Az Ujság, 1905. szeptember/2 (3. évfolyam, 258-272. szám)

1905-09-16 / 258. szám

s hát voltaképpen nem történt semmi — azon megérezte mindenki, a­ki látta, a história szellemét. Egy erő nyilatkozott meg, a­mely útban van ahhoz, hogy akarattá váljék: nemzeti akarattá. S mennél tovább sorvasztja az or­szágot a régi pártkeretekből összetákolt szövetkezet, mennél kíméletlenebbül és makacsabbul szegzi a koronával szembe a maga daczosságát, a nemzet óriási többsége előtt annál inkább lesz vilá­gossá, hogy osztály- és pártérdek, a czimeres és czimertelen oligarchák vak­merő és koc­kázatos játéka folyik itt az ő bőrére. Az ország ma kormány nélkül áll. Lesz-e és mikor uj kormánya, senki nem tudja. Ellenben folyik a harcz és szélesedik a harczmező. Uj jelszavak, uj harczosok, uj ellenfelek támadnak. S mind csak szembe egymással. És folynak megint az intrikák, a konventikulumok és a kísérletek. Milyen czélból? Hogy az alkotmány megmentessék, de általuk. Hogy a százezrek jogot kap­janak, de tőlük. Ráütöttek a másiknak a kezére, a­ki e jogot adni akarta és tiporták magát a jogot is, míg másnak a kezében volt. Ám jó, legyen ambícziójuk szerint az ország boldogsága az ő kezükben. De hát akkor elő azzal a boldogsággal. A korona ismét kínálja őket a hatalom­mal, nyúljanak hozzá. Lássák át végre az igazságot, hogy az ország már kezd átlátni a szitán. Hogy a vezényszó­hoz nem ragaszkodnának szívósabban, mint ragaszkodtak az általános választó­joghoz, ha gyávák nem lennének. Fél­nek megbékélni a koronával, nehogy az ország hasoncsúszva lássa őket. Fél­nek elvállalni a hatalmat, mert ezzel maguk tennék a lejáratot az ígéretek és maszlagok váltójára, a­mikkel hitel­­képességüket megteremtették. A hős urak legyenek ezúttal bölcsek és tegye­nek úgy, mintha elvesztették volna eszn­­veit meg a falu közelében, azt furcsán ki­­diszitette, igen ízlésesen bútorozta és beren­dezte műteremnek. A kaczér külsejű házacs­kát aztán elnevezte­­Bagolyvárának, és e czímet rá is írta. Az áhította, hogy a baglyok, ha elolvassák a feliratot, be is fog­nak költözni házába, így ott derült boldog­ságban márkája közelében egy ideig. De Amy nem igen egyezett vele sok mindenféle dolog­ban, különösen azóta, hogy az új segédlelkész, James Bartlett a faluba érkezett. A fiatal lelkész nagyon sokat prédikált a világ hiúságai ellen és még többet forgolódott a szép Amy körül, ki nagyon lelkére is vette jegyese könnyű­­vérűségét és komolyan törekedett arra, hogy Desmond-ot áttérítse a komolyabb jámborság útjára. Különösen az nem tetszett Amy-nek, hogy Desmond vasárnap is festett. Erre a hamis művész tettetett bű­nbánással azt felelte, hogy: no hát jól van, ezentúl majd csak szent képeket fog festeni a vasárnapokon. Hát hallottak már ily ledérséget! Ez nagyon bántotta Amy-t és a szép leány össze is ve­szett gavallérjával, ki azonnal meg is szökött a faluból. Hogy volt a zavar és a bánat e fölött Spencer-üknél, és a nénike épp azért hívta meg magához rokonát, a tapasztalt Író­nőt, a család legokosabb tagját, hogy hozza rendbe ezt a dolgot. Hisz épp azért nevezték el az Írónőt­­Kata nénie-nek, mert oly nagyon okos volt. Ez a név volt az ő szellemi fölényének kife­jezője, mintegy bölcseségi diplomája. Miss Kate mindjárt átlátott a szitán, és minthogy Amy nem is igen tudott színes­­­kedni, Kate az első perczben felismerte, hogy két .