Az Est, 1922. november (13. évfolyam, 249-273. szám)
1922-11-01 / 249. szám
Szerda, 1922. november 3. m A legnagyobb élő magyar kritikus a régi és a modern irodalomról Beszélgetés a nyolcvanéves Rákosi Jenővel — Az Est tudósítójától — Könyvtárszobájában, plédjébe burkolózva ült íróasztala előtt Rákosi Jenő, mikor vasárnap délelőtt felkerestem. Előtte, mögötte könyvek. Éppen a reggeli lapokat nézte át. Ez a csodálatos ember, akinek 80-ik születésnapját két hét múlva ünnepli az ország, könyvek között töltötte el az életét, de lelkét nemrágta meg : a betű s ma is oly agilis, póztalan, közvetlen és friss, hogy az ember egy-kettőre elveszíti vele szemben azt az idegenkedést, amely a legtöbb hivatalos tekintéllyel való érintkezést oly hűvössé teszi. Első kérdésem a novemberi jubileum részleteire vonatkozik. Rákosi hevesen tiltakozik : — Semmiről se tudok. Én legalább minden ünneplést lefújtam, amiről tudomást szereztem. A Budapesti Hírlapban nyomának sem szabad lennie. Untig elég, ha egyszer jubilál az ember. — Attól függ, hányszor szolgált rá.— Egyszer élünk, egyszer érünk el valamit, jubileumokból nem lehet megélni. Arra a kérdésemre, hogy hogyan él és mit dolgozik, így válaszolt: — Nagyobb munkán nem dolgozom. Könyvek hevernek az asztalomon, kéziratok, nyomtatványok, ezeket olvasom és esetleg írok róluk. De mindennap alkudoznom kell magammal, hogy elhagyjak egyetmást. Nem érdem szerint, hanem csak úgy találomra válogatok közöttük. Mindenkinek megígérem, hogy megkóstolom a munkáját és addig kanalazom, ameddig tetszik. Ti a. nem ízlik, nem eszem végig az egész tálat. Fiatalembernel egyen objektív Irodalmi kérdésekre, a kritikai és írói objektivitásra terelődik a szó . — Nem fiatalembernek való az objektivitás — mondja — Rákosi. — A fiatalság a természet szűziességét, primitív erejét jelenti és kitörésekre, repülésre, exploziókra vágyakozik. Keresi a maga jussát, nem okoskodik, hanem önkéntelenül árad ki belőle talentumának tartalma. Aki már fiatalkorában objektív és öntudatos, annak a történetírás vagy a fizika és a matematika a hivatása. Sőt, azt hiszem, még tudomány sincs költészet nélkül. Akármi lesz is a gyermekből, első lelki kitörése költészet, akár novellában, akár versben. A fiatalságnak nem szabad tudnia, mit csinál. — Szerintem — válaszoltam — nem szabad tenni még ennyi megkötést sem. Nem szabad sem öntudatlanságot, sem öntudatosságot követelni. Mindent az egyén határoz meg. Ha az író objektivitásra törekszik, ha meggondolja és megkritizálja a munkáját, az még nem jelenti, hogy program szerint dolgozik. Az irodalom nemzeti feladata Rákosi nem ismerte el az ellenkező felfogás jogosultságát. Azután kifejtette a maga nézetét az irodalom céljára vonatkozólag. — Az irodalom végeredményében erre a két szóra redukálódik: miért írunk ? Miért írnak bolond, eszeveszett emberek csak annyi könyvet is, amennyi itt ebben a szobában van ? Nemcsak hiúságból. Valamit akarnak mondani, amire az emberiségnek nyilván szüksége van, akár azért, hogy építsék, nemesítsék a többiek lelkivilágát, akár azért, hogy vezessék és előbbrevigyék a társadalmat. Az irodalom nem egyéni szeszély, nem az egyén érvényesülésének a keresése. Nem azért írok verseket vagy akármit, hogy kitaláljak a magam káoszából, hogy egyszerűen megmutassam magamat, hanem hanem azért ,hogy egy tisztább, előkelőbb és szebb világba vezessem embertársaimat. Megemlítettem, hogy az író, ha nem is egyéni »szeszélyből«, mégis elsősorban önmagából és önmagáért ír. Az utolsó évtized az egyéniséget tartotta legtöbbre. Aki ír, annak nincsenek okvetlenül nemesítő és javító céljai. Ami írásra ösztönzi ,hogy önmagát föltárja, az valami belső, egyéni erő, amit a német Drang-nak nevez. — Drang, Drang! — vágott közbe Rákosi Jenő. — Ez a német szó rontotta meg magukat. Sehogyse