Az Est, 1929. október (20. évfolyam, 222-248. szám)

1929-10-01 / 222. szám

Budap Előfizetési ár nőnapra 3 pengő Egyes szám ára a fővárosban, a vidéken és a pályaudvarokon 30 fill. Telefon: J­ess so,tői so.tg. J 464--IS­J .64—10 Politikai napilap Főszerkesztő Miklós Andor Szerkesztőség • VII. kerület, Rákóczi út 54» Kiadóhivatal • VII., Erzsébet körút «ju Fiók-kiadó hivatal I­V., A Limes császár út 14 Szerkesztőség Bécsben I­I., Kohlmarkt 7 Még ma is túlságosan nehéz az ország hely­zete ahoz, hogy a jelenlegi álla­poton erőszakosan változtatni akarjunk és a sötétbeugrást meg-, kockáztathassuk. A kormányzó mondta ezt messzehangzó makói beszédében és tegyük mindjárt hozzá: minden magyar ember lel­kéből mondta. Valamennyien lát­juk ezeket a nehézségeket. Akár­merre nézünk a háború utáni Európában, mindenütt válságok marcangolják a gazdasági életet, mintha a mesék bús erdejében jár­nánk, ahol minden falevél fel­­sikolt, ha hozzáérnek. Akár a szoro­san vett belpolitikát nézzük, akár a gazdaságpolitikát és szociálpoli­tikát, akár a külpolitikát, felelős politikus, akár kormányon van, akár ellenzéken, nem azt teszi, amit szeretne, vagy ami ideálja, szabadságideálja volna, nem azt, amiért lelkesedik és amit akar, ha­nem csak azt, amit lehet. Ez az ön­mérséklet és önfegyelem ma alfája és ómegája mindenféle politizálás­nak ... Nincs is komoly ember, aki a mai helyzeten erőszakosan változtatni akarna, — aminthogy nem lehet komoly politikus az aki a mai helyzeten ne akarna változ­tatni, erőszak nélkül. A mai hely­zet súlyos és nehéz, a politika fel­adata tehát az, hogy ezt a hely­zetet könnyebbé tegye. Nem a mai helyzet fel­forgatásával, ami eszte­­lenség volna, hanem a mai helyzet megjavításával. Fokozatos fejő­dést sürget a mai élet, nem az adott helyzet ellen, hanem az adott helyzet konszolidációjának erejével és segítségével. Minél biz­tosabb a fokozatos haladás, annál biztosabb, hogy nem lesz semmi­féle megrázkódtatás. Óriási fel­­adatok, várnak ránk, amelyekre már készülni is: óriási feladat. Egy szétdarabolt, romba dőlt or­szágot kell felépíteni és ez a törté­nelmi munka ép úgy nem tűr tü­relmetlenséget. Mforgatást sötét­­beugrást, erőszakos változtatást, mint ahogy nem tűr veszteglést, mozdulatlanságot, parmn­ást rezig­­n­álá­st. A munka vezetése a kor­mán­y joga és Vö+or st­'hól sincs mem'rva, ha a dr1°"'k nem fordának jobbra, borro p«"vés­­egyedül s csak én ez a tíz ember, és ez a most-mi kormány alkal­mas erre a hivatásra. Sisak orry esetben alkalmas, h­a a legtöbbet produ­kálja a nemzeti újjáépítésben. De várjon most mit produkált... su­pa 10 f ISSén­ ft 1.1. i ' ’ .......