Az Est, 1936. november (27. évfolyam, 251-274. szám)

1936-11-03 / 251. szám

2. oldal. Délután négy órára volt kitűzve a nagy beszéd. Már jóval négy óra előtt mozogni sem lehetett a hatalmas Dóm téren. A gyönyörű gótikus templom bejárata elé kétoldalt piros bársonnyal bevont emelvényt, a közepére egy körülbelül két méter magas szónoktornyot állítottak. Az emelvény előtt álltak a Sansepoltrocristi és a Squadri d'Az- Sioni tömegei. A teret mintegy kétszázezer ember töltötte meg. Szinte lehetetlen volt keresztültörni az óriási tömegen. A külföldi újságírók is csak nagy ügygyel-bajjal tudtak átvergődni. Valószínűleg sohasem juthattak volna a Duce közelébe, ha Alfieri sajtóügyi miniszter és Grazi, a külügyi osztály vezetője személyesen nem tört volna nekik utat. Az ő segítségükkel azután a legjobb helyre kerültek és közvetlen közelből hallgathatták Mussolini beszédét. Pontosan négy óra volt, amikor az emelvényre lépett a Duce, de percek teltek el, amíg a tomboló ünnepléstől, ■Eimra-kiáltásoktól megkezdhette beszédét. Négy óra után három perccel trombita jelezte, hogy a Duce meg akarja kezdeni beszédét. Mussolini nagy beszéde — Milánói feketeingesek!e— kezdette meg beszédét Mussolini. — Mai beszédemben le akarom szögezni a fasiszta Olaszország álláspontját a mai nyugtalan és zavaros pillanatokban az európai államokkal való kapcsolataiban. Politikai nevelésiek magas foka lehetővé teszi, hogy kifejtsem azokat a problémákat, amelyeket az úgynevezett parlamentekben és az úgynevezett demokratikus lakomákon vitatnak meg. ..! Rövid leszek, — folytatta a Duce — de hozzáteszem, hogy minden egyes szavamat jól megfontoltam. Mindenekelőtt meg kell szabadítanunk a nemzetközi életet az ábrándoktól, a közhelyektől és a hazugságoktól, amelyek mind a wilsoni ideológia maradványai. Az egyik ábrándkép, amely már porba hullott, a leszerelés. Senki sem akar elsőnek leszerelni és teljes lehetetlenség, hogy valamennyi állam együtt szereljen le. Megtörténik, hogy sokan összegyűlnek Génfben, léggömböket fújnak fel, azért, hogy belőlük politikai hegységet alkossanak. Amikor az egész világ feszülten figyeli, mi lesz a léggömbökből készült hegységekkel, kiderül, hogy más nem születik belőlük, mint kisegérke, amely elvész az eljárásmódok rengetegében. — Másik ábrándkép az együttes biztonság, amely sohasem volt meg, soha sincs meg és sohasem lesz meg. Férfias nép nem hajlandó sorsát bizonytalan harmadik kézbe letenni. Az oszthatatlan béke szintén ilyen közhely. Az oszthatatlan béke csak az oszthatatlan háborút jelenti, mert természetes, hogy népek sohasem lesznek hajlandók olyan érdekekért harcolni, amelyek nem érintik őket. — Térjünk a Népszövetségre. Számunkra a Népszövetség problémája egészen világos vagy megújhodik, vagy eltűnik. Mivel rendkívül nehéz lesz megújhodása, számunkra nyugodtan elszenderülhet. Mi nem felejtettük el és nem felejtjük el soha, hogy a Népszövetség ördögi pontossággal gazdaság, megszállást szervezett az olasz nép ellen és megkísérelte kiéheztetni asszonyainkat, gyermekeinket és férfiainkat. Nem sikerült! Nem mintha nem akarta volna, de azért, mert szemben találta magával az olasz nép legteljesebb egységét, erejét, áldozatkészségét, amellyel képes lett volna harcolni ötvenkét nemzet ellen. Békepolitika folytatására a Népszövetség nem szükséges. _ Most körvonalazom