tudtunk megegyezni. Rákosinak a maga idealista szempontjából bizonyára igaza van, amikor nem hajlandó az egyén különösebb jogait elismerni. Áttértünk a magyar irodalomra. Rákosi hódolata Csokonaiéiba n Tegnap jelent meg a Géniusznál az első teljes Csokonai. Már olvasgattam belőle. Micsoda kedves ember ez a költő és mily széles a talentuma ! Valóságos poétás polihisztor, akinek figyelme mindenre kiterjed, aki gondtalanul rohan a virágos réteken és boldogan dalolja a Lillát, de amellett ráér a nyelv szabályaival, az eposz törvényeivel is foglalkozni. Csakúgy mellékesen adja le ezeket, mint tudása becses tartalmát. Szép, hogy végre megjelenhetett minden munkája. Ez a ferde világ nem fogja méltányolni. Az ára, úgy hallom, 7000 korona. Tulajdonképpen nem is sok, hiszen tegnap vettem egy fiola aszpirint és 293 koronát fizettem érte. Ma már nem lehet, úgy nézni a pénzre, mint hajdanában. A legjobb műfaj mégis csak, a dal Beszélgetésünk egy ideig a drágaság körül forgott, majd visszatértünk Csokonaira, akinek könynyed és egyszerű poézisáról a dalszerű lírára terelődött a szó. Úgy láttam, Rákosi Jenő mindenben, a dalszerű könnyedséget követeli. — A műfajokban nem teszek különbséget — mondotta. — Egyszer egy római kiállításon láttam Munkácsynak egy tájképét, aki általában mint a nagy tragikus jelenetek festője áll a köztudatban. Ez a kép minden tragikus képénél nagyobb benyomást tett rám. Nem volt azon csak ég meg föld, de beleveszett az ember, mint amikor dombtetőről végtelen síkságra lép. Ekkor éreztem meg, hogy a legfőbb műfaj mégis a dal, a líra. — Ezt mindenki elismeri, — vetettem közbe — de nem hiszem, hogy mindenki elfogadná a dal kizárólagos jogosultságát a lírában. A dal tökéletes, de kis jelentőségű lírai darab. Az az irodalomban, ami a természetben a harmatcsepp. Rákosi Jenő idézettel felelt: „Nagy az én rózsám ereje, Három pandúr nem bír vele, De ha az én szavam hallja, Sírva borul az asztalra.« Ennél többet az Apostol se mond. Végigjárhatja az egész Homért, nem talál benne szebbet, mélyebbet igazabbat. Egy egész világ van benne. — Egy mély és igaz jelenet világa van benne — próbálkoztam ellenvetéssel. — De nemcsak jelenetekből, zsánerképekből áll a világ. Az írók intellektuális kétségekkel, ég és föld között levőkkel is küzdenek és sok minden nem fér bele a dalba. Sok érzelem oly súlyos gondolatokat kelt, hogy azokat nem fúrja el a dal Ott van Dante és a Hamlet és a Gondolatok a köznitruktm. Erupció, érzelmi forróság és közvetlenség Dantét olvasni egészen más. A Gondolatok a könyvtárban és a Hamlet nagyon lélekemelő dolgok. De azért az, ami egyszerű és kicsiny, nem alacsonyabbrendű annál, ami anyagában gazdag és komplikált A legegyszerűbb dologban benne lehet a legkomplikáltabb szervezetek mechanizmusa. Kedvenc virágom, az ürdögszekér vagy katáng górcső alatt épp oly pompás természeti csoda, mint a legdúsabb rózsa. De tévedés volna azt hinni, hogy azért vonzódom a dalhoz, mert öreg vagyok, vagy mert ilyen a hajlandóságom. Nem, én sokkal többet olvasok. Csak a dal lírát szeretem legjobban, Petőfit, Csokonait. Mennyi csodás szépség van Heine dalaiban ! Erupciót, érzelmi forróságot és közvetlenséget követelek a költőtől! Ady Endre és Rákosi Jenő — Ha méltóságod az aktivitást szereti és erupciót követel, miért nem méltányolta jobban Adyt, aki korának minden költője közül kétségtelenül a legtüzesebb, legféktelenebb, legeruptívabb volt ? Pillanatnyi szünet, — Ady — mondja azután lassan Rákosi Jenő — igen különös jelenség. Ritka talentum, aki időnap előtt elferdült. Olyan mezőkre tévedt, amelyekre nem lehet követni. Verseinek a fele érthetetlen. De van néhány nagyon jó dolga. Ha megmaradt volna ezen a nívón!... Mindenesetre össze lehet állítani műveiből egy kötetrevalót, ami őt elsőrangú poétáink