Az Est, 1935. június (26. évfolyam, 124-146. szám)
1935-06-01 / 124. szám
Szombat 1935. Június /. ZizCsz tak a kamarában, akik azt hitték, hogy a Flandin kormány megmentheti sorsát. — Infláció, vagy rendkívüli felhatalmazási — ezt a kérdést szegezi Flandin a kamara mellének. A kamara ingadozik, de ez az ingadozás vésztjósló. A szélsőjobboldali Reynaud fejti ki, hogy egyelőre még nem akarják az inflációt. — Kell a rendkívüli hatalom, — mondotta élesen Reynaud — de nem adhatjuk meg ennek a kormánynak, amely bebizonyította tehetetlenségét, amely hat hónap alatt nem tudott rendet teremteni és szabadjára engedte a spekulációt. Ezt a bizalmat csak széles koncentrációs kormánynak adjuk meg, amely mögött az egész nemzet áll. Hírek érkeznek, hogy meg lehet menteni a kormányt, ha Flandin feláldozza szanálási miniszterét, Germain-Martint. — Dobja ki Flandin Germain-Martint!... — mondják egyesek. — Már kidobta! — lihegi valaki és az újságírók egyszerre rohannak a telefonokhoz a szenzációval. A pénzügyminiszter lemondott. Az ülésteremben szocialista szónok beszél és bejelenti, hogy a szocialisták bizonyos feltételek mellett hajlandók a kocentrációban résztvenni. A távollevő pénzügyminiszter helye vésztjóslóan ásít. Tényleg lemondott! Várjon Flandin elfogadja ezt a lemondást? A parlament egy öreg szolgája, régi parlamenti szakértő csóválja a fejét: — Nem segít az semmit, soha ilyen foltozás még nem mentett meg kormányt. " Vörös bársony támaszték a szószéken a törött kar szántára De most már nem lehet tovább várni, nem lehet éjszakára kitolni a miniszterelnök beszédét, mint eredetileg tervezték, hét óra előtt néhány perccel az elnök felfüggeszti az ülést és jelenti, hogy a miniszterelnök megérkezik és elmondja beszédét. Nagy izgalom, várakozás, fojtott hangulat. Meghatott csendben, hatalmas gipszpólyával, botjára és orvosára támaszkodva, belép a miniszterelnök az ülésterembe. Az elnök figyelmezteti a kamaszát,hogy a miniszterelnök igen nagy fizikai erőfeszítést tesz és bátorságot tanúsít, amikor ilyen állapotban vállalkozik arra, hogy beszéljen. Kéri a kamarát,hogy nyugalommal hallgassa .Valóban, síri csendben szorgoskodnak szolgák a miniszterelnök beteg balkarja körül, egy vörösbársony támasztékot szerelnek a szónoki emelvényre, erre teszik rá Flandin karját. A miniszterelnök lefogyott, arca megviselt és sápadt, így áll a tribünön és halkan, alig hallható hangon kezdi el beszédét. Ilyen tragikus hangon, ilyen meghatottan, ilyen őszintén nagyon régen beszélt miniszterelnök a francia kamarában. De Flandin minden emberi rokonszenv ellenére, amelyet törött karja, sápadt arca és személyes bátorsága biztosított számára, nem tudott hangudatot kelteni programja mellett. Erősen érzet beszédén, hogy nem hallgatta az előbbi szónokokat és minden ellenérve már előre cáfolatot kapott az előbbi felszólalásokban. Elájul a miniszterelnök? Kényelmetlenül feszengve, de csendben hallgatták végig egyórás beszédét. Időnkint orvosa lépett hozzá, hogy megigazítsa lecsúszni készülő főárját, Pietri miniszter pedig egyideig szintén mellette állott, hogy segítségére lehessen, mert a miniszterelnökön erősen mutatkoztak a fáradtság jelei és attól lehetett tartani, hogy a szószéken elájult Flandin ugyan kitartott végig, legyőzte a fáradtságot, de mikor lesegítették a tribünről és kivezették a folyosóra, erős rosszullét vett rajta erőt és jó hosszú percekig tartott, amíg ismét magához tért. Ekkor a folyosó hangulatából már világos volt a válság kitörése. Látszott, hogy hiábavaló az áldozat, hiába áldozta a maga személyét Germain- Martin a kormány életéért, hiába jelentette be Flandin, hogy elfogadja ezt az áldozatot a frank megmentése érdekében, a kamara nem hisz Flandinnek és nem volt hajlandó arra sem, hogy egyedül a Flandin-kormány sorsához kösse a frank sorsát. Az éjszakai ülés minden drámai fordulata dacára is csak az előrelátható megpecsételése következhetett. Aigner László Bouisson alakítja meg az új kormányt Párizs, május 31 Lebrun elnök ma délelőtt 9 órakor felajánlotta Bouisson kamarai elnök Bouisson Ferdinand Flandin nek a kormányalakításról szóló megbízást. Bouisson elfogadta a megbízást. A francia sajtó általában nyugodtan fogadta a kormányválságot és nyoma sincs az aggodalomnak. Meg van győződve róla, hogy a frankválság nyomtalanul el fog tűnni.