Az Est, 1938. január (29. évfolyam, 1-24. szám)

1938-01-01 / 1. szám

Szombat, 1938. január­­. Az óbudai gyilkos részletes vallomása borzalmas bűntényéről Nem találják a gyilkos kalapácsot — Az Est tudósítójától — Amikor úgyszólván már minden reményt feladott a rendőrség, — há­rom hétig tartó emberfeletti nyomo­zás után — tegnap délben váratlanul megoldódott az óbudai gyilkosság rejtélye: Motusz, József szabó bevallotta, hogy ő ölte meg özv. Klein Re­zsimet. Két nap óta a rendőrség őrizetében volt Motusz József óbudai szabómes­ter, aki egy selmeci utcai pincehelyi­ségben lakik. Ott van a műhelye is és azért vették őrizetbe, mert a gyil­kosság színhelyén, a vörösvári utcai lakásban nem, találták meg özv. Klein Rezsőné télikabátját. — Hol van a meggyilkolt asszony télikabátja? — ez a kérdés került az utóbbi napokban a hetek óta tartó és drámai fordulatokban bővelkedő nyo­mozás középpontjába. Rövidesen ki­derült, hogy Kleinné egyik volt lakó­jánál, Motusz József szabómesternél javíttatta ruháit. Detektívek mentek a szabómesterhez: »Hol van Kleinné télikabátja?«. — kérdezték tőle is. A szabómester hímezett-hámozott, az­után beismerte, hogy Kleinné való­ban átadta neki javításra a téli ka­bátját. December 10-én, a gyilkossá­got követő napon kellett volna haza­szállítania a kabátot, minthogy azon­ban közben Kleinnét meggyilkolták, ő bizony nem vitte vissza a kabátot, gondolta, úgy sem keresik rajta. Fel­szabdalta, átalakította, téli nadrágot készített belőle fiának. A szabót ezért vették őrizetbe, az elsikkasztott télikabát miatt. Két na­piig faggaták, mikor járt utoljára Kleinné lakásán, miért nem jelentke­zett eddig a rendőrségen, miért nem mondotta el a télikabát történetét? Két napig önérzetesen tagadott: neki semmi köze a gyilkossághoz, hagyják békém, végeredményben ő fizetett rá arra, hogy meggyilkolták Kleinnét, hiszen 15 pengő járt volna neki tőle, amelyet a történtek után nem kapott meg.... különben is rendes, becsületes polgárember, micsoda dolog az, hogy fogva tartják? Azután elkövetkezett a döntő lé­lektani pillanat, a gépfegyverként szünet nélkül pattogó kérdések per­gőtüzében elvesztette fejét Motusz József és tegnap délben egyszer csak lehanyatlott a székre a főkapitány­ság egyik detektívszobájában és na­gyon halkan így szólt: — Hát rendben van. Megmon­dom. Beismerem.. Én öltem meg Kleinnét... Én vagyok a gyilkos. A gyilkos szabó ma délelőtti vallomása Most itt ül Szrubián Dezső rendőr­főtan., esős szobájában az óbudai szabómester, az óbudai gyilkosság tettese és vall. Hárman is jegyzik a vallomását. Negyvenöt esztendős, so­vány, magas, csontosarcú, nagyorrú ember a gyilkos, nagy orra alatt a kis őszülő bajusz stuccolva. Négy elemit végzett, különváltan él a feleségétől, aki egy ízben feljelen­tette lopásért s emiatt meg is büntet­ték a szabómestert. A Selmeci utca 27. számú ház pincehelyiségében la­kott fiával együtt. Itt volt a műhelye is. Albérlőt is tartott a nagy helyi­ségben, az albérlő most kórházban fekszik. Óbudán egyébként jól ismerik a szabómestert, rabbiátus, izgága ember hírében áll, sok verekedésben vett már részt. — Most mondja el, Motus, mi tör­tént december 9-én délután attól kezd­ve, hogy elindult hazulról? — kér­dezte a rendőrtanácsos. S a gyilkos beszélni kezd. — Tizenöt pengőben alkudtam meg Kleinnével, hogy ennyit fizet a téli­­kabátjavításért. Azt mondta, hogy 10-én vigyem haza a kabátot, akkor adná oda a pénzt. 