Az Est, 1934. november (25. évfolyam, 247-270. szám)
1934-11-03 / 247. szám
1 7A MA IS KERESD AZ EST SZAZPENGOSEIT Budapest, 193é. * SzOfílbdt * november 3. XXV. évfolyam * 247. szám. Előfizetési ár: Egy hónapra.........3 pengi Egyes szám ára a fővárosban, a oidékenis a pályaudvarokon lOfill. T etafóm 4SS—SO,tSI ST-lg, 484—IS. 464—19 Politikai napilap Főszerkesztő. Miklós Andor 1910—1933 Szerkesztőség és kiadóhivatal* Vlí. kérRákóczi út 54. Jegypénztár, hirdetési•, előfizet tésif, utazásié és könyoosztályi VIl.t Erzsébet körút 18*20. Szerkesztőség Béesbem Kohlmarkt 7. A fogyasztó, aki mindig csak veszít, a türelmét is elveszítette végre. Pedig ebből • volt a legtöbb néki, szegény fogyasztónak, a türelembői. Ez az ósszeroskadva tűrő, szenvedő fogyasztó fölemelte a fejét. Megmozdult ez a földre tép ért, összekötözött szerencsétlen fogyasztó. Megmozdult először Kispesten egy nagygyűlésen, amely társadalmi akciót sürget a pékkartel és az ősz szes többi kartelek túlkapásai ellen. És folytatódott ez a megmozdulás itt IN7 agy pesten a keresztény- párt értekezletén. Amely kereszténypárt emberei neon mint keresztények és nem mint párttagok, hanem mint fogyasztók mondották ki, hogy csatlakoznak a szocialisták beadványához, amivel a kartelek ügyében rendkívüli közgyűlésre hivatják össze a Főváros képviselőit. Tova ragadt ez a fogyasztók megmozdulása a Frontharcosokra, a Tesz-re, a ' Kereskedők Egyesületére. Budapest főyáros képviselőinek éretniük kell azt az erőt, ami ennyi megmozdulásban feszül, az erőnek cselekedetté kell válnia. Cselckedhiők kell Budapest felelős urainak becsülettel, tekintéllyel, hatalommal. Rája kell tör- niök a kartelre, mely elfelejtette hogy" a termelés, elosztás és fogyasztás szabályozásáért ésnem önmagáért hivatott életre. Fogyasztót, termelőt zsákmányai és pusztít, a hal mohóságával, amelyről megírta Shakespeare, hogy a tenger mérhetetlen vizéből feklugja a fejét mikor-esik az eső, hogy az esőcseppet is bekaphassa. A kartel mérőrúdnak jött, és lett belőle szöges ostor. Barométer kellene hogy legyen, ahelyett pusztító szélvész és sorvasztó szárazság a kartel, a kartel. Ä visszaélések gátjának kellene lennie, és lett a megtestesült éa meglel'ketlénült visszaélés. A mindennapi kenyerünket és zsömlénket, a mii lennapi tejünket és vajunkat, a szegények hústalan konyhájára járó krumplit meg zöldséget, meg az Isten hidege ellen való tűzifánkat kaparintotta szőrös karjai közé a kartel szörnyetege. Itt a tizenkettedik óra elintézni őt. Mert ha a dicső példára ez a vérig keserített lakosság megalakítja a kar+elek karteljét, a leghatalmasabbat: a fogyasztók karteljét, rakásra hull rögtön kenyér- kartel, tejkartel, krumpli- meg tüzifakartel meg mind a többi, amit az Isten rossz kedvében teremtett. '• " . ....... J * Be szélgetés Schejballal, a megvádolt bajnokzsokéval >mw iMWUWmWMUMWWWHWWWHWMIHWWMWWIWMiWWWWWWIWmWHWWWMMIHimMl Heghalt öltözőjében háziföprőba után Szerémy Zoltán a Vígszínházban . — Az Est tudósítóidtól — Az igazi nagy magyar színészek fájdalmasan ritkuló sorában pótolhatatlan rés nyílott: a halál szerdán délután váratlanul szíven ütötte Szerémy Zoltánt, szépséget, bölcsességet és vidámságot osztó életének hetven- liarmadik esztendejében. Az