isten kalapja... A villamoson hőség, ájuldozás, lár­ma, pofozkodás. Boldogan érünk be a nyugatihoz, a­hol a sokszor átkozott kultúra fogad s ha nem láttuk volna, nem is hinnék, hogy másfél órányira Pesttől még boldog egyszerűségben él­nek a primitív vadak. R. M. Lajost és ezeket mondta Friedrich: ■ »Hála Istennek, hogy ezen is­­ túl vagyunk.« Vágó: Nem igaz! Utóin: Margalits vizsgálóbíró úr hamisította? Elmondják itt, hogy azért volt szükség Körire és­ Fényesre, hogy­ Friedrichet annál, valószínűbbé tehessék.­­Sztany­­kovsz’, Fényesről és Kéfiről már akkor beszélt, a­mikor Friedrichről még nem is volt szó. Friedrich nevét Sztanykovszki,­ augusztus 22-án, a tóikor letartóz­tatják, már említi Kéri, Fényes, Csernyák,­ H­orváth-Sanovits tár­saságában, mint olyanét, a­ki Szer­­­biát fel akarta lázítani.. Ők­ dobják? be a neveket s akkor reánk fog­j­­ák. Talán van politika, talán Van­ maffia --ebben az ügyben, de kije­­­lentem, hogy nekem ezekhez sem-­­miféle közöm­­nem volt. Tanúval­­­lomások vannak arról, hogy a ka­tonai törvényszéki tárgyalás első­, napjaiban a Margit-körúti fog­házi irodák folyosóján megjelent egy női fej, az ablaknál füttyentés, a fogház egyik ablakában megje­lenik egy fej, beszélgetés, füttyen­tés, újra egy másik fej jelenik meg, és így továbbítják az­ üzenetet. A polgári törvényszéki­­tárgyalás­ alatt fia, egyik vádlott felesége fel­veszi "az érintkezést. Kívülről jövő belatás, következtében kellett ezek-­ nek így beszélniük, honnan jött ez, én n­em kutattam. . Sztanykovszki halálos ítélettel a feje fölött állott a bíróság elé. Meg kellett ragadnia minden eszközt tehát, hogy megmenekülhessen. Vágó azt gondolta, legokosabb lesz, ha itt semmiről sem tud, mert ha itt megvádol valakit, azok visz­­szafordíthatják ellene a vádakat. Bleyer Ede l­án­y azt állította itt, hogy én­­olyast-e kérdéseket , intéztet­­tető hozzá, a­melyekben már ben­ne volt a válasz is. Bleyer kihall­gatásánál Sztupka őrnagy urnái ■jelöli -voltára, ■­­ ■ Bleyer- ekkor­ sem • Körnről, sem Friedrichről, sem­­ Fényesről nem szólt egy szót sem. Kéri is intézett h­ozzá senki kérdéseket ebben az irányban. Nem lehet ,tehát • igaz a­mit mondott. A katonai fdtárgya­­láson már mindemért­ dolgokról beszélt. Engem az ő vallomása egé­szen megteheti. El kell mondanom erre vonatkozóan valamit, a­mit Sztupka őrnagy úrtól hallottam. Elmondta, nekem, hogy őt felkeres­te dr. Darvas János ügyvéd, Bieyer védője és ..mondta, hogy azt hallotta Bieyertől, hogy arra akarják rábírni, hogy a pol­gári bíróság előtt vonja vissza vallomását. Bleyer és Sztanykovszki között ebben az irányban volt valami levélváltás a fogházban. A­mi el­lenem történt, az a­ törvényszéki fogházban dolgozó maffia mun­kája volt. Mikor a bíróság majd a szava­hihetőség kérdését fogja, elbírálni, kérem, méltóztassék mindezeket tekintetbe venni, hogy talán mégis csak van egy kis kü­lönbség az én szavahihetőségem és ezeknek az embereknek a­­szavahi­hetősége között. Ezután az­­élnek tizenöt perc szü­netet rendelt el. 3. oldal. Jan Gottlob meghalt — Az Est tudósítójától — Rau Gottlob, a szénelosztás orszá­gos kormánybiztosa s a Szénbizott­­­­ág volt elnöke, vasárnap este Velen­cében szívszélfiüdés következésben hirtelen elhunyt. Rau,a hazai szénbányászat vezető­­férfia volt, vezérigazgatója volt az Északmagyarországi Kőszénbánya r.­t.-nek és 1917 óta elnöke az Országos Szénbizottságnak, 1919 óta pedig a szénellátás országos kormánybiztosa. Ily irányú működését mindenki is­meri ,és mindenki elismerte, hogy a legnehezebb viszonyok közt is gon­doskodni tudott az ország szénnel való ellátásáról. Több izben tárgyalt külföldön, Pá­­risban az ötös tanácsosai és Prágá­ban az entente szénelosztó bizottsá­gával és minden alkalommal nagy eredményeket tudott elérni. Puritán jelleme és­ tisztessége közismeretes volt. Szegényen élt és szegényen halt meg.­ Ma talán ez a­ legnagyobb dicséret, a­mit közpályán működő férfiúról el lehet mondani. Éveken keresztül társadalmi téren is nagy szerepet játszott, több köz­jótékonysági és emberbaráti intéz­mény élén állott,és­ a legutóbbi idők­ben nagymestere volt a szabadkőmű­veseknek, azonban ,a politikai irány­zat megváltozásával a páholyok mun­kájának szünetelését rendelte el, özvegye és három gyermeke gyá­szolja. Mindhárm­an Bajmócon nya­ralnak. A szénbizottság Rau holt­testét hazaszállít­at­ta és Budapesten fogják örök nyugalomra helyezni.

Next