Az Est, 1933. január (24. évfolyam, 1-25. szám)
1933-01-01 / 1. szám
Vasárnap, 1933. január. beli támogatásra való tekintettel mély lekötelezettségi viszony, fűzte, jogtalanul vagyoni hasznot szerezzen. Idősebb Holtzspach Nándor, a hűvösvölgyi üdülőtelep elnökigazgatója 1928 márciusában meghalt, örökösei az üdülőtelep eladását határozták el. Felkérték a család régi barátját, Ripka Ferenc főpolgármestert, hogy az üdülőtelepre hívja fel a népjóléti minisztérium figyelmét. Az örökösök megbízták dr. Krivos Árpád ügyvédet, hogy a minisztériumnál járjon el az ügyben. Dr. Krivos Árpád a különböző becslések alapján az ingatlant felszerelésével együtt 555.000 pengőre értékelte. A minisztérium műszaki szakértői is megtekintették az üdülőtelepet és a maguk részéről annnak értékét mindenestül 605 009 pengő értékben jelölték meg. A műszaki becslést követő hetekben Dréhl Imre dr. Scholtz Kornél államtitkár és dr. Szitás Jenő miniszteri osztálytanácsos kíséretében megtekintette az üdülőtelepet, s egyéb semmi sem történt. Hiába sürgették a döntést az örökösök, hiába járt el többször egymásután a minisztériumban dr. Krivos Árpád, Dréhl Imre nem adott határozott választ. Ekkor lépett ismét közbe Krausz Simon. 1928 őszén, a Krausz Simon bankházával szoros érdekközösségben álló Égisz Rt. igazgatója, Pártos Zsigmond megtekintette az üdülőtelepet Bánó Dezsőnek, a Balatonfüredi Rt. igazgatójának társaságában. Kijelentette, hogy az Égisz megveszi az üdülőtelepet. Alkudozni kezdett az örökösökkel. Sikerült is lenyomni a vételárat, az örökösök már 320.000 pengőért hajlandók lettek volna az üdülőtelepet eladni. Amikor már minden rendben volt, akkor Pártos Zsigmond közölte az örökösökkel, hogy nem veszi meg az ingatlant, ellenben módjában áll azt a népjóléti minisztériumnak eladni, mégpedig 50000 Pengővel magasabb vételárán, mint ahogy azt az örökösök el szeretnék adni. Csulán egy feltételt kötött ki: ez az 50 000 pengő Krasz Simon bankházának jár. Az örökösök boldogan belementek az ügybe. Felhatalmazták Krausz Simon bankházát, hogy az ingatlant adja el a népjóléti minisztériumnak és a befolyó vételárból 59 000 pengő őt illeti meg. Uganezen a napon már megkötötték a népjóléti minisz— Krausz Simon haszna 75.000 pengő volt — és a kincstárnak ugyanilyen összegű kárt okozzon. tériummal az adásvételi szerződést, amely szerint a minisztérium 394.000 pengőért azonnal megveszi az egész ingatlant Az ügy lebonyolítása megtörtént De az ügyészség megállapítása szerint a Kausz Simon bankházának nyeresége ebben az ügyben nem 50.000, hanem 75.030 pengő volt. 2000 pengő értékű ingóságokat Krausz Simontól 100.000 pengőért vettek meg Történt még valami a Holtzspachfele üdülőtelep eladása körül. Azon a napon, amikor a népjóléti minisztériummal megkötötték az adásvételi szerződést, Krausz Simon bankháza 56.000 pengőért megvásárolta a Holtzspach örökösök tulajdonában lévő és az üdülőtelep által használt összes ingóságokat. A következő napon: Déhr Imre ezeket az ingóságokat megvette Krausz Simontól — százezer pengőért. Anélkül persze, hogy szakértőkkel, előbb megbecsültette volna. Ezt a vételárat a jótékonycélú állami sorsjegy alapból utalta ki Krausz Simonnak. Ezeknek az ingóságoknak összértéke az ügyészség szerint: 1000—2000 pengő. Dréhr naplőjegyzete egy átlítólagos becslésről Dréhr Imre úgy látszik érezte, hogy az ingatlan megvétele körül valami mégsincs teljesen rendben, mert Arra a műszaki vélményre, amelyet az ő megbízottai készítettek el, saját ceruzájával a következőket írta: »Mai napon Scholtz államtitkár úrral és