Az Est, 1928. február (19. évfolyam, 26-49. szám)

1928-02-01 / 26. szám

Szerda,1928. február­­. jhZQjS*T* Térjen végre észre... A kis napszámosgyerek gyilkosa nem akar vallani _ "Az Est tudósítójától — Tizenöt esz­ten­dős na­pszámos­­gyerek volt Preszt­er János. Élete legnagyobb céljául azt tűzte ki, hogy kerékpárt vásárolhasson és azon járhassa be büszkén Buda­pest utcáit. Hónapokig, eszten­dőkig kuporgatta a garast, vég­re össehozott negyven pengőt. Már úgy volt, hogy valahol vásárol negyven pengőért egy használt ke­rékpárt, amikor barátja, Barna Jó­zsef tehénánotó ,gipar"Tr­ibnnio­r*­r Barim,­­a Ids Bmszfcer legjobb ■ferátja volt, de Brewster még neki sem mondta el, hogy pénzt spórol, ott hordta a negyven pengőt mellé­­,inge alatt és csak akkor szólt a­ te­­hénápolónak, amikor, már együtt, leült a negyven pengő és alkudozott a kerékpárra. Barna József — mi­ikor ezt megtudta — elhatározta, hogy megöli kis barátját és elra­bolja tőle a pénzt. — Te nem tudsz vigyázni a pénz­re. — mondta barátjának egy este — könnyelmű fiú vagy t­elikocsmá-­kod, el is lophatják tőled. Legjobb, ha ideadod, majd én megőrzöm. Bízhatsz bennem. A gyilkosság­ i Barna még aznap este kocsmába fcsalta Presztert és megitatott vele négy pohár sört. A ki® napszámos­gyerek kótyago­s lett és könnyen engedett Barnának, aki a Hun­gária út és­­a Besnyői út sarkán lévő üres­ telekre vitte. Ott az éj sötétjében hatalmas ökölcsapással­­ sújtott a támolygó fiúra. Mikor a fiatal gyerek eszméletlenül a földre esett, a mellér­e­ térdelt, fojtogatta, mikor pedig Preszter csak nem akart meghalni, fogott egy darab követ és azzal addig verte a fejét, míg kiszenvedett. ■­­­ Ekkor azután kis barátja holttes­tét a telek mellett, sötétlő árokba vonszolta, kabátját ráterítette és elmenekült a gyilkosság színhelyé­ről.­­ Másnap hajnalban megtalálták a holttestet. A rendőrség első im­pressziója az volt, hogy kéjgyilko­s­­ság történt, de csakhamar kézreke­­rült. Barna, aki a rendőrségen be­vallotta­ a bűncselekményt, de ké­sőbb visszavonta beismerő vallo­mását. Az ügyészség mindazonáltal előre megfontolt szándékú ember­ölés bűntette miatt vádat emelt el­lene és ma állította a törvényszék Denk-tanácsa elé. A­­síróság előtt Fiatal, vézna testében remegve áll Barna József a bíróság előtt. •— Bűnösnek érzem magam, m otrdogálja — de nem■ gyilkosság­ban, mert én a gyilkosságról nem tudok, sen­miről nem tudok. — Hát akkor miben érzi magát bűnösnek? — Magam sem tudom, hogy mi­ben, — válaszolja a fiatal vádlott — csak­­ úgy érzem, hogy bűnös ember vagyok. Szegény Preszter Jánossal sokáig szolgáltam egy helyen és nagyon szerettük egy­mást. Nagyon jó barátok voltunk, mintha tejtestvérek lettünk volna. Én azonban nem voltam megelé­gedve a hellyel és elmentem on­nan. Mikor megmondtam Jancsi­nak, hogy új helyre megyek szol­gálni, sírva fakadt és­ kért, hogy vigyem magammal, mert nem akar, nem tud elszakadni tőlem. Megígértem neki, hogy­ őt is be­juttatom ugyanoda, ahova én sze­gődöm. Ezért találkoztam is vele aznap este, amikor valami baj történt. Bementünk egy kocsmá­ba, hogy megbeszéljük a helybe­­jutás dolgát és­­ minden rendben is lett volna, ha nem gyűrtem volna le azt fenesok italt.