Az Est, 1935. június (26. évfolyam, 124-146. szám)

1935-06-01 / 124. szám

Szombat 1935. Június /. ZizCsz tak a kamarában, akik azt hitték, hogy a Flandin kormány megmentheti sorsát. — Infláció, vagy rendkívüli felha­talmazási — ezt a kérdést szegezi Flandin a kamara mellének. A kamara ingadozik, de ez az inga­dozás vésztjósló. A szélsőjobboldali Reynaud fejti ki, hogy egyelőre még nem akarják az in­flációt. — Kell a rendkívüli hatalom, — mondotta élesen Reynaud — de nem adhatjuk meg ennek a kormánynak, amely bebizonyította tehetetlenségét, amely hat hónap alatt nem tudott rendet teremteni és szabadjára en­gedte a spekulációt. Ezt a bizalmat csak széles koncentrációs kor­mánynak adjuk meg, amely mö­gött az egész nemzet áll. Hírek érkeznek, hogy meg lehet menteni a kormányt, ha Flandin fel­áldozza szanálási miniszterét, Ger­­main-Martint. — Dobja ki Flandin Germain-Mar­­tint!... — mondják egyesek. — Már kidobta! — lihegi valaki és az újságírók egyszerre rohannak a telefonokhoz a szenzációval. A pénzügyminiszter lemondott. Az ülésteremben szocialista szónok beszél és bejelenti, hogy a szocialisták bizonyos feltételek mellett hajlandók a kocentráció­­ban résztvenni. A távollevő pénzügyminiszter helye vésztjóslóan ásít. Tényleg lemondott! Várjon Flandin elfogadja ezt a le­mondást? A parlament egy öreg szol­gája, régi parlamenti szakértő csóvál­ja a fejét: — Nem segít az semmit, soha ilyen foltozás még nem mentett meg kor­mányt. " Vörös bársony támaszték a szószéken a törött kar szántára De most már nem lehet tovább várni, nem lehet éjszakára kitolni a miniszterelnök beszédét, mint eredeti­leg tervezték, hét óra előtt néhány perccel az elnök felfüggeszti az ülést és jelenti, hogy a miniszterelnök megérkezik és elmondja beszédét. Nagy izgalom, várakozás, fojtott hangulat. Meghatott csendben, hatal­mas gipszpólyával, botjára és orvo­sára támaszkodva, belép a miniszter­­elnök az ülésterembe. Az elnök figyelmezteti a kamaszát,­­hogy a miniszterelnök igen nagy fi­zikai erőfeszítést tesz és bátorságot tanúsít, amikor ilyen állapotban vál­lalkozik arra, hogy beszéljen. Kéri a kamarát,­­hogy nyugalommal hallgassa­ .Valóban, síri csendben szorgoskod­nak szolgák a miniszterelnök beteg balkarja körül, egy vörösbársony tá­masztékot szerelnek a szónoki emel­vényre, erre teszik rá Flandin karját. A miniszterelnök lefogyott, arca meg­viselt és sápadt, így áll a tribünön és halkan, alig hallható hangon kezdi el beszédét. Ilyen tragikus hangon, ilyen meg­­hatottan, ilyen őszintén nagyon régen beszélt miniszterelnök a francia kamarában. De Flandin minden emberi rokon­­szenv ellenére, amelyet törött karja, sápadt arca és személyes bátorsága biztosított számára, nem tudott han­­gudatot kelteni programja mellett. Erősen érzet beszédén, hogy nem hallgatta az előbbi szónokokat és minden ellenérve már előre cáfolatot kapott az előbbi felszóla­lásokban. Elájul a miniszterelnök? Kényelmetlenül feszengve, de csend­ben hallgatták végig egyórás beszé­dét. Időnkint orvosa lépett hozzá, hogy megigazítsa lecsúszni készülő főárját, Pietri miniszter pedig egy­­ideig szintén mellette állott, hogy segítségére lehessen, mert a minisz­terelnökön erősen mutatkoztak a fá­radtság jelei és attól lehetett tartani, hogy a szószéken elájult Flandin ugyan kitartott végig, le­győzte a fáradtságot, de mikor lesegí­tették a tribünről és kivezették a fo­lyosóra, erős rosszullét vett rajta erőt és jó hosszú percekig tartott, amíg ismét magához tért. Ekkor a folyosó hangulatából már világos volt a válság kitörése. Lát­szott, hogy hiábavaló az áldozat, hiába áldozta a maga személyét Germain- Martin a kormány életéért, hiába je­lentette be Flandin, hogy elfogadja ezt az áldozatot a frank megmentése érdekében, a kamara nem hisz Flandinnek és nem volt hajlandó arra sem, hogy egyedül a Flandin-kormány sorsához kösse a frank sorsát. Az éjszakai ülés minden drámai fordulata dacára is csak az előrelátható megpecsételése következhetett. Aigner László Bouisson alakítja meg az új kormányt Párizs, május 31 Lebrun elnök ma délelőtt 9 órakor felajánlotta Bouisson kamarai elnök­ Bouisson Ferdinand Flandin­ nek a kormányalakításról szóló meg­bízást. Bouisson elfogadta a megbízást. A francia sajtó általában nyugod­tan fogadta a kormányválságot és nyoma sincs az aggodalomnak. Meg van győződve róla, hogy a frankválság nyomtalanul el fog tűnni.