Az Est, 1933. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1933-01-01 / 1. szám

Vasárnap, 1933. január­­. beli támogatásra való tekintettel mély lekötelezettségi viszony, fűzte, jogtalanul vagyoni hasznot szerezzen­­. Idősebb Holtzspach Nándor, a hű­vösvölgyi üdülőtelep elnökigazgatója 1928 márciusában meghalt, örökösei az üdülőtelep eladását határozták el. Felkérték a család régi barátját, Ripka Ferenc főpolgármestert, hogy az üdülőtelepre hívja fel a népjóléti minisztérium figyelmét. Az örökösök megbízták dr. Krivos Árpád ügyvé­det, hogy a minisztériumnál járjon el az ügyben. Dr. Krivos Árpád a kü­lönböző becslések alapján az ingat­lant felszerelésével együtt 555.000 pen­gőre értékelte. A minisztérium mű­szaki szakértői is megtekintették az üdülőtelepet és a maguk részéről ann­nak értékét mindenestül 605 009 pengő értékben jelöl­ték meg. A műszaki becslést követő hetekben Dréhl Imre dr. Scholtz Kornél államtitkár és dr. Szitás Jenő miniszteri osztálytaná­csos kíséretében megtekintette az üdülőtelepet, s egyéb semmi sem történt. Hi­á­ba sürgették a döntést az örökösök, hiába járt el többször egymásután a minisztériumban dr. Krivos Árpád, Dréhl Imre nem adott határozott választ. Ekkor lépett ismét közbe Krausz Simon. 1928 őszén, a Krausz Simon bankhá­zával szoros érdekközösségben álló Égisz Rt. igazgatója, Pártos Zsig­­mond megtekintette az üdülőtelepet Bánó Dezsőnek, a Balatonfüredi Rt. igazgatójának társaságában. Kijelen­tette, hogy az Égisz megveszi az üdü­lőtelepet. Alkudozni kezdett az örökö­sökkel. Sikerült is lenyomni a vétel­árat, az örökösök már 320.000 pengőért hajlandók lettek volna az üdülő­telepet eladni. Amikor már minden rendben volt, akkor Pártos Zsigmond közölte az örökösökkel, hogy nem veszi meg az ingatlant, ellenben módjában áll azt a népjóléti minisztériumnak eladni, mégpedig 50000 Pengővel magasabb vétel­árán, mint ahogy azt az örökö­sök el szeretnék adni. Csulán egy feltételt kötött ki: ez az 50 000 pengő Kra­sz Si­m­on bankházá­nak jár. Az­ örökösök boldogan belementek az ügybe. Felhatalmazták Krausz Si­mon bankházát, hogy az ingatlant adja el a népjóléti minisztériumnak és a befolyó vételárból 59 000 pengő őt illeti meg. Ug­anezen a napon már megkötötték a népjóléti minisz­— Krausz Simon haszna 75.000 pengő volt — és a kincstárnak ugyanilyen összegű kárt okozzon. tériummal az adásvételi szerződést, amely szerint a minisztérium 394.000 pengőért azonnal megveszi az egész ingat­lant Az ügy lebonyolítása megtörtént De az ügyészség megállapítása sze­rint a K­­ausz Simon bankházának nyeresége ebben az ügyben nem 50.000, hanem 75.030 pengő volt. 2000 pengő értékű ingóságokat Krausz Simontól 100.000 pengőért vettek meg Történt még valami a Holtzspach­­fele üdülőtelep eladása körül. Azon a napon, amikor a népjóléti miniszté­riummal megkötötték az adásvételi szerződést, Krausz Simon bankháza 56.000 pengőért megvásárolta a Holtz­spach örökösök tulajdonában lévő és az üdülőtelep által használt összes ingóságokat. A következő napon: D­­éhr Imre ezeket az ingóságokat megvette Krausz Simontól — száz­ezer pengőért. Anélkül persze, hogy szakértőkkel, előbb megbecsültette vol­na. Ezt a vételárat a jótékonycélú állami sors­jegy alapból utalta ki Krausz Simonnak. Ezeknek az ingó­ságoknak összér­téke az ügyészség sze­rint: 1000—2000 pengő. Dréhr naplőjegyzete egy átlí­tólagos becslésről Dréhr Imre úgy látszik érezte, hogy az ingatlan megvétele körül valami mégsincs teljesen rendben, mert Arra a műszaki vé­lményre, amelyet az ő megbízottai készítettek el, saját ceru­zájával a következőket írta: »Mai napon Scholtz államtitkár úrral