Az Est, 1935. március (26. évfolyam, 51-74. szám)
1935-03-02 / 51. szám
Szombat 1935 március 2 Winter Sándor filmbankár karrierje és nehézségei Mindenki azt reméli, hogy dolgai rendbejönnek — ~Az Est tudósítójától — Azt mondják az ismerősök Winter Sándor filmbankárról, akit most feljelentettek a rendőrségen, hogy az okozta vesztét, nem tudott nemet mondani. Majd a vizsgálat kideríti, alapos-e a feljelentés, amit ellene tettek, de akik közelről ismerik ezt a tehetséges pénzembert, nem tudják elképzelni sem róla, hogy szándékosan károsított volna meg bárkit is. A háború utáni gazdasági életnek, a szertelen nyerészkedési lehetőségeknek olyan szenvedélyes játékosa volt mindig, akiről fel sem tételezik, hogy más pénzére pályázott volna. Talán furcsának látszik, de alapjábanvéve csak egy naiv hazardőr volt, aki a játék izgalmáért játszott értékpapírban, kötvényben, társasutazásban, befagyott pengőben és hangos magyar filmekben. Az apja takarítási vállalkozó volt. Szegény kispolgár, aki öregségére fia támogatására szorult. Winter Sándor, akármilyen »fent volt«, nem feledkezett meg öreg édesapjáról és családjáról. Bőkezűen és szeretettel gondoskodott övéiről. Fiatalon bekerült a Hitelbankhoz, aztán háborúba ment. Főhadnagy lett és több kitüntetést szerzett. Leszerelés után az elsők között vette észre a konjunkturális lehetőségeket és tőzsdecéget alapított egy volt hitelbanki kollégájával. Az első tőzsdei üzletek Winter és Sommer név alatt kezdődött meg tőzsdei karrierje. Mingyárt az elején az arbitrázs üzletekre specializálta magát. A külföldi és budapesti tőzsde jegyzése között mutatkozó lehetőségek kihasználását tűzte ki céljául, a sokszor jelentős differenciák megjátszására és ezt nagyszerűen hasznosította. Üzleti érzéke és hozzáértése olyanynyira kifinomult ezen a téren, hogy ma is a budapesti tőzsde egyik leg-,ügyesebb arbitrazsőrjének tartják. Már az első években jelentékeny vagyont szerzett. Sommer nemsokára kivált a cégből és akkor Winter átvette a Bódy és Biró tőzsdecéget. Ez igen jóhírű és előkelő összeköttetésekkel rendelkező tőzsdecég volt, amely nemcsak a budapesti, de a külföldi tőzsdéken is nagy tekintélynek örvendett. Az egyik legnagyobb fővárosi bank csak rajta keresztül bonyolította le üzleteit. Ebben az időben tetőpontján állt a konjunktúra, Winter két kellemetlen ügybe keveredett. Az egyik eset a Blumensteinügy, az ismert francia kötvényhamisítási bűnügy, amelynél a magyar állam lépett fel károsultként. A másik a szalámi kontremin név alatt emlegetett tőzsdei csatából keletkezett pengőkiajánlási ügy. Ezt Winter Sándor szerencsésen, minden baj nélkül megúszta. Vagyona és tekintélye nőttön-nőtt. Megközelítőleg sora tudták, hogy mennyi pénze van. Ő volt az a bizonyos tőzsdéstípus, akit csak a szakmabeliek láttak, nagy üzleteiről hallottak és fogalmuk sem volt arról, hogy milyen vagyona van. Csak azt tudták róla, hogy minden összegre jó. Akkor elkezdett kölcsönkihelyezésekkel foglalkozni. Ezekre az üzletekre azonban sokat ráfizetett. Gyöngyös melletti szőlőkre adott nagyobb hiteleket, de azok »befagytak«, aztán Románia felé bonyolított le nagyobb üzleteket és ezek sem váltak be. Ezután, 193-ban Winter kilépett a Bódy és Bíró cégből és önállósította magát. Winter és Társa név alatt nyitott tőzsdeirodát, amelynek egyedüli tulajdonosa volt. Ezidőtájt lépett életbe a devizazárlat. Winter számára úgy látszik újabb lehetőségek nyíltak Miközben a váltakozó gazdasági lehetőségek mellett újabb és újabb üzletágakban élte ki játékszenvedélyét, a pénzért és a nyereségért küzdve, maga a legszerényebben élt. Nem tartozott azok közé a tőzsdések közé, akik hangos lumpolásokkal és kirakatélettel vonják magukra a figyelmet. Korán feküdt, szolid életet élt és minden nap reggel hat órakor felkelt, lement a Dunapartra sétálni, akár ködös téli reggel volt, akár derűsen melengető nyári nap. Elfogyasztotta a komplett reggelit, elolvasta a hazai és külföldi lapokat és rohant be az irodába, a pénz műhelyébe. Kispolgár volt a nagy tőzsdejátékok