Az Est, 1928. április (19. évfolyam, 76-98. szám)
1928-04-01 / 76. szám
2. oldal » mást követő támadásokkal csak még jobban rontsuk és irritáljuk az amúgy som, túlságosan barátságos helyzetet. Ezen az úton békés megegyezést elérni sohasem fogunk. Annak, hogy egyes nemzeteket rávegyünk arra, hogy a magukéból, — mert hiába, ez a száraz valóság — feláldozzanak valamit, nem az a módja, hogy még jobban felkeltjük a bizalmatlanságot. Hogy a flothermere-akció valóban eredményre vezethessen, arra lett volna szükség, hogy ennek az akciónak a szócsövei megőrizzék teljes objektivitásukat. — Magyarországnak is megmondták volna épúgy az igazat, mint ahogy vigyáztak volna arra, hogy az ellenfelet se érjék részükről oktalan és csak elfogultságra valló támadások. Általában a barátságos meggyőzés munkáját, az áldozatok meghozatala szükséges és észszerű voltának belátását azoknál kellett volna megkezdeni, akiktől ezeket az áldozatokat várjuk. Önöket viszont arról kellett volna felvilágosítani, annak a belátására bírni, hogy ilyen megegyezés lehetősége legalább is olyan mértékben függ a feudális mentalitás megnyugtató átalakulásától, mint magától de utódállamok józan belátásától. — Ezt azonban csak teljesen mellékesen jegyzem meg. Egyáltalán nem szándékom Lord Rothemerevel vitába keveredni, már csak azért sem, mert közöttünk ennél is sokkal fontosabb olyan elvi ellentét áll fenn, amely lehetetlenné teszi számomra, hogy az ő akciójával közösséget vállaljak. Én ugyanis, amint azt tíz éven át mindig hirdettem, most is azon az állásponton vagyok, hogy a békeszerződések revíziója csakis úgy képzelhető el és csak úgy lehet meg az az üdvös hatása, amely miatt érdemes felidézni még a vele együttjáró veszedelmeket is, ha a revízió egész Európára kiterjed és egyaránt vonatkozik nemcsak a magyar, hanem a német, osztrák és bolgár békeszerződésekre is. Ha nem így lesz és csak egyes kiszakított részek revízióját igyekszünk keresztülvinni, én meg vagyok győződve, hogy ez üdvös hatás helyett európai katasztrófára fog vezetni. És ez a pont az, ahol köztem és lord Rothermere között áthidalhatatlan ellentétek állanak fenn. „Nyíltan kérdést intéztem a Lordhoz...“ — Én nyíltan kérdést intéztem a Kordhoz, vájjon ő csak a trianoni béke revízióját kivánja-e avagy szintén az általános békerevízió szellemében akarja folytatni akcióját. Lord Hofhermere ép ilyen nyíltan kijelentette, hogy a kifejezetten csak a trianoni béke revízióját kívánja. Minthogy eszerint az ő felfogása teljesen különbözik attól, ami az én felfogásom volt már 1919-ben és változatlanul az ura is, — utatni: természetszerűleg szétváltak. Én, ismétlem, veszedelmesnek, sőt egyenesen lehetetlennek tartom azt, hogy ily darabokban való toldás-foldással igyekezzünk meggyógyítani azokat a rettenetesen súlyos sebeket, amiket a békeszerződések egész Európa testén ütöttek. És ezt az úgyszólván csak árnyalati, vagy talán mondjuk taktikai különbséget, mert hisz a trianoni béke revíziója nemcsak hogy nem zárja ki, hanem talán egyenesen megkönnyíti a többi békeszerződések revízióját is, elégséges oknak találja ön Mr. Garvin arra, hogy emiatt megvonja támogatását a trianoni békeszerződés revíziójának keresztülvitelére irányuló akciótól — kérdeztük a kiváló angol publicistát. — Hosszas tapasztalat és tanulmányozás után jutottam arra a meggyőződésre, — válaszolta Garvin — hogy a revízió kérdésének ilyen felvetése csak ártalmas és káros arra a végső célra, amit én valóban a háború utáni Európa legéletbevágóbb kérdésének tekintek, a békeszerződések által Európán ütött rettenetes sebek