Az Est, 1928. március (19. évfolyam, 50-75. szám)

1928-03-01 / 50. szám

2. oldal — A büntető perrendtartás mást mond! — Suttogva mondtam ezt s csak azért lehetett meghallani, mert az első szónál az ember még nem tud uralkodni a hangján. Schadl elnök úr ekkor indulatosan megkérdezte: — Ki volt az? Én rögtön felálltam és jelentkeztem. — Én voltam. — Nyolc napi elzárással büntetem és letartóztatom — válaszolta dühösen és idegesen az elnök. — Hozzászoktam, hogy engem megillet az önérzet joga — folytatta Ruppert — és rosszul is esett ez a rámkiváltás. Még útban voltam az elnöki emelvény felé, amikor megint rámkiáltott Schadl elnök, hogy hogyan merészeltem közbeszólni. Becsületesen azt feleltem, hogy nem tudtam magamat türtőztetni, amikor láttam a büntető perrendtartás megsértését. — Letartóztatom és nyolc napi elzárással büntetem, — ismételte meg indulatosabban az elnök, de egy szóval sem kérdezte meg, hogy ki vagyok és noha engem mint nemzetgyűlési képviselőt letartóztatni nem volt lehetséges, mégsem akartam megmondani, hogy képviselő vagyok, mert látni akartam, hogy hogy bánnak az egyszerű polgárral. A törvény az egyszerű polgárt is védi és én mint egyszerű polgár akartam felelni az elnök úr indulatos kitöréseire, meg azután sajnáltam is az elnök urat, mert tudtam, fi van kelemetlenül is fogja érinteni, ha megtudja, hogy képviselővagyok. Töreky elnök itt közbeszól: — A tanácselnök urat nem zsenirozta volna az sem, ha megtudja, hogy ön képviselő. A bíróság előtt nincs különbség polgárok között . — Én csak annyit mondtam, hogy engem nem lehet letartóztatni, de ekkor a teremben már többen hangosan közbe szőtten. — Nem lehet letartóztatni, mert nemzetgyűlési képviselő. Schadl elnök úr egy szót sem szólt. De kapóra jött Kalmár Simon Ernő, aki a teremben tartózkodott és aki egészen hangosan közbekiáltott: — Tettenérés esete forog fenti, le lehet tartóztatni! — Igen, tettenkapás, ezért letartóztatom! — mondta Schadl elnök. Ezután a tanács visszavonult. Háromnegyed óra múlva, amikor az elnök újból megnyitotta a Borosféle tárgyalást, megkérdezte, hol van az az úr, akit letartóztatott. Jelentkeztem. — A törtönőr álljon melléje, — utasította az elnök a közben felhívott és a terembe lépő börtönőrt. — Ön pedig üljön le a padra. — Engem védett a mentelmi jog, — mondja indulatosan Rupert Rezső. — védett a törvény, védett az alkotmányjog. Láttam, hogy törvénysértés, alkotmánysértés történik, nem tudtam magamon uralkodni. — Úgy éreztem, hogy az ember szabadságát, jogait nem dobhatja oda gyáván snkinek és védeni akartam jogaimat, szabadságomat. Szóváltás támadt köztem és az elnök között, erre az elnök új határozatot hirdetett: — Minden második nap böjt! — A Boros-féle tárgyalás után következett az tn,ügyem. A történtek után azt hiszem Isten és ember előtt megokolt volt, hogy ez elé a tanács elé nem engedhettem ügyemet és mindjárt a tanács előtt megokoltam, miért nem bízom ennek a tanácsnak elfogulatlanságában, igazságában, törvénytudásában. Elmondtam azt,, ami a szívemen fekszik, amit igazságnak tartok, de amit elmoniktálni nem úgy került be a Schadl-tanács jegyzőkönyvébe, mint ahogy tényleg elhangzott. . . . \ ‘jiZ&ST’ Csütörtök, 1928 március /. Lettet-® képv£seE4§! Betartóztatni? Rupert ezután így folytatja egyre izgatottabb hangon vallomását: — Schadl elnök urat kihallgatta a mentelmi bizottság. Ott kijelentette, hogy várta a közbeszólást, meg akarta torolni az állandó zajt és neki kapóra jött a köbeszólás, más célja nem volt, minthogy megtorolja a közbeszólást. Már most rögtön megtudta, hogy nemzetgyű lési képviselő vagyok. Neki azonnal vissza kellett volna vonnia nyolc napi elzárásra szóló büntetésemet. ■ Nemzetgyűlési, képviselőt elvileg nem lehet letartóztatni, csak ha valamilyen súlyos bűncselekményen tetten kapjótt. De még egyszerű polgár sem tartóztatható le, csak ha tetten kapják, ha bűncselekményt követ el és ha a büntetés előrelátható nagysága, miatt szökésétől tartani kell, ha nem tudja magát igazolni.A büntetőperrend nem adja oda olcsón az egyszerű polgár letartóztatását sem. „La akart engem tartóztatni...