közé emeli. Sajnos, akik őt kultiválják, azoknak nem ez tetszik benne. Nekik ott kezd tetszeni Ady, ahol már értelmetlen. Én értelmetlenül állok vele szemben, mert nem tartom az olvasó feladatának, hogy rébuszokat fejtegessen. — És nem befolyásolja méltóságod véleményét, hogy Adyt — egy igen kis kört leszámítva — az egész ország érti és szereti ? — Várjon csak! Itt van Ignotus, Ady egyik esztétikusa, aki maga is bevallotta, hogy ő sem érti Adyt, de majd fog jönni valaki, aki megérti: egy későbbi kor. Én tehát a megértést rábízom erre a későbbi korra és nem teszek úgy, mintha el volnék ragadtatva, mikor nem vagyok. — És az sem ejti gondolkodóba méltóságodat, hogy Ady híre a külföldön is egyre nő? Manapság már nem ritka eset olyan kijelentéseket hallani komoly és szakértő emberek szájából, hogy Ady talán a világ legnagyobb lírikusa. — A világ legnagyobb lírikusa! Az emberek mindent elhitetnek magukkal. Hát utóvégre csinált valamit, de ha ő a világ legnagyobb költője, akkor minden érték elvész, akkor Csokonai, Petőfi, Bárányer és Heine mind kontárok. — Béranger mindenesetre. A többi nem. •— Miért? Bérangert Petőfi úgy istenítette, mint maguk Adyt. — Petőfi tévedett. Bérangor-t ma már a kabaré-költők közé soroljak. — Petőfi tévedett. Joga volt hozzá. Ki tudja, tévedett-e úgy, mint az Ady-imádók Adyban ! ! Babits Mihály méltatása Minthogy az Ady-kérdésben sem tudtunk megegyezni, megkérdeztem mit- olvasott újabban Babits Mihálytét. — Egy novellás kötetét, — feleli Rákosi Jenő — a Tímár Virgil fiát. Nagyon szép munka, a legfinomabb lélekelemzés, amit mostanában, vagy egyáltalán magyarul olvastam. Olyan lelki mozdulatokra, oly finom, meglepő és mély megfigyelésekre találtam benne, hogy nem is tudok hozzájuk hasonlót. Csodálatosan szép mű. Kár, hogy Babits méltóságán alulinak tartja, hogy embereket egyáltalán boldogítson. Úgy érzem, hogy rendkívül sivár, komor a könyv levegője. A kötet minden darabja — valamennyit elolvastam — valakinek a lelki tönkrejutását rajzolja meg. Babits gyönyörködik az emberi nyomorúságban és seholsem lát boldogságot és boldogulást.. Szerencse, hogy nem ő az isten, különben nem volna öröm a földön. Az idő fél egyre jár. Vendégek érkeznek. A szomszédszobába a szobalány már bekészítette a tízórait : egy pohár tejet, kenyérrel. ■ Elbúcsúztam és míg lefelé mentem, a villa lépcsőin, a lejtős Lisznyay utcán, Rákosi Jenő szavai jártak az eszemben. A modern irodalom büszke lehet rá, hogy olyan ellen-féllel mérhette össze fegyvereit, mint Rákosi Jenő, aki 80 éves korában is olyan harcos és kemény, mint amilyen volt és amilyen mindig lesz. Szabó Lőrinc. 3. oldal Délutáni „estélyi ruhák ■ Holzer divatházában, IV. ker., Kossuth Lajos ucca 9. Fazont is fizetek , ÖUörlítő, tiarám, ezüst és hamisfogakért minden hirdetett árnál lobb szét: oranyos triszerBiaz, Vill., Rákóczi út 17. sz. (Uránia bank) Kispest legforgalmasabb „ ,, helyén, szép berendezéssel azonnal átadó. Bővebbet: telefon József 128-07 kizárólag elsőrendű, faragott, sima , intarziás Stehimste tervező mírasztalosnál, Budapest,VI. ker., Dalszínház utca 10., az Operánál borall- és borostyánsorokat, granátéfiszereket, gyöngyöset, arany és ezüst régiségedet legmagasabb árban vesz Krausz Testvérek köz 4. sz. Fendrich Imre és Tsa tv., Deés tér 3 svi.,Révay u. 18 KISKOMÉDIATelefon:H-22 Rott és Steinhardt felléptével. Aki azt nem látta... és Per Miharadja von Oseppre. Kezdete: 7, órakor Gazdaggá lenni! ma könnyebb, mint valaha. A milliómosok sikerének titka, a gastagos ségíiox, haia ombo* és te-In-I 4éGy?ttes vezető legbiztosabb út az CITCSS’gua* Ehhez acél idegekre, erős I szervezetre éss jó kedélyállapotra Van szükség. Aki gyermekkora óta sósítrszeszt használ, metjedzi i,leisul, ellenálló- s képessé teszi szervezetét és vidám életerőre tesz szert