Az Est, 1933. július (24. évfolyam, 146-171. szám)

1933-07-01 / 146. szám

Budapest 1933. * SzOITlbdt . julius /. XXIT. évfolyam * 146. számí Előfizetési ári Egy hónapra .... 3 pengi Egyes szám ára a fővárosban, a vidékénél a pályaudvarokon lOfill. T elefánt ess-so-tól si-ig, ten—is, tét—to Politikai napilap m Főszerkesztő: Miklós Andor /V \/aV Samrkesmt őség* VU. Arer., Rákóczi át 84. Kiadóhivatal» Oil., Erzsébet kőrút 18*20, Szerkeszt őség B ácsban* le, Kohlmarkt 7. A jó Isten, akinek a végtelen jószándéka a Tej útról mosolyog le reánk, esőt boesájt a Földre, az esőtől kizöldül a legelő, a legelő kövér füvétől kövérre duzzad a tehenek tőgye, a gazda meg a cselédje bol­dogan fejik belé azt a habzó meleg tejet a sajtárba s azok a népek, akiknek maguknak nincs tehenük, epedve várják azt a szép fehér tejet, meg szeretnék venni. A gazda meg nagyon szeretné eladni. Igen ám, de jön Kartel uram, elébe áll a gazdának az ő kemény hátával, a hátával a gazdának meg a tehénnek, a nagy hasával pedig a vevőnek áll elébe és azt mondja: ezt a tejet pedig éntőlem kell megvenni, még pedig harminc­két fillérrel literjét. Harminckét fillért nem tud a szegény vevő egy liter tejért adni, hát nem ve­heti meg a tejet, amit Kartel uram háta mögül az a gazda olyan jámbor szívvel nyújtogat feléje. Tudnivaló, hogy Kartel uramat, amint népiesen mondják, a görbe kulcs hívta tejet eladni, mert se a gazda, se a vevő nem folyamodott hozzá segítségért, megértenék ők szépen egymást, mind a ketten magyarul beszélnek. Csakhogy Kartel uram odatolakodik, össze­vásárolja a tejet és ő diktálja a tej árát, sőt rendelet készült, mi­szerint az ő tőle parancsolt árnál olcsóbban a tejet eladni nem sza­bad. Aki az ő megkerülésével adná oda a tejet, bűnbe esik, börtönbe kerülhet. És mert a fogyasztó meg a termelő versenyt sír, a kartel most meg akarja büntetni a terme­lőt meg a fogyasztót: fölemeli a tej ára mellett a vaj árát is meg a tejszín árát is. Majd ő megmutat­ja, hogy vele nem lehet kukoricáz ni. Úgy látszik, csakugyan nem lehet. A pesti meg pestkörnyéki lakosság jajveszékel a tej rendele­tek ellen, a tejkartel pedig áll, mint a Sión hegye. Áll a többi kar­tel is rendületlenül, kartel kartel mellett süketen vakon ebben a szenvedő és pusztuló magyar vi­lágban. Egy ösztöne van, egy rög­eszméje: drágítani. Tejet, vajat, fát, szenet, burgonyát, ruhaneműt, mindent amit a kezébe kaparint­hatott, drágítani, drágítani, míg a drágaság alatt össze nem roskad az utolsó fogyasztó és az utolsó termelő és míg végül rájuk nem roskad a kartel is, az embertelen bálvány, amelynek a földrengés nem jut el a füléhez és amelynek a szemét nem nyitja fel a villám­lás. Reménytelen a i solymári bánya- katasztrófa 11 áldozatának sorsa Részletes tudósítása megrázó képek a szerencsétlenség színhelyéről Pilisszentiván, /umus 30 (Az Est kiküldött munkatársától) A borzalom óráit éli szerda óta a solymári bányavidék. Szerda délben a Budapestvidéki Kőszénbánya Rész­vénytársaság solymári aknájából lihegve érkezett a föld színére Trizna Gusztáv aknász. — A viz ... a víz ■.. Beomlott az akna... Mindent elöntött a víz.. Végünk van! A gondolat sebességével száguldott végig a hír a bányában. Százötvenegy bányász dolgozott lent a föld méhében, százötvenegy ember életét fenyegette a vesze­delem. A pánik első pillanataiban;senki sem tudta, mi történt. A bányászok me­lyik ellensége ül megint orgiát? A vízi a tűzi a bányalégi A bánya vezetői görcsösen markol­ták az aknába szóló telefon kagylóját. Várták az első jelentést. Azután fel­lélegzettek az emberek. A solymári akna liftje rendben működött. Egy­másután hozta fel az izgatott bányá­szok csoportjait. 3600 köbméter iszaplavina Most már csak az volt a kérdés, mennyien maradnak odalent, kiket követel áldozatul a szerencsétlenség1 Tizenegy munkás hiányzott a név­sorolvasásnál. Aknászok, vájárok csillések, fiatalok, öregek, sokgyermekes családapák. Albrecht Vencel, Mariok István, Ri­ch olm János, Cserny Ignác, Drevenka Pál, Besendorfer Ferenc, Bútta Ottó, Trizna Gáspár, Szőcs János, Szlávik Mihály és Maráczi István. Tizen­egyen, akik szerda reggel is éppen ágy, mint társaik, mielőtt leszálltak a bányába, imádkoztak Szent Borbálá­hoz, védőszentjükhöz és lent a mély­ben »jószefencsét« köszöntek egymás­— Mi van a szivattyúkamrával? — kérdezték rémülten egymástól a bá­nya megdöbbent vezetői. Ha a szivattyúkamrát is elárasz­totta a szörnyű lavina, veszélyben az egész bánya. Szerencsére gyorsan kiderült, hogy a. szivattyúmotor zavartalanul műkö­dik; a magasabb szinten épített szi­vattyúkamrának nem történt baja. És most megkezdődött a harc életre­nak, amikor szerteszéledtek a bánya földalatti folyosóin. A bánya igazgatója, Biposics János azonnal megkezdte munkatársaival, Roderburg Pál főmérnökkel. Kovács Sándor mérnökkel és Házén Antal üzemvezető-igazgatóval a mentési munkálatokat. Az imént még rémülten menekülő bányászok újra visszafordultak, hogy kikaparják a könyörtelen iszapból szerencsétlen munkás­társaikat. halálra, tizenegy bent rekedt bányász életéért. A motorok percenként 3500 liter vizet szivattyúztak ki az elárasz­tott bányából. Ugyanakkor a bányá­szok nekiestek csákányaikkal anna/e a sokméteres iszapfalnak, amely elvá­lasztotta őket végveszélyben lévő tár­saiktól. Áz első órák idegtépő bizonytalan­ságban teltek a solymári bányában. Percenként felbúg fájdalmasan az Első feladatuk volt megállapítani, tulajdonképen mi történt. Rövid vizsgálódás után kitűnt, hogy a bánya egyik régi aknájának, az E r z s é b e t-aknának eltömött beton fala, eddig ismeretlen okból, de talán az utóbbi hetek esőzései következtében, beszakadt és mintegy 3600 köbméter lavina zudult az üzemben lévő Solymár-akna tárnáira, folyosóira. Tizennyolc légköri nyomással dübörgőit végig ez a szén, kő, homok, agyaglavina a bánya sötét útjain, rettenetes erővel elpusztítva mindent, amit maga előtt talált.

Next

/
Thumbnails
Contents