Az Est, 1935. február (26. évfolyam, 27-49. szám)
1935-02-01 / 27. szám
Budapest, 1035 * Péntek * február I. Ara 110 fillér 27. szám Előfizetési ár: Egy hónapra ..... 3 pengő Egyes szám ára a fővárosban, a vidékenés a pályaudvarokon lOfilU Telefónt 455—SO*t6l 57*lg, 464—IS, 464—19 Politikai napilap ••• FŐSZERKESZTŐ: MIKLÓS JlNBOR 1910—1935 Szerkesztőség és kiadóhivatal» VII. kér., Rákóczi út 54. Jegypénztár, hirdetési•, elő fi re» tési•, utazási• és könyvosztály * VII,, Erzsébet körút 18.20. Szerkesztőség Bécsben » Kohlmarkt 7. Óriási fontosságú diplomáciai esemény: LONDON ÉS PÁRIZS MEGEGYEZETT ' : mm n* ViJk. , ■ - .......... ■ ■■ -* -\; Vita ’ü i1. '. ) London, január 31 A kormány az éjszakai Órákban az alsóbázban minisztertanácsot tartott, amely a francia miniszterek londoni látogatásának előkészítésével foglalkozott. A Times szerint a párizsi angol nagykövet és a francia kül- ügyminisztérium között folyt megbeszélések tegnap délelőtt formiilatervczetetcredményeztck, amely a két kormány megegyező nézetét fejezi ki a fegyverkezés kérdésében. A formula főbb vonásai a következők: Anglia teljes mértékben magáévá teszi aBómá- ban aláírt francia-olasz jegyzőkönyvben foglalt nyilatkozatot, amely megengedhetetlennek minősíti Németország egyoldalú felfegyverkezési tevékenységét. A felek megerősítik az 19.12 december 15-i öthatalmi nyilatkozatban foglalt egyenlőségi elv gyakorlati megvalósításának szükségét. i • A javasolt megoldás abban áll, hogy a békeszerződés ötödik (leszerelési) fejezetének bizonyos szakaszait közös nyilatkozattal hatálytalanítsák, feltéve, hogy Genfben általános egyezmény jön létre, amely majd a végrehajtási biztosítékokat is magában foglalja. Szó van arról is, hogy a fennálló regionális egyezmény eket általános európai egyezménybe kebelezzék be. Németországnak vissza kell térnie Genfbe, hogy szerződéses korlátozásaitól megszabaduljon. Az Est párizsi tudóssá- jártak felefonjelentése a megegyezésről A doKtor úr kapott ajándékba egy törvény- javaslatot. Amelynek lehetnek erényei és vannak hibái és amelyben főként azt csodáljuk, hogy meg akarja nehezíteni a pálya gyakorlását, amely a javaslat indokolása szerint túlzsúfolt. Igazán? Magyarországon talán olyan sok az orvos? Tessék csak elolvasni — és kínzóbb és tanulságosabb olvasmányt hirtelen nem is tudunk — a csökmői arzénpört. Ebből talán az derül ki, hogy a magyar falu teli van tudással és diplomásokkal? Vagy pedig... Másik oldala a kérdésnek: úgy fogjuk állásokhoz juttatni az ifjúságot, hogy megnehezítjük az orvosi pályán való elhelyezkedést? Igenis több orvost! Mert aki leszállítja az orvosok létszámát, tulajdonképpen fölemeli a betegek létszámát. Minden egyes orvossal kevesebb: majális a betegségeknek, szüret a bacillusoknak. Igenis, orvosokat és orvoslást, még pedig nemcsak ezen a mai agyonszocializált, agyonotbázott alapon, hanem kicsit a gyógyítás művészetének békebeli szabad szellemében. Utat a szabad tudásnak és utat a gyógyulás felé. Necsak a betegség választhassa meg szabadon a beteget, hanem a beteg is az orvost. Aki különben szintén beteg. Már úgy értjük... Gazdaságilag beteg ma ez az egész pálya és bizony nem könnyít rajta az új törvényjavaslat azzal, hogy közadó módjára akarja a kamarai tagdíjakat behajtani, azokat megkesa- delmiadózza, azt az orvost pedig, aki két éven át fizetni nem tud, egyszerűen kizárja a kamarából. De ez a kis kigolyózás... Ez csak éppen hogy kenyerétől fosztja meg az orvost, félreállítja, kisujjal letolja a pályáról. Miért? A doktor űr talán nem akar fizetni! Nem kérem. A doktor űr akar, de nem tud. Ezért mingyárt kizárni! Nem olyan aranyidőket élünk ma, hogy nemfizetésért kenyérvesz Í!es legyen a legkisebb rendbírság. Adósak börtönének ez az új, huszadik századbeli formája. Bezárás helyeit ki-, zárás. Ha van pálya, amely kíméletet érdemel, az az orvosi. Mert a magyar orvost szeretni kell és nem büntetni. A pályát pedig nem megnehezíteni. Az orvos vizsgázzon le egyetemi professzorok, de ne pénzügyi hatóságok előtt. Magyarországon sokallják az orvost? Érdekes: mi a betegeket sokallják. Ami pedig a doktorkalapot illeti- Le a kalappal a dók hr úr elolt. De ne az ő fejéről húzzák le a doktorkalapot. Eárizs .hl ; (Az Esi párizsi szerkesztőségénél< telcfonjelentése) De hissen ez valóságos és formális békerevizió! — mondottam teg- rar> a külügyminisztérium egyik ma- 'aséj'ású, hivatalnokának, akivé: Flandin és Laval londoni útjának programjáról beszélgettem. A hivatalnok vállat vont és olyan filozófus- arcot vágott, amelyet a fraciák akkor szoktak felvenni, fia valami kellemetlen dolgot kell bevallaniok, olyat, amit már nem tudnak elhárítani. — Igen, — mondotta -—csakugyan formális békerevízió, amely a valóságban már megtörtént. Ez az egyetlen kijelentés igen hosszú töprengést helyettesít a francia külpolitika fejlődéséről. Ez a politika csak addig makacs, amíg kilátás van a sikerre. De ha az események átcsapnak a francia diplomácia fejő fölött, minden felesleges sopánkodás nélkül igyekszik azonnal alkalmazkodni az új helyzethez, olyan formulát keresve, amely bebizonyítja, hogy nem történt semmi és ami történt, az jól történt — a francia diplomácia szájaíze szerint. A hetek óta előkészített londoni tanácskozást is ilyen szellemben tárgyalta a francia sajtó. Ide-oda ingadozott az őszinteség és az önlnegnyug- tató szépítgetés között. Rajongott azért, hogy micsoda jó hangulatban folyik most a megbeszélés a franciák és az angolok között. Elmondotta, hogy vannak ugyan szinte áthidalhatatlan . nehézségek, . do sietett hozzátenni, hogy a mostani tárgyalás amúgy sem végleges. Egyszerű eszmecsere csali, s ezzel igyekezett elébe vágni a várható sikertelenségnek, ha a francia és angol álláspont nem tál’Ina egymásra. De komolyabb hangok is hallatszanak. Pertinax, a nagyvonalakban kitűnő ítólptü külpolitikai szekértő már napokkal ezelőtt megmondotta: ne-