Az Est, 1924. március (15. évfolyam, 51-75. szám)

1924-03-01 / 51. szám

2. oldal Szombat, 1924. március h Elveszett egy négyszázmilliót tartalmazó tárca • Az­­Üst tudósítójától . Tegnap este a főkapitányságon Ieffis budapesti bíró kétségbeesetten jelentette, hogy szerdán éjszaka a, főpostán vagy annak környékén elvesztette tárcáját, amelyben több m­int­­tiég 1­ százmillió korona értékű csekk volt, azonkívül másfélmillió korona készpénz. A bíró elmondta a főkapitánysá­gon, hogy egy ügyből kifolyólag azt a megbízatást kapta, hogy még az éjszakai órákban küldjön el egy hivatalos táviratot, másnap reggel pedig a rábízott csekkeket helyezze­k egyik fővárosi bankban. A bíró Fekete bőr cigarettatárcájába tette a rábízott csekkeket, amelyek, a következők voltak : a Deutsche Bank Berlin által ki­állított Mittland Ltd. London Over­­sheas Brandhen szóló 777 angol fontos 0.25.420. számú, a­ Hamburger Handelsbank Nie­derlassung által kiállított és Equi­table Trust Comp. of Netty­orkra szóló 1000 dolláros 40.919. számú és a Gesellschaft Gegenseitigen Kredit für Handel und Gewerbe Riga által kiállí­tott hazard Freres Newyorkra szóló 75 dolláros 13.679. számú csekk. A bíró a cigarettatárcában tar­totta a pénzét is, másfélmillió ko­ronát. A főpostán szerdán éjszaka né­hány perccel 12 óra előtt jelent meg. Ott fel is adta a hivatalos táviratot, majd eltávozott a fő­­postáról. Amikor hazaért, két­ségbeesve látta, hogy cigaretta - tárcája, amelyben a nagy értékű csekkek voltak, eltűnt. Biztosra vette, hogy vagy a főpostán, vagy annak környékén vesztette el a tárcát, ezért azonnal visszasietett a főpostára. Átkutatta a Korona­­herceg utcának­ azt a részét, ame­lyen keresztülhaladt és a főposta távirati hivatalában is mindenkit megkérdezett, nem látta-e ciga­­rettatárcát . Senki sem akadt, aki nyomra tudta volna vezetni. A rendőrség a bíró jelentése alapján már tegnap este nagyará­nyú intézkedéseket tett. A főkapi­tányság táviratilag letiltotta Bu­dapesten, Bécsben, Berlinben, Bu­karestben, Belgrádban, Londonban és Neiwyorkban a csekkeket. A ■megsemmisítési eljárást is folya­matba tették, úgyhogy a három csekk teljesen értéktelenné vált a ■megtalálóra, mert azokat sehol nem fizetik ki. A kétségbeesett károsult a­ fő­kapitányságon dr. Csizmadia rendőrkapitány előtt kijelentette, h­ogy a megtaláló megtarthatja­ 'magának a másfélmillió koronát, azonfelül még 12 millió korona ju­talmat is kitűz annak, aki a há­rom csekket neki visszaszolgáltat­ja. A főkapitányság most felszó­lítja a cigarettatárca megtalálóját, hogy haladék nélkül jelentkezzen Csizmadia rendőrkapitánynál, mert ha a rendőri nyomozás során akad­nak rá a megtalálóra, akkor az illető nagyon szigorú büntetésben ■részesül. k/WV/WS mx tguxie­raitérie^ jeex, CwMyWm# KEVESEBB A TEJBEN 9 MEG KEVESEBB A KAKAÓBAN ­ Elfogták a Hemseti Sifukák és Cnaraltáx művésznőinek írl­vasai — Az Est tudósítójától —• A Magyarország tegnapelőtti számában részletesen megírta, mi­képpen lepleztek le egy szélhámos fiatalembert, aki Sidney Ottó né­ven végiglátogatta az Operaház művésznőit, mindegyiktől támoga­tást kért az Operaháznál benyúj­tott darabja érdekében. Ez a kéré­se azonban csak ürügy volt, mert a támogatás kérésének örve alatt mindenütt lopásokat akart elkö­vetni. Az alacsonytermetts, jó megjele­nésű, feketehajú fiatalember, aki, mint később kiderült, már hosszabb idő óta lézengő állás nélkül, az Operaház művésznőivel olyan hoz­záértő hangon beszélt operai dol­gokról, hogy a művésznők vala­mennyien elhitték, hogy egy fel­fedezésre érdemes tehetséges zene­szerzővel állnak szemben. Lassanként azonban kiderült, hogy a legtöbb helyen, ahol Sidney­ Ottó megjelent, eltűnt valami ér­téktárgy, ékszer vagy ruhanemű. Amikor Sidney Ottó Dömötör Ilona lakására is ellátogatott és onnan többmillió korona érté­kű ékszer tűnt el, ennek nyomán megbizonyosodott a művésznő arról, hogy Sidney tulajdonképpen furfangos szélhá­mos. Ennek alapján figyelmesek lettek rá és végül Dömötör Ilona egy rendőrrel lefogatta. Érdekes, hogy a fiatalember Dö­mötör Hanánál való megjelenése