Az Est, 1925. augusztus (16. évfolyam, 171-194. szám)

1925-08-01 / 171. szám

­. oldal A kamara nem tudta megállapítani a rézgáljegyárak bűnösségét Átadták a jelentést a vizsgálat eredményéről a földmívelésügyi miniszternek — Nem sikerült a szőlősgazdákat a rézgálje­­gyárosokkal szembesíteni —* Az Est tudósítójától­­*■ A rézgáljegyárak ellen emelt súlyos vádak ügyében a földműve­lésügyi minisztérium tudvalevőleg a budapesti kereskedelmi és ipar­kamarát vizsgálat megindításával bízta meg. Hetekig tartott a vizs­gálat, amíg végre most a kamara elkészült az anyag feldolgozásával és átnyújtotta a vizsgálat eredmé­nyét a minisztériumnak. Az ered­mény nem lehet senki számára meglepetés: a kamara nem tudta megálla­pítani a rézgálicgyárak bűnös­ségét. A jelentés a rézgálicnak a piac­ról való eltűnését és az árak hir­telen felugrását az általános gaz­dasági viszonyokra hárítja. Meg­állapítást nyert, hogy a hiány onnan származik, hogy a rézgálicgyárak a tavasz ele­jén 50 vagon árut a külföldre exportáltak, ámde a kamara szerint ez viszont onnan ered, hogy a­ gyárak mindig nagy készleteket halmoztak fel és más években ezeket a készleteket nem tudták eladni. A gazdák eleinte nem vásárolták a rézgálicot, mert minden jelen­ségből,­ sőt a kamara szerint a kor­mány nyilatkozataiból is arra kö­vetkeztettek, hogy májusban az egész vonalon olcsóbbodás vár­ható, tehát a rézgálic is olcsóbb lesz. Minthogy azonban a peronosz­­póra fellépett, egyszerre megro­hanták a kereskedőket. Ezeknek nem volt árujuk, mert azt gondol­ták, hogy a rézgálicgy­ár­aknál mindig lesz elegendő készlet. Ilyen körülmények között kellett a kül­földi behozatalra áttérni s ennek hatása alatt drágult meg annyira és oly hirtelen a rézgálic. A jelen­tés megállapítja azonban, hogy ez a magas ár nem volt indo­kolt, mert a külföldi rézgálic vámja ki­lónként csupán 900 korona, a fu­varköltség a határig 1200 korona és Budapestig további 1000 korona, teljesen jogosulatlan volt tehát a külföldi rézgálicért követelt magas ár. A kamara mielőtt jelentését el­készítette, a mai napokban tanács­kozásra hívta össze a gyárosokat, kereskedőket és szőlősgazdákat, hogy a vizsgálat eredményét elé­jük tárja és a szőlőtermelők kép­viselőit szembesítse a gyárosokkal. Az ülést Bittner­­János kamarai alelnök elnökletével tartották meg, azonban nem csekély meglepetésre a szőlősgazdák meghívott kép­viselői nem jelentek meg, úgy­hogy a szembesítés elmaradt. Ebben az ügyben Drucker Jenő­höz, a szőlőtermelők egyesületének igazgatójához tódultunk, aki ki­jelentette előttünk, hogy a kama­ra meghívásáról nem értesült és most már megindítja a vizsgála­tot, hogy miért nem voltak jelen a­­ szembesítésen a szőlősgazdák képviselői. S" x A gödöllői főszolgaisíró nagyon sok munkát ad az alispán­ hivatalnak — Az Est tudósító­játói — Három esztendő rövid idő egy vármegye életében, a járások azonban, úgy látszik, más módszer szerint számítják az időt. A gödöl­lői járásnak például az utolsó há­rom esztendő is,elegendő volt ahoz, hogy ismertté váljon."A három év előtti pestmegyei pótrestauráción főszolgabírónak választották dr. Endre Lászlót, akinek dolgaival tudvalévően hosszú cikksorozatban foglalkozott a Pesti Napló. Endre főszolgabíró egy letűnt korszak megyei kiskirályságát varázsolta vissza a gödöllői járásba. Valószí­nűleg nem egészen a véletlenen múlt, hogy néha kissé önkényesen magyarázta és alkalmazta a köz­igazgatási paragrafusokat és ugyancsak nem egészen véletlenen múlt az, hogy ilyenkor rendesen a zsidó kereskedők és iparosok sza­ladtak panasszal a megyeházára. A gödöllői főszolgabíró sajátos közigazgatási rendszerével rövide­sen foglalkozni fog a törvényszék is, azoknak a sajtópereknek a ré­vén, amelyeket Endre indított a gödöllői járás eseteit szellőztető tu­dósítások miatt. Addig­­ így tud­ta meg ezt tegnap Az Est tudósí­tója — a vármegye sem nyúl a gödöllői járáshoz és