és Szitás Jenő osztálytanácsos úrral meg­tekintettünk és behatóan megvizsgáltunk mindent. Megállapítottuk, hogy a műszaki becslés a forgalmi és építkezési árnak körülbelül 40%-a, tehát 600.000 pengő kö­zötti vételár az, amelyért az ingatlan és a felszerelés gyermekvédelmi célokra fel­tétlenül megvehető és egészségügyi, más­részt beruházási szempontból nagyon me­legen javasolható, 1928 május hó 25-én. dr. Dréhr.i. A nyomozás során kihallgatták dr. Scholtz Kornélt­ és dr. Szitás Jenőt, akik kijelentették, hogy a helyszíni szemlén az ingatlanok értékeléséről szó sem volt, ők az ingatlant sem akkor, sem utóbb sohasem értékelték, mert ehez sem szakismeretük, sem meghatalmazásuk nem volt, így te­hát Dréhr Imre fel­egy­zése valótlan. — Dréhr Imre ezeket a bűncselek­ményeket — fejezi be ezt a vádpon­tot az ügyészség — ugyancsak abból a célból követte el, hogy Krausz Simonnak, akihez a már említett baráti és lekötele­­zettségi viszony fűzte, 119 003 pen­gő jogtalan vagyoni hasznot és a kincstárnak ugyanannyi kárt okozzon.­­ A Holtzspach üdülőtelep megvásárlásának rejtelmei DRÉHR IMRE Albertfalva 8 Az ügyészség súlyos vádjai 3. Az Ingatlan Bank 1927 júniusá­ban a Neuschloes családtól megvásá­rolta a család Albertfalván lévő 70.269 négyszögöl kiterjedésű ingatlanát. A banknak az volt a terve, hogy az in­gatlant parcellázza, közművekkel el­látja és eladja- Azonban nehézségek támadtak. A parcellázási engedélyt a hatóságok nem akarták megadni, mert az ingatlan a Duna magas víz­állásának esetén talajvízzel volt te­lítve. A nag­y igyekezettel megindított árusítás sikertelenül végzett, ko­moly vevők alig jelenkeztek. Külön­böző körülmények hajszolták a ban­kot, amely ekkor dr. Dréhr Imréhez fordult. Dréhrnek az a terve támadt, hogy az ingatlant vásárolja meg az Országos Társadalombiztosító Intézet, még­pedig úgy, hogy a vételárat a bank hitelezze. A tárgyalások ebben az irányban — mint az ügyészség mondja — a példátlan gyorsasággal eredményt értek el, úgyhogy­­ Dréhr már néhány nap múlva el­határozta, hogy a bank a­ lszt­­falvai ingatlanát megvásárol­ tatja a Társadalombiztosítóval és az ingatlanon lakóházakat fog építtetni. Az építésre vonatkozóan azt a tervet fogadta el az államtit­kár, hogy ugyancsak az Ingatlan­­bankot bízza meg a lakóházak teljes felépítésével. Ami a telek és az épü­letek árának kifizetését illeti, ezt Dréhl Imre úgy kívánta megoldani, hogy a Társadalombiztosító Intézet kamatozó kötvényeket bocsásson ki, amelyeknek ellenében a bankot patro­­nizáló Magyar Általános Takarék­­pénztár és Magyar Leszámítoló és Pénzváltóbank a Társada­lmbiztosító Intézet számlájára folyósítja a szük­séges összegeket. Ilyen feltételek mellett nyújtotta be a bank ajánlatát Dréhrhez, amely­ben a megvásáro­lndó ingatlan vé­telárát 2.098.818 pengőben jelölte meg. A felépítendő 304 lakóházért a bank további 4.556.342 pengőt kért. Ez a megállapodás-tervezet július elsején érkezett a Társadalombizto­sító elnökségéhez, még ugyanazon a napon az elnökség az ajánlatot válto­zatlanul elfogadta, megbízást adott a banknak az építkezésre, a határozatot már a következő napon felterjesztette a népjóléti minisztériumhoz, ahol azt 24 óra múlva Dréhl Imre jóváhagyta. A népjóléti minisztérium jóváhagyó rendeletét tartalmazó iraton ez a fel­jegyzés olvasható: »A szóbanforgó vételhez a pénzügymi­niszter úr hozzájárult.. Később a bank még egy utóajánla­­tot nyújtott be, amelyben­ az albert­falvai telekkomp­lexum­nak még par­­cellázatlan, rendezetlen ingatlanré­szét 350.000 pengőért közművekkel ellátja. 