Szitás Jenő osztálytanácsos úrral megtekintettünk és behatóan megvizsgáltunk mindent. Megállapítottuk, hogy a műszaki becslés a forgalmi és építkezési árnak körülbelül 40%-a, tehát 600.000 pengő közötti vételár az, amelyért az ingatlan és a felszerelés gyermekvédelmi célokra feltétlenül megvehető és egészségügyi, másrészt beruházási szempontból nagyon melegen javasolható, 1928 május hó 25-én. dr. Dréhr.i. A nyomozás során kihallgatták dr. Scholtz Kornélt és dr. Szitás Jenőt, akik kijelentették, hogy a helyszíni szemlén az ingatlanok értékeléséről szó sem volt, ők az ingatlant sem akkor, sem utóbb sohasem értékelték, mert ehez sem szakismeretük, sem meghatalmazásuk nem volt, így tehát Dréhr Imre felegyzése valótlan. — Dréhr Imre ezeket a bűncselekményeket — fejezi be ezt a vádpontot az ügyészség — ugyancsak abból a célból követte el, hogy Krausz Simonnak, akihez a már említett baráti és lekötelezettségi viszony fűzte, 119 003 pengő jogtalan vagyoni hasznot és a kincstárnak ugyanannyi kárt okozzon. A Holtzspach üdülőtelep megvásárlásának rejtelmei DRÉHR IMRE Albertfalva 8 Az ügyészség súlyos vádjai 3. Az Ingatlan Bank 1927 júniusában a Neuschloes családtól megvásárolta a család Albertfalván lévő 70.269 négyszögöl kiterjedésű ingatlanát. A banknak az volt a terve, hogy az ingatlant parcellázza, közművekkel ellátja és eladja- Azonban nehézségek támadtak. A parcellázási engedélyt a hatóságok nem akarták megadni, mert az ingatlan a Duna magas vízállásának esetén talajvízzel volt telítve. A nagy igyekezettel megindított árusítás sikertelenül végzett, komoly vevők alig jelenkeztek. Különböző körülmények hajszolták a bankot, amely ekkor dr. Dréhr Imréhez fordult. Dréhrnek az a terve támadt, hogy az ingatlant vásárolja meg az Országos Társadalombiztosító Intézet, mégpedig úgy, hogy a vételárat a bank hitelezze. A tárgyalások ebben az irányban — mint az ügyészség mondja — a példátlan gyorsasággal eredményt értek el, úgyhogy Dréhr már néhány nap múlva elhatározta, hogy a bank a lsztfalvai ingatlanát megvásárol tatja a Társadalombiztosítóval és az ingatlanon lakóházakat fog építtetni. Az építésre vonatkozóan azt a tervet fogadta el az államtitkár, hogy ugyancsak az Ingatlanbankot bízza meg a lakóházak teljes felépítésével. Ami a telek és az épületek árának kifizetését illeti, ezt Dréhl Imre úgy kívánta megoldani, hogy a Társadalombiztosító Intézet kamatozó kötvényeket bocsásson ki, amelyeknek ellenében a bankot patronizáló Magyar Általános Takarékpénztár és Magyar Leszámítoló és Pénzváltóbank a Társadalmbiztosító Intézet számlájára folyósítja a szükséges összegeket. Ilyen feltételek mellett nyújtotta be a bank ajánlatát Dréhrhez, amelyben a megvásárolndó ingatlan vételárát 2.098.818 pengőben jelölte meg. A felépítendő 304 lakóházért a bank további 4.556.342 pengőt kért. Ez a megállapodás-tervezet július elsején érkezett a Társadalombiztosító elnökségéhez, még ugyanazon a napon az elnökség az ajánlatot változatlanul elfogadta, megbízást adott a banknak az építkezésre, a határozatot már a következő napon felterjesztette a népjóléti minisztériumhoz, ahol azt 24 óra múlva Dréhl Imre jóváhagyta. A népjóléti minisztérium jóváhagyó rendeletét tartalmazó iraton ez a feljegyzés olvasható: »A szóbanforgó vételhez a pénzügyminiszter úr hozzájárult.. Később a bank még egy utóajánlatot nyújtott be, amelyben az albertfalvai telekkomplexumnak még parcellázatlan, rendezetlen ingatlanrészét 350.000 pengőért közművekkel ellátja. 