[Kövessék el az őrültséget, hogy beálla­­nak komoly, felelősség mellett cse­lekvő férfiaknak. Igaz, mi kívánjuk azt, hogy minél előbb egész hitvány­ságukban álljanak az ország előtt, de továbbra már nem térhetnek ki a kénytelenség előtt, mert most már szorítja őket a korona és kényszeríti őket a néptömeg. Meg kell lenni, még­pedig most, a Fejérváry-kormány föl­­váltásakor. Ennek a kormánynak az utódja csak ők lehetnek, programmal vagy programm nélkül, egyszerűen azért, mert többségben vannak és mesterked­nek rajta, hogy többségben maradjanak. Jöjjenek hát, hogy épp oly hamar menesztessenek, mint az imparlamen­­táris kormány. Ennek csak egy hi­bája volt, hogy imparlamentáris, nekik csak egyetlen erényük, hogy parlamen­tárisak lesznek. De ez mindegy, hiszen csak nem akarják a parlamentarizmust a végletig megmenteni, odáig, hogy több­ségi sztrájkjuk folytán végleg megszűnjék a parlamentarizmus ? AZ ÚJSÁG Szombat, szeptember 16. BELFOLB.­ ­ Tisza István gró£ levele. Tisza István gróf orsz. képviselő abból az alkalomból, hogy a Budapest II. kerületi szabadelvüpárt öt fen­­maradásáról értesítette, Stehló Kornélhoz, mint a második kerületi szabadelvüpárt elnökéhez, a kö­vetkező választ intézte: Geszt, 1905 szeptember hó. Igen tisztelt pártelnök úr! Fogadja és tolmácsolja kérem a budapesti II. kerület szabadelvű pártja előtt hazafias kö­­szönetemet. Nehéz időket élünk, veszélyes szintek felé sodornak a végzet hullámai, csak komor aggo­dalmak között tekinthetünk a jövőbe. Férfiakra van szükség, kik sziklaszilárdan álljanak meg meggyőződésük mellett s mocsok­­talan tisztaságban mentsék meg a jövő számára a Deák által inaugurált igazi magyar politika azon nagy tradiczióit, melyek nemzetünk irányt­­vetett hajójának egyetlen biztos horgonyát képezik. S hogy ilyen férfiak vannak, megnyilat­koznak, megtalálják egymást az elvakult szen­tély szerepet visel ez ügyben a kenetteljes beszédű fiatal clargyman is. És kihall­gatván a leányt, azonnal megígérte, hogy majd összeboronálja hamar a »szerelmeseket«. Ez annál könnyebb lesz, mert hire jött, hogy a haragjában megszökött festő bűnbánólag visszajött a faluba, habár még Spencer-ék házában nem mutatkozott. Kate azt mondta, hogy ő most elmegy a »Bagolyvár«-ba és rendbehozza a gazda távol­­létében elhanyagolt és beporosodott szobákat, hogy az ifjú belépésekor mindjárt lássa, mennyire szeretik,­­mennyire gondoskodnak kényelméről, jólétéről. Ez meg is történik. Kate megjelenik a távol házikóban, és bámulva ennek finom, művészies berendezésén, egyedül édeleg az őt környező ízléses fényűzésben. Úgy jár-kel, mint a tündér a várában. A zongorához ül és egy dalocskát próbált Egyszerre, háta mögött az ablaknál meg­jelenik egy ifjú, beugrik a szobába, az ablak párkányára ül, összefonja karjait és nézi, hall­gatja az énekes­nőt. Mikor Kate egy solfeggioban megakad, az eddig néma ifjú, beleénekelve a hang­sorba, kisegíti az énekes­nőt. Kate megfordul és ott látja az ablakba fészkelődve — az ő vasúti ismerősét, a mu­latságos útitársat, ki, azóta hogy meglátta, ki nem ment az eszéből. — Ki ön? Mit akar ön itt? Az ifjú elmés kitérésekkel másfelé tereli a társalgást. És most kezdődik egy gyönyörű jelenet, egy bájos szerelmi kettős, mely betölti az A­ki tanulmányozója a tömeg lélektaná­nak, érdekes és följegyzésre