után elment Nagy Izabella laká­sára is és ott­ is megpróbálkozott jól bevált trükk­jével. Nagy Iza­bellánál el­fogatása előtt mintegy két órával elmondta, hogy ■■Kál­vária ' címen írt egy operát, ame­lyet már be is nyújtott az Opera­házhoz. Arra kérte a művésznőt, hogy protezsálja őt ifjabb báró Wlassics Gyulánál annyival is inkább, mert az opera, fő női sze­repét egyenesen Nagy Izabellának írta. ■— Miféle szerep ez — kérdezte a művésznő — mire az ifjú «zene­szerző« így válaszolt: — Nair­. — Én nem­ vagyok túlivá — volt a művésznő válasza. Nagy Izabella ekkor már, kissé furcsállotta a dolgot, komolyabb gyanúra azon­ban nem volt oka, mert a fiatal­ember olyan meggyőző erővel be­szélt darabjáról, sőt azt is meg­ígérte, hogy legközelebb kivétele­sen megmutatja a művésznőnek a szöveget és a partitúrát. Erre azonban már nem kerülhe­tett­ sor, mert alighogy eltávozott a művésznőtől az ifjú, két óra múlva, már rendőr kísérte be egyik kerületi kapitányságra, ahonnan ma reggel a­ fiatal szélhámost be­szállították a főkapitányságra és ott előállították­ dr. Kéry rendőr­­kapitány szobájába, ahol megkez­dődött részletes kihallgatása. Kiderült a kihallgatás alkalmá­val, hogy Sidney Ottó valódi neve Lend­­vai Ottó Márton magánh­ivatalnok, de körülbelül félév óta szélhámoskodással ke­resi kenyerét a színésznők körében. Működése két részre osztható. Elő­ször a Nemzeti Színház művész­nőit járta sorra, majd pedig az Operaház művésznőit kezdte favo­rizálni. Működésének első szakában film­színésznek adta ki magát és azzal állított be a Nemzeti Színház mű­vésznőihez, hogy a Corvin film­­vállalat szerződtette őt egy nagy­szabású filmfelvételhez, szerepé­nek eljátszásához azonban frakkra volna szüksége és ennek költsé­geire kért a művésznőktől támoga­tást. A legtöbb helyen sikerült is szánalmat keltenie, gyakran ka­pott pénzbeli támogatást. Ugyanabban az időben, amikor mint a­ Corvin filmvállalat művé­sze látogatta a Nemzeti Színház színésznőit, elment egy előkelő bel­városi bőröndöshöz és ott a film­vállalat részére egy értékes bőrön­döt kért kölcsön. Ezt a bőröndöt természetesen eladta. A rendőrség megállapította, hogy­ Lendvai-Sidney Ottó listát vezetett a Nemzeti Színház és Operáház művésznőiről, valameny­­nyit sorra járta és ahol nem akar­ták fogadni, ott a szobalány előtt elővette a listát, előkelő gesztussal kihúzta a színésznő nevét, így szólva: — A művésznőt törlöm a listáról. Amikor Dömötör Ilona lakásán járt, a művésznő nem volt otthon. A fiatalember azt mondotta az inasnak, hogy pár perccel előbb be­szélt az utcán a művésznővel, aki azt mondotta neki, menjen csak­ előre a lakására és ott várja meg őt. Az inas mit sem sejtve, engedte be a szélhámos fiatalembert a la­kásba és ott Lendvai-Sidney Ottó felhasználva az egyedüllétet, összeszedett egy csomó érték­tárgyat és azzal az ürüggyel távozott, hogy a kapuban várja meg Dömötör Ilo­nát.A detektívek ma délelőtt házku­tatást tartottak Lendvai-Sidney Ottó Márton lakásán, ahol egy ezüst botot és több apró ékszer­­tárgyat találtak. Beismerte a fia­talember, hogy ezek­­mind lopás­ból származnak, de arra már nem volt hajlandó visszaemlékezni, hogy melyiket honnan vitte el. Érdekes, hogy­ ebben az ügyben, amelyben számos ismert fővárosi színésznő károsodott meg, eddig mindössze csak egy feljelentés történt, amelyet Dömötör Ilona tett. Dömötör Ilona ellopott érték­tárgyai különben ma délig legna­gyobb részben meg is kerültek. A főkapitányság most jelentkezésre szólítja fel mindazokat, akiknél Lendvai-Sidney Ottó megfordult és akiket a furfangos szélhámos megkárosított. Erélyesen folyik a nyomozás a felvidéki kom­ista­­szervezkedés ügyében Pécsben, Prágában és Berlinben is mozgolódásokat sejtenek — As Est tudósítójától . A­ budapesti államirendőrség­­po­litikai osztálya a bombamerény­letek nyomozásának befejezése óta nagyarányú, nyomozást indított egy kommunista szervezkedés ügyében, amelynek­ szálai a felvi­déki városokra terjeszkedik ki. A kiküldött detektívek megállapítot­ták, hogy Eger, Miskolc és Sátor­aljaújhely környékén komoly szer­vezkedés