Az Est, 1935. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1935-01-01 / 1. szám

Kedd, 1935. Január 1. 3. oldal. AZ EST HUSZONÖT ÉVES Huszonöt esztendeje lesz áprilisban, hogy Az Est első száma megjelent. Az Est 25 éves és az 1935-ös év jubi­leumi esztendőnk. Ha leásunk az idő­nek abba a rétegébe, amely az egy­másra következő 25 évből rakódott össze, olyan negyedszázad sírja tárul szemünk elé, amilyent nem sokat ért meg az emberiség. Ennek a huszonöt évnek gyermeke, krónikása, kritikusa és bírája volt a lapunk. 1910-ben in­dította meg Miklós Andor Az Est-et. (Akik akkor gyermekek voltak, ma férfiak. Az akkori férfiak ma öregek s akik Az Est-tel egy évben szület­tek, azok a mai fiatalság, amelynek problémáiról mostanában olyan sok szó esik.) Az volt a célja, hogy olyan újságot csinál, amelyben mindent meg lehet írni. Mindent, ami igaz, ami igazságos és ami közérdekű. Hogy ezt megtehesse, teljes anyagi és politikai függetlenségre volt szüksége. Ezen belül még azt a célt is kitűzte Miklós Andor, hogy olvasóit hozzá­szoktatja s ráneveli a közgazdasági témákra, a külpolitikai kérdések is­meretére és a sport szeretetére. Hogy milyen élesen belelátott a jövőbe, azt az elmúlt huszonöt év bebizonyította. Hogy mi volt a külpolitika, a köz­gazdaság és a sport jelentősége az el­múlt huszonöt év alatt, arról igazán nem kell sokat beszélni. Csak kevesen hitték, hogy a lelkes és vakmerő vállalkozás sikerülhet. Az Est politikai lap volt, de nem tarto­zott politikai párthoz és nem szolgált egyetlen politikai vezért sem. Ugyan­így nem állt mögötte idegen tőkeérde­keltség, pénzcsoport, vagy gazdasági hatalmasság, így aztán nem csopor­tokat, érdekeket és személyeket, ha­nem a nemzeti eszmét, a közélet tisz­taságát, a társadalmi igazságot, a mű­vészeteket, a nagy bajokkal küzdő kis­emberek millióit, az ideálok szép so­rozatát szolgálja első szavától kezdve sikerekben gazdag, fényes pályája alatt Az Est. A mozgásnak és a véle­ménynek teljes szabadságára volt szüksége, hogy kitűzött céljához hű tudjon maradni. És mert minden kí­sértésnek ellentállva, soha párt, ré­teg, osztály nem mondhatta magáé­nak Az Est-et, így lett aztán min­denkié. Értesültsége, érdeklődése, részvéte, felháborodása mindig odarepítette minden igazságos ügy és minden igazságtalanul megtámadott vagy megkárosított egyén védelmére. Ren­geteget küzdött és harcolt a közjóért. Az életnek teljes területén rajta van­­ellenőrző szeme, kritizál, óv, int, ta­nácsol, biztat és megdicsér, de min­dig önzetlenül, csak lelkiismeretétől fogadva el parancsot. Az Est kiál­lította őrszemeit az egész világ hír­központjaiba s olyan tudósítói háló­zatot szőtt a földgolyó testén, mint a legnagyobb és leghatalmasabb világ­lapok. Az egész világról szerez és az egész világnak ad híreket. Az Est­ben, ennek az újságnak szavahihetősé­gében és megbízhatóságában Magyar­­országot is megbecsüli a világsajtó. A magyar szellem és a magyar kéz minden munkáját rajongó szeretettel istápolja 25 év óta Az Est. Minden nemes kezdeményezést s becsületes vállalkozást támogat. Fájdalmas sze­rencsétlenségek pillanatában elsőnek siet vigasztalással és segítséggel. Már első számával is új formákat, új hangot hozott a magyar sajtó hangversenyébe s 25 év alatt élete örökös megújhodás, felfrissülés, az időkhöz és a változó élethez igazodó rugalmasság. Külsejének elegáns, mű­vészi újszerűsége, nyomdai csinossá­ga, megjelenésének — ha szabad ezt a szót használni — kedvessége, iskolát csinált egész Európában. Persze, hiá­ba utánozták, titkát elsajátítani nem tudták. Ha szigorú önbírálattal végigtekin­tünk a negyedszázad hosszú évsorán s látjuk a rengeteg elvégzett munkát, a lobogó lelkesedést, a szándékok tisztaságát, minden cselekedet mö­gött a jóhiszeműséget s a komoly igyekezetet azért, hogy minden so­runk a magyarságot és az emberséget szolgálja, akkor száz okból is meg lehetünk elégedve magunkkal. De ezer és ezer jelenség ad