Egressy Gáborok sorsához hasonló kegyet nyert jutalmul: ha nem is a színpadon, a játék hevében érte a halál parittyája, nemsokkal azután, hogy elhangzott ajkáról az utolsó szerep utolsó szava, pillanatok alatt szállott el a lelke, néhány lépésre a deszkáktól, amelyek számára nemcsak a világot, hanem egész, életét jelentették. A Vígszínház színpadi öltözőjében sóhajtott utolsót; utolsó lehellete öltözőasztalának tükrét homályosította el, amely előtt sokszáz új lelket kendőzött arcára. Ebből a tükörből nézett rá harminc- hárotn éven át nagyszerű alakításának légiója: a végeláthatatlan sorban az »Ocskay brigadéros« palóca, a »Liliom« Éicsúrja, $ • »Taifun* japánja, A testőr« kritikusa, a »T atár járás« Vén Bencéje, »A hattyú« komornyikja,.az '»Antónia« .főpincére, a »Cseresznyéskert« inasa, i>A dada« vén parasztja, a »Györgyike^ nagypapája, A piros bvgyelláris« káplárja, a Déryné ifjasszony« színigazgatója és öreg Nagy István után legutóbb »A tanítónő« plébánosa. És még mennyi -vonult el előtte ebben a tükörben tegnapelőttig, amikor »Az ismeretlen lány« tengernagya nézett vele szembe, utolsónak a sima lapról. Ki tudná mind felsorolni! •.. És mind ő volt: Szerémy Zoltán! Nem állott az első sorban, mégis a legelsők között volt; epizodista volt, mégis szuverén, ha úr, ha szolga álarcát öltötte magára. Akár parancsolt, akár engedelmeskedett, akár vigasztalt, akár esengett, akár ríkatott, akár kacagtatott: az élet, az igazság és a vigasz jött vele. És a jóság, nemesség és magyarság, amit kivitt magával a színházból az emberek közé is. Mert úr volt tetőtől talpig, nemcsak külső megjelenésének előkelőségében, de szívében és lelkében is. Ürsága és «magyarsága volt művészetének sok forrása közül á két legbőségesebb. Az utolsó szerep, az utolsó preba Az elhúnyt nagy művész öt évvel ezelőtt visszavonult a Vígszínház színpadától és csöndes magányából, amelyet a legutóbbi években alagi villájában töltött, egy nagy ünneplés sodra szólította vissza a színpadra ez év júniusában. Pályatársai dúsműsorú est keretében búcsúztatták és itt a közönség fergeteges ovációjától kísérve olyan frissen, szinte újjászületve lépett fel Hcrczcg Ferenc »Karolinájának aranyos öreg pre- látusában, hogy a Vígszínház az idén meghívta, játssza el »A tanítónő«-ben, Bródy Sándor felújított életképében az agg plébános szerepét. Boldogan vállalta el a feladatot, nagy sikert aratott ebben az új szerepében és még kedden este is zúgó taps kiférte ki a jóságos »főúr« alakját a színpadról. Ez a siker és hogy e siker melegében új erőre kapott, adta az ötletet, hogy felkínáltak neki Molnár Ferenc új drámájában, »Az ismeretlen lábyc’-ban egy kis, do fontos szerepet: <g>/ nyugalmazott tengernagy szerepét. Nagy öröm- . mel vállalta el ezt is és valóságos »kabinetalakítást« csinált#belőle. Esi« sűrűn fellépett A tanítónői-ben, délelőttönként pedig pontosan, akárcsak ifjú korában, megjelent az új Molnár dráma próbáján és résztvett a szerdai házi főpróbán i>, ahol az újdonságot már előadásszerűen, díszletek között és »öltözködéssel« játszót ták végig. Szerémy közismert gondosságával maszkírozta magát és öltözött fel a színpad közvetlen közelében lévő öltözőjében, amelyet Góth Sándor osztott meg vele. Jlár már