folyik, még­pedig min­den valószínűség szerint egy kö­zös centrumból kiinduló szervez­kedés. A nyomozás megállapította, hogy a kommunisták szervezkedésének irányítása Moszkvából történt, ahol az úgynevezett végrehajtó­­bizottság megbízásából Kun Béla, a volt magyar népbiztos, intézte a szervezés munkáját. Ma délelőtt az újabb fejlemények­ről telefon jelentést kapott a főka­pitányság a­ felvidéki városokból. .Ezek alapján remélik, hogy rövide­sen sikerül megállapítani, egységes kommunista szervezkedésről és puccskísérletről van-e szó, vagy pedig a moszkvai bizottság külön­­külön próbálkozott-e az egyes fel­vidéki városokban magának híve­ket szerezni. Információnk szerint egyébként a budapesti főkapitánysággal egy­idejűleg a bécsi, a prágai és a ber­lini rendőrség is nagyarányú nyo­mozást folytat az ott észlelhető kommunista mozgolódások letöré­sére. Osztályellenes izgatással vádolt népdalköltő — Az Est tudósítójától -» December közepén történt. A Város­liget közelében levő egyik kávéházban egy este Szeder Ferenc szociáldemo­krata képviselő na­gyobb társasággal mulatott. A mulató­ úgy zajlott le, hogy Ányos Laci népdal­­költő és énekes, aki a kávéházban fellépti díjjal van szerződ­tetve, hol a cigány­­zenekar élén hegedült, hol a zongora mellé ült, hol pedig a fogasról leakasz­tott gitárját pengette és így adta elő saját népdalait. Ezen az emlékezetes estén mutatta be a népdalénekes aznap készült ,leg­frissebb népdalát, amely egy szeren­csétlen magyar legény szerelmi csaló­dásáról szól. A népdal első strófájában a legény keservesen elmeséli, hogy kedvese, akit jobban szeretett, mint az édesanyját, hűtlenül elhagyta, m­ert egy gazdagabb legényt talált, ahoz ment hát feleségül. A faképnél hagyott legény a második strófában így kesereg: Azért, hogy én szegény vagyok. Jobb lett volna nálam, Talán jobb, mint akármilyen Fényes palotában,­­Szerelemhez, boldogsághoz Nékem is van jussom, Minden földi jóból ne csak Gazdagoknak jusson. Szegénynek is jusson. • A parasztlegény szívügyét a népdal­­költő cimbalomét­írázással és klarinét­­ía tárnokkal aláfestett saját énekhangján tol­mácsolta a társaság tagjainak, akit a­ szö­veget és zenét szerették volna megtanulni és többször is elénekeltet­­ték a dalt. Miskor a népdalénekes harmadszor jutott el a második strófához, egy rendőr fogalmazó, aki másik asztalnál szórakozott többedmagával, a népdal­­költő elé lépett és szigorúan így ren­delkezett : — Ezt a dalt nem engedem énekelni! — Miért ! — kérdezte riadtan a­erük­kor«» és megszeppent .népdalköltő. — Nem vagyok ugyan köteles meg­indokolni, — folytatta tovább .t szigo­­rúan a­ fogalmazó — de meg kell aka­dályoznom a dal további éneklését, mert osztályellenes izgatást látok benne. A kínos jelenet után néma csend ho­nolt a kávéháziban. A cigányok letették a vonót, a bőgőt sarokba állítottál. A jelen volt szociáldemokrata képviselő, mikor a fogalmazó a kínos csend ha­tása alatt társaságával együtt eltávo­zott, saját felelősségére akarta eléne­­­­keltetni a dalt, de a népdalkeltő olyan savanyú arcot vágott, mintha egy vi­lág dőlt volna romba. Aznap éjszakára beszüntette az éneklést. Ányos másnap felvidéki turnéra uta­zott és magyar népdalestélyeket ren­dezett. A csehek a magyar dalestélye­­ket mindenütt szó nélkül megengedték. Most érkezett vissza a népdalköltő és felment a főkapitányságra, hogy fel­lebbezés útján feloldássá zár alól a be­tiltott­ népdalt. A főkapitányságon megvizsgálták a kifogásolt strófát. A rímeket megpen­­gették, a szótagokat összeszámolták. Egy rendőrtanácsos azután tudatta a népdalköltővel,, hogy nem fogják le­csukni, tolonc­házi ülésre átváltoztat­ható pénzbüntetésre sem fogják­­ítélni, mert a főkapitányság osztályellenes izgatás vétségét a dalban, nem látja fenforogni. — Szóval a dalt énekelhetem? — kér­dezősködött a nép­dalköltő. — Énekelni lehet, de nem tanácsos —— felelte a ta­n­­ácsos. A népdalköltő vidáman énekel tovább. WVWWWACAWAVWWVSAM Antik arany-ezüst tárgyakat, boros­tyán, korail és gránát ékszereket T M­* vásárolunk, Krauss: Testvérek, IV. ker.3 Harisbazár 4

Next