meggyógyítása. Kétségtelen, hogy a békeszerződések revideálása és megjavítása olyan súlyos államférfiéi feladat, aminek megoldása sokkal nagyobb feladat elé, állítja a ma államférfiakak mint amilyennel bármely kor államférfiai szemben találhatták magukat. Hogyha tehát ezek szerint nézeteltérések is vannak közöttünk, azért ígérhetem, hogy a magyar kérdés iránt továbbra is változatlan ügyeimet fogok tanúsítani. Nagyon kérem, küldjön meg nekem vandén olyan adatot, amely a magyar kérdésre vonatkozik, de amely tárgyilagos és az ellenséges bírálatot is kiállja, valamint a magyar kérdés angol, francia vagy német nyelven megjelent irodalmának fontosabb munkáit. Nagy Emil és Fenyő Miksa urak egy közösen írt és rendkívül érdekes munkáját nemrégiben szívesek voltak nekem is megküldeni és én részletesen áttanulmányoztam érdekes adataikat. Mondhatom a békeszerződések által felidézett problémák közül talán az önök ügye a legsúlyosabb és ígérem, hogy úgy én,, mint a vezetésem alatt álló lap a legnagyobb és legtárgyilagosabb figyelmet fogjuk szentelni ennek a kérdésnek— zárta be érdekes fejtegetéseit az Observer súlyos szavú vezére Kiss Ferenc. Artistamutatvány a rádiótorony tetején Berlin, március 31 (Az Est külön tudósítójától) Borzadva nézte nagy népsokaság tegnap, hogy egy,ember macska,ügyességgel kúszott fel a berlini rádióállomás karcsú tornyának, talán egyre magasabbra, mikor aztán a tetejére ért, nyaktörő artistamutatványokat produkált. A tömeg rövid idő alatt százakra szaporodott föl és természetesen a rendőrség is ott termett. A rendőri készenlét vezetője többször felkiáltott a magasba a vakmerő embernek, hogy jöjjön le, de ez nem törődött a figyelmeztetéssel s minduntalan újabb meg újabb hajmeresztő mutatvánnyal rémizgette a nézőközönséget. Végre aztán mégis leszól lott s egyenesen a rendőrök vették pártfogásukba. Meyer János volt az illető, jelenleg szerződés nélkülönségeskedő artista, aki már a, kölni, dóm tornyának hegyére is felmászott, akkor is megbüntették s most újból azért vállalkozott erre a nyaktörő mutatványra, hogy maga felé terelje a cirkuszigazgatók figyelmét s ilymódon jusson szerződéshez. BERAÜTÓK helyben és vidékre LÖWENSTEIN SAVOOR Paulay Ede ucca 7* Telefon : Teréz 120—57 ! Vasárnap, 1928. április. A Baumgarten-hagyatékot a bíróság kiadta a Baumgarten-alapítványnak A Sas uccai házat, mint a magyar írók tulajdonát telekkönyvezik Csak a kultuszminiszter aláírására vár az alapítvány életbelépése — Az Est tudósítójától — Többb mint egy éve auraiak, hogy a nyilvánosság elé került Baumgarten Ferenc végrendeletének ügye. Akkor az egész magyar közvélemény meghatva vette tudomásul,hogy a kiváló esztétikus végrendeletében nagyszabású és Magyarországon még eddig példátlan alapítványt tett a magyar írók számára. Sokat foglalkozott akkor Az Est ezzel az alapítvánnyal, amely évenként nyolc magyar írónak ad olyan anyagi támogatást, amely lehetővé teszi számukra, hogy minden alantas szemponttól függetlenül, csakis eszményi célok szolgálatában dolgozhassanak és alkothassanak. Azután jött az a kínos per, amelyet Emmgarten Ferenc fivérei indítottak a végrendelet megtámadása iránt. Emlékezetes, hogy akkor a legkiválóbb német írók, akik Beumgartennek mind barátai voltak, közös proklamációban tiltakoztak a végrendelet megtámardása ellen. Később azután a végkiterdelet végrehajtóinak, Babits Mihálynak és dr. Basch Lórántnak sikerült megegyezést létrehozni Baumgarten hozzátartozóival, úgyhogy a per megszűnt. A központi járásbíróság most már végérvényesen átadta néhai Baumgarten Ferenc hagyatékát a