Az Est, 1928. október (19. évfolyam, 223-248. szám)

1928-10-02 / 223. szám

o­ad­dal. Kiedd, 1928. október 2. amelyek ezzel összefüggnek, értesülésünk szerint..a. kapnám/ •­ffészen lól minlegég módon szándé­kozik a lakbéremelés problémáját megoldani. Nem azt jelenti ez a megoldás, hogy a lakbéremelést a kormány nem viszi keresztül, mert úgy tudjuk, hogy a lakbérek ska­láris emeléséhez a kormány teljes mértékben ragaszkodik. Nem vár­ható tey­át a novemberi 10 százalé­kos elmelkedés elmaradása, sem pe­dig a május 1-i 5 százalékos emel­kedés hatályon kívül helyezése. A lakásrendelet eredeti meg­állapításainak megfelelően 1929 május 1-én a lakbérek el fog­ják érni a 1910­-es alapbér 100 szá­zalékát. Azok az enyhítések, amelyeket a konstány a lakásügy terén tervez, elsősorban az építkezés égető prob­lémájára vonatkoznak. A vasár­napi tanácskozások után ugyanis kiszivárgott a kormánynak az az állítólagos terve, amely­ szerint a novemberi 10 százalékos bér­emelés, valamint a május 1-i 5 százalékos emelkedés előnyeit nem a háztulajdonosok, hanem a köz számára óhajtja haszno­sítani. • Arról van ez ellenőrizhetetlen hírek szerint szó, hogy a legköze­lebbi minisztertanács állítólag egy olyan megoldást fogadna el, amely szerint a novemberi 10 százalékos és a májusi 5 százalékos béremelés­ből befolyó összegek nem a ház­­tulajdonosokat illetnék meg, hanem­­ az államot. *A lakók befizetik a 10, illetve az 5 százalékos bértöbbletet, ez a 15 szá­zalék azonban már nem a háztu­lajdonosok javára szólna. Egy hatalmas, közel 50 millió pengős alap megteremtésére szol­gálna ez a 15 százalékos bértöbblet, amelyből azután a kormány megkezdené­­a la­kásépítés kérdésének a végleges t/­i g rendezését, amellyel egyszer és mindenkorra megoldaná a lakáshiányt. Ez a nyers elgondolás természe­tesen ma m­ég csupán a megbeszé­lések korai stádiumában van,mely­nek hiteles megerősítése nélkül ko­moly formában még nem igen le­het tárgyalni az ötletet. Tény az, hogy valamilyen megoldás készül a­ novemberi és májusi lekbértöbb­­lettel kapcsolatban, kérdés, hogy gróf Bethlen István miniszterel­nök és általában a kormány mi­lyen megoldási tervet fogadnak el és hozzájárulnak-e ahoz a­ tervhez, amelyről ma még mint­ embrioná­lis állapotban lévő elgondolásról beszélnek a beavatott körök. Kiesett autójából és karját törte a francia gyarmat­ügyi miniszter Párizs, október 1 .Az Est külön, tudósítójától. A francia gyarmatügyi minisz­tert vasárnap súlyos automobil­­baleset érte. Perrier miniszter autón Ghanteloupeba utazott, hogy bejárja az árvízsújtotta vidékeket s eközben kocsija összeütközött egy állami mérnök autójával. A miniszter kirepült az autóból és jobb karját törte, azonkívül arcát is összevérezték az összetörött ab­lak szilánkjai. (L. Sz.) Ikilomnéizgalmak közt tárgyalják a zsisida vezetői a Halász-ügyet akkarjáik érni a pincét a megrázkódtatástól Még Bna­ti­ntést remélnek — Az Est tudósítójától — Az úgynevezett »h­alász-ügy« fejleményei állandó izgalomban tartják a tőzsdei közvéleményt. Most már nem arról van szó, hogy egy magáncég sorsa mi lesz, mert ma már egész sereg tőzsdei cég került olyan súlyos érdekeltségbe en­nek az ügynek kapcsán, hogy most már túlnő az izgalom egy egyszerű eset arányain. Halász Lajos bankháza a mai zavaros helyzetben tudvalevőleg a Magyar-Német Mezőgazdasági Rt. részvényeinek tőzsdei kihelye­zése nyomán került. Ezt a vállala­tot a nyáron kapta fel a spekulá­ció, amikor köztudomású lett, hogy ez a részvénytársaság is belekerült a svéd gyufatröszt érdekeltségébe és minthogy