Az Ujság, 1906. augusztus (4. évfolyam, 209-238. szám)
1906-08-01 / 209. szám
Szerdai augusztus 1. AZ ÚJSÁG JELFIfilo * Az ischli kihallgatás. Andrássy Gyula gróf belügyminiszter ikervári birtokáról ma délelőtt érkezett Bécsbe, ahol Wekerle miniszterelnök hosszabb ideig tanácskozott vele. Délben háromnegyed egykor — amint Bécsből jelentik — Wekerle és Andrássy gróf elutazott Ischlbe, ahova este háromnegyed órai késéssel érkezett meg. A király holnap kihallgatáson fogadja a két minisztert. Délelőtt tizenegy órakor Wekerle miniszterelnök, déli tizenkét órakor Andrássy belügyminiszter járul a király elé. A kormánypárton terjesztett hírek szerint Andrássy gróf audiencziája azzal a beszéddel is összefüggésben van, amelyet a miniszter az alkotmánybiztosítékokra vonatkozólag legutóbb a képviselőházban mondott. Popovics Sándor — pénzügyminiszter? Bécsi tudósítónk jelenti éjjel: A Neues Wiener Tagblatt állítólag jól értesült politikai forrásból értesül, hogy Wekerle Sándor dr. miniszterelnök a pénzügyi tárczáról le fog mondani s hogy az így megüresedő tárczát Popovics Sándor dr. pénzügyi államtitkár fogja elvállalni. Ugyane forrás szerint az is hírlik, hogy ez a személyváltozás a pénzügyminisztérium vezetésében már Wekerle mostani isdili tartózkodása alatt fog megtörténni. Október 6. A kormány egyik szócsöve, a Magyar Tudósító czímű kőnyomatú híradó írja ma a következőket: — A képviselőház tegnapi ülésével kapcsolatosan egyes lapok olyasmit imputálnak Justh Gyula képviselőházi elnöknek, mintha ő feledékenységből, vagy éppen más egyéb okból mulasztotta volna el azt a bejelentést, hogy az október 6-iki gyászünnepen miképpen vegyen részt a képviselőház. A Magyar Tudósító illetékesen föl van hatalmazva annak kijelentésére, hogy a Ház elnöke nem feledékenységből mulasztotta el ezt a bejelentést, hanem egyszerűen azért nem jelenthette be, mert a képviselőház erre a gyászünnepre eddig semmiféle bizottság, vagy hatóság részéről meghívást nem kapott; a Ház elnöke, mint minden hazafias ünnepségre hozzá érkezett meghívót, úgy ezt is közölte volna a képviselőházzal, éppen úgy, mint a múltban is, mikor éppen a képviselőház szünetelése idején a budapesti alkotmányvédő polgárság végrehajtó bizottsága az október 6-iki gyászünnepségre hívta meg a képviselőházat, ő azonnal intézkedett, hogy a képviselők e meghívásról értesítést kapjanak s a képviselőház a gyászünnepen képviseltetve legyen. Ez meg is történt. Ezt azután a Ház elnöke a Háznak legközelebbi ülésén be is jelentette — és úgy fog eljárni mindig a jövőben is, mint a múltban. — Választások. Nagykőrösről táviratozzék, hogy ott Perl Soma dr. fővárosi ügyvédet jelölték függetlenségi programmal. Perl Soma dr. azonban nem fogadta el a jelölést. Kolozsvárott Kecskemétiiy István függetlenségi jelölt ma mondott programmbeszédet. A horvát kormány. A hivatalos lap ma publikálta a horvát kormányzatban történt változást, az uj osztályfőnökök kinevezését, amit mi már tegnap közöltünk. A kinevezések kapcsán érdekes levelet kaptunk Horvátországból s a levél egyik részét ideiktatjuk. A magyar kormány lapjai az újonnan kinevezett horvát közoktatási osztályfőnökről oly eltorzított jellemzést adtak, hogy mi, kik őt évek óta ismerjük, nem tudunk eléggé csodálkozni azon, hogy mennyire változott néhány nap alatt a mi Rojcsunk. Rojcs Milán — és nem Rojcs dr., mert a doktorátust nem szerezte meg — kiváló egyéni kvalitásairól a horvátok csak a magas kormány hírlapjai útján szereztek tudomást. Mert ezeket eddig épp oly kevéssé ismerték Belovárott, Zágrábban, Eszéken, Ogulinban, Goszpicsban, mint akárcsak Budapesten. Ezt