Az Est, 1928. február (19. évfolyam, 26-49. szám)
1928-02-01 / 26. szám
2. oldal. több mint 33%-kal emelkedett. A pénzügyminiszter egyébként mára magához kérette Vargiha Imre államtitkárt, Csekő miniszteri tanácsost, a pénzügyminisztérium adóügyi osztályának vezetőjét és az összes pénzügyigazgatókat. Und János pénzügyminiszter Szabóki Alajos államtitkár bevonásával ma délelőtt a parlamenti szobájában kezdte meg tanácskozását a pénzügyigazgatókkal és a pénzügyminisztérium szakreferenseivel. Ez a tanácskozás, amely ugyancsak a forgalmi adó ügyében folyik, a déli órákban még nem ért véget. A gáláns tmész és egy s«§Énir leány esete a SefaedMimnáes ©ISN M* Ügyész megélt© walessi«!® ©gsyfoess ítélték el a lúgkö drásna hűsítőjét — 'Az Est tudósítójától _ A büntető törvényszék. Schadltranácsa előtt, ahol máskor újságírók szoktak a vádlottak padján ülni, ma egy halálos szerelmi dráma izgalmai elevenedtek meg. A dráma áldozata Seres Bálint, pozsonyi úti cipészmester, már régen meghalt. Barátnője, Dobroviczky Cecilia, aki a múlt év október 16-án lúgkőoldattal megölte, halált okozó súlyos testi sértés bűntettével vádoltan zokog a Schadltanács előtt. Az elnök első kérdéseire, hogy bűnösnek érzi-e magát, a fiatal masa mód leány öt percig nem tudott válaszolni. .Végre nagy nehezen beszélni kezdett. Nem érzem magam bűnösnek kérem a lássan egy cseppet sem. Kilenc esztendővel ezelőtt, amikor még egészen gyermekleány voltam, udvarolt nekem Seres Bálint és magyart az elején megígérte, hogyfeleségül vesz. Mindennap elmentem hozzá, rendben tartottam házatáját, főztem, takarítottam, stoppoltam, mostam neki, a szobáját súroltam, a fehérneműjét varrtaid. A cselédje voltam. Egyszer aztán gorombáé,kodni kezdett és más leányok után szaladgált. " Itt megint elcsuklik a leány hangja, feltör belőle a zokogás. Percek telnek el megint, amíg lecsendesülv .• Sokszor tettem Bálintnak szemrehányást, de hiába. Október 16-án, a szerén esetlen napon panaszkodott Bálint, hogy nem, jól érzi magát, ágyba fekszik. Egész nap ápoltam, az ágya mellett ültem, borogattam. Egyszerre csak felugrottam, mert ■megláttam az asztalán egy fényképet: ‘ — Ki ez? — kérdeztem tőle. — Semmi, semmi — válaszolta. Csak egy csinos fiatal lány, akit azért hitegetek, mert, nem tudok máskép hozzáférkőzni. El is hiszi, hogy feleségül fogom venni, pedig te tudod nagyon jól, hogy én nem akarok nősülni. A szabadság, a legdrágább dolog a világon és addig nem is nősülök meg, amíg negyvenedik életévemet el nem érem. — De akkor, ugye, engem veszelel? — mondtam én. — Ugyan, hová gondolsz? —tréfálkozott Bálint — , dehogy veszlek el. Ezt a lányt se fogom elvenni, aki pedig százszor szebb tehálad. —’ Bálint, én kilenc éve egyebet sem teszek, csak számítok rád. Ha ez így megy tovább, én öngyilkos leszek. „Bár már látnám, hogy rongyfslkös lessel !" — Hát azt hiszed, hogy engem ezzel megijeszthetsz — mondta megint ő. — Ugyan Cecilia, miért csak ígéred, miért nem teszed meg? Bár már látnám, hogy öngyilkos leszel. Mert figyelmeztetlek, ha nem hszd öngyilkos, kirúglak, mint egy utolsó rongyos cselédet! A masamódlány újra sírva fakad. — Nagyságos elnök úr! — sírja — ez rettenetes volt, ez több volt, mint amennyit egy nő kibírhat. Olyan erőt éreztem magamban ebben a pillanatban, hogy nem tudom