Az Est, 1934. szeptember (25. évfolyam, 198-221. szám)
1934-09-02 / 198. szám
Vasárnap, 1954. szeptember 2. '3z€&r msmammummm mmm mmmmmmmm Nem kell ez a választójogi tervezet • Politikusok nyilatkoznak a kisgazdapárt nyilvánosságra hozott javaslatáról —Az Est tudósítójától . Tegnap este végre nyilvánosságra kerül a független kisgazdapártnak az a választójogi tervezete, amelyet július 14-én küldött meg a pártvezetőség Sztranyavszky Sándornak, a Nemzeti Egység pártja elnökének. A most közzétett választójogi tervezet kivétel nélkül valamennyi pontjában egyezik azokkal a népjogokat sértő elgondolásokkal, amelyekről az elmúlt napokban már részletesen beszámoltunk. Talán egy pontban van bizonyos eltérés: a választójogi jogosultság megállapításánál. A független kisgazdapárt hivatalosan nyilvánosságra hozott tervezetének erre vonatkozó részéből hiányzik az a megszorítás, amely az egy éven belül ínségmunkához juttatottakat kizárja a választói jogosultságból. Ezzel szemben azonban benne foglaltatik a súlyos megkötése a választói jogosultsának azokkal szemben, akik közsegélyben részesültek és benne van a tervezetben az összes többi úgynevezett »korrektívum« ... A független kisgazdapárt választójogi tervezete hatévi helybenlakáshoz köti a választójogi jogosultságot, fentartja az ajánlási rendszert a kisebb pártok számára, amelyek 10 képviselővel nem rendelkeznek és ezzel súlyos sebet ejt magán a titkosságon is. Éppen a független kisgazdapárt volt az, amely annak idején azzal érvelt az ajánlási rendszer ellen, hogy ez illuzáriussá teszi a titkos szavazást, mert hiszen az ajánló már eleve nyíltan leszavazottnak tekinthető. Az ellenzéki pártok körében az igazi meglepetés az, amelyet a hivatalosan közzétett tervezet keltett, mert a cáfolt, »apokrif« választójogi elgondolások helyett kijött az igazi, amely megdönti az összes cáfolatokat. Mindenki el van készülve arra, hogy a titkosság teljes bevezetése esetén talán szükség van korrektívumokra, de ezek nem lehetnek olyanok, amik a titkosságot nevetségessé teszik (például az ajánlási rendszer fentartása). Ezek után a csalódott közvélemény most már kíváncsian várja a kormány választójogi javaslatát, amely remélhetőleg sokkal demokratikusabb lesz, mint ez a tervezet. És olyannak kell lennie, hogy végleg kiirtsa a magyar politikai közéletből azt a mérges anyagot, melyet a mai szégyenletes választási rendszer terjeszt. Az Est munkatársa kérdést intézett politikai életünk különböző tényezőihez, akiknek nyilatkozatait a következőkben adjuk: Friedrich István, a kereszténypárt vezére ezeket mondja a független kisgazdapárt hivatalos választójogi reformtervezetéről: — Mindenekelőtt felvetődik a kérdés, miért ambicionálja, a független kisgazdapárt a választójogi reformtervezet kidolgozását. Még nem volt ugyanis példa a magyar politikai élet történelmében, hogy egy ellenzéki párt prezentálja a kormány elgondolásai t■. Van a dolognak két humoros oldala is és pedig először az, hogy éppen egy ellenzéki párt töri a fejét, hogy hogyan lehet a parlamentben a kormány többségét biztosítani. A magyar parlament történetében különben is csak egyetlen egyszer fordult elő, hogy a kormány a választásokon kisebbségben maradt, így tehát feleslegesnek is látszik az a törekvés, hogy a független kisgazdapárt a többséget a kormány részére biztosítsa. A másik humoros szempont az, hogy amit tegnap még apokrifnek mondottak, az ma szomorú valóságnak bizonyult. — Én a magam részéről csak azt a konzekvenciát vonhatom le, hogy egy becsületes választójog megalkotása ezzel megbukott és a probléma megoldása kitolódott. Gratz Gusztáv nyugalmazott külügyminiszter a következőket mondotta: — A javaslat egyes részletei ellen, kivált a választójog jogosultságnak hosszabb helyben lakáshoz való kötése ellen aggodalmaim vannak. A javaslat alapeszméit azonban helyesnek tartom. Magam is azon a nézeten vagyok, hogy a mi viszonyaink mellett kívánatos a lajstromos szavazásra való áttérés. Nem mintha elvileg jobbnak tartanám a kerületenkénti választásnál, de főleg azért, mert a képviselőfüggetlenség szenpontjából szükségesnek tartom, hogy a választók ne annyira arra nézzenek, ki mennyire tudja kielégíteni kerületének helyi és