^ ^ . _ ri ^ fiesziis au $asftösfáf§i helyzet |a^itasárélf a kiadási cs&kfc€Bii€sérö 9 m kerahái ásakréig a termelés átalakí­tás­áréig az'Edáterhe&ről, a szib&dsa^jogokrölg az if f&^áffasi *&rvinyrfi?f a titkos vilasztéiagrél, a revisiá* réL és a kG-politikai ital^sotrda ' Inke, szeptember h. (Az Est kiküldött munkatársátó11 Tán sohasem állott annyira az ér­deklődés középpontjában ez az igény­telen kis somogyi falucska, majt­ ezen a nyáron. Minden szem állandósul Inke felé tekintett, az elégedetlenség kicsiny erecskéi nagyobb patakjai mind errefelé kanyarodnak és itt fu­­tottak össze egy nagy deltává. Gróf Bethlen István minisztereit,öt.. pedig majdnem három hónapig hallgatta ennek a furcsa deltának a morajlá­sát, amely, igaz ugyan, hogy nagyon tompán szűrődött ide, de mégis csak zúgott szű­,­id­en és megzavarta a felró nyár áthatott pihenőjét... Belln­én István elhatározottan pi-ÜUi.L, Al/iUvifílll el, llwleC IUiL0i,, u.lu, hogy nem engedi megzavartatni a pihenő időt. iNem gondol semmire, csak a gazdaságra, a majorságra, m­e­g az állatállományra, amellyel olyan ritkán ér rá törődni. Ezt a programot köve­tettel is, 11 igyekezett megvalósítani. Járt a halastóra ki a falu végére, a fullasztó hőségben órá­kat töltött a tóban, máskor meg hor­gászott, így teltek, múltak a napok. Délutánon­ként egy-egy bud­vcparti a szomszéd földe­nk­­á, írd m eg Pál bá­r­óknál, vagy Roi cz.cz? 1 éró ék­­ ak" ' k kari T, a gyi y' n fc yves nbrk ’ "r ”'n a!'" c­ y 'ke. 'irás yj­­y f ’ z Bet­h­len István egyszeri ’ árujától, szágs rrac írekén Nem változott itt az évek­ során semmi, a kis somogyi falu nehezen fejlődik, bárha a miniszterelnököt látja vendégül három-négy hónapig, Bethlen István kis udvarháza sem bővült egy szárnnyal sem, legfeljebb annyi változás van mindössze a múlt év óta hogy süni Vadszőlő futotta be a sári éra festett les kúriát. A vi­rágágyak szebbek, látszik, hogy a grófnő gondos­ keze ápolja őket, még most őszi hervadóékor is mutatják az elmúlt színpompát. Egy-két tuji­fát ültettek a terasz két oldalán a kertben, egyébként minden a régi. A miniszterelnek bérgazd­aságában szerény munka folyik, indul az­ őszi szántás, dolgoznak a traktorok, meg a gőzekék és az intéző nem győzi di­csérni a jó időjárást. — Csak így maradjon, — mondja szüntelenül —• ez a szép őszi idő olyat* gyümölcsöt hoz, amiről álmodni séta mert a miniszterelnök úr. Most csönd van künn a mezőkön ünneplőben a majorság népi; az in­ki­i főutcán kinn ül a hófehér házacskák előtt a falu népe. Maga gróf Bethlen István miniszterelnök alig egy nap,­ csak hogy itthon van újra. Harap héttel ezelőtt indult el innen az O-K vadászatokra, járt Lillafüreden. Bat hányhat), majd újra Lillafüred(­ csütörtökön már Gödöllőn volt, ah­ol hosszabb időt töltött Horthy Mik­lós kormányzónál, pénteken pedig megérkezett kis autó­ján, amelyet maga vezetett. Még egy­szer szétnézett a gazdaságban, meg­adta az őszi utasításokat intézőjének, összecsomagolta minden holmiját fia mint aki jól végezte szabadságidejét, visszamegy a fővárosba, a munrák­­ba, a hivatalába. A miniszterelnök isa SSstja Bethlen Margit grófnő, e minisz­­terelnök felesége nem bírta, ki olyan sokáig­­lukén, mint a mult esztendő­ben. Igaz ugyan, hogy­ a falut még mielőtt Bethlenék megérkeztek volna, úgyszólván teljesen portalanították. GRÓF BETHLEN ISTVÁN II.A. évfolyam * 222. szám S 9/9

Next