Az Est, 1935. február (26. évfolyam, 27-49. szám)
1935-02-01 / 27. szám
Péntek 1935. február. MOST Rákosi nagy botrányt rendezett a mai tárgyaláson Ma folytatták a tanúvallomások ismertetését . Az Est tudósmától Rákosi Mátyás bűnügyének tegnapi tárgyalásán megdöbbentő vallomást tett Kratochwill Károly nyugalmazott altábornagy Erdély elvesztéséről. Tegnapról mára maradt Bartha Albert volt honvédelmi miniszter kihallgatása. Az ő kihallgatása, a mai tárgyalás legérdekesebb eseménye. Azonban mielőtt a volt miniszter kihallgatására sor került volna, az elnök még egy sereg olyan tanúvallomását ismertette, akik a mostani főtárgyalásra nem jöhettek el. Szamuelly hóhérkodásai Elsőnek Vörös Béla detektív vallomását ismerteti az elnök, aki az 1919 május 23-iki szolnoki eseményekről vallott annak idején. Szamuelly a temető árkához vitette a szolnoki ellenforradalmárokat, köztük tiszteket, rendőröket, jogszigorlókat, ügyvédeket, árvaszéki ülnököket, vármegyei tiszti főügyészt. Összesen húsz embert végeztettek ki ekkor. Később egyre-másra voltak újabb és újabb kivégzések, úgyhogy összesen 39 embert végeztek ki a vörösök Szolnokon. Nagy Ernő csornai községi aljegyző arról vallott annak idején, hogy Szamuelly Tibor autón jött Csornára és az ellenforradalmárokkal egy perc alatt végzett. — Mit csináltál fehér kutya? — ez volt az egyetlen kérdés, erre következett a válasz s azután Szamuelly egy kézzel intett, jobbra vagy balra, hogy a fal mellé állítsák-e a vádlottat vagy sem. Azt, aki a fal mellé került, a következő percben már ki is végezték. Hét embert akasztottak fel ekkor Szamuellyék.A templom előtt levő törpe akácfára akasztották fel az ellenforradalmárokat, előbb azonban megkínozták őket. Lakatos János földmíves,szintén az ellenforradalmárok megkínoztatásáról vallott. — Nesze, te vén disznó, nagy fehér voltál te is! — kiáltották az elfogottakra a vörösök és ütötték-verték őket. Azután néhányat kivégeztek közülük. Pintér Pál a hartali ellenforradalom leverésének történetéről vallott. Ő csak egyetlen kérdést kapott: »Ki adott önnek utasítást, hogy harcoljon a tanácsköztársaság ellen?« Erre a kérdésre azt felelte: — A jegyző. Többet nem vallatták, hanem Számuétig intett, hogy vigyék el. Erre ő elájult. Közben egymásután akasztották fel az embereket. Majd 200 márna, 200 sertés, 1000 baromfi, 2000 tojás és 100 00 korona hadisarcot vetettek ki a községre, de az, aki a hadisarc behajtásával volt megbízva, ezt kevesellte és 400.000 korona hadisarcot vetett ki a községre. Nagy István a dunapataji kivégzésekről tett vallomást. Vallomása szerint egy közel száz éves ember is volt a kivégzettek között. özvegy Kara Jánosné, bölcskei aszszony fia felakasztásáról vallott. — Amikor láttam, hogy húzzák a fiamat a fára, hanyatt estem. Amikor magamhoz tértem, már ott lógott a fiam a fán. Erre rosszul lettem. Másnap temették el fiamat, koporsója nem volt, testét betették egy gödörbe és földet hánytak rá. Brunner Imre állomásfőnök a kőszegi ellenforradalomról vallott. Az ellenforradalom kitörése után 2—3 napra nagy termeskocsikból álló terrorvorlat érkezett Kőszegre, mellyel Szamuelly, Korvin-Klein Ottó és Cserny érkezett. Tíz perc múlva már ropogtak a fegyverek, megtörténtek az első kivégzések. Az első kivégzések után Szamuelly felhívta telefonon a budapesti szovjetházat és így szólt a telefonba: — Ott Landler elvtárs beszél? Hogy azonban ki volt a telefon másik végén, az állomásfőnök nem tudta megmondani, csak annyit tudott, hogy Szamuelly ezután ezt mondta a telefonba: — Kettőt már elküldtünk, holnap visszajövünk és folytatni fogjuk. Az állomásfőnök vallomásának felolvasása után az elnök felállítja Rákosi Mátyást és ezt mondja neki: — Hallotta a felolvasott tanú vallomásából, hogy Szamuelly a kivégzéseket jelentette a budapesti szovjetháznak és hogy valószínűleg Landlerrel beszélt. Ön itt azt vallotta, hogy a szovjetház a Hungáriában volt és ez tulajdonképpen hotel volt a külföldiek számára. — Igen, a szovjetház egy hotel volt. Lehet, hogy ott lakott Landler