árnyékában, könnyen befolyásolható, naiv és jószívű. Áldozatok a barátokért A legismertebb magánbankár akkor jutott fizetési nehézségekbe. Wintert érzékeny károsodás érte, de nem törődött vele. Gyorsan leírta a veszteséget és újabb üzletek után szaladt. Barátai mellett mindig szépen kitartott. Volt egy elszegényedett kollégája, aki rábeszélte arra, hogy garázst építsen. Winter soha nem engedte meg magának a saját autó luxusát. Volt azonban több barátja és üzletfele, akinek kocsija volt. Arra gondolt, hogy egyszerre jót tesz az elszegényedett baráttal és a kocsitulajdonos üzletfelekkel: megcsinálja az autógarázst- Meg is csinálta. Rá is fizetett Ugyanebben az időben rávették arra, hogy egy villanykörte regenerátor vállalkozásba fogjon. Itt is hajlott a kecsegtető tanácsra, ebből a vállalkozásból is véres fejjel menekült. gőre szólt. Mire elkészült a mozi, a duplájába került. Winter egy drága csalódással gazdagabban és 75.000 pengővel szegényebben nekifeküdt a mozi felvirágoztatásának. Úgy látszik, már ekkor pénzügyileg nem bírta önállóan a harcot és ekkor nyúlt először kölcsönhöz- kölcsönhöz, amit könnyen kapott, de drágán kellett megfizetni. A tőzsdén is játszott közben, szintén szerencsétlenül. Ezek a múló bajok nem sokat számítottak, mert ha Winter időközben csak egy jó arbitrázsüzletet szerencsés kézzel fogott ki magának, akkor akár százezer pengőt is keresett. Volt szíve keresni és volt szíve veszteni. Nem ismert mértéket a gazdasági ügyleteknél, amelyek végeredményben csak játékot jelentettek számára, mint ahogy nem ismert határt vállalkozásainak üzleti rezsijében sem. Ha valami vállalkozásba kezdett vagy üzletbe belefogott, a »leben und leben lassem ehre alapján boldog-boldogtalant »belevett az üzletbe« és hagyta őket keresni. Azt mondják például, hogy olyan költséges személyzettel és adminisztrációval dolgozott vállalkozásaiban, amivel tízszeres olyan hatalmas cégek sem rendelkeznek, Harminc-negyven emberből álló személyzete volt, közöttük sokan tekintélyes fizetéssel, mialatt maga a legszerényebb keretek között élt. Hétszázezer pengőbe kerül a kétszázötvenezer pengős film Ezután következő időkben találták fel a zárolt pengőkből való filmgyártás ötletét. Ekkor készült a Rákócziinduló, a felszabadított zárolt pengőkből. Elgondolás és papírforma szerint remek üzletnek számított. Wintert 250.000 pengős költségvetéssel kápráztatták el és mire kész lett a hangosfilm, több mint 700.000 pengőt kellett kifizetnie. Ez és a többi „hiteltúllépés” volt a magyar hangosfilmgyártás tandíja. A Rákóczi-indulónak nagy erkölcsi sikere volt. De elmaradt az anyagi siker. Ennek részben a hozzánem értés is oka volt, kedvezőtlen szerződések és ügyetlen lekötések történtek a szakértők szerint. A román idegenforgalmi iroda Winter nyakig benne volt a hangosfilmgyártásban, de közben volt annyi ideje és ereje, hogy egyik balkezével újabb vállalkozásba kezdjen. Egy Berlinből hazatért magyar vállalkozó felkereste és bemutatta neki a román kormány hivatalos iratát, amely szerint Budapesten a magyar közönségnek román fürdőhelyekre való megnyerése érdekében hivatalos román idegenforgalmi iroda felállítását határozták el és azt megfelelő szubvencióval hajlandók támogatni. Winter azt hitte, hogy most behozhatja veszteségeit. Hamar belement a román idegenforgalmi iroda felállításába és az Andrássy úton egy fényes üzlethelyiséget rendezett be. Ráköltött 30.000 pengőt. Elkészült a gyönyörű üzlet, a csábító nyomtatványok garmadája és rengeteg hívogató színes plakát. Két nap múlva megbukott a szubvenciót ígérő román kormány és az utód tudni sem akart a budapesti idegenforgalmi irodáról. Az optimista és nyugtalan vérű Winter nem törődött az újabb veszteséggel sem. A vállalkozási láz, a gründolási vágy űzte és hajtotta tovább, újabb magyar hangosfilmek gyártására, újabb üzleti lehetőségek után. Nem félünk a farkastól! A filmekre pedig általában ráfizetett. A »Búzavirág« című filmen például 70.000 pengő veszteséget szenvedett. Szakemberek azt mondják, hogy a hallatlan ráfizetések