Az Ujság, 1905. március (3. évfolyam, 62-73. szám)
1905-03-01 / 62. szám
, tanuljon honatyaságot, ha nem a kollegáitól? Ő most képviselő, tehlát rendezhet lázadást. Az a gaz főszolgabíró, meg a többi instanczia a gyűlölt kormány szolgája s alávaló, régi törvényeket alkalmaz, melyek tiltják a rablást és fosztogatást. Majd adunk neki! Most mi vagyunk az urak, mi Achim Andrások, Polónyi Gézák és Rakovszky Istvánok. Ez a komisz régi kormány egy csomó ember bőrét eleve megmenti. A politikailag üldözötteket megvédelmezi. A berontó osztályuralom ellenében erősíti az elnyomásra ítélteket. Nem látja ez a gaz kormány, hogy a betöltött állásokra nekik van szükségük? A győztes had éhes, nemzeti jogokat és pengő stalliumokat akarnak. A régi virtus járja: aki egy árulót feljelent, örökli javait és állásait. Ezt tessék respektálni, Tisza István úr! A becsületes ember legfölebb beleköp a tálba, de nem hagyja üresen. Bánffy Dezső elnöklete alatt működik a kiszagoló-bizottság: kit milyen czímen lehet és kell majd láb alól eltenni ? A sajtóban folynak a bojkottok, a megyékben már elevenen eszik meg a mostani tisztviselőket. Ez nem boszu, nem kapzsiság, — dehogy: ez a közélet purifikálása. Uj idők: uj emberek. Magyarul: üssük agyon a régieket. A régi rendszerből ne maradjon meg más, csak amit ráfogtak: a korrupczió. Ennek azonban most más neve van. A választáson győzött a nemzet, ennélfogva a Nemzeti Kaszinóban döntenek a nemzet akarata fölött. Soha a grófoknak akkora befolyásuk nem volt, mint most, hogy a nép megnyilatkozott. Soha a majorátus urak annyi görnyedt polgári házat nem láttak, mint most, hogy a szabad és független, az önérzetes és nemzeti honatyák állanak előttük. Ez is a nemzeti renaissance-hoz tartozik: a mágnás-uralom újjászületése. Szóval: új világ van. S mint minden világ, a lehetségesek között a létező a legjobb. A czigányok generális nadrágban másképp nem is viselkedhetnek. A képviselőház elcsapott portása egy nyomorult, egy gigászi szimbólum. .Különben értjük. A falu határába új Krisztust állítottak, gyönyörűen kifaragva diófából. Ám a csősz nem süvegelte meg, már hogy tisztelném Krisztusnak, mikor ismerem diófakorából! Azt a portást csakugyan el kellett csapni! ! ! ! Ez veszedelmes tárgy. Csakis elfogulatlan elme és jóakaratú kéz nyúlhat hozzá. Az is olyan gyöngéden, mint az operáló orvos a fájdalmas nyílt sebhez. Neki sikerült. A szokásos állításokat vizsgálta, még pedig egészen tárgyias okokkal. Pl. hogy az izraeliták természettől fogva kereskedő nép, mely máshoz nem értett, de nem is fog érteni soha. Íme a régi zsidó ország egészen a tengerig nyúlt. A tengerparti másik nép, a phoeniciai, szintén sémita nép vola. Tyrus és Sidon. És mégis. Látjuk, hogy a zsidóság végig megmaradt a földművelésnél és állattenyésztésnél. A négy evangélium is csupa agrárpéldákkal van még tele. Jézus parabolái is agrárhasonlatok. A szőlőmives, a fügefa, a búzakalászok, a tékozló fiú, a hűtlen sáfár, az okos gazdatiszt, a halászat, a bárány, a teve stb. stb. Ellenben a tőszomszéd egyfaju phoeniciai sémiták óriási kereskedést űztek. A hajózást is ők találták föl. Holottan a zsidóság szépen otthon művelte a földet, tenyésztette az állatot. Szóval földmívelő nép volt és nem szállott ki a tengerre .. . A