Az Est, 1936. november (27. évfolyam, 251-274. szám)

1936-11-03 / 251. szám

2. oldal. Délután négy órára volt kitűzve a nagy beszéd. Már jóval négy óra előtt mozogni sem lehetett a hatalmas Dóm téren. A gyönyörű gótikus templom bejá­­rata elé kétoldalt piros bársonnyal bevont emelvényt, a közepére egy körülbelül két méter magas szónoktornyot állítottak. Az emelvény előtt álltak a Sansepoltrocristi és a Squadri d'Az- Sioni tömegei. A teret mintegy kétszázezer ember töltötte meg. Szinte lehetetlen volt keresztültörni az óriási tömegen. A külföldi újságírók is csak nagy ügy­­gyel-bajjal tudtak átvergődni. Való­színűleg sohasem juthattak volna a Duce közelébe, ha Alfieri sajtóügyi miniszter és Grazi, a külügyi osztály vezetője személyesen nem tört volna nekik utat. Az ő segítségükkel azután a legjobb helyre kerültek és közvet­len közelből hallgathatták Mussolini beszédét. Pontosan négy óra volt, amikor az emelvényre lépett a Duce, de percek teltek el, amíg a tomboló ünnepléstől, ■Eimra-kiáltásoktól megkezdhette be­szédét. Négy óra után három perccel trom­bita jelezte, hogy a Duce meg akarja kezdeni beszédét. Mussolini nagy beszéde — Milánói feketeingesek!­e— kezdette meg beszédét Mussolini. — Mai beszédem­ben le akarom szögezni a fasiszta Olasz­ország álláspontját a mai nyugtalan és zavaros pillanatokban az európai államok­kal való kapcsolataiban. Politikai neve­lésiek magas foka lehetővé teszi, hogy ki­fejtsem azokat a problémákat, amelyeket az úgynevezett parlamentekben és az úgy­nevezett demokratikus lakomákon vitat­nak meg. ..­! Rövid leszek, — folytatta a Duce — de hozzáteszem, hogy minden egyes szavamat jól megfontoltam. Mindenekelőtt meg kell szabadítanunk a nemzetközi életet az ábrándok­tól, a közhelyektől és a hazug­ságoktól, amelyek mind a w­i­l­s­o­n­i ideológia maradványai. Az egyik ábránd­kép, amel­y már porba hullott, a lesz­er­elés. Senki sem akar elsőnek leszerelni és tel­jes lehetetlenség, hogy valamennyi állam együtt szereljen le. Meg­történik, hogy sokan összegyűlnek Génf­ben, léggömböket fújnak fel, azért, hogy belőlük politikai hegységet al­kossanak. Amikor az egész világ fe­szülten figyeli, mi lesz a léggömbökből készült hegységekkel, kiderül, hogy más n­em szül­etik b­e­l­ő­l­ük, min­t kis­e­g­é­r­k­e, amely elvész az eljárásmódok rengetegében. — Másik ábrándkép az együttes biztonság, amely sohasem volt meg, soha sincs meg és sohasem lesz meg. Férfias nép nem hajlandó sorsát bizonyta­lan harmadik kézbe letenni. Az oszthatatlan béke szintén ilyen közhely. Az oszthatatlan béke csak az oszthatatlan háborút je­lenti, mert természetes, hogy népek sohasem lesznek hajlandók olyan érde­kekért harcolni, amelyek nem érintik őket. — Térjünk a Népszövetségre. Számunkra a Népszövetség problémája egészen vilá­gos vagy megújhodik, vagy e­l­­t­űnik. Mivel rendkívül nehéz lesz meg­újhodása, számunkra nyugodtan e­l­­szenderülhet. Mi nem felejtettük el és nem felejtjük el soha, hogy a Népszö­vetség ördögi pontossággal gazdaság,­ megszállást szer­vezett az olasz nép ellen és megkísérelte kiéheztetni asszonyainkat, gyermekeinket és férfiainkat. Nem sike­rült! Nem mintha nem akarta volna, de azért, mert szemben találta magával az olasz nép legteljesebb egységét, erejét, áldozatkészségét, amellyel képes lett volna harcolni ötvenkét nemzet ellen. Békepolitika folytatására a Népszövetség nem szükséges. _ Most