Az Est, 1935. március (26. évfolyam, 51-74. szám)

1935-03-02 / 51. szám

Szombat 1935 március 2 Winter Sándor filmbankár karrierje és nehézségei Mindenki azt reméli, hogy dolgai rendbejönnek — ~Az Est tudósítójától — Azt mondják az ismerősök Winter Sándor filmbankárról, akit most fel­jelentettek a rendőrségen, hogy az okozta vesztét, nem tudott nemet mondani. Majd a vizsgálat kideríti, alapos-e a feljelentés, amit ellene tettek, de akik közelről ismerik ezt a tehetséges pénzembert, nem tudják elképzelni sem róla, hogy szándékosan károsí­tott volna me­g bárkit is. A háború utá­ni gazdasági életnek, a szertelen nyerészkedési lehetőségeknek olyan szenvedélyes játékosa volt mindig, akiről fel sem tételezik, hogy más pén­zére pályázott volna. Talán furcsának látszik, de alapjában­­véve csak egy naiv hazardőr volt, aki a játék izgalmáért játszott értékpapírban, kötvényben, társasuta­zásban, befagyott pengőben és hangos magyar filmekben. Az apja takarítási vállalkozó volt. Szegény kispolgár, aki öregségére fia támogatására szorult. Winter Sándor, akármilyen »fent volt«, nem feledke­zett meg öreg édesapjáról és család­járól. Bőkezűen és szeretettel gondos­kodott övéiről. Fiatalon bekerült a Hitelbankhoz, aztán háborúba ment. Főhadnagy lett és több kitüntetést szerzett. Leszere­lés után az elsők között vette észre a konjunkturális lehetőségeket és tőzsde­céget alapított egy volt hitelbanki kollégájával. Az első tőzsdei üzletek­ Winter és Sommer név alatt kezdő­dött meg tőzsdei karrierje. Mingyárt az elején az arbitrázs üzletekre spe­cializálta magát. A külföldi és budapesti tőzsde jegy­zése között mutatkozó lehetőségek kihasználását tűzte ki céljául, a sok­szor jelentős differenciák megjátszá­­sára és ezt nagyszerűen hasznosította. Üzleti érzéke és hozzáértése olyany­­nyira kifinomult ezen a téren, hogy ma is a budapesti tőzsde egyik leg-,­ügyesebb arbitrazsőr­jének tartják. Már az első években jelentékeny va­gyont szerzett. Sommer nemsokára kivált a cégből és akkor Winter át­vette a Bódy és Biró tőzsdecéget. Ez igen jóhírű és előkelő összeköttetések­kel rendelkező tőzsdecég volt, amely nemcsak a budapesti, de a külföldi tőzsdéken is nagy tekintélynek ör­vendett. Az egyik legnagyobb fővá­rosi bank csak rajta keresztül bonyo­lította le üzleteit. Ebben az időben tetőpontján állt a konjunktúra, Winter két kellemetlen ügybe keve­redett. Az egyik eset a Blumenstein­­ügy, az ismert francia kötvényh­ami­­sítási bűnügy, amelynél a magyar állam lépett fel károsultként. A má­sik a szalámi kontremin név alatt emlegetett tőzsdei csatából keletke­zett pengőkiajánlási ügy. Ezt Winter Sándor szerencsésen, minden baj nél­kül megúszta. Vagyona és tekintélye nőttön-nőtt. Megközelítőleg sora tudták, hogy mennyi pénze van. Ő volt az a bizonyos tőzsdéstípus, akit csak a szakmabeliek láttak, nagy üzleteiről hallottak és fogalmuk sem volt arról, hogy milyen vagyona van. Csak azt tudták róla, hogy minden összegre jó. Akkor elkezdett kölcsönkihelyezé­­sekkel foglalkozni. Ezekre az üzle­tekre azonban sokat ráfizetett. Gyön­gyös melletti szőlőkre adott nagyobb hiteleket, de azok »befagytak«, aztán Románia felé bonyolított le nagyobb üzleteket és ezek sem váltak be. Ez­után, 193­-ban Winter kilépett a Bódy és Bíró cégből és önállósította magát. Winter és Társa név alatt nyitott tőzsdeirodát, amelynek egyedüli tu­lajdonosa volt. Ezidőtájt lépett életbe a deviza­zárlat. Winter számára úgy látszik újabb lehetőségek nyíltak­ Miközben a váltakozó gazdasági le­hetőségek mellett újabb és újabb üz­letágakban élte ki játékszenvedélyét, a pénzért és a nyereségért küzdve, maga a legszerényebben élt. Nem tartozott azok közé a tőzsdések közé, akik hangos lumpolásokkal és kirakat­élettel vonják magukra a figyelmet. Korán feküdt, szolid életet élt és minden nap reggel hat órakor felkelt, lement a Dunapartra sétálni, akár ködös téli reggel volt, akár de­rűsen melengető nyári nap. Elfo­gyasztotta a komplett reggelit, elol­vasta a hazai és külföldi lapokat és rohant be az irodába, a pénz­ műhe­lyébe. Kispolgár volt a nagy tőzsde­játékok