álláspontunkat az egyes nemzetekkel szemben. A francia-olasz egyezmény hivatva lett volna eloszlatni tizenhét év félreértéseit és súrlódásait. Új korszakot kellett volna nyitnia a két nép életében. De jöttek a megtorló intézkedések ég természetes, hogy a barátság elhidegült. Legalább két hónap óta Addisz-Abebában voltunk és a megtorló intézkedések még mindig érvényben voltak. Klaszszikus esete annak, hogy a betűk megölik a szellemet és a formalitás megfojtja az élet valóságát. Egészen nyilvánvaló, hogy amíg a francia kormány várakozó álláspontot foglal el, addig mi sem tehetünk mást, mint ugyanezt. A szomszédos Svájccal kapcsolataink mindig kitűnőek voltak, most is azok és azok is lesznek. A július 11-iki egyezmény új korszakot nyitott meg a mai Ausztria történelmében. Az osztrák—német egyezmény valamenynyi rosszul értesült kommentálója vegye tudomásul, hogy én az egyezményt június 5-ike óta ismertem és helyeseltem. Ez az egyezmény megerősítette Ausztria általános helyzetét és állami függetlenségét. Átmeneti és télidabátos bundák, bekecsek, mindenfajta szőrmék, öltönyök készen és méret után férfiruhaáruházában Rákóczi úti, Tökéletes Munka, megbízható minőség, jutányos árak ! Fiatalnak és öregnek drősítő tápszere, az egészség megtartásának biztos eszköze: a reggeli és uzsonnatej- ■'* hsz 2-3 kávéskanál Orom Kedd, 1936. november 3 ....... 1 —tíz Igazságot Magyarországnak — Mindaddig, — mondotta ezután Mussolini — amíg Magyarországnak nem szolgáltatnak igazságot, a Dunamedence kérdéseit nem lehet véglegesen rendezni. A háború igazi megcsonkítottja Magyarország. Négymillió magyar él a mostani határokon túl. Attól a törekvéstől vezetve, hogy eleget tegyenek a túlságosan elvont Igazság követelményeinek, más — talán még nagyobb — igazságtalanságot követtek el. Az olasz népnek a magyar nép iránti érzelmeit a magyarok katonai erényeinek, bátorságának és önfeláldozó szellemének őszinte elismerése jellemzi. Ez az érzelem egyébként kölcsönös. Talán már a közeljövőben ünnepélyes alkalom nyílik arra, hogy az olasz nép ezeket az érzelmeit megkapó formában juttassa kifejezésre ország-világ előtt. Béke mindenkivel . A Jugoszlávia és Olaszország közötti légkör az utóbbi időben rendkívül megjavult. Emlékeztetek arra, hogy évekkel ezelőtt ezen a téren célzást tettem a Jugoszláviával való kapcsolatok megjavításának lehetőségére. Kijelentem, hogy ma már megvannak a megfelelő erkölcsi, politikai és gazdasági alapok a két ország barátságának megerősítésére. A négy szomszéd országon kívül Európa egyik nagy országa az utóbbi időben őszinte elismerést szerzett az olasz nép előtt. Németországról beszélek. A most létrejött berlini megállapodás rendez egyes égető problémákat. A most ünnepélyesen aláírt berlini jegyzőkönyvek megmutatják, hogy a Berlin—Róma közötti tengely nem elválasztó vonal, hanem inkább olyan kristályosodási pont amely körül csoportosulhat valamennyi európai állam, amelyet áthat az őszinte békeakarat. A július 11-i szerződésseleltűnt Németország és Olaszország között a súrlódási felület. — Ne csodálkozzék senki, ha ma felemeljük a zászlót a bolsevizmus ellen. A mai zászló a mi régi zászlónk. A bolsevizmus ellen mi harcoltunk és sok véráldozat árán győztük le. A bolsevizmus és a kommunizmus ma állami szuperkapitalizmus, amely nem tagadja, de felmagasztalja a kapitalista rendszert. Ideje volna már véget vetni a fasizmus és a demokrácia közötti ellentéteknek. A fasizmus nem akarja bebalzsamozni a múltat, hanem minden célja a jobb jövő munkálása. Az olaszok nincsenek hozzákötve az embertelen kapitalizmus jármához és a fasizmus megvalósítja a békét és a valódi műveltséget.