Az Est, 1927. szeptember (18. évfolyam, 197-221. szám)

1927-09-01 / 197. szám

Csütörtök, 1927. szeptember 1. 1 lan, az úgyis ki fog derülni, mert az igazság mindig kiderül, — Igyekszem férfiasan visel­kedni,— mondotta erős hangon Erdélyi Béla, — igyekszem a rám zúduló szerencsétlensége­ket emelt fővel elviselni. De ennyi rettenetes megaláztatás és gyötrelem után nem lenne csoda, ha az életet eldobnám magamtól. Különben is az élet számomra már nem fog sem­mit sem érni. Tudni fogom, iiit kell csinálnom, ha innen elmegyek. — Hogy bánnak önnel a rendőr­ségen? — szólt újból a védő. — Ha van valami kifogása, azt itt most a kapitány úr előtt és előttem módjában van kijelenteni. Nagyon jól bánnak velem. igazán semmiféle panaszom nem lehet a rendőrségi urak el­járása ellen. A beszélgetés most félbeszakadt, mert feltárult az ajtó és dr. Gál Jenő jelent meg Vogl kapitány szobájában. Dr. Gál Jenőt, mint ismeretes, a család felkérte tegnap Erdélyi Béla védelmére. Ő vállal­ta is ezt a megbízatást és nyomban megjelent a rendőrségen, hogy ezt a szándékát bejelentse, majd Er­délyi Bélához fordult: — Édesapja megbízott engem az ügy védelmével. Akarja-e? Mondja meg most itt dr. Darvay ügyvéd úr előtt. — Igen, — mondotta Erdélyi — méltóztassék vállalni a védelme­met dr. Darvay úrral együtt. Gál Jenő erre Darvay Jánoshoz fordult és megkérdezte tőle: — Rendben van a dolog, kol­léga úr? Darvay erre, aki­­ már előzőleg leköszönt a védelemről, azt felelte, hogy a dolog teljesen rendben van. A beszélgetés ezzel végetért. Néhány pillanatra Erdélyi édes­apját hívták be a folyosóról. Né­hány szót váltott az apa fiával, majd Erdélyi Bélát visszakísérték a főkapitányság 200-as fogdá­jába. Forgács Anna a Színészek—Me­net jegyirodatiszt­viselők futball­csapatának tava­lyi mérkőzésén mint taccsbírá Békeffi István és Tarai Ida kihallgatása Békefiék nem tudnak a biztosítási ügyletről Dr. Vogel József rendőrkapi­tány már a kora reggeli órákban megkezdte a kihallgatásokat. Leg­elsőnek Békeffi István kabaréírót és feleségét Tarai Idát, az An­­drássy úti Színház tagját hallgat­ta ki. Dr. Erdélyi Béla ugyanis a teg­napi nap folyamán jegyzőkönyvi vallomásában azt mondotta, hogy a már ismert biztosítási ügyletek­re vonatkozóan Békeffi István és felesége tudnak felvilágosítást ad­ni. Szerinte ők tudják, hogy ő ezt a szokatlan formájú bizto­sítást felesége unszolására kö­tötte meg. Megkérdezték Békeffi Istvánt és feleségét erre vonatkozólag, ők azonban kijelentették, hogy erről­­nem tudnak. Általában ők csak az Erdélyi-házaspár apró veszekedé­seiről tudnak, mert igen sokat voltak velük együtt. Békeffiéket a rendőrség ezután el is bocsátotta, minthogy vallo­másuk semmi lényegeset nem je­lent a nyomozás szempontjából. 3. oldal. Ma délután az ügyészségre viszik Erdélyit Bécs fontos telefonközlést adott le a budapesti főkapitányságnak Szrubián Dezső rendőr tanácsos, a főkapitányság bűnügyi osztályá­nak helyettes vezetője megjelent délelőtt tizenegy órakor Szeszler Hugó főkapitányhelyettesnél, a fő­­kapitányság jelenlegi vezetőjénél és a nyomozás eddigi egész anya­gáról részletesen referált, majd bejelentette, hogy Erdélyi Bé­lát ma átszállítják az ügyész­ség markóutcai fogházába, minthogy a rendőrségen való tar­tásának törvényben előírt ideje letelt. Természetesen átkerül az ügyész­ségre az iratokkal együtt az a le­tartóztatást­ elrendelő végzés is, amelyet Szrubián rendőrtanácsos hirdetett ki Erdélyi Béla előtt. _ Miután alapos gyam­okok forog­nak fenn arra vonatkozólag, — hang­zik a letartóztatást rendelő végzés — hog­y dr. Erdélyi Béla előre megfon­tolt szándékkal, eddig még ki nem de­­rített módon megölte feleségét, szüle­tett Forgács Anna budapesti színmű­vésznőt, ezért dr. Erdélyi Bélát előzetes letartóz­tatásba kellett helyezni, hitvestár­­son előre megfontolt szándékkal el­követett emberölés címén. Amíg a rendőrtanácsos szobájá­ban a klagenfurti jelentéseket és iratokat csomagolják, hogy az ügyészségre elküldjék, ugyan­akkor megszólal a rendőrtanácsos telefonja. Bécs jelentkezett és a bécsi ha­tóságok