Az Est, 1933. október (24. évfolyam, 223-248. szám)
1933-10-01 / 223. szám
Vasárnap, 1933. október /. Névtelen levelek lavinája feldúlta egy város társadalmi életét Édesapja házi őrizetben tartja a levélíró és most már kétségbeesett úriasszonyt Sárospatak, szeptember 30 (Az Est kiküldött munkatársától) A »magyar Oxford« nyüzsög és kavarog, mint a megbolygatott méhkas. Egy névtelen levélíró szenvedélyes buzgalommal ontotta a levelek áradatát, hetek óta minden nap és naponta at,ha kétszer is és ezekben a levelekben férjet a felesége ellen, apóst a nő ellen, tanárt a tanítvány ellen, kollégát a kolléga ellen, püspököt az egész tanári kar ellen ugratott. Mikor pedig végül hosszas kutatás után lelepleződött a névtelen levelíró, még nagyobb lett a megütközés és a sajnálkozás. Huszonkét névtelen levél megírásában élte ki rágalmazó szenvedélyét a sárospataki úrinő, aki most megdobt AZ ELSŐ NÉVTELEN LEVÉL benve, kétségbeesve és szégyenkezve, házi internáltságban várja a továbbiakat. Az első levél Az első levelet, amelyet aztán gyors egymásutánban követett a többi, még júliusban kézbesítette a posta. A város leggazdagabb nagybirtokosának, id. Csajka Endre kormányfőtanácsosnak szólt és a következőkép hangzott: »Kedves Bátyám! Valószínűleg hallottál róla, hogy húsvétkor egy röpirat csúnyán támadta Elekes igazgató urat. A dolog természetesen bíre elé kerül, de két pesti detativ in nyomozott ebben az ügyben és kisült, hogy az egész dolog a védtől származik. A Gulassa (a kis helybeli lap szerkesztője) le lett pénzelve, szalonna, kolbász, likőr volt a lakásán, amire a felesége kijelentette, hogy Asbóthtól való. A napokban ismét 100 pengőt mutogatott , most tudomásodra akarom hozni, hogy a város szemetjeivel, a két Móréval trafikál, újabb röplapot készítenek és Paulazky bíró ellen külön egyet. Légy jó ezt a vad szenvedélyű, a városban kevéssé tisztelt védet fékentartani, a járásbíróságon temérdek perét, illetve perébe beletekinteni, mert ez a család tekintélyét hamarosan lejáratja. Ujváry (a Bodrogközi Tiszaszabályozó Társulat mérnök-igazgatója) kijelentette, hogy ha kisül, hogy hátmegett bérenccel dolgozott Elekes ellen megtagadja a vele való érintkezést és a Rákóczi társaskör több tagja tett hasonló kijelentést. Nagyon kérlek, bátyám, hogy nézz a körmére a védnek, mert ismétlem, igen sok kárt és szégyent hoz a családra. Rokonod«. Három feljelentés A levelet a helybeli postán adták fel és Csajka vején, Asbóth volt huszárfőhadnagyon kívül, még három embert sértett a névtelen »rákon« és belekeverte gyanúsításaiba Pauliczky bírót, Ujváry igazgatót és a helybeli kaszinót. Ismerni kell közelről egy kisváros életét, hogy fogalmat alkossunk arról, milyen zűrzavar támadt az első névtelen levél után, amely a kollégium részéről egyelőre csak Elekes Imrének, a volt rektornak és az új angol internátus igazgatójának a nevét vonta bele furcsa machinációjába. Ennek az első levélnek a nyomán egyszerre hárman tettek feljelentést a csendőrségen ismeretlen tettes ellen: Asbóth földbirtokos, dr. Móré Márton ügyvéd és dr. Móré Géza Rágalom egy tanárfeleség ellen Még meg sem indult a nyomozás, amikor a kollégium természetrajztanára, Hallgató Sándor reprodukálhatatlan névtelen levelet kapott. A levélíró ezúttal egy házasságot akart szétrobbantani és a legútszélibb rágalmakat szórta a feleségre a férjhez intézett négyoldalas, sűrűn teleírt levelében. A szerencsétlen tanár először