választóinak egyéni érdekeit, mint inkább arra, hogy milyen irányzatot követ az általános politikában. Ez a lajstromos szavazást jobban biztosítja. Emellett szükségesnek tartom a mi különleges viszonyaink mellett azt, hogy legyen valami kényszer a kis ellenzéki frakciók egyesítésére, mert enélkül egészséges, erős ellenzék nem fejlődhetik ki. Ezt a kényszert szintén csak a lajstromos szavazás teremtheti meg. Nézetem szerint a lajstromos szavazás nevelő hatással lenne politikai életünkre. — Ha ezek a hatások bekövetkeznek néhány lajstromos választás után, akkor a kerületenkénti választásra való visszatérés ismét helyes lépést lehet. Azt a középutat i® helyesnek tartom, amelyet a javaslat az egyetlen országos lista és a kerületenkénti választási rendszer között elfoglalt, amikor a megyei lajstromokat ajánlom. Azt sem tartom helytelen intézkedésnek, hogy a mindenkori többség bizonyos töredékszavazatokhoz jusson, mert ez megakadályozhatja azokat a zavarokat, amelyeket túlságosan gyenge többség létesülése esetében a parlamenti funkciókban bekövetkezhetnek. Egyébként be kell várni a javaslat részleteit, mert ezeknek az alapelveknek alkalmazását csak abban az esetben tartom helyeseknek, ha a választójog részletei úgy vannak körülírva, hogy azok nem nehezítik, hanem megkönnyítik felelőssége tudataiban komoly politikát hirdető ellenzéki pártnak esetleg többségre való jutását. gellen kisgazdapárt által magáénak vallott javaslat közt és az apokrifnek nyilvánítottak között lényeges pontokban különbség nincs. — Én, aki a politikát a tömegek nevelő iskolájának is tekintem, mély szomorúsággal vagyok kénytelen tudomásul venni, hogy ezt a szavakkal való játékot éppen az alkalmazza, aki a politikai arénában évek óta egy magas erkölcsi világnézetet és a fair play elvét hirdette. A hatévi helybenlakás indokolásául a független kisgazdapárt javaslata a csavargó népség politikai megbízhatatlanságára hivatkozik. Ez azonban nyilvánvalóan csupán ürügy, a javaslatnak ezt a részét a legantiszociálisabbnak tartom, mert a föld és a városok munkásságának és a szellemi munkanélkülieknek degradálását, nemzeterkölcsi szempontból megbízhatatlannak nyilvánítását helytelenítem. Hiszen a memunkátlanság és a munkakeresés okán ezek a rétegek kénytelenek lakóhelyüket változtatni. Ma, amikor Budapest lakosságának egynegyede szorul közsegélyre és az éhező földmunkás és ipari proletariátus puszta létezésének biztosítása érdekében országszerte nyomorenyhítő akciókat rendez és ínségmunkákat ad ki a szociális lelkiismeret parancsára a kormány és a társadalom, akkor ez a rendelkezés nem kevesebbet jelent, mint a magyarság széles rétegei választójogának megsemmisítését. — Ha Eckhardt, Tibornak a kormányelnök politikája annyira rokonszenves, hogy az egységes párt házi ellenségeivel szemben őt támogatni akarja, ám tegye ezt nyíltan, férfias kiállással, de vesse le az ellenzéki kotarust és ne vezesse félre a valamikor ellenzéki kisgazdapárt Gaal Gaston-i hagyományaiban bízó tömegeket. — Mi hívek maradunk a szegényekhez. Tovább folytatjuk azt a küzdelmet, amelyet a kisgazdapárt cserbenhagyott, a becsületes, a demokratikus népjogokat szem előtt tartó titkos választójog megvalósításáért. Homonnay Tivadar, a kereszténypárt egyik vezető tagja: — A titkosság biztosítását és a megyei lajstrom bevezetését helyeslem. Korrektívumokról is kell bizonyos gondoskodásnak történnie, de minden körülmények között meg kell védeni a tömegeknek és az intellektuális választók táborának érdekeit,, választójogosultságát. A független kisgazdapárt tervezetét tekintve, a részletkérdéseknél is sok kifogásolni való van. Legfőképpen a többségi pártoknak juttatandó egyéb pártszavazatok, illetve az ajándékmandátumok kérdésében. Ezt a tervezetet ebben a formában különösen a kisebbségi szavazatok miatt elfogadhatatlannak tartom. Giiger Miklós a nemzeti néppárt elnöke: — Én, aki Eckhardt Tibor egyéniségét ismertem, minden kételkedés nélkül hitelt adtam nyilatkozatának, amely a leleplezett választójogi tervezetet apokrifnek minősítette. Most, hogy olvastam a hivatalosan kiadott tervezetet, nem, tekinthetem a tagadó nyilatkozatot egyébnek, mint szavakkal való játéknak, mert hiszen a füg 3. oldal. Pallavicini