Az Ujság, 1905. szeptember/2 (3. évfolyam, 258-272. szám)
1905-09-16 / 258. szám
s hát voltaképpen nem történt semmi — azon megérezte mindenki, aki látta, a história szellemét. Egy erő nyilatkozott meg, amely útban van ahhoz, hogy akarattá váljék: nemzeti akarattá. S mennél tovább sorvasztja az országot a régi pártkeretekből összetákolt szövetkezet, mennél kíméletlenebbül és makacsabbul szegzi a koronával szembe a maga daczosságát, a nemzet óriási többsége előtt annál inkább lesz világossá, hogy osztály- és pártérdek, a czimeres és czimertelen oligarchák vakmerő és kockázatos játéka folyik itt az ő bőrére. Az ország ma kormány nélkül áll. Lesz-e és mikor uj kormánya, senki nem tudja. Ellenben folyik a harcz és szélesedik a harczmező. Uj jelszavak, uj harczosok, uj ellenfelek támadnak. S mind csak szembe egymással. És folynak megint az intrikák, a konventikulumok és a kísérletek. Milyen czélból? Hogy az alkotmány megmentessék, de általuk. Hogy a százezrek jogot kapjanak, de tőlük. Ráütöttek a másiknak a kezére, aki e jogot adni akarta és tiporták magát a jogot is, míg másnak a kezében volt. Ám jó, legyen ambícziójuk szerint az ország boldogsága az ő kezükben. De hát akkor elő azzal a boldogsággal. A korona ismét kínálja őket a hatalommal, nyúljanak hozzá. Lássák át végre az igazságot, hogy az ország már kezd átlátni a szitán. Hogy a vezényszóhoz nem ragaszkodnának szívósabban, mint ragaszkodtak az általános választójoghoz, ha gyávák nem lennének. Félnek megbékélni a koronával, nehogy az ország hasoncsúszva lássa őket. Félnek elvállalni a hatalmat, mert ezzel maguk tennék a lejáratot az ígéretek és maszlagok váltójára, amikkel hitelképességüket megteremtették. A hős urak legyenek ezúttal bölcsek és tegyenek úgy, mintha elvesztették volna esznveit meg a falu közelében, azt furcsán kidiszitette, igen ízlésesen bútorozta és berendezte műteremnek. A kaczér külsejű házacskát aztán elnevezteBagolyvárának, és e czímet rá is írta. Az áhította, hogy a baglyok, ha elolvassák a feliratot, be is fognak költözni házába, így ott derült boldogságban márkája közelében egy ideig. De Amy nem igen egyezett vele sok mindenféle dologban, különösen azóta, hogy az új segédlelkész, James Bartlett a faluba érkezett. A fiatal lelkész nagyon sokat prédikált a világ hiúságai ellen és még többet forgolódott a szép Amy körül, ki nagyon lelkére is vette jegyese könnyűvérűségét és komolyan törekedett arra, hogy Desmond-ot áttérítse a komolyabb jámborság útjára. Különösen az nem tetszett Amy-nek, hogy Desmond vasárnap is festett. Erre a hamis művész tettetett bűnbánással azt felelte, hogy: no hát jól van, ezentúl majd csak szent képeket fog festeni a vasárnapokon. Hát hallottak már ily ledérséget! Ez nagyon bántotta Amy-t és a szép leány össze is veszett gavallérjával, ki azonnal meg is szökött a faluból. Hogy volt a zavar és a bánat e fölött Spencer-üknél, és a nénike épp azért hívta meg magához rokonát, a tapasztalt Írónőt, a család legokosabb tagját, hogy hozza rendbe ezt a dolgot. Hisz épp azért nevezték el az ÍrónőtKata nénie-nek, mert oly nagyon okos volt. Ez a név volt az ő szellemi fölényének kifejezője, mintegy bölcseségi diplomája. Miss Kate mindjárt átlátott a szitán, és minthogy Amy nem is igen tudott színeskedni, Kate az első perczben felismerte, hogy két .