is, akinek azonban máshol volt a hivatala. — Azt is hallotta, hogy Szamuelly jelentést tett a szovjetháznak. — Ha itt volna a tanú, akinek vallomásáról szó van és Szamuelly, akkor meg lehetne állapítani a tényállást, de meg kell mondanom, hogy ezekre a tanúvallomásokra nem sokat adok, mert ezek mind érdekeltek részéről hangzottak el, akik részt vettek az ellenforradalomban és gyűlölettel teli tanúvallomást tettek. Valószínű, hogy ezeknek a kivégzéseknek egyharmad részénél nem volt jelen Szamuelly, de ezekben az időkben minden kivégzőben Szamuellyt látták. Kapi Lajos községi jegyző vallomását ismertették a tassi ellenforradalom leveréséről. Az ellenforradalom júniusban tört ki. Egy század veröskatona leverte a fehéreket. Több embert összeszedtek, köztük őt a jegyzőt is. Másnap megérkezett Szamuelly. Azt kérdezte, hányan vannak a gazemberek. Közölték vele: hét embert tartóztattak le. Szamuelly kijelentette : még, mert erre módjuk lett volna. Kunfi, Pogány és Böhm tett, látogatást a kommün kitörése előtt a kommunistáknál. Százával jöttek emberek, ennivalót hoztak, kedélyesen társalogtak. Hallottam, hogy aláírtak valami paktumot és szabadlábra helyezik őket. Amikor felhívták Váry Albertet, a budapesti ügyészség elnökét, semmit sem tudott délután arról, hogy a kommunistákat szabadlábra helyezik, este azonban rendkívül sápadtan közölte, hogy a kommunistákat szabadlábra kell helyezni. Nem sokkal később megjelent öt fegyveres matróz és a vezető kijelentette: Kun Béláért jöttem, de a többit is engedjék ki. Elénekelték az Internacionálét és a kommunisták mentek velük. Kun Béla kijelentette: a jó bánásmódnak köszönhetik, hogy a gyűjtőfogházban nem bántanak senkit. László azt mondotta: kaszárnya lesz a gyűjtőből, mert a kommunista állam nem ismer bűnözőket, terrorizmus lesz, aki ellenünk fordul, a halál fia. — A kommunistáknál rengeteg irat volt. Amikor Váry kihirdette a szabadlábra helyezést, rendkívül izgatott volt. Az volt a meggyőződése, hogy életével játszik. Kunfi állítólag biztosította arról hogy nem történik baja. Autóját elvették. Gyalog ment haza. A kommunista foglyok látogatása nem volt ellenőrizve. Többen megbotránkozva mondták, hogy ez nem fogház, hanem Teleki tér. Orosz fogságban is voltam és ott hallottam, hogy Kun Béla lapot adott ki, amelyben arra izgatott, hogy ki kell irtani a burzsoáziát. A magyarok közt toboroztak a vörös hadsereg számára. A tisztek ellen lazítottak. Az oroszok teljesen demoralizálták a legénységet. — Erősen színezett dolog ez — jegyzi meg Rákosi Mátyás a tanúvallomásra. — A hadifoglyok közül senkit sem kényszerítettek arra, hogy belépjen a vörös hadseregbe. A bekényszerítésnek semmi értelme se lert volna, mert az ilyen embereknek nem lehetett volna úgy sem hasznát venni. Több mint százezer magyar katona lépett be a vörös hadseregbe. A fogoly katonák többsége falun volt munkán és saját szemeikkel látták, amikor az orosz parasztok felosztották a földet. Nekimentek a földnek ekével, kihasítottak részeket a birtokokból, az istállókból szétosztották az állatokat, természetes, hogy ez az ottlevő magyar hadifoglyoknak rendkívül tetszett. Ezért léptek be azután a hadseregbe. Fleischmann Imre gyűjtőfogházbeli írnok vallomása szerint eleinte mint közönséges foglyokkal bántak a letartóztatott kommunistákkal, a legszigorúbb bánásmódban részesültek, úgyhogy még Böhm hadügyminiszter sem kapott engedélyt a velük való beszélgetésre. Később azonban Láday intézkedésére a legnagyobb kedvezményeket kapták. Következik Faragó Miksa, az Osztrák-Magyar Bank tisztviselője vallomásának ismertetése. Faragó a kommün kitörésekor az Osztrák-Magyar Bank budapesti főintézetében volt tisztviselő és március 22-én reggel, amikor bement hivatalába, sejtelme sem volt a proletárdiktatúra kikiáltásáról. Rendeletet hoztak, amelyben őt és Lengyel Gyulát bízták meg azzal, hogy vegyék át a bank vezetését. Csodálkozott is ezen, mert soha senkivel nem volt összeköttetésben a kommunisták közül. Lengyel Gyulát nem is ismerte. Május közepén már kellemetlenségei