hallgatóság utolsó soraiban valaki anynyira elmerült az argumentáczió igazságában, hogy önfeledten beleszólt a fölolvasó gondolatába : — Es ist so! Das "Wasser hat ja keine Balken! Az ám! Ez azonban már egészen »magyar« történet. Sőt ecsházi. De ettől se méltóztassanak félni. Ez sem fogja megzavarni a felekezeti békességet. Ami egyébiránt nincs. Egy vidéki nagy magyar városnak volt egy pompás kedélyű apátplébánosa. Nem igen régen halt meg. Emlékezete azonban sokáig fog élni, mivel áldott jó szíve volt és pompás humora. Az igazságot is nem franczia mártásokban, hanem csak amúgy félangolosan szerette. És a mi fő maga ellen is. Persze a pénzt is szerette, de hát ki ne szeretné. De ez megbocsájtatott neki, Mikszáth Kálmánnak egy jeles axiómája szerint: »A macska megeszi az egeret, tehát ha a tejfölt is megeszi, az megbocsájtatik neki«. Valósággal úgy is van. Az emberek csak tettetik magukat, hogy haragszanak érte, de igazában mindenkinek kellemes látvány a tejfölös szájú macska. Az apátplébánosnak egyszer oly tejfölös volt a szája, hogy — mondjuk ki no — a temesvári aulából kiküldték az öreghez az egyik czimzetes püspököt, hogy vizsgálja meg, de jól. (Hiszen az ilyen vizsgálattól is kevés plébánosnak tört el még valamije.) A czimzetes püspök, természetesen a pompás ebéd után, neki is fohászkodott a vizsgálatnak . — Úgy beszélik, hogy plébános úr a kánonokat nem alkalmazza kellő szigorral. — Például? — Például a múltkor egy luteránus temetéshez harangoztatott a mi harangjainkkal. — Az ám ! — Hát bizonyosan tudja, hogy ez beleütközik a kánonba. — Az ám! — És hogy ez föltünést keltett az aulában. — Az ám? — Hát mit tud mentségére fölhozni? •— Az ám, de jól megfizették ám! A czimzetes püspök elmosolyodott. Megpróbálta azután átlagozni a kérdést. — Hiszen éppen ez a baj. Azt mondják, hogy az apát-plébános úr háztartása éven,ként 10—12.000 frtot emészt föl. Legalább! A jó öreg apát mosolygott: — Olyanformán. Amint az ebéden is tetszett látni, szegények vagyunk, de jól élünk. Most már a czimzetes püspök adta vissza a szót: — Az ám! Csakhogy ez sokkal többre rug, mint a mennyit a plébánia jövedelmezhet.’ Az apát-plébános indignálódott: — Ezt csak tessék rámbizni. — No, igen, igen. De úgy tisztességes utón mennyi jövedelme lehet a plébániának? Az öreget elkapta a humora: — Tisztességes utón... tisztességes utón ? Hát honnan tudjam én azt, mikor sohasem próbáltam. Erre azután a czímzetes püspök is elnevette magát. Nagyon jó barátságban váltak el egymástól. Az apát-plébános még néhány évig vígan harangoztatott a protestánsoknak is, hacsak akadt, aki megkívánta. Pedig akadt, mivel mindenki szerette. Még most is áldja az emlékezetét az egész város, felekezeti különbség nélkül. AZ ÚJSÁG Szerda, márczius 1. BELFÖLD. Minisztertanács. Ma este minisztertanács volt, a melyen a kabinetnek a fővárosban időző valamennyi tagja résztvett. A válság. — Saját tudósítónktól. — Andrássy Gyula gróf egyelőre még Tőketerebesen van. Valószínűleg holnap vagy holnapután visszatér Budapestre, de talán már nem is várja, hogy ő felsége még egyszer maga elé szólítja. A legújabb kombinácziók a legközelebbi legfelső meghívásokkal kapcsolatosan már nem is Andrássy nevét emlegetik, hanem egész sereg más államférfiáról tudnak, akiktől