legjobban bizonyítja az tény, hogy a horvát lapok is csak a budapesti hírlapok alapján ismertették meg a horvát közönséget Rojcs Milánnal. Rojcs »rendkívüli szónoki tehetségéről« Horvátországnak nincsen tudomása, mert szónoki tehetségével a törvényszéki tárgyalási terem küszöbét még nem lépte át. És egyegy bűnügyi védő még nem mindig rendkívüli szónoki tehetség, még akkor se, ha talán rutinírozott védő. És a magyar kormány hírlapjai Rojcsot horvát Apponyinak nevezik ! Belovár és közvetlen környéke — az ország többi része csak az ügyvédi czímjegyzékből ismerheti— Rojcsot mint egészen középszerű ügyvédet ismeri, aki az emberi gyarlóság elég számbavehető bizonyítékaival ékeskedik. A közoktatásügyi resszorthoz tartozó hivatali kar és a horvát fiatalság nevelői nemsokára meggyőződhetnek arról, hogy Rojcs Milán egyéni kvalitásai nem oly kifogástalanok, mint azt a magyar kormány köreiben hiszik, ez a szigorú korrektsége mesterségesen nevelt, emberi értékű és erősségű erény. Blanka a férjével szemben sem tett kivételt, vele szemben is óvatos volt, vele szemben is hideg megfontolással őrizte női komolyságát. Csak egyetlen őrültséget követett volna el ez a nő, hogy Sándor meggyőződhetett volna szerelmének mélységességéről ! De a szerelme, épp úgy mint erényessége kifogástalanul korrekt, hideg és előkelő volt. Sándor nem csalódott benne, hiszen megtalálta mindazt, amit érettebb korunkban egy feleségben keresünk ... Az őrültség pedig nem tartozott ehhez a rendszerhez. III. Június végén, alig három hónapi házasélet után Blanka elutazott egy női fürdőbe. Ez a fürdőhely arról volt híres, hogy csak öreg vagy igazán beteg nők keresik föl, a nyári Sigishék tehát messze elkerülik. De hogy még korrektebb legyen a dolog, Blanka az anyját is magával vitte. Csak a férje nem ment vele. A korrektségen Ugyan ez nem változtatott, de mégis különös volt, hogy alig három hónapja házasok és már nem érzik szükségét annak, hogy a legszebb nyarat együtt töltsék. Sándor egyedül maradt egy üres, kongó, naftalinos lakásban, ahol csak az ő dolgozószobája volt az egyetlen lakható hely. Az ágyát áthozatta a hálószobából, ahol egyedül maradt az asszony csipkés, , selymes ágya. Sándor túlságos jelentőséget tulajdonított ennek az átköltözésnek ; valamiképp úgy érezte, hogy az az elmozdított ágy sohasem kerül vissza többé régi helyére. És napokon át egy különös dolog kötötte le. Az íróasztalán ott volt a felesége nagy fényképe pompás, fényűző keretben. A szemébe nézett ennek a nagy, hideg nőnek és a titkát fürkészte. Napról-napra ridegebb és ellenségesebb pillantásával találkozott. Egyre gúnyosabb lett az asszony ajka és egyszer, mikor Sándor belépett a szobáiba, halk nevetést hallott. Ez volt a legsötétebb és legszomorubb napja. Odakünn kábító, tikkadt hőség volt, úgy hogy egyetlen embert sem lehetett az utczán látni. A nagy néptelenség és kihaltság, amely a szobát szinte visszhangossá tette, ezzel még sivárabb lett. A legmélyebb árnyékban, a legbővebb karosszékben ült Sándor és . . . fázott. Mintha valami nagy betegség és nagy szomorúság küszöbén lett volna, összegémberedett és didergett. A láz elgyöngítette, megtöltötte a lelkét bús lemondással, de néha felébredt benne az élet ösztöne és vad indulattal gondolt arra a nőre, aki a felesége. Farkasszemet nézett vele, mintha előtte volna és kétségbeesésének ebben a rohamában, rászögezte . . . papírvágó kését. Ettől a mozdulattól maga is annyira megijedt, hogy elejtette a kést. Érezte, hogy ez már halluczináczió volt, idegeinek borzalmas játéka, hogy arról a hideg tárgyról, amely a keze alatt volt, egy pillanatig azt