mire lettem volna képes. Hogy mi történt, nem is tudom pontosan. Felkaptam a kályháról a lúgköves fazekat és hozzávágtam. Még most is a fülemben van a jajgatása. Nekem jobban fájt, tessék elhinni, mint neki. Eszeveszetten rohantam haza. Útközben megláttam egy rendőrőrszobának a vörös lámpáját. Berohantam, mert nem akartam, hogy úgy cipeljenek végig az uccán, mint egy rablógyilkost. Tanuvallomások a cipásos kalandjairól A kihallgatott tanuk arról tesznek vallomást, hogy Seres Bálint, az elegáns cipészmester, hét-nyolc éves leánykákat csalt a lakására, szép cipőket ígért nekik, cukorkákat vásárolt. Az utcán a leányok után pisszegett, megszólította őket, csalogatta őket. _ Dobroviczky Cecíliáról viszont úgy vallanak a tanuk, hogy tisztességes, becsületes leány volt,áld soha, más férfival, mint Seres Bálinttal, szóba sem állt. Feláll most dr. Felföldit Elemér ügyészségi alelnök és megtartja vádbeszédét. — Ez a vádolt, aki itt szenved előttünk, egy ember életét oltotta ki, egy emberét, akiről nem hallottunk egy szó jót sem."Erről a beliről merem kijelenteni, hogy nem tagadom meg mint ügyész, szimpátiám"- ezzel a lánnyal szemben. Ennek a leánynak a cselekedete a törvény szerint büntetendő cselekmény. Azonban erről a helyről jelentem ki, hogy ennek a lánynak az eljárását ha menteni nem is, de mc-'-reni lehet. Igazságos Hetet kiszabását kérem. A védőbeszéd elhangzása után a bíróság ítéletében bűnösnek mondotta ki Doborvitzky Cecíliát halált okozó súlyos testi sértés bűntettében és ezért az enyhítő körülmények figyelembevételével egyévi és háromhónapi börtönbüntetésre ítélte. Az ítélet jogerős. Szerda, 1928. február. „Olaszország nem támogat magyar akciót Románia ellen" Mussolini érdekes nyilatkozata Titulescu előtt az olasz-magyar szerződésről Vakarest, január 31 (Az Est külön tudósítójától) Titulescu római látogatásáról azt írja a Cuvantul .mai számálban, hogy a külügyminiszter és Mussolini tárgyalásaitnak Ingrasit'csak eredménye az a nyilatkozat, amelyet Mussolini az olasz-magyar szerződésről tett. "Ez a szerződés a kisantant államaiban igen nagy gyanakvást és bizalmatlanságot keltett, mert nem csupán egyszerű barátsági szerződést láttak benne, minthogy a szerződésnek vannak olyan rendelkezései is, amelyek Magyarország területi követeléseire és azoknak teljesítésére vonatkoznak. A tárgyalások során Mussolini kijelentette Titulescunak, hogy Romániának nincs miért félnie Magyarországtól, mert Olaszország semmi szín alatt • Nem fog magyar akciókat rá- s mosatni Románia ellen, sőt ellenkezőleg minden ilyen akciót megakadályozna és lehetetlenné tenne. Megjegyezte Mussolini, hogy ezt gróf Bethlen István miniszterelnöknek is megmondta, amikor Rómában tartózkodott és aláírta az olasz-magyar szerződést. Románia minden külön kívánsága teljesedésbe ment Titulescu és Mussolini megbeszéléseinek során és azokban a tárgyalásokban is, amelyeket a román külügyminiszter más olasz államférfiakkal folytatott — ,jelenti a Cuvantul. Titulescu jelentést küldött tárgyalásainak eredményéről Bratianu Vintilia miniszterelnöknek és ebben kifejezést ad rendkívüli nagy megelégedésének római látogatása fölött. (C. C. Élénk vita a térítések valorizálásáról A képviselőház mai ülése — Az Est tudósítójától — Féltizenegy óra után nyitotta meg a