­­ De ott a kocsmai gőzben a sok ivódtól részeg­­lettem, elvesztettem a fejemet. Ami azután történt, ar­ról nem tudok. — No, és­, mi van a pénzzel? ~yAzt ideadta Jancsi, hogy őriz­zem meg. De én nem akartam tőle elrabolni. — Maga semmit sem akar tudni a gyilkosságról, a rablásról. Úgy állítja be a dolgot, mintha csak olyan véletlen dolog történt volna. Pedig fiam, a hazudozással nem fog sokra menni. A hazugságon mindig rajta fogják az embert és akkor az igaz szavát sem hiszik el többé. De hiába beszél az elnök, Barna József nem­ akar tudni a n­ filkas­ság ról Egyre azt hajtogatja, hogy részeg volt őt mögölte az ital, nem tudja, mi történt, hova mentek, semmire sem emlékszik. Hiába tárja elébe az elnö­k rendőrségi val­lomását, a vizsgálóbíró előtt tett beismerését, hiá­ba­ beszél­ a lelkére. Barna­ József nem­ válaszol az el­nök szarvadra, lehajtja, a fejét és szótlanul reszket a bíróság 'előtt, útszámsfogás 'Az elnök 'ezután ráolvassa a­ még mindig konokul hallgató vádlottra, hogy a gyilkosság utáni napokon a csendőrség nyomozása szerint mennyit költött el. — Sör, villamos, egy pengő az első napon. A második napon egy korsó sör, 20 deka kolbász, egy üveg sör. A harmadik napon me­gint: két üveg sör, zöldpaprika, narancs, zsebkés, megint két üveg sör. Ez a summa: 13 pengőt tesz ki. Ha nyolc pengő volt magánál, — folytatja az elnök —, és öt pengőt kapott a gyerektől, akkor éppen minden pénzét el kellett költenie. Hát akkor honnan volt magánál még négy pengő, am­ikor elfogták? A vádlotkai 10St alig hallható han­gon divnnyegi: — Otthonról volt még tíz pengőm. • — Ezt csak most mondja és a vizsgálóbíró előtt mondotta, — vá­laszolja erélyes hangon az elnök — a rendőrségen egészen mást mon­dott. Ott beismerte, hogy a­ tíz pen­gőt elrabolta. Hát urat akarja be­látni, hogy hiábavaló ez a cifrá­zós ? A rendőrségi jegyzőkönyv olyan egyenes, olyan logikus, a rendőrség ezt nem diktálhatta ma­g­ának, mert hiszen nem volt szem­tanú arra, ami maguk között tör­tént és az amit maga a rendőrsé­gen mondott, minden pontjában elfogadható ,vallotmás. Térjegi, hát már észre, ismétlem magának, nincs semmi értelme ennek a kön­­törfalazásnak. A hátsó padsorokból most zo­­kogás hallatszik. Egy öregasszony sír. A vádlott merev, arcán is könnyek peregnek végig, sir, de hallgat. Az elnök: Térjen végre észre, mondja meg, mi történt. Hátha ta­lál a bíróság ,abból, ami igaz, olyasmit, ami magának a javára szolgálhat. "Nincs már ennek ér­telme. A vádlott mozdulatlanul áll és nem­ válaszol az elnök kérdésére.] Konokul hallgat. Az elnök ezutáni szünetet rendel el. Barna József 3. oldal. Pozsony vársát tisztviselőire kötelezi a magyar tudás Prága, január 3/­ (Az Est külön tudósítójától) •Pozsony­ városi tanácsa legutób­bi ülésén indítványt fogadott el,­ amely kimondja, hogy a városi tisztviselőknek iga­­­zolniuk kell, hogy tudnak ma­gyarul. Eddig az volt a gyakorlat a vá­rosnál, hogy a városi hivatal­no­­­koknak a nemzetiségi kisebbségek valamelyikének nyelvén, tehát magyarul vagy németül kellett beszélniük az államnyelven kívül, s ezentúl az új határozat értelmében­­ a magyar nyelv ismerete köte­­­lező. (W. N.)­­

Next