nem folytatja le Endre László főszolgabíró­­ fe­gyelmi ügyét sem. De miként került Endre László a gödöllői járásba, ahol nem is­merték, ahol nem őt akarták fő­szolgabírónak? Mióta a gödöllői járás főszolgabírójának furcsa közigazgatási tevékenységét is­mertetni kezdték a lapok, azóta sokszor felmerült már ez a kérdés. Endre László alkotmányos úton, a régi vármegye furfangos válasz­tási szelleméhez méltó módon, ügyes korteshadjárat révén foglal­ta el­ vagy talán még helyesebben­­hódította meg a gödöllői járást«. Hárman pályáztak a gödöllői fő­szolgabírói állásra. Dr. Szilágyi Gábor szolgabíró, aki már 15 esz­tendeje szolgálta ebben a minőség­ben a megyét, tapasztalt, ügy­­buzgó, törvényeket helyesen alkal­mazó és betartó régi és érdemes tisztviselő, dr. Toka Károly vár­megyei aljegyző, akinek­­ neve mellé sohasem felejtik el odafü­g­­geszteni »a vármegye esze«­ jelzőt. A harmadik jelölt a megyehá­zán egészen ismeretlen, 26 éves fiatalember , Endre László szolgabíró, kiskun­f­élegy­házai lakos volt, Endre Zsigmond nemzetgyűlési képviselő fia. A megyeházán senki sem tartotta lehetségesnek azt, hogy ne a már derese­dni kezdő Szilágyi Gábor nyerje el a többsé­get a választásnál. A megye hiva­talos jelöltje Szilágyi Gábor volt, őt akarták megválasztani tisztvi­selőtársai, de a gödöllői járás is. Szilágyi annyira biztosra vette a dolgát, hogy nem is készült a vá­lasztásra. Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyében már eléggé fegyel­mezettek voltak az emberek ahoz, hogy elfogadják a megye vezetői­nek, a főispánnak és az alispánnak jelölését. A választás azonban nagy meglepetéssel végződött, mert Endre László szavazattöbbséggel győzött Szilágyi Gábor ellenében. Csak amikor a megyében már fel­ocsúdtak a nagy meglepetésből, tu­dódott ki, hogy milyen ügyes korteshadjárat segítette a fiatal Endre Lászlót a gödöllői főszolgabírósághoz. Jó félévvel a tisztújítás előtt ko­csiba ült Endre Zsigmond képvi­ Szombat, 1925. augusztus 1. selő, meg a nagyon kiterjedt Endre­­család több férfitagja és időt, fá­radságot nem kímélve, keresztül­­kasul bejárták a vármegyét »a Laci fiú« érdekében. — Hatszázötven megyebizottsági tag közül legalább 500-nál jártak Endre Zsigáék, — mondta moso­­lyos­a informátorunk, aki maga is igen járatos a megye közigaz­gatási ügyeiben. A választást, később megfelleb­bezték azon a címen, hogy legalább 80 megyebizottsági ta­got nem hívtak meg a tisztújí­tásra. A közigazgatási bíróság azon­ban elutasította a fellebbezést az­zal az indokolással, hogy még ha így történt volna is meg az eset, az sem változtatna a választás eredményén, mert nem valószínű, hogy az esetleg tévedésből kiha­gyott megyebizottsági tagok mind Endre László ellen szavaztak vol­na. A megyeházán egyébként már kissé mosolyognak a gödöllői járás örökös belháborúján. Mosolyognak rajta, de már bosszankodnak is, mert­ Endre László határozatai na­gyon sok fölösleges munkát ad­nak a központi közigazgatás­nak, ahova majdnem valameny­­nyit megfellebbezik. — Naponta, háromszor-négyszeri támad izgalom a vármegyeházán Endre László közigazgatási tény­kedései miatt. A vármegye betar­tatja a paragrafusokat. Ha tehát Endre László nem ad ki valame­lyik zsidó állampolgárnak iparen­gedélyt, az alispáni hivatal meg­semmisíti a gödöllői főszolgabíró sérelmes határozatát. Gy. V. Ma délelőtt minisztertanács Tárgyalták a játékkaszinó ügyét, de Bethlen dönt végérvényesen — Az Est tudósítójától — Vass József miniszterelnökhe­lyettes ma délelőtt tíz órára a nép­jóléti minisztériumba miniszterta­nácsot hívott össze. A miniszter­tanács kevéssel tíz óra után kezdő­dött és az elnöklő Vass Józsefen kívül a következők vettek azon részt: Rakovszky Iván belügymi­niszter, Mayer János földművelés­­ügyi miniszter, Bod János pénz­ügyminiszter, továbbá a távollevő miniszterek nevében a miniszter­­elnökség képviseletében báró Pró­­nay György, az