adtak le rendkívül fontos jelentéseket telefonon Beccsel beszélő Vogel József rendőrkapitánynak. Mágnások és közéleti kitűnőségek neve Erdélyt hamis váltóin r£ Pesti Napló keddi számában beszámolt arról, hogy a főkapi­tányságon dr. Szrubián rendőrta­nácsos előtt hétfőn este körülbelül tíz óra tájban megjelent egy buda­pesti értékpapírkereskedő és egy budapesti nagybank igazgatója, akik dr. Erdélyi Béla ellen terhelő vallomást tettek. Ez a vallomás az egész ügynek új és frappáns for­dulatot adott. A főkapitányságon is nagy feltűnést keltett ez a beje­lentés, a nyomozást most ebbe az irányba is kiterjesztik, sok tanút fognak kihallgatni és a legközeleb­bi időben újabb előállítások várhatók. Az értékpapírkereskedő és a buda­pesti nagybank igazgatója olyan pozitív adatokat juttatott a rendőr­ség birtokába, amelyek az egész ügyet, illetve az ügy indító rúgóját megvilágítják és kiemelik. Erdélyi Béla egy barátjával el­utazása előtt felkereste a fentebb említett értékpapírkereskedőt, aki mint arisztokrata mutatkozott be. Erdélyi Béla az értékpapírkeres­kedőnek elmondotta, hogy barát­jának körülbelül húsz-huszonöt, de ha lehet harmincezer pengőre van szüksége , ezt az összeget sze­retné váltóra felvenni. Az érték­papírkereskedő, aki ismerte Erdé­lyi Bélát és ismerte életkörülmé­nyeit és anyagi viszonyait, nem szívesen fogadta őt és főúri nevet használó barátját. Érdekes, hogy nem Erdélyi Béla barátja, hanem maga Erdélyi húz­ta elő a zsebéből a váltót és mutat­ta be az értékpapírkereskedőnek. A váltón több közéleti férfi neve szere­pelt kezesként Az értékpapírkereskedő, miután megnézte a váltót, a legudvaria­sabb formában elutasította Erdélyi Bélát és barátját azzal a kifogás­sal, hogy jelenleg ilyen nagy ösz­­szeget nem áll módjában folyósí­tani. Iít régi hamis váltó lejár, újat kell hamisítani Erdélyi Bélának azonban ége­tően szüksége volt pénzre. Hogy miért, az csak most derült ki a rendőri nyomozásnál, Erdélyi Béla ugyanis elutazása előtt egy buda­pesti nagybankkal volt összekötte­tésben. Ennél a banknál váltókat helyezett el körülbelül húsz-huszon­ötezer pengő értékben. A váltókon kezesekként a legkitűnőbb nevek­ szerepeltek: közéleti férfiak, politikusok, is­mert arisztokraták, bankárok. A bank elfogadta a váltókat. Eze­­ken a váltókon egyedül Erdélyi Béla aláírása volt valódi. A többit mind Erdélyi Béla hamisította. A váltókat miután elhelyezte, a pénzt hamarosan felélte, illetve adósságai rendezésére fordította. Ekkor újra pénzre volt szüksége elsősorban azért, hogy a banktól visszaszerezze a hamis váltókat. Július elseje előtt Erdélyi Béla fölkereste bankját és folyósíttatta azt a pénzösszeget, mely még járt neki a váltók után. A bank kész­séggel tett eleget kívánságának s a maradék összegeket is, amely alig tett ki egy-kétezer pengőt, ki­fizették. Erdélyi Béla ezzel az ösz­­szeggel utazott feleségével, For­­­gács Annával Millstattba. J­em kéjutazás, menekülés Erdélyi nem nyaralni ment ide, mint ahogyan azt budapesti barátai gondoltaik, Millstattba már mene­kült. Menekült, mert érezte, hogy rövidesen minden kiderül. Valaho­­gy nam megtudta, hogy a bank érdek­lődik váltói iránt. Tudta, hogyha ez kiderül, főbe kell lőnie magát, vagy börtönbe kerül. Pénzt kellett mindenáron előte­remtenie. A budapesti nagybank közben rájött, hogy Erdélyi Béla váltói egytől-edyig hamisak, de nem tett feljelentést a rendőrségen, nem akart botrányt csinálni. Ab­ban bízott, hogy Erdélyi rendezi a dolgot, nehogy börtönbe kerüljön. Erdélyi Béla elutazása előtt csak­ugyan fűhöz-fához kapkodott, hogy váltóit visszaszerezhesse. Ez új trükk új trükkel próbálkozott. Most már nem hamisított ő maga vál­tókat, hanem hamisíttatott és azt »Strohmann« útján akarta értéke­síteni. De az értékpapírkereske­dők bizalmatlanságán ez a vállal­kozás meghiúsult. A rendőrségi nyomozás megállapította, hogy Erdélyi Béla egy barátjával, aki magát minden egyes alkalommal előkelő grófi­ család tagjának mondotta, sorra járta az értékpapírkereske­dőket hamisított váltókkal. A fia­talember­ személyével, aki Erdélyi

Next