48 órán belül minden faktor ezt az új illatot is elfogadta és Dréhr Imre jóváhagyta. A megállapodás szerint az OH évi 9,A kamatot­ fizet a hitelt nyújtó pénzintézeteknek, amelyek a kamatot másfél évre elő­re levonják, úgyhogy az OTI 7,672 839 pengő értékű kötvény ellené­ben csak 6,713.920 pengő hitelt kap. Tehát csaknem egymillió pengővel kevesebb hitelt kap, mint amennyit vissza kell­­ neki fizetni, ezenkívül »finanszírozási és egyéb költségek« fejében az OTI az Ingatlanbanknak 610.000 pengőt fizet. 3. oldal. „Mérhetetlen károkat okozott az OTI-nak“ Ezzel egyidejűleg a minisztérium előterjesztést tett a minisztertanács­nál, hogy az járuljon hozzá az albert­falvai ingatlan megvásárlásához. Ezt az előterjesztést nem az OTI fel­ügyeletével megbízott Kinsker mi­niszteri tanácsos vezetése alatt álló ügyosztály, hanem Kovrig Béla ké­szítette. A minisztertanács elfogadta az előterjesztést és a tranzakció most már véglegessé vált. Ilyen­­ előzmé­nyek után indult meg az építkezés az albertfalvai telepen. Miután azonban a bank a talajvíz­zel szemben előírt óvóintézkedéseket nem teljesítette, a szolgabíróság az építési engedély kiadását megtagad­ta. A banknak alagcsövezést kellett végrehajtania,­­ ez azonban nem­csak arra volt jó, hogy az építkezési engedélyt a szolgabíróság kiadja, ha­nem arra is, hogy Dréhl Imre újabb nagy anyagi előnyöket szerezzen a banknak és óriási kárt a kincstárnak. — E tényállással kapcsolatban be­szerzett iratok és kihallgatott tanúk adatai alapján — mondja az ügyész­ség vádirata — bizonyíthatónak lát­szik, hogy dr. Dréhr Imre az albertfalvai ingatlanvásárlással kapcsolatban mérhetetlen vagyoni károkat okozott a Társadalombiztosító In­tézetnek. Magának az ingatlan megvásárlá­sának és az építkezésnek az OTI számlájára való elhatározása törvény­ellenes, súlyos szabálytalanság volt. Az öregségi ágazatnak, amelynek számlájára az albertfalvai építkezés történt, nemcsak, hogy feleslege nem volt, de bevételei is egyre gyér­ültek. Dr. Pap Géza vallomásai szerint páratlannak tekinthető a maga nemében az az intézkedés, am­el­- lyel előre lekötötték azokat a jö­vedelmeket, amelyeknek előírt törvényes rendeltetésük volt. Szabálytalan volt azonban a vásár­lás már azért is, mert a társadalom­­biztosítás matematikai alapja a tőkék­nek 4 százalékos kamatozt­atására van építve, már­pedig a bankoknak fize­tett összegek mellett a lakótelepnek legfeljebb 20/s%-os kamatozásnak megfelelő bevételére lehetett számí­tani. ■­­ Wekerle azt vallotta, hogy megtévesztették Szabály­talanság volt, hogy a­ pénzügyminiszternek a vásár­láshoz való hozzájárulását nem szerezték meg. Hiába írták rá a szerződésre, hogy: »A pénzügyminiszter úr hozzájárul«, — ezzel szemben dr. Wekerle Sándor volt pénzü­gy­­miniszter vallomásában kijelen­tette, hogy ő az ingatlanvásár­láshoz nem járult hozzá, őt, amikor Vass Józseffel és Dréhl Imrével megtekintette az ingat­lant, megtévesztették és a minisztertanácson történt hozzá­járulást az előterjesztés valótlan ada­taival és fontos körülmények elhall­gatásával provokálták ki. További szabálytalanság az, hogy minden versenytárgyalás nélkül adták ki az építkezést egy bank­nak, s ez az intézkedés még az építési szakmán kívül állókban is általános megütközést, és gyanakvást keltett. A megvásárlással és az építkezéssel író OTI óriási kamatterhet vállalt ma­gára. Mellőzték az építkezésnél az OTI-nak megfelelő szakemberekből ál­l műszaki osztályát. 1«l,flamiki#.ha^1•26^6va, egybeépített 5+1 lámpán zi?^e%?r10,n ?dl0 ueSy°2erü kerelését, «efektN­s­ö­k é 1 * * e • hangv’eezaadását mindenki is­­be#?07021h?,tő» mert az eddig használt készüléktét bármely rádiókereskedő megvásárolja. Gyártja: Orion izzólámpagyár«

Next