sorra felelősségre vonta azokat a férfiakat, — köztük tanárokat — akikre a névtelen levélíró utalt. Napokig tartó körútján aztán itt is, ott is ezt a választ kapta: — Én is kaptam névtelen levelet... Hallgató tanár nyílt és határozott fellépése nyomán derült ki, hogy ekkor már javában cirkuláltak a városban a névtelen levelek, amelyeknek címzettjei, kerülni akarva a botrányt, eltitkolták a leveleket. S így rajzolódott ki egyre határozottabb vonásokban, hogy már a fél várost, főkép a kollégium tanári karát behálózták a névtelen levelek, amelyeknek írója szadisztikus gyönyörűséggel dobált meg sárral mindenkit. Annál súlyosabb volt a Hallgatónak küldött levél, mert »Kedves Barátom« megszólítással és »kollégád« aláírással azt a látszatot keltette a névtelen levélíró, mintha az egyik tanár írta volna. Egy ilyen mondat is volt benne: »Szabó Ernő tanárral röhögtünk a tanári szobában azon, hogy feleséged ...« A felelősségre vont Szabó tanár és a többi kolléga, az egész tanári szoba őszinte együttérzéssel tekintett és férfi becsületében súlyosan megbántott Hallgató Sándorra. Mindannyian azt tanácsolták neki, hogy vigye az ügyet a köziskolaszék, vagyis a teológia és a gimnázium összes tanáraiból álló gyűlés elé. Nyomoztat a köziskolaszék Így is történt, összeült a rendkívüli köziskolaszék, amelyen kivétel nélkül részt vett a református kollégium minden tanára. A köziskolaszéken dr. Mátyás Ernő rektor elnökölt. Hallgató tanár nem hallgatott, hanem hangoztatva, hogy a levél »kolléga« írója a négy oldalon át felesége rágalmazása közben olyan kollégiumi intimitásokra is utal, amelyeket valóban csak kolléga ismerhet, kérte a köziskolaszéket, hogy saját kebelén belül nyomozza ki a névtelen levél íróját. A levelet átadta Mátyás rektornak, akit hivatala valószínűleg egész életébennem állított olyan kínos feladat elé, mint amikor a köziskolaszéken fel kellett olvasnia állásához méltó ünnepélyességgel és komolysággal a négyoldalas levelet. A levél felolvasása után egyhangú határozatot hozott a köziskolaszék és a rektor enunciálta, hogy a kollégium valamennyi tanára magáévá teszi a becsületében súlyosan megtámadott kolléga ügyét s a tanári kar saját reputációja érdekében is mindent elkövet, hogy kinyomoztassa és megtalálja a névtelen levélírót, aki nem átallotta piszkos rágalmaiba belevonni az egész nagytekintélyű tanári kart. Névtelen levelek pergőtüze Alig oszlott szét a köziskolaszék, amikor az egyik fiatal tanár, Urbán Barna névtéren levelet talált postájában, Urbán tanár már hónapok óta élénk érdeklődést mutat egyik idősebb kollégája szép, tizennyolcéves leánya iránt. Nos, ezt a fiatal leányt választotta ki rágalmas célpontjául a névtelen levélíró és nem kímélte a leány apját, az idősebb tanárt sem, még kevésbé a leány anyját és nagyanyját. A botrány ezzel teljessé vált. Már senki sem csodálkozott azon, hogy névtelen levelet kap dr. Vasady Béla teológiai tanár és dr. Trócsányi József jogtanár, a kollégium gazdasági főnöke, akit figyelmeztet a névtelen levélíró, hogy »a püspök nem tud üzelmeiről«. A tanári szék elé kerültek sorban azok a névtelen levelek, amelyeket Erdélyi László gimnáziumi tanár, Szabó Gyula és Molnár Benjámin angol internátusi tanárok kaptak. Ezekben a levelekben is csaknem az egész tanári karról közöl gyanúsításokat a névtelen levélíró. És hogy a kisvárosi botrány még szélesebb mederben hömpölyögjön, kiderült hogy az egyházkerület