“ — Ő azonban le akart engem tartóztatni, nem volt kíváncsi arra, hogy mi vagyok. A törvény erőszakos magyarázatával, jogtudatlanságával talán lehet fedni azt, hogy engem letartóztatott, de azt már nem lehet fedni, hogy büntetést is mér rám akkor, amikor tudta, hogy nemzetgyűlési képviselő vagyok, mert tudnia kellett volna, hogy a törvények szerint nemzeti,gyűlési képviselőt semmiféle olyan eljárás alá vonni nem lehet, amely szabadságától , való megfosztását jelentheti addig, amíg a Ház ki nem adja. Ezt tiltja a magyar alkotmány ...■üi — Ne tessék ilyen hosszú jogi fejtegetésekbe bocsátkozni.- vág közbe Töreky — tetszik tudni, miről van itt szó, mi ellen kell védekeznie. — Igen, tudom. Vita nélkül el kell fogadni az én álláspontomat, amely szerint ő fingern törvénysértéssel, alktmánysértéssel tartóztatott le és a legnagyobb törvénysértéssel szabott rám ki büntetést De nemcsak törvényellenesen fosztott meg a szabadságomtól, hanem az alkotmányjogokat, is súlyosan megsértette. Ez pedig olyan bűn, hogy azért, mert én emiatt kikeltem a bíró úr ellen, engem rágalmazásért felelősségre vonni nem lehet. Ha kiderül, hogy egy bíró megsértette az alkotmányt, akkor a bíró jogvédelemben nem részesíthető. Rupert most a vád egyes pontjaira tér át. — Amikor azt mondottam, hogy a tanács nem ismeri a törvényt és az alkotmányt, akkor én tulajdonképpen nem a tanácsot, hanem a tanácselnököt gondoltam. De ha rászorítanak, akkor bizonyítani fogom, hogy a Boros-féle sajtóperben, de az én letartóztatásom és megbüntetésem körül, a tanác sem ismerte a törvényt. Mert, ha ismerte volna akkor megakadályozta volna az elnököt abban, hogy velem szemben törvény- és alkotmánysértést kövessen el. Mi történt a forradalmi törvényszék előtt? — Most itt van a vádnak az a része, amely szerint én a tanácsot a" forradalmi" törvényszékkel hasonlítottam össze. Ez már érzelmi, szubjektív része az ügynek. Engem az elmúlt időkben állandóan rengeteg baj ért. A gazságok ellen minden időben az első között küzdöttem. Küzdöttem úgy a kommün, mint a mostani rendszer gonoszságai ellen. A Károlyi-rezsim alatt, a kommünben és a kommün után is a gazságok ellen mindig, az első rajvonalban harcoltam. A kommunisták a forradalmi törvényszék elé állítottak. Szembenéztem velük: itt vagyok kutyák, öljetek meg! — De ön ezt nem mondotta a Schadl-tanács előtt — kopog ceruzájával az elnök, — hanem azt mondotta, hogy a forradalmi törvényszék becsületes emberekből állott és ott éppen ezért kényelmesebben érzte magát, mint a törvényszék előtt. Egyre erélyesebben kopog az elnöki ceruza az asztalon, Töreky elnök hangja is egyre eresbüdik. — Ön nem ezt mondta! Érti?! Itt, ne motiváljon, ne asszociáljon! Most már kerek egy órája várunk, hogy mit hoz fel véelmére? — Mi megszoktuk, — mondja Rupert, . — hogy, meghallgatnak bennünket. A kúrián három-négy óra hoszszáig is engednek bennünket beszélni és ha a nagyméltóságú magyar királyi kúria nem sajnálja az időt, hogy a vádlottat meghallgassa, akkor ne sajnálja azt a törvényszék sem. — Az idevaló érveket mi is meghallgatjuk, bármennyi ideig tart — jegyzi meg Töreky elnök. — Most a fejemre méltóztatott olvasni—mondja Rupert, — hogy én azt mondottam, hogy a forradalmi törvényszék a tanáccsal ellentétben, becsületes, őszinte emberekből áll. Ez csak a Schadl-tanács jegyzőkönyvében van benne, ez a jegyzőkönyv pedig hamis. Én azt mondottam, hogy a forradalmi törvényszék előtt nem éreztem magamat olyan kényelmetlenül, mit az előtt a tanács előtt. De ezt meg is magyaráztam. Megmondtam, hogy azoknak megmagyarázhattam, hogy nem értik a jogot. Próbáljanak legalább az emberi tisztesség alapjára helyezkedni. • De azt nem mondtam, hogy