9-én délután félhat tájban lehetett, eszembe jutott, hogy adhatna Kleinné előbb is pénzt. Nem volt odahaza pénzem. Felöltöztem és elindultam a Vörös­vári út felé. Útközben betértem egy vendéglőbe, aztán egy másikba. Meg­ittam öt fröccsöt és egy deci rumot. Erőt gyűjtöttem ... nem a gyilkosság­ra, ne higyjék az urat.... a pénzké­réshez kellett az erő, Kleinne nem fi­zetett egykönnyen. Háromnegyed hat el is m­últ már, — gondolom — ami­­vel bekopogtam Kleinne lakásába... — Kopogtattam az ajtón, isem kap­tam választ,­­benyomtam a kilincset. Az ajtó nyitva volt. .Beléptem a sötét konynába. A szobaajtón megint ko­pogtattam. Kleinne kiszólt: »Ki az?« »Fi­ vagyok, Motusz, a szabó« — mon­dottam és beléptem a szobába. Klein­­né egy széken ült. Az ágyon mellette ott volt a rádió fejhallgatója. — »Mit akar ilyenkor?« — kér­dezte Kleinné ingerülten. »Egy kis pénzért jöttem« — felelte­m. »Mond­tam, hogy holnap fizetek, ne zavar­jon engem!« — kiáltotta Kleinné. »He nekem most kell pénz, legalább valami előleget adjon!« — próbáltam kérlelni. — Nagyon meleg volt a szobában- Nem mondom, dolgozott bennem­­ a sok ital is. Dühös voltam Kleinmére, miért nem ad legalább 5 pengőt. Ő pedig egyre kiáltott: »Hiszen maga részeg! Érzem a bor szagát!« És sér­tegetett, piszkált, azután még azt is mondotta: »Menjek a fenébe!« — Forró lett a fejem. Egy lépést tettem feléje. Sikoltozott. Hirtelen az jutott az eszembe, hogy ez az asszony még börtönbe juttat. Rám fogja talán, hogy megtámadtam, ki akartam rabolni. Körülnéztem a szobában. — A­z asztalon megláttam egy­­ kalapá­csot. Felkaptam és ráütöttem Kleinné fejére. — Nem tudom,, hányat ütöttem rá. VItAIECOL A és D vitaminban gazdag, állandó vitaminértékű, csaknem j­elen és szagtalan A Vitarecol a gyermeki szervezet fejlődését előmozdító hatásában kiváló,természetes csukamájolaj, emellett kellemes íz , miáltal a legkényesebb ízlésű gyermek is szívesen fogyasztja Krompecher Tápszergyár készítménye. A TETTES MOTUSZ JÓZSEF SZABÓT (baloldalt), A­KI BEISMERTE, HOGY Ő GYILKOLTA­ MEG ÖZV. KLEIN REZSŐNÉT, HELYSZÍNI SZEMLÉRE KÍSÉRIK, A GYILKOSSÁG HELYSZÍNÉRE ? Egyet vagy többet? — nem tudom. Lehet, hogy többet. Még arra tudok csak visszaemlékezni, hogy, Kleinné lezuhant az ágyra és folyt a vére. Megfordultam és kirohantam a lakás­ból. Még volt­­is fillérem, ittam egy fröccsöt valahol és hazamentem■ Hát így történt, kérem. Most detektívek állnak a gyilkos elé és felszólítják, hogy írja le Kleinné lakásának berendezését. Ez amolyan ellenpróba. A gyilkos erősen gondolkodik, majd lassan leírja Kleinné lakását, ahol a gyilkosság történt. — A konyhában leanderek állnak. (»Stimmel« — mondják a detektívek.) A szobában balkéz felől van a szek­rény, job­bkéz felől az ágy, egész élet az ablaknál egy kisasztal, ezen hevert a kalapács... (így van, — állapítják meg a detektívek.­) Egy virágvázát is láttam, virág volt benne. Az asztalba volt egy hajhodó s ott volt még Klein­ 3. oldal ’AA^WwyWWWWWWNA^AAAAAftAI^WAA/VWVWVNAAWVWyWlSé

Next