♦ Londonból ideérkezett hírek szerint az angol font kiegyenlítési alapból jelentős összegeket fordítottak a frank alátámasztására és ezért a frank árfolyama valamivel emelkedett. A párizsi tőzsde ma valószínűleg zárva marad. Minthogy a szombati nap szünnap, a tőzsdét csak hétfőn nyitják meg. A legutóbbi húsz nap alatt félmil­ liárd frank értékű aranyat vettek ki a Francia Bankból. Különböző posta­­hivatalokban tőzsdei utasításokat tartalmazó táviratokat foglaltak le s a Tumin & Compagnie nevű pénz­intézetet spekuláció miatt lepecsétel­ték. 3. oldal. Gróf Bethlen István kibékült Eckhardt Tiborral A volt miniszterelnök nyilatkozata az ellenzék hivatásáról —­­Az Est tudósítójától — A Független Kisgazdapárt tudva­levőleg szerda esti értekezletén úgy döntött, hogy továbbra is megőrzi független ellenzékiségét, amelyet a parlamentben ezután még határozot­tabb formában juttat kifejezésre. A párt határozatában kimondotta azt is, hogy bár állandó együttműködést más irányú párttal egyelőre nem óhajt kifejteni, esetről-esetre azonban bizonyos kérdésekben a párt megál­lapodást, sőt fegyverbarátságot is köthet af már egyik ellenzéki párttal vagy az egész ellenzékkel s közös ve­zetéssel indulhat küzdelembe. Általá­nosságban azonban a párt teljes kü­lönállását óhajtják fenntartani. Gróf Bethlen István Eckhardt Tibor A Független Kisgazdapárt egy­hangú s politikailag bizonyára je­lentős állásfoglalásával csaknem egy­idejűleg megtörtént a személyi kibékülés gróf Bethlen István és Eckhardt Tibor között. Az erre vonatkozó dokumentumo­kat, a gróf Bethlen István és Eck­hardt Tibor között történt levélvál­tást Az Est közli először a nyilvános­sággal. Eckhardt Tibor a következő levelet intézte Bethlen István grófhoz: Nagyméltóságú gróf Bethlen István volt miniszterelnök úrnak Budapest Budapest, 1935. május 30 Igen tisztelt Barátom! Abban az izgalomtól túlfűtött atmoszférában, amely az év elején lezajlott belpolitikai eseményeket kísérte, a személyem és a vezetésem alatt álló Független Kisgazdapárt jobbról is, balról is egyaránt — né­zetem szerint — méltánytalanul éles támadások központjába került E támadások miatt való felindulá­somban szentesi és gyöngyösi be­szédeimben — elismerem — Veled szemben olyan, a normális politikai kritika, mértékét túllépő és szemé­lyedet érintő igen éles kitételeket használtam, amelyeket utólag saj­nálok és nem helyeslek. Ezt annál is inkább hangsúlyoz­hatom, mert az elhangzott kijelen­tések nem egyeztethetők össze azzal az elismeréssel és nagyrabecsülés­sel, mellyel Irántad állandóan visel­tettem és viseltetem és aminek több­ízben is kifejezést adtam. Ismételten kinyilvánítom tehát a történtek felet érzett őszinte sajnál­kozásomat és az ország érdekében arra kérlek, hogy fent említett ki­jelentéseimet tekintsd meg nem tör­ténteknek. Őszintén tisztelő híved: Eckhardt Tibor. Eckhardt Tibor levelére Bethlen István gróf a következőként válaszolt: Nagyméltóságú Eckhardt Tibor tírnak Budapest Budapest, 1935 május 30. Igen tisztelt Barátom! Hozzám intézett szíves és őszinte soraidat köszönettel nyugtatom és tartalmukat tudomásul veszem. Magam is azon a nézeten vagyok, hogy az ország jelenlegi súlyos hely­zetében minden politikus igyekezzék a személyi kérdéseket félretenni és kiküszöbölni. Ettől az óhajtól áthatva jelentem ki azt is, hogy a képviselőválasztá­sok során a nagyatádi kerületben tartott, beszédemnek egyes passzu­sai teljesen elferdített formában je­lentek meg a sajtóban és így nem a Te személyedre vonatkoztak, beszé­demnek azt a részét viszont, amely hű közlésben került a nyilvánosság elé és a miniszterelnök fiókjában el­süllyedt dokumentumokról szólott —, teljes jóhiszeműséggel mondottam Kék divatcipőhöz kérjen kék Schmoll-Pastát

Next