körvonalazom álláspontun­kat az egyes nemzetekkel szem­ben. A francia-olasz egyezmény hivatva lett volna eloszlatni tizenhét év félre­­értéseit és súrlódásait. Új korszakot kel­lett volna nyitnia a két nép életében. De jöttek a megtorló intézkedések ég termé­szetes, hogy a barátság elhidegült. Legalább két hónap óta Addisz-Abebában voltunk és a megtorló intézkedések még mindig érvényben voltak. Klasz­­szikus esete annak, hogy a betűk meg­ölik a szellemet és a formalitás megfojtja az élet valóságát. Egészen nyil­vánvaló, hogy am­íg a francia kormány várakozó álláspontot foglal el, addig m­i sem tehetünk mást, mint ugyan­ezt.­­ A szomszédos Svájccal kapcsolataink mindig kitűnőek voltak, most is azok és azok is lesznek. A július 11-iki egyezmény új korszakot nyitott meg a mai Ausztria történelmé­ben. Az osztrák—német egyezmény valameny­­nyi rosszul értesült kommentálója vegye tudomásul, hogy én az egyezményt június 5-ike óta ismertem és helyeseltem. Ez az egyezmény meg­erősítette Ausztria általános helyzetét és állami függetlenségét. Átmeneti és télidabátos bundák, bekecsek, mindenfajta szőr­mék, öltönyök készen és méret után férfiruhaáruházában Rákóczi úti, Tökéletes Munka, megbízható minőség, jutányos árak ! Fiatalnak és öregnek drősítő tápszere, az egészség megtartásá­nak biztos eszköze: a reggeli és uzsonnatej- ■'* hsz 2-3 kávéskanál Orom Kedd, 1936. november 3 ....... 1 —tíz Igazságot Magyarországnak — Mindaddig, — mondotta ezután Mussolini — amíg Magyarországnak nem szolgáltatnak igazságot, a Dunamedence kérdéseit nem lehet véglege­sen rendezni. A háború igazi megcsonkítottja Magyarország. Négymillió magyar él a mostani határokon túl. Attól a törekvéstől vezetve, hogy eleget tegyenek a túlságosan elvont Igazság követelményeinek, más — talán még na­gyobb — igazságtalanságot követtek el. Az olasz népnek a magyar nép iránti érzel­meit a magyarok katonai erényeinek, bátorságának és önfeláldozó szellemének őszinte elismerése jellemzi. Ez az érzelem egyébként kölcsönös. Talán már a közeljövőben ünnepélyes alkalom nyílik arra, hogy az olasz nép ezeket az érzelmeit megkapó formában juttassa kifejezésre ország-világ előtt. Béke mindenkivel . A Jugoszlávia és Olaszország közötti légkör az utóbbi időben rendkívül megjavult. Emlékeztetek arra, hogy évekkel ezelőtt ezen a téren célzást tettem a Jugo­szláviával való kapcsolatok megjavításának lehetőségére. Kijelentem­, hogy ma már megvannak a megfelelő erkölcsi, politikai és gazdasági alapok a két ország barátságának megerő­sítésére.­­ A négy szomszéd országon kívül Európa egyik nagy országa az utóbbi időben őszinte elismerést szerzett az olasz nép előtt. Németországról beszélek. A most létrejött berlini megállapodás rendez egyes égető problémákat. A most ünnepélyesen alá­írt berlini jegyzőkönyvek megmutatják, hogy a Berlin—Róma közötti tengely nem elválasztó vonal, hanem inkább olyan kristályosodási pont amely körül csoportosulhat valamennyi európai állam, amelyet áthat az őszinte béke­akarat. A július 11-i szerződéssel­eltűnt Németország és Olasz­ország között a súrlódási felület. — Ne csodálkozzék senki, ha ma f­e­l­­emeljük a zászlót a bolseviz­­m­us ellen. A mai zászló a mi régi zászlónk. A bolsevizmus ellen mi har­coltunk és sok véráldozat árán győztük le. A bolsevizmus és a kommunizmus ma állami szuperkapitalizmus, amely nem ta­gadja, de felm­agasztalja a kapitalista rendszert. Ideje volna már véget vetni a fasizmus és a demokrácia közötti ellen­téteknek. A fasizmus nem akarja bebal­zsamozni a múltat, hanem minden célja a jobb jövő m­unkálása. Az olaszok nincse­nek hozzákötve az embertelen kapitaliz­mus jármához és a fasizmus megvalósítja a békét és a valódi műveltséget.