[Kövessék el az őrültséget, hogy beállanak komoly, felelősség mellett cselekvő férfiaknak. Igaz, mi kívánjuk azt, hogy minél előbb egész hitványságukban álljanak az ország előtt, de továbbra már nem térhetnek ki a kénytelenség előtt, mert most már szorítja őket a korona és kényszeríti őket a néptömeg. Meg kell lenni, mégpedig most, a Fejérváry-kormány fölváltásakor. Ennek a kormánynak az utódja csak ők lehetnek, programmal vagy programm nélkül, egyszerűen azért, mert többségben vannak és mesterkednek rajta, hogy többségben maradjanak. Jöjjenek hát, hogy épp oly hamar menesztessenek, mint az imparlamentáris kormány. Ennek csak egy hibája volt, hogy imparlamentáris, nekik csak egyetlen erényük, hogy parlamentárisak lesznek. De ez mindegy, hiszen csak nem akarják a parlamentarizmust a végletig megmenteni, odáig, hogy többségi sztrájkjuk folytán végleg megszűnjék a parlamentarizmus ? AZ ÚJSÁG Szombat, szeptember 16. BELFOLB. Tisza István gró£ levele. Tisza István gróf orsz. képviselő abból az alkalomból, hogy a Budapest II. kerületi szabadelvüpárt öt fenmaradásáról értesítette, Stehló Kornélhoz, mint a második kerületi szabadelvüpárt elnökéhez, a következő választ intézte: Geszt, 1905 szeptember hó. Igen tisztelt pártelnök úr! Fogadja és tolmácsolja kérem a budapesti II. kerület szabadelvű pártja előtt hazafias köszönetemet. Nehéz időket élünk, veszélyes szintek felé sodornak a végzet hullámai, csak komor aggodalmak között tekinthetünk a jövőbe. Férfiakra van szükség, kik sziklaszilárdan álljanak meg meggyőződésük mellett s mocsoktalan tisztaságban mentsék meg a jövő számára a Deák által inaugurált igazi magyar politika azon nagy tradiczióit, melyek nemzetünk iránytvetett hajójának egyetlen biztos horgonyát képezik. S hogy ilyen férfiak vannak, megnyilatkoznak, megtalálják egymást az elvakult szentély szerepet visel ez ügyben a kenetteljes beszédű fiatal clargyman is. És kihallgatván a leányt, azonnal megígérte, hogy majd összeboronálja hamar a »szerelmeseket«. Ez annál könnyebb lesz, mert hire jött, hogy a haragjában megszökött festő bűnbánólag visszajött a faluba, habár még Spencer-ék házában nem mutatkozott. Kate azt mondta, hogy ő most elmegy a »Bagolyvár«-ba és rendbehozza a gazda távollétében elhanyagolt és beporosodott szobákat, hogy az ifjú belépésekor mindjárt lássa, mennyire szeretik,mennyire gondoskodnak kényelméről, jólétéről. Ez meg is történik. Kate megjelenik a távol házikóban, és bámulva ennek finom, művészies berendezésén, egyedül édeleg az őt környező ízléses fényűzésben. Úgy jár-kel, mint a tündér a várában. A zongorához ül és egy dalocskát próbált Egyszerre, háta mögött az ablaknál megjelenik egy ifjú, beugrik a szobába, az ablak párkányára ül, összefonja karjait és nézi, hallgatja az énekesnőt. Mikor Kate egy solfeggioban megakad, az eddig néma ifjú, beleénekelve a hangsorba, kisegíti az énekesnőt. Kate megfordul és ott látja az ablakba fészkelődve — az ő vasúti ismerősét, a mulatságos útitársat, ki, azóta hogy meglátta, ki nem ment az eszéből. — Ki ön? Mit akar ön itt? Az ifjú elmés kitérésekkel másfelé tereli a társalgást. És most kezdődik egy gyönyörű jelenet, egy bájos szerelmi kettős, mely betölti az Aki tanulmányozója a tömeg lélektanának, érdekes és följegyzésre