azok becsületes emberek voltak, a tanács tagjaival ellentétben. Amit mondtam, azért vállalom a felelősséget, de nem engedem, hogy bármit is hozzátegyenek a beszédemhez, amit nem mondtam, ezért nem felelek. A Schadl-tanács ■jegyzőkönyve nem fedi a tényeket. A valódiság bizonyítását kérem arra vonatkozólag, hogy mit mondtam én azon a tárgyaláson és amit mondottam, annak a valódiságát bizonyítani is kívánom. Töreky elnök most ismerteti a Kúria határozatát, amelybe Rupert bíróküldési kérelmét elutasította, majd Töreky elnök most felolvassa azt .,s a tárgyalási jegyzőkönyvet, amely a Schadl-tanács előtt lefolyt izgalmas szóváltást tartalmazza. Schadl e'sifac kihallgatása Schadl Ernő Sehadl Ernő v tanácselnök ••kihallgatására kerül most a sor. . . f , — Rupert vádlott azzal védekezik.. .hogy ez a jCíty&oköíiyv nem tűnti fel híveit a'történ-. féket, — fordul' Schaalhoz Töreky. — Híven tűn' ■ teti fel...- mondja Schadl elnök — valamennyi lap hozta azokat a kijelentéseket, amelyeket azon a tárgyalásin a vádlott tett. A jegyzőkönyv ponton elkészítésére én magam külön felhívtam a jegyzőkönyvvezetőt.Valamennyi újságpéldányt átnézte a jegyzőkönyvvezetés így is pontosan és híven rekonstruálta az eseményeket, . . . súlyos inzultusért, amelyben bíróság addig még nem részesült." Előrelátható" volt, hogy ennek a rendkívül súlyos inzultusnak következményei lesznek és ép ezért, a jegyzőkönyvét rendkívül nagy elővigyázattal és hívem készítettük el. Más megjegyzésem nincs. , — A tanú, úr azt mondotta az előbb, — fordul Töreky feléRuspert, — hogy cs újságokból készítette a jegyzőkönyvet. Márpedig tudvalévő, hogy különböző pártállású újságok... Rupert eléin folytathatja, mert Töreky az asztalra csap: — Én mindig ferdít! A tanácselnök, úr nem mondotta, hogy újságpéldányokból készítette a jegyzőkönyvet, hanem csak azt, hogy az újságpéldányokat is megnézte. Schadl tanácselnök a következő megjegyzést teszi: — Én nem mondottam, hogy a hírlapokból csináltuk a jegyzőkönyvet. — Nem is mondhatta, — jegyzi meg Töreky — mert józan ember ilyet nemis mondhat. Schadl elnök megesketését ■ senki sem kéri — A nyolc napot megérdemelten kapta a vádlott. — mondja Schadl elnök és Rupert felé fordul — nem amiatt a szimpatikus magaviselete miatt kapta, amilyennek itt feltüntetni akarja magát, hanem azért, a rendkívül és kihallgatása végétől. Eigero Mm kihallgatása A Schadl-tanács egyik szavazóbírája, Eigen Kálmán , törvényszéki bíró kihallgatása következik. — Nyugodtan figyeltem a tárgyalás menetét — vallja Eigen — és állítom, hogy a jegyzőkönyv a valóságot fedi— kimondották a böjtöt, később pedig ezt visszavonták. Miért nem került ez is jegyzőkönyvbe? Dg. egyébként is, hová lett a jegyzőkönyvimpupuma?: — Tessék megkérdezni a jegyzőkönyvvezetőtől és ne tőlem. . Ezzel Eigen kihallgatása, is véget ér.. Megesketásét. senki sem ki-* vánja és most a Schád'-tanács harmadik tanújának, dr. Piacsek 'Vőzőnek, k’hallgatására került olna a sor. De E're* brip’rhMte'vv'P'oCse’-' betegsége miatt nem ilhat a fanács elé- bár aZ'énü'etben tartózkodik. Töreky tíz perc szünetet rendel el. Szünet, után Rupert Rezső, védője, dr. Krámer Emil a jegyzőkönyv valódisága tekintetében ellenbizonyítást indítványozott, majd kérte a mentelmi bizottság iratainak, valamint az ügyvédi kamara, iratainak beszerzését és végül több tanú kihallgatását. Rövid tanácskozás után a bíróság kihirdette határozatát, amelyben " ifjabb tanúk kihallgatását rendelte. Elrendelte Piacsek törvényszéki bírónak, aSchadl-tanács harmadik tagjának, Kun Gábor joggyakornoknak, a Schadl-tanács jegyzőjének kihasgalását és egyszersmind kötelezte Kun Gábort, hogy eredeti feljegyzéseit hozza magával. Elrendelte továbbá a törvényszék Pályi Ede ésorbáth László hírlapírók, valamint Menczer Imre kihallgatását. , 5 ." • ! Töreky elnök a tárgyalást elnapolta, március 21-én fogja kihallgatni,az új tanukat. ...