­­— Olaszország — mondotta a Duce — a Földközi-tenger félszigete és szükséges, hogy lakosságát a szigetlakók gondolkozásmódja hassa át. Ez a tenger — és most azokhoz az angolok­hoz fordulok szavammal, akik talán rá­dión e pillanatban beszédemet hallgatják — Anglia számára egy út, amellett a többi út mellett, amely az anyaországot távoli gyarmataival összekapcsolja. Ami másoknak csak egy út, az ne­künk, olaszoknak, az élet. Ezerszer megmondottuk és most újból hangsúlyozom, hogy nekünk nem szán­dékunk fenyegetni ezt az utat, de követeljük, hogy tartsák tiszte­letben jogainkat és életbevágó érdekeinket. Választás nincs és az angol birodalom gondolkozó ügyvelőinek meg kell érteniük, hogy a befejezett tény létezik és visszavonha­tatlan. Nem lehet elképzelni olyan kétoldali ö­s­s­z­e­t­űz­é­s­t,­ a­m­el­y ne válnék azonnal európaivá. A megoldásnak csak egyetlen útja van: nyílt, gyors és teljes megegye­zés a kölcsönös érdekek elis­merése mellett. De ha ez nem kö­vetkeznék be, amit egyébként kizártnak tartok és ha az olasz népet bele akarnák fojtani a tengerbe, akkor vegyék tudo­másul, hogy az olasz nép egy emberként állana ellen ezen a tengeren, amely Róma tengere volt, olyan elszántság­gal, amilyenre példa a világtörténelem­ben még nem volt. — Milánói bajtársak! Feketeingesek! Az útirány a következő év, a fasizmus tizen­ötödik éve. Jelszavunk: béke mindenkivel, azokkal is, akik közelednek hozzánk és azokkal is,­ akik távolodnak tőlünk. Béke, de felfegyverzett béke. Tehát fegyverkezési programunkat a le­vegőben, a tengeren és a szárazföldön rendszeresen tovább fejleszt­jük. A nemzet minden termelési erejét fokozzuk mezőgazdasági és ipari téren egyaránt. A testületi rendszert közelebb visszük végleges megvalósításához. Ez parancs és a parancsot rátok bízom mi­lánóiakra, akikről azonnal tudom, hogy ezt már kötelességteknek tekintitek. Az első sorban kell állnotok a császárság ki­építésénél és a haza jóléte, hatalma és di­csősége megteremtésénél. Békeüzenet és hadüzenet Beszédének szószerinti szövege megmondja, mit mondott Mussolini, most csak azt­ szeretném ismertetni, hogyan mondta mindezt. A rádió­leadásból pontosan meg lehetett tud­­­ni a beszéd szövegét, de a »hogyan­ volt olyan fontos, hogy a világ vala­mennyi nagy lapja és távirati ügy­nöksége elküldte a tudósítóját a milá­nói beszéd meghallgatására. A római diplomáciai képviseletek is elküldték megfigyelőiket. Maga a beszéd békeüzenet és hadüzenet volt egyszerre. Békeüzenet azok szá­mára, akik valóba® békét akarnak, hadüzenet azoknak, akik arra számí­tanak, hogy Olaszország biztonságára törhetnek vagy vérrel meghódított te­rületeiből bármit is elvehetnek. Ré­gen mondott ilyen határozott, erélyes külpoli­tikai beszédet a Duce. A Népszövetségről és a wil­­soni elvekről utolérhetetlen gúnnyal szólt. Amikor Franciaországról be­\/VVVWVV\AArriV\/VVVWVVVVVVVO ­lyomorsavas szellemi munkások­nál, neuraszténiás Millereknél és be­tegeskedő asszonyoknál reggelenként éhgyomorra egy-egy pohár természe­tes Ferenc József keserűvíz rendkí­vül jótékony hatást fejt ki.

Next