48 órán belül minden faktor ezt az új illatot is elfogadta és Dréhr Imre jóváhagyta. A megállapodás szerint az OH évi 9,A kamatot fizet a hitelt nyújtó pénzintézeteknek, amelyek a kamatot másfél évre előre levonják, úgyhogy az OTI 7,672 839 pengő értékű kötvény ellenében csak 6,713.920 pengő hitelt kap. Tehát csaknem egymillió pengővel kevesebb hitelt kap, mint amennyit vissza kell neki fizetni, ezenkívül »finanszírozási és egyéb költségek« fejében az OTI az Ingatlanbanknak 610.000 pengőt fizet. 3. oldal. „Mérhetetlen károkat okozott az OTI-nak“ Ezzel egyidejűleg a minisztérium előterjesztést tett a minisztertanácsnál, hogy az járuljon hozzá az albertfalvai ingatlan megvásárlásához. Ezt az előterjesztést nem az OTI felügyeletével megbízott Kinsker miniszteri tanácsos vezetése alatt álló ügyosztály, hanem Kovrig Béla készítette. A minisztertanács elfogadta az előterjesztést és a tranzakció most már véglegessé vált. Ilyen előzmények után indult meg az építkezés az albertfalvai telepen. Miután azonban a bank a talajvízzel szemben előírt óvóintézkedéseket nem teljesítette, a szolgabíróság az építési engedély kiadását megtagadta. A banknak alagcsövezést kellett végrehajtania, ez azonban nemcsak arra volt jó, hogy az építkezési engedélyt a szolgabíróság kiadja, hanem arra is, hogy Dréhl Imre újabb nagy anyagi előnyöket szerezzen a banknak és óriási kárt a kincstárnak. — E tényállással kapcsolatban beszerzett iratok és kihallgatott tanúk adatai alapján — mondja az ügyészség vádirata — bizonyíthatónak látszik, hogy dr. Dréhr Imre az albertfalvai ingatlanvásárlással kapcsolatban mérhetetlen vagyoni károkat okozott a Társadalombiztosító Intézetnek. Magának az ingatlan megvásárlásának és az építkezésnek az OTI számlájára való elhatározása törvényellenes, súlyos szabálytalanság volt. Az öregségi ágazatnak, amelynek számlájára az albertfalvai építkezés történt, nemcsak, hogy feleslege nem volt, de bevételei is egyre gyérültek. Dr. Pap Géza vallomásai szerint páratlannak tekinthető a maga nemében az az intézkedés, amel- lyel előre lekötötték azokat a jövedelmeket, amelyeknek előírt törvényes rendeltetésük volt. Szabálytalan volt azonban a vásárlás már azért is, mert a társadalombiztosítás matematikai alapja a tőkéknek 4 százalékos kamatoztatására van építve, márpedig a bankoknak fizetett összegek mellett a lakótelepnek legfeljebb 20/s%-os kamatozásnak megfelelő bevételére lehetett számítani. ■ Wekerle azt vallotta, hogy megtévesztették Szabálytalanság volt, hogy a pénzügyminiszternek a vásárláshoz való hozzájárulását nem szerezték meg. Hiába írták rá a szerződésre, hogy: »A pénzügyminiszter úr hozzájárul«, — ezzel szemben dr. Wekerle Sándor volt pénzügyminiszter vallomásában kijelentette, hogy ő az ingatlanvásárláshoz nem járult hozzá, őt, amikor Vass Józseffel és Dréhl Imrével megtekintette az ingatlant, megtévesztették és a minisztertanácson történt hozzájárulást az előterjesztés valótlan adataival és fontos körülmények elhallgatásával provokálták ki. További szabálytalanság az, hogy minden versenytárgyalás nélkül adták ki az építkezést egy banknak, s ez az intézkedés még az építési szakmán kívül állókban is általános megütközést, és gyanakvást keltett. A megvásárlással és az építkezéssel író OTI óriási kamatterhet vállalt magára. Mellőzték az építkezésnél az OTI-nak megfelelő szakemberekből áll műszaki osztályát. 1«l,flamiki#.ha^1•26^6va, egybeépített 5+1 lámpán zi?^e%?r10,n ?dl0 ueSy°2erü kerelését, «efektNsök é 1 * * e • hangv’eezaadását mindenki isbe#?07021h?,tő» mert az eddig használt készüléktét bármely rádiókereskedő megvásárolja. Gyártja: Orion izzólámpagyár«