támadtak, ezért otthagyta állását. Egyes népbiztosok állandóan készletben tartottak összecsomagolva aranyat és devizát, mert ha szökni kell, ezekkel együtt akartak sürepülni. hét kötelet a nyakukba. A direktórium egyik tagja, egy géplakatos megjegyezte, hogy mind a heten nem érdemelnek kötelet, mire Szamuelly azt válaszolta: akkor maga lesz a nyolcadik, álljon oda melléjük. Egy másik szobában megtárgyalták a dolgot, de csak kettőt ítéltek halálra: Vörös Istvánt és Kovács Istvánt. Ki is végezték őket, Mayer Ödön vallomását ismertették. Mayer a kommunizmus kitörése előtt a gyűjtőfogházban teljesített szolgálatot. Elmondta, mikép szállították be február 23-án Kun Bélát és társait a gyűjtőbe, Kun Bélát kórházban helyezték el. Láday István igazságügyminisztériumi osztálytanácsos, a börtönügyi osztály helyettes vezetője, Kun Bélával, feleségével, gyermekeivel és Vágó Bélával együtt ebédelt a gyűjtőfogházban. László azt mondotta Kun Bélának: Vén róka ez a Láday, érzi, hogy mi jövünk. — Csodálkoztam, — mondotta annakidején vallomásában Mayer, — hogy a kommunisták nem szöktek Izgalmas összecsapás Szemáli elnök és Rákosi között Amikor, az elnök arról faggatta Rákosit, kértek-e Szamuellytől jelentést a duna-tiszaközi eseményekről, mert korábban azt vallotta, hogy nem kértek, izgalmas összecsapás támadt az elnök és Rákosi között. Az elnök ismételten figyelmeztette Rákosit, ne térjen ki a válasz elől, egyenesen válaszoljon. Amikor eléje tárták korábbi vallomását, Rákosi kétségbevonta a jegyzőkönyvet. Az elnök ismét rendreutasítja Rákosit, mire a vádlott ingerült hangon kijelenti: — Ha ilyen hangon beszélnek velem ... — Ezért 3 napi sötét zárkára ítélem! — mondja az elnök. — Kérem, akkor nem tárgyalok tovább, — mondja Rákosi Mátyás -mire az elnök ismét nyolcnapi ,sötét zárkával bünteti. — Csak hat napot kaphatok legfeljebb — kiáltja indulatosan Rákosi. — Ne vitatkozzék velem, — mondja keményen az elnök, mire Rákosi azt kiáltja: — Akkor a további tárgyalásban nem veszek részt. Ezután elfoglalja a helyét és az elnök tovább ismerteti az iratokat. A béke igazságáért, az igazság békéjéért Messzehangzó revíziós beszéd kíséretében vette át a magyar érdemkeresztet George W. Wickersham volt amerikai igazságügyminiszter, aki egyik »jelenvoltja« a koronatanúja a trianoni békeszerződésnek s mint most beszédében elmondta, ott volt Párizsban, amikor ezek a szerződések készültek. S ez a nagy jogász, aki keletkezésében látta tehát a világtörténelem legsúlyosabb és legtragikusabb ligazságszolgáltatási drámáját, lelkes szavakkal hirdette, hogy eljön az idő, amikor a világ felvilágosult közvéleménye minden erejével követelni fogja a Magyarországgal szemben elkövetett igazságtalanságok jóvátételét. A szónok az Egyesült Államok egyik legnagyobb jogásza s beszéde, világraszóló tanúvallomás a nagy perben, amelyet egy egész világközvélemény folytat az igazságért. Ez a világközvélemény egyre nagyobb, határai mindinkább kiterjednek — minden parlamentben, négy égtáj minden nagy újságjában, minden előadóteremben és könyvben, a kor leghatalmasabb kultúrmozgalma lett ez, az igazság harca — az igazságért, a béke önvédelmi harca — a béke eszközeivel. A békés revízió diadalmenete ez parlamenteken keresztül, a világsajtón keresztül, a világlelkiismereten keresztül, az igazság hódító útja, amely önmaga által, belső tartalma által, erkölcsi hatalma által az egész világközvélemény arculatát és lelkületét is átalakította. Az Egyesült Államok volt igazságügyminiszterének beszéde is egyik állomása a békés revízió hódító útjának. George W. Wickersham azt mondta, hogy eljön az idő, amikor az igazságtalanságok jóvátételét követeli a világ és az ő beszéde is közelebb hozta ezt az időt a jelenhez. George W. Wickershamban egy nagy jogász, egy nagy ember, egy nagy amerikai harcol Trianon ellen a Trianon ellen, ami vadidegen mindentől, ami jó, ami emberség és vadidegen attól az igazi amerikaiságtól, amely eszmékre építi a valóságot és ideális célokban valósítja meg a reálpolitikát. 3. oldal.