Az Est, 1935. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
1935-01-01 / 1. szám
Kedd, 1935. Január 1. 3. oldal. AZ EST HUSZONÖT ÉVES Huszonöt esztendeje lesz áprilisban, hogy Az Est első száma megjelent. Az Est 25 éves és az 1935-ös év jubileumi esztendőnk. Ha leásunk az időnek abba a rétegébe, amely az egymásra következő 25 évből rakódott össze, olyan negyedszázad sírja tárul szemünk elé, amilyent nem sokat ért meg az emberiség. Ennek a huszonöt évnek gyermeke, krónikása, kritikusa és bírája volt a lapunk. 1910-ben indította meg Miklós Andor Az Est-et. (Akik akkor gyermekek voltak, ma férfiak. Az akkori férfiak ma öregek s akik Az Est-tel egy évben születtek, azok a mai fiatalság, amelynek problémáiról mostanában olyan sok szó esik.) Az volt a célja, hogy olyan újságot csinál, amelyben mindent meg lehet írni. Mindent, ami igaz, ami igazságos és ami közérdekű. Hogy ezt megtehesse, teljes anyagi és politikai függetlenségre volt szüksége. Ezen belül még azt a célt is kitűzte Miklós Andor, hogy olvasóit hozzászoktatja s ráneveli a közgazdasági témákra, a külpolitikai kérdések ismeretére és a sport szeretetére. Hogy milyen élesen belelátott a jövőbe, azt az elmúlt huszonöt év bebizonyította. Hogy mi volt a külpolitika, a közgazdaság és a sport jelentősége az elmúlt huszonöt év alatt, arról igazán nem kell sokat beszélni. Csak kevesen hitték, hogy a lelkes és vakmerő vállalkozás sikerülhet. Az Est politikai lap volt, de nem tartozott politikai párthoz és nem szolgált egyetlen politikai vezért sem. Ugyanígy nem állt mögötte idegen tőkeérdekeltség, pénzcsoport, vagy gazdasági hatalmasság, így aztán nem csoportokat, érdekeket és személyeket, hanem a nemzeti eszmét, a közélet tisztaságát, a társadalmi igazságot, a művészeteket, a nagy bajokkal küzdő kisemberek millióit, az ideálok szép sorozatát szolgálja első szavától kezdve sikerekben gazdag, fényes pályája alatt Az Est. A mozgásnak és a véleménynek teljes szabadságára volt szüksége, hogy kitűzött céljához hű tudjon maradni. És mert minden kísértésnek ellentállva, soha párt, réteg, osztály nem mondhatta magáénak Az Est-et, így lett aztán mindenkié. Értesültsége, érdeklődése, részvéte, felháborodása mindig odarepítette minden igazságos ügy és minden igazságtalanul megtámadott vagy megkárosított egyén védelmére. Rengeteget küzdött és harcolt a közjóért. Az életnek teljes területén rajta vanellenőrző szeme, kritizál, óv, int, tanácsol, biztat és megdicsér, de mindig önzetlenül, csak lelkiismeretétől fogadva el parancsot. Az Est kiállította őrszemeit az egész világ hírközpontjaiba s olyan tudósítói hálózatot szőtt a földgolyó testén, mint a legnagyobb és leghatalmasabb világlapok. Az egész világról szerez és az egész világnak ad híreket. Az Estben, ennek az újságnak szavahihetőségében és megbízhatóságában Magyarországot is megbecsüli a világsajtó. A magyar szellem és a magyar kéz minden munkáját rajongó szeretettel istápolja 25 év óta Az Est. Minden nemes kezdeményezést s becsületes vállalkozást támogat. Fájdalmas szerencsétlenségek pillanatában elsőnek siet vigasztalással és segítséggel. Már első számával is új formákat, új hangot hozott a magyar sajtó hangversenyébe s 25 év alatt élete örökös megújhodás, felfrissülés, az időkhöz és a változó élethez igazodó rugalmasság. Külsejének elegáns, művészi újszerűsége, nyomdai csinossága, megjelenésének — ha szabad ezt a szót használni — kedvessége, iskolát csinált egész Európában. Persze, hiába utánozták, titkát elsajátítani nem tudták. Ha szigorú önbírálattal végigtekintünk a negyedszázad hosszú évsorán s látjuk a rengeteg elvégzett munkát, a lobogó lelkesedést, a szándékok tisztaságát, minden cselekedet mögött a jóhiszeműséget s a komoly igyekezetet azért, hogy minden sorunk a magyarságot és az emberséget szolgálja, akkor száz okból is meg lehetünk elégedve magunkkal. De ezer és ezer jelenség