azt is tudták, hogy a társaság elnöke gróf Khuen-Hé­­derváry Károly nagyobb érdekelt­séget vállalt a részvények körül, nagyon könnyű volt Halásznak a részvényeket a legszélesebb kör­ben elhelyezni. Egy-két nagy bank kivételével talán alig van intézet m­a Buda­pesten, amely közvetve, vagy közvetlenül ne volna érdekelve ezekben a részvényekben, illetve ezekkel kapcsolatban azok­ban a papírokban, amelyeket­ Ha­lász bankháza szokott a tőzsdén képviselni. De ezeken kív­ül más papírok is belekerültek a válság sodrába. En­nek egyszerű tő­zsdet­ehhnikai ma­gyarázata van. Halász az ügynö­kök egész sorával vezetett a tőzs­dén Magyar-Német Mezőgazdasági részvényeket. Mikor ezeket a papírokat át kel­lett vennie, nem volt meg mindig a szükséges pénze, úgy segített to­llát magán, hogy valamely bankot vagy bankárt bízott meg a papí­rok átvételével. De­ ugyanakkor megbízta az illető céget azzal is, hogy az átvett papírokat adják el. Az illető bank ilyen módon meg­találta a megfelelő kompenzációt és minthogy úgy a vétel, mint az eladás jutalékjövedelemmel járt, mindenki, még magáncég is, szíve­sen teljesítette a megbízást. Ez­ azonban­ üres körforgás volt, mert hisz nem effektív készpénzért vette át Halász a papírokat, hanem újabb, rendszerint biankó el­adások útján remélt ellen­­értékből. Nyilvánvaló, hogy ez a körforgás egyszer valahol megáll és ha nem lesz átvevő kéz, vagyis nem lesz valaki, aki az eladási megbízás ellenében átveszi a papírokat, ak­kor az egész folyamat megakad és az érdekelt kezek válságba ke­rülnek. Ez történt most. Halász angázs­­mánju­ körülbelül 36.000 darab Ma­gyar-Német Mezőgazdasági rész­vény volt. Kasszanapon e­­papíro­kat át kellett veni és az ellenérté­két ki kellett volna fizetni. Azon­ban a megszokott machináció ez­úttal nem sikerült, nem akadt át­vevő. Mint a megriadt méhraj rontott most mind­enki Halászra. Halász­nak azonban nem volt meg az egész pénze, ennek folytán ő is részben a megbízóihoz, részben azokhoz fordult, akik a Magyar Német Mezőgazdasági Rt. élén ál­lottak, vagy a­ legutóbbi tőkeeme­lésnél érdekeltséget vállaltak és így elsősorban róluk lehetett felté­telezni, hogy Halász segítségére fognak sietni. Ezek élén állott elsősorban mint erősen érdekelt és legtehetősebb ügyfél gróf Khuen-Héderváry Ká­roly*, a Magyar-német Mezőgazda­sági Zrt. elnöke, aki nyomban haj­landónak is mutatkozott bizonyos kötelezettségek teljesítésére, azon­ban ez egymagában nem volt ele­gendő a sokfelé nyúló válság elin­tézésére. Sokirányú tárgyalás in­dult meg tehát bankok, tőzsdecé­gek, tőzsdevezérek részvételével, de hétfő reggelig még nem talál­tak olyan teljesen megfelelő megoldást, amely a válság min­den vonatkozását megoldhatta volna. Ki vegye át a papírokat, ki adja a pénzt, vagy ki adjon garanciát? Ennek a megoldása azért is nehéz, mert belesodródtak olyan papirosok is, amelyeknek a válsághoz semmi közük nincs, de a válságba került papírok tulaj­donosainak, illetve eladóinak an­­gazsmánjaihoz tartoznak. Volt, aki például vett Győri vagont és el­adott , Magyar-Német Mezőgazda­sági részvényt. Minthogy nem­ tu­dott az eladott részvényért pénzt kapni a lebonyolítás napján, eset­leg nem tudta átvenni a Győri va­gont, vagy egyéb más részvényt és a fizetésképtelenség veszedelmébe került. Sok és sokféle ilyen eset van és persze ezeknek rendezésére gondolni kell. A tőzsde vezetőegyéniségei, élü­kön­ Krausz Simonnal és Mank Péterrel éppen azért buzgólkod­nak a válság megoldásán,, mert joggal tartanak attól, hogy a­ vár­ható néhány fizetésképtelenség minden igaz