méltó megfigye­léseket tehetett a mai napon. Olyan megfigye­lések ezek, a­miket már régóta látunk, tapasz­talunk és tudunk, s a­miket mégis alig lehet elhinni, s mindannyiszor csudálkozással töltik el az embert, valahányszor újra és újra ta­­pasztalja. Hogy is volt csak? Künn az utczákon óriás tömeg, legalább félszázezer. Egyszerű­ munkásnép, kérges kezek és szegényes öltözet. Ők maguk prole­tároknak nevezik magukat, a polgárnép szo­­czialistáknak mondja őket, a főúri gőg sze­­métnépet lát bennök, a nagyképű naczionaliz­­mus pedig hazátlan bitangoknak szidalmazza valamennyit. Valójában pedig dolgos munkás­­nép, az ország ereje és szorgalma,­­ emberek, a­kik hat napig dolgoznak véres verejtékkel, egész második fölvonást tréfa és incselkedés között induló, mindinkább a komoly érte­lembe áthajtó,, egy rövid zivatar nehéz és villamos légkörében egészen szenvedélyessé fejlődő édes poézisével. Ki nem mondhatjuk, mily szép, igaz és lélekemelő ez a ritka mű­vészi raffinement-nal megalkotott szerelmi idoll, melyet nem részletezhetünk, mert azt csak lelkes poétájának bűvösen hízelgő sza­vaiban szabad meghallgatni és mely — kü­lönben is — a darabnak egyetlen tartalmát képezi. Mert a dráma ebben a darabban vajmi kevés. A tetszetős bohém elmésséget a nemes, mélyen érző szívnek fesztelen és tiszta ömlengésével alig egyeztette meg valaha költő oly ügyesen és hatásosan, m­int Davies e jelenetben. Mikor a két művész ■— a költőnő és festő — szerelmük naiv és határtalan mámo­rában egymásnak örök hűséget és örökre való egyesülést esküdtek, akkor derül ki Amy megjelenése által, hogy Kate szerelmes úti­­társa nem más, mint Amy megszökött és visszatért jegyese. A dráma tehát e perczben komolyra fordul. A lelkes, jószívű és becsü­letes Kata, ki azért jött, hogy­ a duzzogó szerelmesek közt rendet csináljon, önkény­telenül, akaratán kívül, saját szívének termé­szetes és ártatlan megszólalásával mindent elrontott. Most fog tehát következni a nagy drámai küzdelem. Dehogy fog, Kern fog. Soha sem fog itt nagy lelki küzdelem következni, mert Davies ily küzdelmet nem akart, vagy talán nem is tud megírni, vedélyek mai boszorkánytáncza között is, az biztató reménysugárt vet a jövőbe, s erőt ad a további küzdelmekhez. Igaz tisztelettel Tisza István.­­ A képviselőház mentelmi bizottsága ma délelőtt Gál Sándor elnöklésével ülést tartott. A mentelmi bizottság a dec­ember 13-ikei események következtében foganatosított bűnvádi eljárásból kifolyólag a Bánffy Dezső báró és társai által mentelmi joguk megsértése czímén tett bejelen­téssel foglalkozott. Bálosy József előadó javas­latát a bizottság egyhangúlag elfogadta. E javas­lat értelmében a mentelmi bizottság a bejelentett esetben a mentelmi jog megsértését látja és a képviselőháznak javasolni fogja, hogy megtorló intézkedésképpen helyeztesse vád alá a volt igaz­ságügyminisztert és indítsa meg úgy a bűnvádi, mint a fegyelmi eljárást a főügyészség, az ügyészség és a rendőrség ellen. Az eljárás keresztülvitelére utasítja a Ház az igazságügyminisztert.­­ Az osztrák miniszterelnök a közös kül­ügyminiszternél, Bécsből telefonáljak lapunknak. Gautsch báró osztrák miniszterelnök ma látogatást tett Godchowski gróf közös külügyminiszternél, a kivel hosszabb ideig tanácskozott. Szeptember tizenötödike. — A képviselőházban és a képviselőház előtt. —

Next