méltó megfigyeléseket tehetett a mai napon. Olyan megfigyelések ezek, amiket már régóta látunk, tapasztalunk és tudunk, s amiket mégis alig lehet elhinni, s mindannyiszor csudálkozással töltik el az embert, valahányszor újra és újra tapasztalja. Hogy is volt csak? Künn az utczákon óriás tömeg, legalább félszázezer. Egyszerű munkásnép, kérges kezek és szegényes öltözet. Ők maguk proletároknak nevezik magukat, a polgárnép szoczialistáknak mondja őket, a főúri gőg szemétnépet lát bennök, a nagyképű naczionalizmus pedig hazátlan bitangoknak szidalmazza valamennyit. Valójában pedig dolgos munkásnép, az ország ereje és szorgalma, emberek, akik hat napig dolgoznak véres verejtékkel, egész második fölvonást tréfa és incselkedés között induló, mindinkább a komoly értelembe áthajtó,, egy rövid zivatar nehéz és villamos légkörében egészen szenvedélyessé fejlődő édes poézisével. Ki nem mondhatjuk, mily szép, igaz és lélekemelő ez a ritka művészi raffinement-nal megalkotott szerelmi idoll, melyet nem részletezhetünk, mert azt csak lelkes poétájának bűvösen hízelgő szavaiban szabad meghallgatni és mely — különben is — a darabnak egyetlen tartalmát képezi. Mert a dráma ebben a darabban vajmi kevés. A tetszetős bohém elmésséget a nemes, mélyen érző szívnek fesztelen és tiszta ömlengésével alig egyeztette meg valaha költő oly ügyesen és hatásosan, mint Davies e jelenetben. Mikor a két művész ■— a költőnő és festő — szerelmük naiv és határtalan mámorában egymásnak örök hűséget és örökre való egyesülést esküdtek, akkor derül ki Amy megjelenése által, hogy Kate szerelmes útitársa nem más, mint Amy megszökött és visszatért jegyese. A dráma tehát e perczben komolyra fordul. A lelkes, jószívű és becsületes Kata, ki azért jött, hogy a duzzogó szerelmesek közt rendet csináljon, önkénytelenül, akaratán kívül, saját szívének természetes és ártatlan megszólalásával mindent elrontott. Most fog tehát következni a nagy drámai küzdelem. Dehogy fog, Kern fog. Soha sem fog itt nagy lelki küzdelem következni, mert Davies ily küzdelmet nem akart, vagy talán nem is tud megírni, vedélyek mai boszorkánytáncza között is, az biztató reménysugárt vet a jövőbe, s erőt ad a további küzdelmekhez. Igaz tisztelettel Tisza István. A képviselőház mentelmi bizottsága ma délelőtt Gál Sándor elnöklésével ülést tartott. A mentelmi bizottság a december 13-ikei események következtében foganatosított bűnvádi eljárásból kifolyólag a Bánffy Dezső báró és társai által mentelmi joguk megsértése czímén tett bejelentéssel foglalkozott. Bálosy József előadó javaslatát a bizottság egyhangúlag elfogadta. E javaslat értelmében a mentelmi bizottság a bejelentett esetben a mentelmi jog megsértését látja és a képviselőháznak javasolni fogja, hogy megtorló intézkedésképpen helyeztesse vád alá a volt igazságügyminisztert és indítsa meg úgy a bűnvádi, mint a fegyelmi eljárást a főügyészség, az ügyészség és a rendőrség ellen. Az eljárás keresztülvitelére utasítja a Ház az igazságügyminisztert. Az osztrák miniszterelnök a közös külügyminiszternél, Bécsből telefonáljak lapunknak. Gautsch báró osztrák miniszterelnök ma látogatást tett Godchowski gróf közös külügyminiszternél, a kivel hosszabb ideig tanácskozott. Szeptember tizenötödike. — A képviselőházban és a képviselőház előtt. —