árnyékában, könnyen befolyásolható, naiv és jó­szívű. Áldozatok a barátokért A legismertebb magánbankár akkor jutott fizetési nehézségekbe. Wintert érzékeny károsodás érte, de nem törő­dött vele. Gyorsan leírta a veszteséget és újabb üzletek után szaladt. Barátai mellett mindig szépen ki­tartott. Volt egy elszegényedett kollé­gája, aki rábeszélte arra, hogy garázst építsen. Winter soha nem engedte meg magának a saját autó luxusát. Volt azonban több barátja és üzlet­fele, akinek kocsija volt. Arra gon­dolt, hogy egyszerre jót tesz az elsze­gényedett baráttal és a kocsitulajdo­nos üzletfelekkel: megcsinálja az autó­­garázst- Meg is csinálta. Rá is fizetett­ Ugyanebben az időben rávették ar­ra, hogy egy villanykörte regenerátor vállalkozásba fogjon. Itt is hajlott a kecsegtető tanácsra, ebből a vállalko­zásból is véres fejjel menekült. gőre szólt. Mire elkészült a mozi, a duplájába került. Winter egy drága csalódással gazdagabban és 75.000 pengővel szegényebben nekifeküdt a mozi felvirágoztatásának. Úgy látszik, már ekkor pénzügyileg nem bírta önállóan a harcot és ekkor nyúlt először kölcsönhöz- kölcsönhöz, amit könnyen kapott, de drágán kellett megfizetni. A tőzsdén is játszott közben, szin­tén szerencsétlenül. Ezek a múló ba­jok nem sokat számítottak, mert ha Winter időközben csak egy jó ar­bitrázsüzletet szerencsés kézzel fo­gott ki magának, akkor akár százezer pengőt is keresett. Volt szíve keresni és volt szíve veszteni. Nem ismert mértéket a gazdasági ügyleteknél, amelyek végeredményben csak játé­kot jelentettek számára, mint ahogy ne­m ismert határt vállalkozásainak üzleti rezsijében sem. Ha valami vál­lalkozásba kezdett vagy üzletbe bele­fogott, a »leben und leben lassem ehre alapján boldog-boldogtalant »bele­vett az üzletbe« és hagyta őket keres­ni. Azt mondják például, hogy olyan költséges személyzettel és adminisztrációval dolgozott vál­lalkozásaiban, amivel tízszeres olyan hatalmas cégek sem rendel­keznek, Harminc-negyven emberből álló sze­mélyzete volt, közöttük sokan tekin­télyes fizetéssel, mialatt maga a leg­szerényebb keretek között élt. Hétszázezer pengőbe kerül a kétszázötvenezer pengős film Ezután következő időkben találták fel a zárolt pengőkből való filmgyár­tás ötletét. Ekkor készült a Rákóczi­­induló, a felszabadított zárolt pengők­ből. Elgondolás és papírforma szerint remek üzletnek számított. Wintert 250.000 pengős költség­­vetéssel kápráztatták el és mire kész lett a hangosfilm, több mint 700.000 pengőt kellett kifizetnie. Ez és a többi „hiteltúllépés” volt a magyar hangosfilmgyártás tandíja. A Rákóczi-indulónak nagy erkölcsi sikere volt. De elmaradt az anyagi si­ker. Ennek részben a hozzánem értés is oka volt, kedvezőtlen szerződések és ügyetlen lekötések történtek a szak­értők szerint. A román idegenforgalmi iroda Winter nyakig benne volt a hangos­­filmgyártásban, de közben volt annyi ideje és ereje, hogy egyik balkezével újabb vállalkozásba kezdjen. Egy Ber­linből hazatért magyar vállalkozó fel­kereste és bemutatta neki a román kormány hivatalos iratát, amely sze­rint Budapesten a magyar közönség­nek román fürdőhelyekre való megnye­rése érdekében hivatalos román ide­genforgalmi iroda felállítását hatá­rozták el és azt megfelelő szubvenció­val hajlandók támogatni. Winter azt hitte, hogy most behozhatja veszteségeit. Hamar belement a román idegen­­forgalmi iroda felállításába és az Andrássy úton egy fényes üzlethelyi­séget rendezett be. Ráköltött 30.000 pengőt. Elkészült a gyönyörű üzlet, a csábító nyomtatványok garmadája és rengeteg hívogató színes plakát. Két nap múlva megbukott a szubvenciót ígérő román kormány és az utód tudni sem akart a buda­pesti idegenforgalmi irodáról. Az optimista és nyugtalan vérű Win­ter nem törődött az újabb veszteség­gel sem. A vállalkozási láz, a grün­­dolási vágy űzte és hajtotta tovább, újabb magyar hangosfilmek gyártá­sára, újabb üzleti lehetőségek után. Nem félünk a farkastól! A filmekre pedig általában ráfize­tett. A »Búzavirág« című filmen pél­dául 70.000 pengő veszteséget szenve­dett. Szakemberek azt mondják, hogy a hallatlan ráfizetések