ad erőt, hogy saját magunkról mindezt le merjük írni s ne féljünk attól, hogy szerénytelenség, vagy önbícséret vádjával illetnek. Az Est példányszáma, tekintélye, hatása és népszerűsége — itthon és külföldön — megnyugtat és megerősít bennünket hitünkben, hogy munkánk derék és hasznos munka. Az volt 25 évig, az ma és az lesz holnap is. . Tessék megbocsátani, hogy egy évszázadnak is beillő nehéz negyedszázad imádott robotja után ilyen nyíltszívűen beszéltünk olyan dolgokról, amelyek különben a szemérem szigorú tiltó őrizete alatt állnak. A szép és megható ünnepi alkalom azonban feloldotta a tilalmat. Mert az alkalom valóban ünnepi: huszonöt éves Az Est. Ritka ünnep, száz évben csak négyszer fordulhat elő. külő tettesekre vonatkozó — sajnos, s nagyon hiányos — személyleírást. A nyomozás vezetői bíznak abban, hogy I Megérkezik dr. Dóra Sándor főkapitányhelyettes, a rendőrség bűnügyi osztályának vezetője. Jelentik, hogy sikerült agnoszkálni a Vécsei utcai bejáratnál fekvő holtestet. Kiforgatták ruhájának zsebeit és találtak egy igazolványt, amely Benyák József Hajós ucca 25. szám alatt lakó kifutó nevére van kiállítva. Nyomban detektívek mennek ki a Hajós ucca 25. számú házba, ahol érdeklődnek Benyák előéletéről. A detektívek csodálkozva hallják, hogy a házbeliek közül mindenki a legjobbat mondja a szerény, dolgos, szenvedélytelenül élő kis Benyák Józsefről. A detektívek visszarobognak a Szabadság térre, jelentik Szrubián Dezső rendőrtanácsosnak, amit a Hajós ucca. 25-ben hallottak. A rendőrtanácsos már nem csodálkozik azon, hogy Benyák Józsefről, a Vécsey ucca sarkán fekvő halott fiatalemberről jókat mondtak a Hajós ucca 25-ben. Közben ugyanis a helyszínre érkezett Reiner Károly, a Guttmann és Fekete cég egyik lerakatának tisztviselője. Áttört a tömegen, jelentkezett a nyomozás vezetőjénél, közölte: attól fél, hogy az ő kifutójukat, Benyák Józsefet valami baj érte. Leemelték a halottat takaró barna csomagolópapírt. Reiner Károly a véresarcú halottban megdöbbenve ismerte fel Benyák Józsefet. Benyák Józsefet ma délelőtt a GFB Vilmos császár úti üzletéből egy órákon belül szorulni fog a hurok a menekülő gyilkos rablótarulók nyaka körül tisztviselő elküldte a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank szabadságtéri fiókjába, hogy takarékkönyvére 80 pengőt vegyen fel. A jelek szerint akkor ért a bankhelyiségbe, amikor a rablás történt és áldozata lett a banditák támadásának. Az első izgalomban azt hitték, hogy ő az egyik tettes. Dr. Dóra főkapitányhelyettes intézkedett, hogy a rendőrfőparancsnokságról riadószázad jöjjön a Szabadság térre és tisztítsa meg a környéket a több ezer főnyi kiváncsi tömegtől. Elmúlik néhány perc, majd felzúg a riadóautó szirénája. Megérkeztek a rohamszázad legényei, akik pillanatok alatt rendet csinálnak, kinyomják a térről a kiváncsi tömeget. Most kilép a bankhelyiség ajtaján dr. Vissy József rendőrkapitány, aki karonfogja Farkas Jenő mezőőrt, a Szabadság tér fáinak, virágainak gondozóját. Farkas szolgáltatja a nyomozás első izgalmas pillanataiban a legfontosabb adatait. Amikor kissé lehiggad, összefüggően elmondja mindazt, amit látott. Az ő előadásából derült ki, hogy amikor a szerencsétlen Jó járt Géza a pénztárfülkében golyót kapott, kivánszorgott egészen a Szabadság térre nyíló egyik nagy kirakat ablakig, ahol előzőleg kollegája kiugrott. Ekkor már figyelmes lett az eseményekre Farkas Jenő, mert a közelben haladva meghallotta a bankvész csengőjének szirénázását. Látta, hogy a pénztáros is kivánszorgott az utcára, de nem bírt többet tenni két lépésnél, összeesett. Látta még, hogy két tisztviselő utána ugrott, átátnyalábolta, visszaemelte a bank helyiségébe. A parkőr elfordította tekintetét a szabadság téri bankkirakat előtt lejátszódó eseményekül és figyelmes lett A halott: Benyák József kifutófiú AZ AGYONLŐTT BENYÁK JÓZSEF A BANK BEJÁRATÁNAK KÜSZÖBÉN