igazságügyminisz­­ter részéről Szászy Béla, a keres­kedelmi miniszter képviseletében Tóth Lajos államtitkárok, a hon­védelmi minisztert Álgya Pap ,Sándor altábornagy, a külügymi­nisztert Kánya Kálmán megha­talmazott miniszter, képviselte. A­­ minisztertanács jegyzőkönyvé­t Gogolák miniszteri tanácsos vezeti. A minisztertanács a folyóügye­ken kívül több fontos kérdést vitat meg, többek közt a beruházások, valamint a kereskedelmi szerződé­sek ügyét, végül pedig a játékka­szinó engedélyezésének kérdését. A játékkaszinó ügyéről jól értesült helyen a következőket közölték Az Est munkatársával: — A m­ai minisztertanács a já­tékkaszinóval abban az értelemben foglalkozik, hogy a pénzügymi­niszter megvilágítja a kérdés pénz­ügyi oldalát, a belügyminiszter pe­dig közigazgatási, illetve általános rendészeti szempontból vizsgálja meg az ügyet. Úgy tudjuk, hogy a kormány tagjai általában véve elvileg nem ellenzik a játékkaszi­nó engedélyezését, amennyiben ez az országra hasznot jelent és köz­­igazgatási szempontból nem kifo­gásolható. — Bud pénzügyminiszter a maga részéről az engedély kiadása mel­lett van, Rakovszky belügyminisz­ternek azonban súlyos aggodalmai voltak. A soproni küldöttség meg­jelenése, valamint a külföldi tőke­csoportok budapesti tárgyalásai révén újból aktuális lett a kérdés, a minisztertanács ezért foglalko­zik vele. Úgy tudjuk azonban, hogy a vég­­­­leges döntés Bethlen miniszterel­nöktől függ. Az ő távollétében a kormány tagjai nem kívánnak véglegesen dönteni ilyen nagy horderejű kérdésről. Átruházhatja-e a lakást a csupán formaszerinti bérlő? Az Est tudósítójától . A lakáshivatal likvidálása kö­vetkeztében munkaköre lényege­sen összezsugorodott, úgyhogy most már csupán a lakásátruhá­zások engedélyezése­ a lakáshiva­tal feladata. Ez azonban tisztára formalitás, mert a lakások eladása ma már nem kihágás, a lakások szabad vételét és eladását rende­let engedélyezte. Ezúttal éppen a formalitások elintézése miatt a la­káshivatal előtt olyan kérdés me­rült fel, amely a lakók igen széles rétegét érinti. Özv. Tegzes Benőnének a Felső­erdősor 56. számú házban van la­kása. Férjével együtt lakott itt éveken keresztül, amikor azután férje 1919-ben meghalt, a család fentartása két­­ leányára, Tegzes Juliannára és Krasznay Ferenc­­nére, néhai Krasznay Ferenc nem­zetgyűlési képviselő menyére há­rult. A leányok a lakásban női di­vatszalont nyitottak. Anyjuknak semmiféle keresete nem volt, ma sincs, a családot a két leány tar­totta fenn. A férj halála után a lakás ter­mészetesen és forma szerint is fe­lesége nevén maradt, a lakbért azonban a leányok fizették. Az utóbi hetekben az anya nem akart többé együtt lakni leányaival és ezért elhatározta, hogy lakását el­adja. El is adta a lakást és most átruházási kérelemmel fordult a lakáshivatalhoz. Minthogy a lakás­­hivatal csak azt vizsgálja, hogy az átruházáshoz a bérlő és a háztu­lajdonos hozzájárulása megvan-e, a fennálló rendelkezések szerint a lakás átírását a lakáshivatalnak engedélyezni kellene, kitéve ezzel hajléktalanságnak a lakás valósá­gos bérlőit és a család fentartóit. A leányok orvoslást keresnek az érdekes ügyben és jogi képviselő­jük dr. Sebestyén Ernő beadvány­nyal fordult a­­lakáshivatalhoz, amelyben a lakosság széles réte­geit érdeklő elvi döntést kér abban a kérdésben, joga van-e a lakás átruházásá­hoz annak, aki a lakásnak for­ma szerinti bérlője, vagy pedig van-e beleszólása ebbe azoknak is, akik a család fenntar­tói és a lakás bérének fizetői. A lakáshivatal nem utasította el a rendeletekre hivatkozva az ügy­véd beadványát, hanem tárgyalást tűzött ki és augusztus 10-én fog dönteni a lakáshivatali bíróságon dr. Nagy Miklós bíró afelett, kinek van joga a lakást átruházni, an­­nak-e, akinek nevén szerepel a la­kás, vagy pedig annak, aki a lakás bérét a valóságban fizeti. Svábhegyi üdülő S Mátyás király út 20. Mérsékelt árak.Telefon 78-76

Next