elkerülhetők lettek volna, ha kisebb lett volna a gyártásba bekapcsolt állítólagos »szakemberek« száma, viszont a dolgo­zókat annál inkább kiválogatta volna. Ha a megtett feljelentés kapcsán Bár a Savoyban Most már minden reménye a Bál a Savoyban megfilmesítése volt Alpár Gittával a főszerepben. A film 600.000 pengőbe került. Mialatt azon törte fejét, hogy ezt a hatalmas összeget hogyan hozza be és mikép veszi meg azt a hasznot, ami a sok veszteség után végre rendbe­­hozza vállalkozását, újabb veszteség érte. A Dávid János és fia cég, amely, az új ügetőpályát építette, fizetési nehézségbe került és itt Winter szin­tén érdekelve volt a hitelezők között. A legnagyobb bajokkal küzdött, felesége ékszereit is zálogba tette és közben »előkelő váltói« voltak, jó­hangzású nevű urak elfogadványai, amelyeket ildomtalannak tartott pre­zentálni, ha az urak önmaguk nem jelentkeznek. Az elmúlt napokban már összecsap­­tak feje fölött a hullámok. Feje a víz alá bukott, de ő nem is gondolt arra, hogy elmerülhet. Csak múló viharnak néző az egészet, amiből mély lélekzet­­vétellel és egy-két erélyes karcsapás­sal kievickélhet. Optimista volt világ­­életében és arra számított, hogy Lon­donban jól eladja a Bál a Savoyban angol jogát és akkor rendbejön min­den. Biztosan maga csodálkozik a legjobban, hogy közben a hitelezők idehaza türelmetlenkedni kezdtek és az egyik a rendőrségre szaladt. A lá­zas gründolások után ugyanis senki sem tudja, hogy hányadán áll Winterrel, a fizetések elakadtak és a kispolgár­nak megmaradt nagy játékos hihetet­len optimizmusát senki sem hajlandó a fedezetnek elfogadni. Bár kétségte­len, hogy tehetséges és vállalkozó szel­lemű ember s akik közelről ismerik, mind azt mondják, hogy kár volna, ha a mostani nehézségek tengerében elő­merülne. A rendőrség megkezdi a kihallgatásokat A Winter Sándor ellen megtett bűn­vádi feljelentés ügyében ma kezdik meg a kihallgatásokat a rendőrségen. Winter egyébként már értesült az ellene megtett feljelentésről. Telefo­non felhívták londoni szállodáját és amikor meghallotta Ravics akcióját, azonnal azt válaszolta, hogy minél gyorsabban Budapestre jön. Reméli, hogy kedden vagy szerdán már itthon is lehet. Winter a »Bál a Savoy«-ban angol értékesítéséről tárgyal most London­ban. Ez egy körülbelül 300.000 pengős üzlet, most csupán előlegfelvételről van szó, amely éppen a budapesti ne­hézségek miatt sürgőssé vált. Winte­­rék remélik, hogy ma már sikerül egy jelentékenyebb előleget felvenni és en­nek a Budapestre való átutalásával azután a legsürgősebb fizetnivalókat kiegyenlíteni. Turcsányi Gyula A filmüzlet és csalódásai Ezek után elhatározta­, hogy csak komoly és szolid üzleteket csinál. Felkeresték azzal az ötlettel, hogy a Kísértetek vonata című angol filmnek magyar változatát csinálja meg. A hangos filmek térhódításának idejében nagy kereseti lehetőséget festettek elébe. Winter belement az üzletbe. Ez volt az első magyar hangosfilm vállal­kozása, a többi már könnyen jött utána. Most már nagy lelkesedéssel kap­csolódott be a magyar moziiparba. Megalapította a City filmszínházat- Az eredeti költségvetés 75­ 000 pen­ 3. oldal. Winter Sándor ügyei valóban a ren­­d­­őrség vizsgálata alá kerülnek, akkor talán világosság derül az újra­éledt magyar hangos filmgyártás kérdésére is, amely körül egyébként Fedák Sári Iza néni című filmje kö­rül is sok vád hangzott el. A magyar filmbankár az elszenve­dett rengeteg veszteség mellett egy­más után volt kénytelen kölcsönfel­vételekhez nyúlni. Azt állítják, hogy­ egyes kölcsönök után évi 120% kamatot kellett fizetnie. Majd a vizsgálat erre is fényt derít. Pedig közben remekül bevált egyik üzlete. A United Artist Winterre bíz­ta magyarországi képviseletét és így a hangos trükkfilmeket is. Ide tarto­zott a »Három kis malac«, amivel elő­re nem is sejtett, hallatlan sikert ért el. Több mint hét héten keresztül telt házak előtt pergette le a Nem félünk a farkastól filmet és szép hasznot vá­gott zsebre. De a hangos filmek gyár­tása körül elszenvedett veszteség, meg a nagy kamattérítés felfalta a Három kis malac­ot is.

Next