Az Est, 1925. augusztus (16. évfolyam, 171-194. szám)
1925-08-01 / 171. szám
Szombat, 1925. augusztus 1. IHP ........................... ......... . 185 kilométer helyett 456 kilométerre esik Szeged Bajától - hála a MÁV tarifapolitikájának — Az Est tudósítójától — Sok szó esett már Az Est hasábjain a MÁV tarifapolitikájáról, amely nemcsak hogy nem irányítja a gazdasági életet, hanem még a nagy események tanulságait sem vonja le. Mintha csak külön kis glóbuszon gazdálkodnaaz ország legnagyobb kereskedelmi vállalata.,, olyan fölényesen, olyan nemtörődömséggel nézi a MÁV a körülötte lezajló körforgást és eddig legalább még egyetlen ujját sem mozdította meg, hogy a Trianon okozta súlyos bajokon segítsen. Pedig módja volta rá, amin hogy a helyes szellemben vezetett MÁV-nak módjában volna a nem létező vagy a rossz kereskedelmi szerződésektől mjtott kereskedelmen is segítenie azzal, hogy a magyar terményekkel szemben felállított vámtételeket versenytarifákkal küzdje le." A súlyosan érezhető országos bajok közül, amelyeket Trianon teremtett, egyik legégbekiáltóbb igazságtalanság az, ami a Dunántúl déli részét elszakította és teljesen izolálta a Tisza déli vidékétől A trianoni béke ugyanis Jugoszláviának adta a Szegedet a Bácskával összekötő tranzverzális vasút egyik jelentékeny részét. Az összeköttetés emiatt megszakadt, holott a tranzverzális vasút révén Szegedet Bajától mindössze 90 kilométer, Bátaszéktől 118 kilométer, Pécstől 274 kilométer és Kaposvártól 242 kilométer választotta el. Ezen a tranzverzális vonalon öszszeolvasták a kilométereket, vagyis a helyiérdekű szakaszokon is a MÁV díjszabásai voltak érvényesek-Trianon megszüntette a tranzverzális vasutat és azóta egyenesen a MÁV balkezes tarifapolitikája miatt Szeged Bajától 456 kilométerre, Bátaszéktől 426 kilométerre, Pécstől 431 kilométerre és Kaposvártól 396 kilométerre esik természetesen nem ténylegesen, hanem díjszabási távolságot számítva. Olyan ugyanis a MÁV díjszabási rendszere, hogy az árukat nem lehet Szegedről Bajára, Bátaszékre, Pécsre és Kaposvárra közvetlenül szállítani, hanem miután az áru mindig az olcsóbb viteldíjat követi, Szegedről Budapestre kell irányítani és csak onnan újra Bajára, Bátaszékre, Pécsre vagy Kaposvárra. A MÁV-nak igenis módjában volna Szegedet elérhető távolságba hozni a Bácskával és a Dunántúl déli részével. Módot nyújtana erre a Szeged, Kiskunfélegyháza, Kiskunhalas, Bácsalmás vonal, amelynek révén Baja csak 185 kilométerre esne Szegedtől díjszabásilag, Báttaszék csak 215 kilométerre, Pécs 253 kilométerre (Baján át) és Kaposvár 308 kilométerre. De hiába létezik ez a vonal, az árut mégsem lehet ezena sokkal rövidebb vonalon szállítani, mert a különböző helyiérdekű szakaszok mérhetetlenül megdrágítják az áruszállítást. Ezen a kis szeged—bajai 185 kilométeres útvonalon, négyszer törik meg a szállítás, négyszer kell kezdő viteldíjat számítani, úgyhogy a rövidebb 185 kilométeres út sokkal többe kerül, mint a 456 kilométeres út, amely Budapesten visz keresztül, így választotta el, így izolálta a MÁV balkezes politikája a Dunántúl -déli-részét a Tisza vidékétől. Évek múltak el és a MÁV Andrássy úti palotájában még senki sem vette észre a súlyos bajt, amely a két vidék gazdasági éle— Est tudósítójától . A BESzKAR ma éjszaka tartotta igazgatósági ülését a társaság lipótkörúti palotájának tanácstermében. Az ülést Sipőcz Jenő polgármester, a BESzKAR igazgatóságának elnöke nyitotta meg és vezette. Az igazgatóság a közlekedési bizottságnak a villamostarifa leszállítására vonatkozó javaslatát tárgyalta, kapcsolatosan a főváros tanácsának állásfoglalásával. A közlekedésügyi bizottság tudvalévően az átszállójegyek egységes leszállítása mellett foglalt állást, mégpedig olyanformán, hogy kétszeri átszállással 3500 koronáról 3030 koronára javasolta a villamosviteldíj leszállítását. A tanács — mint ismeretes — ■»fentartással és aggodalommal« járult hozzá a bizottság határozatához, amelyet csak abban az esetben tart végrehajthatónak, ha a viteldíjak javasolt mértékű leszállítása nem veszélyezteti a villamosvasút beruházási programját. Az Est munkatársa a BESzKAR