♦ Londonból ideérkezett hírek szerint az angol font kiegyenlítési alapból jelentős összegeket fordítottak a frank alátámasztására és ezért a frank árfolyama valamivel emelkedett. A párizsi tőzsde ma valószínűleg zárva marad. Minthogy a szombati nap szünnap, a tőzsdét csak hétfőn nyitják meg. A legutóbbi húsz nap alatt félmil liárd frank értékű aranyat vettek ki a Francia Bankból. Különböző postahivatalokban tőzsdei utasításokat tartalmazó táviratokat foglaltak le s a Tumin & Compagnie nevű pénzintézetet spekuláció miatt lepecsételték. 3. oldal. Gróf Bethlen István kibékült Eckhardt Tiborral A volt miniszterelnök nyilatkozata az ellenzék hivatásáról —Az Est tudósítójától — A Független Kisgazdapárt tudvalevőleg szerda esti értekezletén úgy döntött, hogy továbbra is megőrzi független ellenzékiségét, amelyet a parlamentben ezután még határozottabb formában juttat kifejezésre. A párt határozatában kimondotta azt is, hogy bár állandó együttműködést más irányú párttal egyelőre nem óhajt kifejteni, esetről-esetre azonban bizonyos kérdésekben a párt megállapodást, sőt fegyverbarátságot is köthet af már egyik ellenzéki párttal vagy az egész ellenzékkel s közös vezetéssel indulhat küzdelembe. Általánosságban azonban a párt teljes különállását óhajtják fenntartani. Gróf Bethlen István Eckhardt Tibor A Független Kisgazdapárt egyhangú s politikailag bizonyára jelentős állásfoglalásával csaknem egyidejűleg megtörtént a személyi kibékülés gróf Bethlen István és Eckhardt Tibor között. Az erre vonatkozó dokumentumokat, a gróf Bethlen István és Eckhardt Tibor között történt levélváltást Az Est közli először a nyilvánossággal. Eckhardt Tibor a következő levelet intézte Bethlen István grófhoz: Nagyméltóságú gróf Bethlen István volt miniszterelnök úrnak Budapest Budapest, 1935. május 30 Igen tisztelt Barátom! Abban az izgalomtól túlfűtött atmoszférában, amely az év elején lezajlott belpolitikai eseményeket kísérte, a személyem és a vezetésem alatt álló Független Kisgazdapárt jobbról is, balról is egyaránt — nézetem szerint — méltánytalanul éles támadások központjába került E támadások miatt való felindulásomban szentesi és gyöngyösi beszédeimben — elismerem — Veled szemben olyan, a normális politikai kritika, mértékét túllépő és személyedet érintő igen éles kitételeket használtam, amelyeket utólag sajnálok és nem helyeslek. Ezt annál is inkább hangsúlyozhatom, mert az elhangzott kijelentések nem egyeztethetők össze azzal az elismeréssel és nagyrabecsüléssel, mellyel Irántad állandóan viseltettem és viseltetem és aminek többízben is kifejezést adtam. Ismételten kinyilvánítom tehát a történtek felet érzett őszinte sajnálkozásomat és az ország érdekében arra kérlek, hogy fent említett kijelentéseimet tekintsd meg nem történteknek. Őszintén tisztelő híved: Eckhardt Tibor. Eckhardt Tibor levelére Bethlen István gróf a következőként válaszolt: Nagyméltóságú Eckhardt Tibor tírnak Budapest Budapest, 1935 május 30. Igen tisztelt Barátom! Hozzám intézett szíves és őszinte soraidat köszönettel nyugtatom és tartalmukat tudomásul veszem. Magam is azon a nézeten vagyok, hogy az ország jelenlegi súlyos helyzetében minden politikus igyekezzék a személyi kérdéseket félretenni és kiküszöbölni. Ettől az óhajtól áthatva jelentem ki azt is, hogy a képviselőválasztások során a nagyatádi kerületben tartott, beszédemnek egyes passzusai teljesen elferdített formában jelentek meg a sajtóban és így nem a Te személyedre vonatkoztak, beszédemnek azt a részét viszont, amely hű közlésben került a nyilvánosság elé és a miniszterelnök fiókjában elsüllyedt dokumentumokról szólott —, teljes jóhiszeműséggel mondottam Kék divatcipőhöz kérjen kék Schmoll-Pastát