György az Eckhardt Tibor által kidolgozott választójogi javaslatról a következőket mondotta: — Aki nem is lepődik meg mindenen, ami a magyar közéletben előfordul, az is csodálkozva nézi, hogy egy rutinirozott és nagy intelligenciájú politikus, mint Eckhardt Tibor, miért tagadta le a leleplezés első meglepetésében elgondolását. Meg kell ugyanis állapítanunk, hogy a független kisgazdapártnak tervezete szellemében teljesen azonos az apokrifnak minősített közlésekkel. — Kérdem, mit fog szólni a magyar gazdaközönség, akit Gaal Gaston halála óta azzal vezettek félre, hogya kisgazdapárt ellenzéki politikát követ és az egész rendszernek átalakítását kívánja, amikor a hivatalosan közzétett választójogi reformtervezetből értesülni fog, hogy éppen ennek a rendszernek állandósítását szolgáló javaslattal lép a nyilvánosság elé. Az egyik legutóbb tartott beszédemben figyelmeztettem Eckhardt Tibort, hogy Gaal Gaston örökét nem szabad egy tál lencséért eladni, de azóta úgy látom, hogy ebben a tál lencsében ízletes feltét is úszkál. — A tervezetre vonatkozóan még csakannyit, hogy valójában megborzadok a reakciós gondolat menetétől, mely benne megnyilvánul és amely ellenkezik a magyar alkotmánnyal, amely mindig korszerű fejlődés alapján állott és amelyet eddig sohasem volt szabad balkáni színvonalra süllyeszteni. Végül kérdem, mindezek után mi választja el a független kisgazdapártot az egységes párttól? Ezt kérdi úgy hiszem az egész magyar közvélemény. Reissay Károly a Nemzeti Szabadelvű párt elnöke: — A dologi érdemi részét illetőit , csak annyit: természetesen fentartás nélkül osztozom abban az általános megdöbbenésben és elítélésben, amivel a magyar sajtó szinte pártkülönbség nélkül fogadta a céljaiban és alapelveiben erkölcstelen és veszedelmes, fogalmazásában pedig műkedvelő választójogi javaslatot. Ami a leleplezés nyomában következett dühkitöréseket illeti, azokat talán emberileg értem, de politikailag válaszadásra nem érdemesítem. Csak megismételhetem, hogy a kraftausdruckokat olyan nyugalommal fogadtam, ahogy az operáló orvos hallgatja a kése alatt önkívületben hörgő beteg káromkodásait. Ehez ma még annyit fűzhetek hozzá: az operáció sikerült, a beteg a körülményekhez képest rosszul érzi magát. Példátlan jugoszláv támadás Olaszország és Ausztria ellen Belgrád, szeptember 1 (Az Est külön tudósítójától) Itteni illetékes politikai körökben a helyzetet a végletekig komolynak tekintik annak a sajtóhadjáratnak következtében, amelyet osztrák és olasz lapok Jugoszlávia ellen indítottak, amelyet azzal a váddal illettek, hogy támogatja a nemzeti szocialista mozgalmat. Az egész jugoszláv sajtó élénken foglalkozik ezekkel a támadásokkal és élesen támadja úgy Olaszországot, mint Ausztriát és példátlan rágalmakkal, sokszor megcáfolt valótlanságokkal, illeti a két országot. A hivatalos Vreme azt írja ma, hogy Olaszország éveken át anyagilag és erkölcsileg segítette a terroristákat a Balkánon és Közép- Európában, a macedón forradalmi bizottságot épúgy, mint a horvát emigránsokat. De Ausztria is — legalább erkölcsileg — segítette a horvát terroristákat. Az osztrák sajtó támadó hadjárata nyomon követte Mussolini és Schuschnigg találkozását. Ausztria éppen most át akarja alakítani a Heimwehrt rendes sorkatonasággá és mivel a Heimwehr fasiszta érzelmektől van áthatva, ez annyit jelentene, hogy Olaszország okkupálná ezzel Ausztriát. A hivatalos Vreme-n kívül a kormányhoz szintén közelálló Politika is foglalkozik ezzel a kérdéssel s többek között azt fejtegeti, hogy abban az esetben, ha, Jugoszlávia a 2500 osztrák menekültet, akik Jugoszláviában kaptak hajlékot,, szervezni akarná, akkor sem érne vele semmit, mert ilyen nagy tömeg nem léphetné át észrevétlenül és háboríttatlanul az osztrák határt. Ausztriát nem Jugoszlávia fenyegeti, az igazi veszedelem Olaszország részéről irányul Ausztria ellen, amely Németország helyett valódi bekebelezést akar végrehajtani. Ennek a konfliktusnak az volna a helyes megoldása, ha a Népszövetség elé terjesztené. A Népszövetség védőszárnyai alatt népszavazást kellene Ausztriában rendezni olyan irányban, hogy megkérdeznék az osztrák népet, vajjon helyesli-e kormányának fasiszta politikáját. (Telor)