erőt, hogy sa­ját magunkról mindezt le merjük írni s ne féljünk attól, hogy szerény­telenség, vagy önbícséret vádjával illetnek. Az Est példányszáma, te­kintélye, hatása és népszerűsége — itthon és külföldön — megnyugtat és megerősít bennünket hitünkben, hogy munkánk derék és hasznos munka. Az volt 25 évig, az ma és az lesz holnap is. . Tessék megbocsátani, hogy egy év­századnak is beillő nehéz negyedszá­zad imádott robotja után ilyen nyílt­szívűen beszéltünk olyan dolgokról, amelyek különben a szemérem szigo­rú tiltó őrizete alatt állnak. A szép és megható ünnepi alkalom azonban feloldotta a tilalmat. Mert az alkalom valóban ünnepi: huszonöt éves Az Est. Ritka ünnep, száz évben csak négyszer fordulhat elő. külő tettesekre vonatkozó — sajnos, s nagyon hiányos — személy­leírást. A­­ nyomozás vezetői bíznak abban, hogy I Megérkezik dr. Dóra Sándor főka­pitányhelyettes, a rendőrség bűnügyi osztályának vezetője. Jelentik, hogy sikerült agnoszkálni a Vécsei utcai bejáratnál fekvő holtestet. Kiforgat­ták ruhájának zsebeit és találtak egy igazolványt, amely Benyák József Hajós ucca 25. szám alatt lakó kifutó nevére van kiállítva. Nyomban detektívek mennek ki a Hajós ucca 25. számú házba, ahol érdeklődnek Benyák elő­életéről. A detektívek csodálkozva hallják, hogy a házbeliek közül mindenki a legjobbat mondja a szerény, dolgos, szenvedélytelenül élő kis Benyák Józsefről. A detektívek visszarobognak a Sza­badság térre, jelentik Szrubián De­zső rendőrtanácsosnak, amit a Hajós ucca. 25-ben hallottak. A rendőrtaná­csos már nem csodálkozik azon, hogy Benyák Józsefről, a Vécsey ucca sar­kán fekvő halott fiatalemberről jó­kat mondtak a Hajós ucca 25-ben. Közben ugyanis a helyszínre érke­zett Reiner Károly, a Guttmann és Fekete cég egyik lerakatának tisztvi­selője. Áttört a tömegen, jelentkezett a nyomozás vezetőjénél, közölte: attól fél, hogy az ő kifutójukat, Benyák Józsefet valami baj érte. Leemelték a halottat takaró barna csomagolópapírt. Reiner Károly a véresarcú halottban megdöbbenve ismerte fel Benyák Józsefet. Benyák Józsefet ma délelőtt a GFB Vilmos császár úti üzletéből egy ór­ákon belül szorulni fog a hurok a menekülő gyilkos rablótarulók nyaka körül tisztviselő elküldte a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank szabadságtéri fiókjába, hogy takarékkönyvére 80 pengőt vegyen fel. A jelek szerint akkor ért a bank­helyiségbe, amikor a rablás történt és áldozata lett a banditák támadá­sának. Az első izgalomban azt hitték, hogy ő az egyik tettes. Dr. Dóra főkapitányhelyettes in­tézkedett, hogy a rendőrfőparancs­nokságról riadószázad jöjjön a Sza­badság térre és tisztítsa meg a kör­nyéket a több ezer főnyi kiváncsi tö­megtől. Elmúlik néhány perc, majd felzúg a riadóautó szirénája. Megér­keztek a rohamszázad legényei, akik pillanatok alatt rendet csinálnak, ki­nyomják a térről a kiváncsi tömeget. Most kilép a bankhelyiség ajtaján dr. Vissy József rendőrkapitány, aki karonfogja Farkas Jenő mezőőrt, a Szabadság tér fáinak, virágainak gon­dozóját. Farkas szolgáltatja a nyomo­zás első izgalmas pillanataiban a leg­fontosabb adatait. Amikor kissé le­higgad, összefüggően elmondja mind­azt, amit látott. Az ő előadásából derült ki, hogy amikor a szerencsétlen Jó járt Géza a pénztárfülkében golyót kapott, kivánszorgott egészen a Szabad­ság térre nyíló egyik nagy kira­kat ablakig, ahol előzőleg kollegája kiugrott. Ek­kor már figyelmes lett az esemé­­­nyekre Farkas Jenő, mert a közelben haladva meghallotta a bank­­vész­ csengőjének szirénázását. Látta, hogy a pénztáros is kivánszorgott az ut­­cára, de nem bírt többet tenni két lépésnél, összeesett. Látta még, hogy két tisztviselő utána ugrott, át­átnyalábolta, visszaemelte a bank helyiségébe. A parkőr elfordította tekintetét a szabadság téri bankkirakat előtt leját­szódó eseményekül és figyelmes lett A halott: Benyák József kifutófiú AZ AGYONLŐTT BENYÁK JÓZSEF A BANK BEJÁRATÁNAK KÜSZÖBÉN

Next