elkerülhetők lettek volna, ha kisebb lett volna a gyártásba bekapcsolt állítólagos »szakemberek« száma, viszont a dolgozókat annál inkább kiválogatta volna. Ha a megtett feljelentés kapcsán Bár a Savoyban Most már minden reménye a Bál a Savoyban megfilmesítése volt Alpár Gittával a főszerepben. A film 600.000 pengőbe került. Mialatt azon törte fejét, hogy ezt a hatalmas összeget hogyan hozza be és mikép veszi meg azt a hasznot, ami a sok veszteség után végre rendbehozza vállalkozását, újabb veszteség érte. A Dávid János és fia cég, amely, az új ügetőpályát építette, fizetési nehézségbe került és itt Winter szintén érdekelve volt a hitelezők között. A legnagyobb bajokkal küzdött, felesége ékszereit is zálogba tette és közben »előkelő váltói« voltak, jóhangzású nevű urak elfogadványai, amelyeket ildomtalannak tartott prezentálni, ha az urak önmaguk nem jelentkeznek. Az elmúlt napokban már összecsaptak feje fölött a hullámok. Feje a víz alá bukott, de ő nem is gondolt arra, hogy elmerülhet. Csak múló viharnak néző az egészet, amiből mély lélekzetvétellel és egy-két erélyes karcsapással kievickélhet. Optimista volt világéletében és arra számított, hogy Londonban jól eladja a Bál a Savoyban angol jogát és akkor rendbejön minden. Biztosan maga csodálkozik a legjobban, hogy közben a hitelezők idehaza türelmetlenkedni kezdtek és az egyik a rendőrségre szaladt. A lázas gründolások után ugyanis senki sem tudja, hogy hányadán áll Winterrel, a fizetések elakadtak és a kispolgárnak megmaradt nagy játékos hihetetlen optimizmusát senki sem hajlandó a fedezetnek elfogadni. Bár kétségtelen, hogy tehetséges és vállalkozó szellemű ember s akik közelről ismerik, mind azt mondják, hogy kár volna, ha a mostani nehézségek tengerében előmerülne. A rendőrség megkezdi a kihallgatásokat A Winter Sándor ellen megtett bűnvádi feljelentés ügyében ma kezdik meg a kihallgatásokat a rendőrségen. Winter egyébként már értesült az ellene megtett feljelentésről. Telefonon felhívták londoni szállodáját és amikor meghallotta Ravics akcióját, azonnal azt válaszolta, hogy minél gyorsabban Budapestre jön. Reméli, hogy kedden vagy szerdán már itthon is lehet. Winter a »Bál a Savoy«-ban angol értékesítéséről tárgyal most Londonban. Ez egy körülbelül 300.000 pengős üzlet, most csupán előlegfelvételről van szó, amely éppen a budapesti nehézségek miatt sürgőssé vált. Winterék remélik, hogy ma már sikerül egy jelentékenyebb előleget felvenni és ennek a Budapestre való átutalásával azután a legsürgősebb fizetnivalókat kiegyenlíteni. Turcsányi Gyula A filmüzlet és csalódásai Ezek után elhatározta, hogy csak komoly és szolid üzleteket csinál. Felkeresték azzal az ötlettel, hogy a Kísértetek vonata című angol filmnek magyar változatát csinálja meg. A hangos filmek térhódításának idejében nagy kereseti lehetőséget festettek elébe. Winter belement az üzletbe. Ez volt az első magyar hangosfilm vállalkozása, a többi már könnyen jött utána. Most már nagy lelkesedéssel kapcsolódott be a magyar moziiparba. Megalapította a City filmszínházat- Az eredeti költségvetés 75 000 pen 3. oldal. Winter Sándor ügyei valóban a rendőrség vizsgálata alá kerülnek, akkor talán világosság derül az újraéledt magyar hangos filmgyártás kérdésére is, amely körül egyébként Fedák Sári Iza néni című filmje körül is sok vád hangzott el. A magyar filmbankár az elszenvedett rengeteg veszteség mellett egymás után volt kénytelen kölcsönfelvételekhez nyúlni. Azt állítják, hogy egyes kölcsönök után évi 120% kamatot kellett fizetnie. Majd a vizsgálat erre is fényt derít. Pedig közben remekül bevált egyik üzlete. A United Artist Winterre bízta magyarországi képviseletét és így a hangos trükkfilmeket is. Ide tartozott a »Három kis malac«, amivel előre nem is sejtett, hallatlan sikert ért el. Több mint hét héten keresztül telt házak előtt pergette le a Nem félünk a farkastól filmet és szép hasznot vágott zsebre. De a hangos filmek gyártása körül elszenvedett veszteség, meg a nagy kamattérítés felfalta a Három kis malacot is.