képviselőház mai ülését Zsitvay Tibor elnök. Az elnöki előterjesztések után folytatták a valorizációs törvényjavaslat részletes tárgyalását. A javaslat 10. szakasza következett, amely a vasúti fuvarozásokból eredő kártérítések nem valorizálásáról szól. Az első felszólaló Gál Jenő. Az a nézete, hogy ezt a szakaszt ki kellene hagyni a javaslatból, mert ha ezt a szakaszt törvénybe iktatják, nemzetközi szörnyűségeket, harakirit követnek el, amely még a hadikölcsön nem valorizálásánál is szörnyűségesebb. Ez a szakasz egyenes szembehelyezkedő a berni egyezménnyel, amely kötelez minden nemzetet, hogy a vasúti fuvarozásból eredő kárt köteles megtéríteni. Mit szólnak majd Európa kultúrnemzetei, ha Magyarország kimondja, hogy ő kársörést nem ad, illetve a vasúti fuvarozásból eredő kárt nem valorizálja. A kereskedelmi jogot, a nemzetközi jogot és mindent felborít ez a szakasz, amellyel gazdasági háborút üzenünk mindenkinek. Következménye az lesz, hogy a külföld, nem szállít majd, árut a Málén. Gondolja meg ezt a dolgot a pénzügyminiszter és az igazságügyminiszter. Gazdasági sáskajárást csinálunk ezekkel a rendszerekkel. Forradalmi károkat nem valorizálhat a vasút Dezsőffy Aurél. Az összeomlás után a Károlyi-kormány rendeletet bocsátott ki, amellyel az állomáson veszteglő vagy szállítás alatt levő árukat lefoglalták a köz céljaira. Vagy egyáltalában nem űzettek semmit a lefoglalt árukért, vagy esztendők múlva, papírkoronában fizettek valamit. Jött az idegen megszállás, a lefoglalt árukat az idegen megszállók elvitték vagy pedig az új.nüz járó elismervényeket a MÁV-tól elkobozták. Köztudomású tény, hogy éppen a vasutak voltak azok, amelyeket a forradalmi csőcselék megrohant és kifosztott. Ezekért a károkért a vasutakat nem lehet, felelősségre vonni, pláne nem lehet oket kötelezni valorizálásra. Módosítják a hatodik szakaszt Lakatos Gyula előadó módosító indítványt nyújtott be. A 6. szakasz a Máv-ot kiveszi az átértékelés alól, éppen ezért a 10. szakasz helyébe a következő szöveget ajánlja: Állami vagy más közforgalmi vasutak fuvarozási kártérítést nem fizetnek, ha a pénztartozás 1922 január elseje előtt keletkezett. A 6. szakaszt pedig úgy óhajtja módosítani, hogy a Máv-ot sem veszi ki a valorizációs törvény hatálya alól, de természetesen csak azokra a tartozásokra, amelyek 1922 január eleje óta keletkeztek. Gál Jenő félreértett szavainak megmagyarázására kért szót._ Az új szöveg csak zavart teremt. Nincs szükség rá. Elég a nemzetközi szabályozás törvénybe iktatása. Töméntelen per fog fakadni ebből a módosításból. Sándor Pál bejelentette, hogy visszavonja módosító indítványát, mert Dezsőffy államtitkár beszéde és a benyújtott módosítás teljesen kielégíti őt. Bod János pénzügyminiszter: Már maga az a tény, hogy a MÁV- nak 31 ezer tisztviselője és 12 ezer nyugdíjasa van, megmagyaráz mindent. Nem helyes tehát Gál Jenőtől, hogy sáskajárásról beszél Sáskajárások igenis az ilyen beszédek! Ezt itt a parlamentben ki kell jelentenie. Gál Jenő: Kifelé rontja a MÁV hitelét, holott azt kellene megmagyarázni és elmondani, milyen nagy terheket visel a MÁV. Rothenstein Mór: Akkor nem szabad kritizálni, zárják ki az ellenzéket! Zsitvay Tibor elnök szavazásra tette fel a módosítást és a Ház elfogadta. Sándor Pál is a többséggel szavazott.