Az Est, 1935. február (26. évfolyam, 27-49. szám)

1935-02-01 / 27. szám

Budapest, 1035 * Péntek * február I. Ara 110 fillér 27. szám Előfizetési ár: Egy hónapra ..... 3 pengő Egyes szám ára a fővárosban, a vidékenés a pályaudvarokon lOfilU Telefónt 455—SO*t6l 57*lg, 464—IS, 464—19 Politikai napilap ••• FŐSZERKESZTŐ: MIKLÓS JlNBOR 1910—1935 Szerkesztőség és kiadóhivatal» VII. kér., Rákóczi út 54. Jegypénztár, hirdetési•, elő fi re» tési•, utazási• és könyvosztály * VII,, Erzsébet körút 18.20. Szerkesztőség Bécsben » Kohlmarkt 7. Óriási fontosságú diplomáciai esemény: LONDON ÉS PÁRIZS MEGEGYEZETT ' : mm n* ViJk. , ■ - .......... ■ ■■ -* -\; Vita ’ü i1. ­'. ) London, január 31 A kormány az éjszakai Órákban az alsóbázban minisztertaná­csot tartott, amely a francia miniszterek londoni látogatásának előké­szítésével foglalkozott. A Times szerint a párizsi angol nagykövet és a francia kül- ügyminisztérium között folyt megbeszélések tegnap délelőtt formiilatervczetetcredményeztck, amely a két kormány megegyező nézetét fejezi ki a fegyverkezés kér­désében. A formula főbb vonásai a következők: Anglia teljes mértékben magáévá teszi aBómá- ban aláírt francia-olasz jegyzőkönyvben foglalt nyilatkozatot, amely megengedhetetlennek minő­síti Németország egyoldalú felfegyverkezési tevé­kenységét. A felek megerősítik az 19.12 december 15-i öthatalmi nyilatko­zatban foglalt egyenlőségi elv gyakorlati megvaló­sításának szükségét. i • A javasolt megoldás abban áll, hogy a békeszerződés ötödik (leszerelési) fejezetének bizonyos szakaszait közös nyilatkozattal hatálytalanítsák, feltéve, hogy Genfben általános egyezmény jön létre, amely majd a végrehajtási biztosíté­kokat is magában foglalja. Szó van arról is, hogy a fennálló regionális egyezmény eket általános európai egyezménybe kebelezzék be. Németországnak vissza kell térnie Genfbe, hogy szerződéses korlátozásaitól meg­szabaduljon. Az Est párizsi tudóssá- jártak felefonjelentése a megegyezésről A doKtor úr kapott ajándékba egy törvény- javaslatot. Amelynek lehetnek erényei és vannak hibái és amely­ben főként azt csodáljuk, hogy meg akarja nehezíteni a pálya gya­korlását, amely a javaslat indoko­lása szerint túlzsúfolt. Igazán? Magyarországon talán olyan sok az orvos? Tessék csak elolvasni — és kínzóbb és tanulságosabb olvas­mányt hirtelen nem is tudunk — a csökmői arzénpört. Ebből talán az derül ki, hogy a magyar falu teli van tudással és diplomások­kal? Vagy pedig... Másik oldala a kérdésnek: úgy fogjuk állásokhoz juttatni az ifjúságot, hogy megne­hezítjük az orvosi pályán való el­helyezkedést? Igenis több orvost! Mert aki leszállítja az orvosok lét­számát, tulajdonképpen fölemeli a betegek létszámát. Minden egyes orvossal kevesebb: majális a beteg­ségeknek, szüret a bacillusoknak. Igenis, orvosokat és orvoslást, még pedig nemcsak ezen a mai agyonszocializált, agyonotbázott alapon, hanem kicsit a gyógyítás művészetének békebeli szabad szel­lemében. Utat a szabad tudásnak és utat a gyógyulás felé. Necsak a betegség választhassa meg szaba­don a beteget, hanem a beteg is az orvost. Aki különben szintén be­teg. Már úgy értjük... Gazdasá­gilag beteg ma ez az egész pálya és bizony nem könnyít rajta az új törvényjavaslat azzal, hogy köz­adó módjára akarja a kamarai tag­díjakat behajtani, azokat megkesa- delmiadózza, azt az orvost pedig, aki két éven át fizetni nem tud, egyszerűen kizárja a kamarából. De ez a kis kigolyózás... Ez csak éppen hogy kenyerétől fosztja meg az orvost, félreállítja, kisujjal le­tolja a pályáról. Miért? A doktor űr talán nem akar fizetni! Nem kérem. A doktor űr akar, de nem tud. Ezért mingyárt kizárni! Nem olyan aranyidőket élünk ma, hogy nemfizetésért kenyérvesz Í!es legyen a legkisebb rendbírság. Adósak bör­tönének ez az új, huszadik század­beli formája. Bezárás helyeit ki-, zárás. Ha van pálya, amely kímé­letet érdemel, az az orvosi. Mert a magyar orvost szeretni kell és nem büntetni. A pályát pedig nem megnehezíteni. Az orvos vizs­gázzon le egyetemi professzorok, de ne pénzügyi hatóságok előtt. Magyarországon sokallják az or­vost? Érdekes: mi a betegeket so­kallják. Ami pedig a doktorkala­pot illeti- Le a kalappal a dók hr úr elolt. De ne az ő fejéről húzzák le a doktorkalapot. Eárizs .hl ; (Az Esi párizsi szerkesztőségénél< telcfonjelentése) De hissen ez valóságos és for­mális békerevizió! — mondottam teg- rar> a külügyminisztérium egyik ma- 'aséj'ású, hivatalnokának, akivé: Flandin és Laval londoni útjának programjáról beszélgettem. A hiva­talnok vállat vont és olyan filozófus- arcot vágott, amelyet a fraciák ak­kor szoktak felvenni, fia valami kel­lemetlen dolgot kell bevallaniok, olyat, amit már nem tudnak elhárí­tani. — Igen, — mondotta -—csakugyan formális békerevízió, amely a való­ságban már megtörtént. Ez az egyetlen kijelentés igen hosszú töprengést helyettesít a francia külpolitika fejlődéséről. Ez a politika csak addig makacs, amíg kilátás van a sikerre. De ha az események átcsapnak a francia diplo­mácia fejő fölött, minden felesleges sopánkodás nélkül igyekszik azonnal alkalmazkodni az új helyzethez, olyan formulát keresve, amely bebizonyít­ja, hogy nem történt semmi és ami történt, az jól történt — a francia diplomácia szájaíze szerint. A hetek óta előkészített londoni ta­nácskozást is ilyen szellemben tár­gyalta a francia sajtó. Ide-oda inga­dozott az őszinteség és az önlnegnyug- tató szépítgetés között. Rajongott azért, hogy micsoda jó hangulatban folyik most a megbeszélés a franciák és az angolok között. Elmondotta, hogy vannak ugyan szin­te áthidalhatatlan . nehézségek, . do sietett hozzátenni, hogy a mostani tárgyalás amúgy sem végleges. Egy­szerű eszmecsere csali, s ezzel igyeke­zett elébe vágni a várható sikertelen­ségnek, ha a francia és angol állás­pont nem tál’Ina egymásra. De komolyabb hangok is hallatsza­nak. Pertinax, a nagyvonalakban ki­tűnő ítólptü külpolitikai szekértő már napokkal ezelőtt megmondotta: ne-

Next

/
Thumbnails
Contents