elnöke és főgondnoka is kapott névtelen leveleket. A Farkas István püspökhöz és Farkasfalvi Farkas Géza világi főgondnokhoz írott névtelen levelek megismétlik ugyanazokat a vádakat, amelyek már egy tucat levélben kézről-kézre jártak. És senki sem tudja még, hogy ki írja ezeket a leveleket és mi a célja velük. Egy kéz írta az összes levelet! Mátyás Ernő rektor összegyűjtötte a leveleket, az ügyről jelentést tett felettes hatóságának, a püspöknek. Ügyvédet vont be az »egyelőre bizalmas házi nyomozásba«. S amíg a rektor nyomoztatott, Asbóth földbirtokos és a két Móré-testvér feljelentésére a csendőrség is munkáihoz látott. Laikus szem is megállapíthatta, hogy az őszt szes levelek, bár az írást elferdítették, ugyanattól a kéztől származnak. Noha minden jel arra vallott, hogy a tanári kar valamelyik tagja írta a leveleket, hiszen a kollégium állt a rágalmazások középpontjában és a levélíró tökéletesen tisztában volt a kollégium belső életének legfinomabb árnyalatival, mind a két nyomozás, úgy a rektoré, mint a csendőrségé, ezt a sötét árnyékot akarta eltüntetni a kollégium faláról. Inkább valaki olyan ellen próbálták a gyanúmomentumokat csoportosítani, aki közel áll ugyan a tanárikarhoz, ismeri a főiskola belső életét, de nem tanár, hanem nő. Titokban gyűjtötte a nyomozás azoknak a »kollégiumhoz közelálló« nőknek a kézírásait- akiket egy kis fantáziával és logikával gyanúba lehetett fogni, ígykerült csaknem egyidőben a csendőrségre és a rektorhoz az egyik kollégiumi funkcionárius leányának a kézírása. A leleplező trükk A csendőrséghez került írást egyszerű trükkel szerezte meg a Csajkainé névtelen levélben súlyosan aposztrofált dr. Móré Márton ügyvéd. Egy Városik Jánosné nevű napszámos aszszonyt küldött el az illető leányához azzal, hogy kérje meg, írjon helyette, mint írástudatlan helyett, egy levelet Demeter Pál (nem létező) boldvai lelkészhez, akitől gyermeke születési bizonyítványát akarja megszerezni. A tanár leánya gyanútlanul megírta a levelet »Nagytiszteletű Demeter Pál ref. lelk. úrnak« és így került a»Nagytiszteletű Úr« megszólítású levél a »Kedves Bátyám« kezdetű névtelen levél mellé. Nem volt kétséges, hogy mind a két levél ugyanattól a kéztől származik. Amikor Hallgató tanár értesült az eredményről, ő is szerzett közvetett úton írást a gyanúsítottól. Az öszszehasonlítás ebben az esetben is ugyanazzal az eredménnyel járt. Két budapesti írásszakértőhöz küldték fel a névtelen leveleket a megszerzett kézírásokkal együtt. Most, amikor itt járok Sárospatakon, érkezett meg Budapestről a két írásszakértői vélemény, amely egybehangzóan azt mondja, hogy az összes névtelen levelek írója az, aki a »Nagytiszteletű Demeter Pál ref. bik. xknak« szóló levelet írta. Nincs semmi kétség. A névtelen leveleket, amelyek heteken át felkavarták a tudós város nyugalmát, az előkelő tantestületi funkcionárius férjezett lánya írta Zokogva vall a tettes Gonda csendőrörsparancsnok és Zombory csendőrtörzsőrmester nyomban kihallgatta a levélíró asszonyt, aki a csendőrök kakastollának láttára sűrű könnyek között rögtön bevallotta, hogy a huszonkét névtelen levelet egytől-egyig ő írta. Hogy miért? Arra azt a különös választ adta, hogy az apját akarta védeni az ellenségeivel szemben. Ezt az érthetetlen magyarázatot A SÁROSPATAKI KOLLÉGIUM, AMELYNEK TANÁRI KARÁT MEGRÁGALMAZTA A LEVELEK ÍRÓJA AZ ÁRULÓ LEVÉL, amelynek nyomán leleplezték a névtelen levelek íróját 3. oldal.