igazgatóságának határozatáról kérdést intézett Strokay István vezérigazgatóhelyetteshez, aki kijelentette, hogy az igazgatóság ugyas az álláspontra helyezkedett a viteldíj leszállítása kérdésében, mint a főváros tanácsa. Tehát a BESzKAR is »fentartással és aggodalommal« fogadta el a közlekedésügyi bizottság határozatát, amelynek végrehajtását csak úgy tartja lehetségesnek, ha az nem veszélyezteti a beruházási programnak 1927 májusig való megvalósítását. Az igazgatóság ilyértelmű felterjesztést fog intézni a kereskedelemügyi miniszterhez. A BESzKAR ülése este tíz órakor kezdődött, előzőleg vacsorára gyűltek össze az igazgatóság tagjai a lipótkörúti palotában. Hajnali fél négy óráig maradtak együtt az igazgatósági tagok és teljes részletességgel vitatták meg a közlekedésügyi bizottság határozatát és a tanács állásfoglalását. A BESzKAR , eleinte elutasító álláspontot tanúsított a közlekedésügyi bizottság határozataival szemben, az igazgatóság azonban az egyre erősbödő nyomásnak mégis kénytelen volt engedni és legalábbis olyan mértékben járult hozzá a közlekedésügyi bizottság javaslataihoz, mint a tanács. Értesülésünk szerint az igazgatóságnak ma is az az álláspontja, hogy amennyiben az átszállójegyeket a külső vonalakon is leszállítják 3000 koronára, ez feltétlenül veszélyezteti — szerintük — a beruházási program végrehajtását. Ezt az álláspontot a miniszterhez intézendő felterjesztésben kifejezésre is fogják juttatni. Most már tehát minden a kereskedelemügyi miniszter döntésétől függ. A demokratikus pártok remélik, hogy a miniszter a főváros lakosságának érdekeit fogja megvédeni és hozzá fog járulni a háromezer koronás egységes átszállójegyekhez. A demokratikus blokk különben ankét összehívására akarja rábírni a kereskedeelemányi minisztert, s ezen az ankéton akarják eloszlatni a BESzKAR aggodalmait a viteldíjak leszállításával szemben. A demokratikus ellenzéki pártok ki akarják mutatni, hogy a villamosviteldíj leszállítása egyáltalán nem veszélyeztetheti a beruházási program végrehajtását. . Ezen az igazgatósági ülésen kellett volna, értesülésünk szerint, döntést hozni a villamosvasutak tisztviselőinek, illetve alkalmazottainak már hónapok óta húzódó fizetésteremelési kérdésében is, azonban ebben az ügyben döntés nem történt.tét sújtja. Négy év alatt nem történt semmi, hogy ezen az állapoton segítsenek. Négy év alatt egyetlen díjszabási intézkedés sem történt, hogy Szeged és Baja részére tranzverzális vasutat alkossanak, a rendelkezésre álló Kiskunfélegyháza, Kiskunhalas, Bácsalmás útirányon át, közvetlen kilométerek alapján. »Fentartással is aggodalommal“ N° II. A villamosvasutak igazgatósága is veszélyesnek tartja a villamos oksítisát — ma hajnalig tanácskoztak A MÁV könnyűszerrel át tudná változtatni ezt a vonalat pengevonallá, amivel elérné azt, hogy ezen a rövid összekötő vonalon összeolvasnák a kilométereket és így elérhető távolságba hoznák Szegedet Bajától. De nem, ilyesmi nem jut a MÁV eszébe. A MÁV görcsösen ragaszkodik több mint 70 különböző díjszabásához és ahoz a zűrzavarhoz, amely a MÁV vonalain az áruszállítás terén uralkodik. A MÁV négy év óta tűri, hogy a szegedi szállítmányok 456 kilométeren át utazzanak Bajára, 185 kilométer helyett. Ez a MÁV tarifapolitikája, a tények rideg megvilágításában. Súlyos sebesültek helyett kilyukadt olajoshordók — Az Est tudósítójítói — Ma délelőtt háromnegyed tizenegykor jelentették a mentőknek, hogy a Baross téren a keleti pályaudvar közelében súlyos természetű szerencsétlenség történt. A mentőkhöz érkezett jelentés szerint egy kenyérgyári autó nekiszaladt egy teherkocsinak, felborította és több ember fekszik súlyos sérülésekkel a helyszínen. Amikor a mentők néhány perc alatt kiérkeztek, megnyugvással állapíthatják meg, hogy a tragikusnak jelzett szerencsétlenség koránt sem olyan jelentős, mint ahogy azt telefonon jelentették. Mindössze annyi történt, hogy a Baross téren egy olajat szállító teherkocsinak, amelyen Kiss János kocsis ült, nekiszaladt a kenyérgyár autója és olyan erővel vágódott hozzá, hogy kilyukasztotta az olajos hordókat. A kocsis leesett a kocsiról, kisebb