Baumgarten Ferenc Irodalmi Alapítványnak. Március 12-én emelkedett jogerőre a hagytékátadó végzés és a bíróság ugyanakkor megkereste a budapesti telekkönyvi hatóságot, hogy a Sas ucca 1. illetve gróf Tisza István ucca 20. számú házat, most már mint a magyar írók tulajdonát telekkönyvezze az irodalmi alapítvány nevére. Intézkedett a bíróság arról is, hogy a Hermes a Baumgarten Ferenc letétében levő értékpapírokat szolgáltassa ki az alapítvány gondnokságának. Babits Mihály és Basch Lóránt hosszú időn át tanácskoztak a kultuszminisztérium alapítványi, irodalmi és tudománypolfi ímai ügyosztályaival, amíg vélül elkészítették az alapítólevél végleges szövegét. Ez a szöveg csak egészen csekély eltéréseket mutat attól a tervezettől, amelyet annak idején Az Est közölt. Az eltérés főképpen a tanácsadótestület szervezetére és hatáskörére vonatkozik. Az alapítvány gondnokai által megalakított nyolc tagból álló tanácsadótest illetet üresedés esetén az eredeti tervtől eltérőleg nem a gondnokok, hanem maga a testület egészíti ki. A tanácsadótestület ellenőrzést gyakorol a tekintetben, hogy az alapítványi gondnokok által történt kijelölések nem ellenkeznek-e az alapítólevél rendelkezéseivel. Ebben az esetben felterjesztéssel élhetnek a főfelügyeleti hatósághoz, a kultuszminiszterhez, aki az alapítólevél rendelkezéseivel és szándékaival ellenkező kijelölésekkel szemben vétójogot gyakorolhat. A gondnokok alakítják meg a tai tácsarlótestületet, amelynek tagjai a következők: Ambrus Zoltán, dr. Mikes Lajos, Osváth Ernő, Réti István, Schöpflin Aladár, Szegfű Gyula, Thienemann Tivadar és Vojnovich Géza. A tanácsadó testületben tehát helyet foglalnak a magyar irodalom különböző irányainak, valamint az irodalmi és történelmi szaktudományoknak kiváló képviselői. Az alapítólevél rendelkezései szerint az évdíjak összege személyenként négyezer pengőnél kevesebb s nyolcezer pengőnél több nem lehet. Rendkívüli segélyek céljaira, olyanok részére, akik évdíjban bármi okból nem részesülhettek, az évi jövedelem egynyolcad része fordítható. Az évdíj összege egyelőre az alapítvány jelenlegi jövedelmei mellett 4—0000 pengő között fog váltakozni és egy-egy ilyen díjban évenként legalább nyolc írót kell részesíteni. A díjakat felerészben szépirodalmi, felrészben pedig a művészettel és szépirodalommal kapcsolatos tudományt művelő írók fogják megkapni. Igen érdekes és fontos az alapítólevélnek az a része, amely kimondja, hogy az évdíjak odaítélésénél csak azok jöhetnek figyelembe, akiknek írói jelleme megfelel a végrendelet kívánalmának, hogy az író kizárólag eszményi célok szolgálatában megalkuvás nélkül és legjobb meggyőződése szerint fejtsen ki irodalmi munkásságot. Az alapító levél már hosszabb idő óta a kultuszminiszter elött fekszik. Most már csak a miniszternek az aláírása kell ahoz, hogy Baumgarten Ferenc nagy tervét meg is lehessen valósítani. Mihelyt a miniszter aláírja az alapítólevelet, a szöveget nyomban megküldik az összes magyar irodalmi és tudományos társaságoknak s ezeknek módjukban áll felhívni az alapítványi gondnokok figyelmét azokra a személyekre, akiket az évdíjra méltóknak tartanak. Az első díjkiosztás Baumgarten Ferenc síremlékének leleplezésével egyidejűleg fog megtörténni. A síremléket Beck Ö. Fülöp készíti. Az alapítvány gondnokai és a magyar írók nagy tábora azt remélik, hogy még a nyár előtt sor kerülhet az évdíjak első kiosztására. Ehez persze az kell, hogy a kultuszminiszter minél előbb megtegye azt a téll vonást, amely lehetővé fogja tenni Baumgarten nemes, gyönyörű szándékának megvalósítását. HUTCHINSON