és komoly ok nélkül ismét elronthatja a piac nagy­ ne­hezen helyreállított hírnevét és el­riaszthatja a jóhiszemű vásárló­kat. A felelősségrevonás kérdése is előtérbe kerül. Ki felel a közönséggel szemben, ki felel azért, hogy egy alig né­hány héttel ezelőtt lebonyolított és a tanács által engedélyezett rész­vénykibocsátás után nincs­ senki, aki a válságba került részvényeket átvegye­ és árfolyamát biztosítsa. Kik voltak azok, akik a k­ibo­­csájtásért a garanciát annak ide­jén elvállalták? Hol vannak azok az intézetek és az a svájci csoport, amelyek a tőkeemelést bejelentő hivatalos értesítésben mint a ki­­bocsájtás sikerét garantáló ténye­ző szerepelt? Mi lesz ennek az in­tézetnek a felelőssége? A közönség elvégre ezekben a rá bízott, miikor átvette az illető rész- mértyéket,'' de* ha a jóhiszemű kö­zönség azt látja, hogy az előkelő nevek garanciája mellett kibocsáj­­tott részvények­­körül pár hét után ilyen válság tör­­ki, akkor bizony a gondokozóba esik és tartózkodóvá, válik a piac reáillis értékeivel szemben. Nem egy cég elszigetelt ügyé­ről van tehát s­zó, hanem messze­ nyúló zavar és válság köteles és gyors megoldása a tanács és a ve­zérlő egyéniségek feladata. Az érdekelt személyiségek ma is szünetlenül tanácskoztak s a leg­különbözőbb tervek merültek fel a válság megoldására. Előtérben van az a gondolat, hogy az egyik érdekelt, fél adjon jel­zálogos biztosítékot az angazs­manhoz szükséges összeg erejéig és akkor valamelyik nagyobb in­tézet nyomban folyósítja a szük­séges pénzt, átveszi a papírokat, illetve lebonyolítja, a függő an­­gazsmánokat és a piac meg van mentve egy súlyos válság izgal­maitól és még súlyosabb következ­ményeitől. A déli órákig még nem kaptak végleges választ, hogy az illető személyiség hajlandó-e ezt a ga­ranciát vállalni, illetve a birtoká­ra való bekebelezést engedélyezni. A várakozás természetesen óriási izgalmat idézett elő a tőzsdén ahol feszült várakozással lesik a tanács m­a, déli fél egy órára össze­hívott ülésének határozatát. Ad-e, illetve adhat-e a tanács további halasztást ad, ha nem ad, kiket fog­nak fizetésképtelennek kinyilvání­tani, ha pedig ad, vagy pedig más megoldás lehetősége kínálko­zik, mi lesz a sorsa a­­sok érde­kelt írek? Az általános felfogás az, hogy a piac érdeke a válság sima megoldását kívánja és minthogy ez ma mindenek fölött álló fontos érdek, nem­ kételked­nek abban, hogy mindenki min­dent meg fog tenni, a siker érde­kében. Elsősorban persze azok, akik a nyereség reményében men­tek bele vállalkozásokba és akik­nek most a veszteségből is el kell vállalatok- a rájuk eső részt. Még mindig bíznak abban, hogy min­den jóra fordul. Sokan fakadnak persze zavart­­keltőik is és a tőzsde mai megnyi­tásaikor némelyek pesszimista hí­rekkel, mindenféle hazug jele­nté­sekkel igyekeztek a­ hangulatot el­rontani. Csakhamar azonban ille­tékes helyről megcáfolták a hí­reszteléseket, ami megnyugtatóan hatott, a kedélyek lecsendesedtek és az üzletkötések megkezdődhet­tek. . . 9» Hölgyeim !­s Uraim ! 1 Várszonyi Jetta Goudal— Schkildkraut m gyönyörű, 100°.0-ás ulti akcióját: »A marokkói kémnő«.t szerdán túl sajnálatunkra nem prolongálhatjuk a Bécsi Palace Omon Védőbeszéd a Commerzial­­bank igazgatóinak perében • Az Est tudósítójától­­A Wiener Comm­erzialbank igazgatóinak bűnperében szomba­ton hangzott el a vádbe­széd. A mai tárgyalás Baron Ottó, védőjének, dió Gál Jenőnek a beszédével kez­dődött, aki azt hangoztatta, hogy ez a per az akkori idők divatos tőzsdejátékának megnyilvánulása, bűncselekményről nincsen szó.

Next