a király véleményt szándékozik kérni a válság megoldásáról. Mindezeket a kombinácziókat azonban eddig a legcsekélyebb pozitívum sem támogatja. A följegyezni érdemes dolgok alább következnek : (A koalícziós kormány-programm.) A függetlenségi pártban — amint jeleztük is — kellemetlen hatást keltett az az informáczió, hogy a koalícziós kormány-programmból, amelyet Andrássy gróf legutóbbi audiencziája előtt itthon megállapítottak s írásba foglalva Andrássy gróf disszidens elvtársaival is közölt, azután magával vitt Bécsbe, hiányzik a magyar vezényszó. Ezt ma a függetlenségi pártnak azon az oldalán, amely a volt nemzeti párttal rokonszenvezett, erősen tagadásba vették. A koalíczió egyik hatvanhetes tagja azonban csak arra az újságczikkre mutatott rá, amelyet Kossuth Ferencz a Zeit bécsi lapnak éppen ma megjelent számába írt. Míg egyrészt, ebből a czikkből világosan körvonalazható a koalícziós kormány programmterve, addig más-részről a sorok között kitűnik az is, vájjon a', magyar vezényszó követelése benne foglaltatik-e' tehát a programmban ? A koalicziós ellenzék — írja Kossuth — ez' idő szerint többségben, még pedig tekintélyes' többségben van. Van a mellett olyan programmjal is, amelyben valamennyi koalicziós párt egyet-' ért. Ez a programm teljesen alkotmányos, semmi- féle antidinasztikus része nincs és semmit sem tartalmaz olyant, ami ellenkezésben volna a fennálló törvények betűjével, vagy szellemével. A koalícziós ellenzéki pártokból álló többség programmjában nincs benn sem a 67-es törvények, megszüntetése, sem a perszonális unió életbelép-, tetése. Mert ezek a pontok kizárólag a füg- getlenségi párt programmjában vannak benn, amely párt azonban nem követeli azt, hogy ezek a programmpontjai már most érvényesül- jenek, mikor a párt maga még nincs több- ségben. A kormány sem kerülne ki a függetlenségi pártból, hanem igenis a koalicziós ellenzékből. Ezért csatolta ki és kellett is kicsatolnia a’ függetlenségi pártnak említett specziális programmá pontjait a koalicziós minisztérium programijából. De ő felsége nem fogadja el a többség programm’ ját. A magyar képviselőhöz többségétől azonban normális alapon nem lehet követelni, hogy más programmal alkosson kormányt, mint a magáéval. A koalíciós ellenzéki pártok egymáshoz való, viszonya olyan, hogy minden kormány, amelyet nem belőle alkotnak, lehetetlen, mert azonnali leszavaznák. Ha pedig új törvénysértéssel újra feloszlatnák a képviselőházat, teljes határozottsággal lehetne arra számítani, hogy a független- ségi párt sokkal nagyobb számbeli túlsúllyal térne vissza az új képviselőházba. A helyzet tehát most Magyarországon az, hogy a királyi vétól folytán kormányt alakítani lehetetlen. Addig tehát nem is lesz sem indemnity, sem költségvetés, sem újonczmegszavazás, amíg az uralkodó nem határozza el magát arra, hogy a többséget a többségi programmja alapján való kormányalkotásra felhívja. A többségnek ez nemcsak joga, hanem kötelessége is. (A szabadelvű párt.) A szabadelvű pártkörben ma kevesebben voltak, mint az utóbbi napokban. A párttagok nagyrésze vidéken tartózkodik, leginkább a kerületekben. A napi politikai kérdésekkel alig foglalkoztak. A legközelebbi esetleges audiencziákról volt leginkább szó, amelyekre nézve az ellenzéki kör