— Olaszország — mondotta a Duce — a Földközi-tenger félszigete és szükséges, hogy lakosságát a szigetlakók gondolkozásmódja hassa át. Ez a tenger — és most azokhoz az angolokhoz fordulok szavammal, akik talán rádión e pillanatban beszédemet hallgatják — Anglia számára egy út, amellett a többi út mellett, amely az anyaországot távoli gyarmataival összekapcsolja. Ami másoknak csak egy út, az nekünk, olaszoknak, az élet. Ezerszer megmondottuk és most újból hangsúlyozom, hogy nekünk nem szándékunk fenyegetni ezt az utat, de követeljük, hogy tartsák tiszteletben jogainkat és életbevágó érdekeinket. Választás nincs és az angol birodalom gondolkozó ügyvelőinek meg kell érteniük, hogy a befejezett tény létezik és visszavonhatatlan. Nem lehet elképzelni olyan kétoldali összetűzést, amely ne válnék azonnal európaivá. A megoldásnak csak egyetlen útja van: nyílt, gyors és teljes megegyezés a kölcsönös érdekek elismerése mellett. De ha ez nem következnék be, amit egyébként kizártnak tartok és ha az olasz népet bele akarnák fojtani a tengerbe, akkor vegyék tudomásul, hogy az olasz nép egy emberként állana ellen ezen a tengeren, amely Róma tengere volt, olyan elszántsággal, amilyenre példa a világtörténelemben még nem volt. — Milánói bajtársak! Feketeingesek! Az útirány a következő év, a fasizmus tizenötödik éve. Jelszavunk: béke mindenkivel, azokkal is, akik közelednek hozzánk és azokkal is, akik távolodnak tőlünk. Béke, de felfegyverzett béke. Tehát fegyverkezési programunkat a levegőben, a tengeren és a szárazföldön rendszeresen tovább fejlesztjük. A nemzet minden termelési erejét fokozzuk mezőgazdasági és ipari téren egyaránt. A testületi rendszert közelebb visszük végleges megvalósításához. Ez parancs és a parancsot rátok bízom milánóiakra, akikről azonnal tudom, hogy ezt már kötelességteknek tekintitek. Az első sorban kell állnotok a császárság kiépítésénél és a haza jóléte, hatalma és dicsősége megteremtésénél. Békeüzenet és hadüzenet Beszédének szószerinti szövege megmondja, mit mondott Mussolini, most csak azt szeretném ismertetni, hogyan mondta mindezt. A rádióleadásból pontosan meg lehetett tudni a beszéd szövegét, de a »hogyan volt olyan fontos, hogy a világ valamennyi nagy lapja és távirati ügynöksége elküldte a tudósítóját a milánói beszéd meghallgatására. A római diplomáciai képviseletek is elküldték megfigyelőiket. Maga a beszéd békeüzenet és hadüzenet volt egyszerre. Békeüzenet azok számára, akik valóba® békét akarnak, hadüzenet azoknak, akik arra számítanak, hogy Olaszország biztonságára törhetnek vagy vérrel meghódított területeiből bármit is elvehetnek. Régen mondott ilyen határozott, erélyes külpolitikai beszédet a Duce. A Népszövetségről és a wilsoni elvekről utolérhetetlen gúnnyal szólt. Amikor Franciaországról be\/VVVWVV\AArriV\/VVVWVVVVVVVO lyomorsavas szellemi munkásoknál, neuraszténiás Millereknél és betegeskedő asszonyoknál reggelenként éhgyomorra egy-egy pohár természetes Ferenc József keserűvíz rendkívül jótékony hatást fejt ki.