sérüléseket szenvedett, ellenben a yukas olajos hordók pillanatok alatt olajjal öntötték el a területet, ahol az összeütközés történt. Egyébként sem az autó vezetőjének, sem kísérőjének semmi baja nem történt. A könyebben sérült kocsis nyomban felugrott az úttestről és kocsijához futott, hogy az olaj kiömlését lehetőleg megakadályozza. Hatalmas tömeg állta körül az összeütközés színhelyét. A mentők bekötözték a kocsis jelentéktelen sérülését, ekkorra már az olajos hordók is be voltak tömve, a kocsis felült a bakra, elhajtatott, a tömeg is elszéledt, mindössze az utcán folyó olaj és egy rendőri jelentés maradt az egész tragédiának jelzett eseményből. A rendőr közlekedési kihágás miatt feljelentést tett a kenyérgyár sofője ellen, akinek hibájából állítólag az összeütközés történt. cí. oldal Holnap dől el az Iparbank sorsa Várják a Huliganten-cég hozzájárulását — Az Est tudósítójától — Az Iparbank válsága még egyre tart, mert a Hallgarten newyorki bankcég még mindig nem nyilatkozott, hogy elfogadja-e az Iparbank részéről felajánlott azt az egyességet, amelyet a többi hitelezők már elfogadtak. A newyorki bankcég beleegyezése pedig annál nélkülözhetetlenebb, mert követelése egymagában kitesz majdnem annyit, mint a többi összes hitele-zőké együttvéve. A Hallgartencég itteni megbízottja a Magyar Általános Hitelbank, amely azonban megbízója válaszának beérkeztéig önállóan nem nyilatkozhatik az egyességi ajánlat elfogadását illetően. Téves egyébként a lapoknak az a híre, hogy az Iparbank ma tartja rendkívüli közgyűlését. A közgyűlést ugyanis szombaton tartják meg, de annak állásfoglalásaéppen a newyorki válasz be nem érkezte miatt teljesen bizonytalan." Semmi remény sincs arra, hogy a Hallgarten-cég hozzájárulása nélkül a közgyűlés végleges határozatot hozzon, viszont a további halogatás azzal a veszéllyel jár, hogy a csőd elkerülhetetlenné válik. Újabb zavarokat idézhet elő az a körülmény is, hogy az Oesterreichische Central Bodencredit Bank vezetőségébe új érdekeltség vonult be, amely dr. Nelkennel az élén nem hajlandó magáévá tenni a Z/Wifip-csoport által azIparbankkal szemben elfoglalt, álláspontot s így nincs kizárva, hogy habár a Bodencredit Bank más hitelezőkkel szemben külön biztosítékokat szerzett, az egyesség mégis ezen a ponton meg fog hiúsulni. A Hallgarten-cég követelése eredetileg 30.000 dollárt tett ki, mert, ilyen összegű dollárkötvényeket vásárolt az Iparbanktól. Amikor a newyorki bankcég berlini képviselője, dr. Pless bankár 10.000 dollár névértékű kötvényt elhelyezett, az Iparbank ezeket a kötvényeket kiadta, míg a később plaszírozott 20.000 dollár névértékű kötvényeket az Iparbanktól már nem tudta megkapni. Dr. Zsacskó Béla vizsgálóbíró, aki az ügynek a büntetőtörvényszéken referense, jelenleg szabadságát tölti s így nem valószínű, hogy a büntető ügyben a közeli napokban lényeges esemény történik. V. J. BÚTORHITEL Évtizedek óta bevált és közismert bútorhitel osztályunkat ismét életbe léptettük. Hitel esetért is készpénzárakat számítunk. Hálószobák, ebédlők, úriszobák nagy választékban,legkedvezőbb fizetési feltételek mellett BOG-MIL KERESKEDELMI RT. ezelőtt balázsestársa bútoráruháza, VI., Vilmos császár út 43. az. Tejgazdaságtan A tejgazdasági ismeretek, a vaj- és sajttermelés alapvonalai. Irja dr. Fláck Mihály.Második átdolgozott kiadás. 110 ábrával.Ára 87.500 kor. Kapható „Az Est" könyvkereskedéseiben BUTORHITEL EeAF Készperszárban a Maromsoky-nyár eladási vállalatánál $418 Hw'Unél, Károly korai MJVt &L 3., félem, fáz udvarbanJ. Közalkalmazottaknak különleges kedvezmények Özv. dr. Gencsi Samuné szül. Holländer Fanny és Breuer Károlyné szül. Holländer Irma fájdalmas szívvel jelentik forrón szereetelt édesanyjuk ezt.Hilläcider Edéné szül Fóliák Borbála ez évi július hó 29-én áldásos életének 90-ik . évében bekövetkezett elhunytat. A megboldogult kihűlt hamvait e hó 30-án I d. u. 4 órakor helyeztük a Kálvin ucca 40. sz. I gyászházból örök nyugalomra. Miskolc, 1925 július 30. Breuer Károly veje, dr. Forgács Dezsőnél szül. Breuer Olga és férje dr. Forgács Petael ! Breuer Pál és neje szül. Kutter Fritzi, Breuer Vilma unokái