hitte, hogy pisztoly. És ami még gonoszabb, rászögezte a feleségére. Egész világosan, döntő módon, megváltoztathatlanul látta, hogy ez az asszony többé nem az övé, nem lehet az övé. Ezzel le is csillapodott a láza és a lábadozó betegek gyöngédségével, érzékenységével gondolt egy koratavaszi napra, amikor ugyanebben a szobában egy feketeruhás, ibolyacsokros leány ült vele szemben, hogy leszámoljon és szakítson. , Mintha csak most érezte volna ennek a látogatásnak igazi jelentőségét, eszébe jutott minden apró részlete. Milyen egyszerű és megható volt az a leány. Ridegen el akart búcsúzni... utoljára és szeme megtelt könynyel. Alig tudott a lábán állni, meg kellett támaszkodnia és Sándor megfogta a derekát, amely törékeny volt és a zokogástól remegett. Egy csókot adtak egymásnak a küszöbön és a leány úgy nézett rá, mintha azt mondaná : — Még most sem akarsz ? Pedig a szeretőd is lennék. Mámoros pillanat volt ez. A leány egészen megalázkodott és tűrte, hogy ölelje, szorítsa, csókolja az a férfi, aki megcsalta. Annyira megalázkodott, hogy már azt sem restelte, hogy minden mozdulata, szeme minden villanása elárulta nagy, végtelen szerelmét. Megnyúlt a teste mint az őrülteké a háborgás pillanatában és végigzuhant a padlón. Mindketten leestek ... Csöngetés riasztotta fel őket. Hazajött az asszony. Hideg, nyugodt és gúnyos volt akkor is az ajka, mint most ezen a fényképen. Sándor még egyszer a szeme közé nézett. Blanka asszony kimérten, érzéketlenül tekintett reá vissza. Ez a mozdulatlan sphynxszerű fejtartás, ez a titokzatosan üres tekintet, amely végigsiklott Sándoron, mint egy kígyó . .. és lassanként a hatalmába ejtette. — Szeretlek — susogta. És nem is sejtette, hogy ebben a pillanatban egy szív szakad meg. Csak zuhanást hallott egy függöny mögött, amely rejtegetett valakit, aki őrültséget követett el, a ki titokban eljött egy férjes ember szobájába, a ki szerelmes volt . . . nincs más szó reá mint. . . szerelmes volt, nagyon, nagyon szerelmes voltél ?".-■■■ rvu-i■, ■.—u. 3 Ideges, nyakas, autokratikus természetű ember, mint a milyen Rojcs Milán, nem való felelősségteljes állásba. Politikai hitvallásában Rojcs Milán valóságos chameleon, ki sohse vallott őszintén szint, a mi különben a régi obzorpártiaknak jellemvonásuk is. Ha egyéni érdekei csorbitása nélkül tehette, a legmegátalkodottabb magyarfaló volt, ha érdekei megkívánták, a magyar-horvát kiegyezés barátját játszotta s Rojcs Milán bizonyára maga se hiszi, hogy ő belőle valaha magyarbarát lehetne meggyőződésből. ■■■• p · A VII. ker. kormánypárti kör végrehajtóbizottsága holnap, szerdán este 8 órakor Almássytéri helyiségében értekezletet tart. A végrehajtóbizottság ülésén elő fogja terjeszteni a pártvezetőség a választási számadásokat és indítványozni fogja, hogy a párt továbbra is együtt maradjon. A helyzet Oroszországban. Szolypin miniszterelnök szinte gyanút keltő buzgósággal és bőbeszédűséggel védekezik a reakció vádja ellen. Ahány újságírót meg tud fogni, annyinak magyarázza rendkívüli részletességgel terveit, amelyeknek hivatása Oroszország boldogítása. A miniszterelnök legújabban a Vossische Zeitung levelezőjével beszélgetett, akinek — berlini távirati jelentésünk szerint — a következőket mondotta : Folytonosan azzal a gondolattal foglalkozom, hogy három tárczára a nép embereit neveztessem ki. Nem igaz az a hír, hogy megszakítottam a tárgyalást azokkal a férfiakkal, akiknek tárczát felajánlottam. Ez a tárgyalás még folyik s remélem, hogy kielégítő eredménye lesz. A kormány semmi esetre sem fog reakczionárius politikát követni. A föloszlatott duma nem tudott áldásos munkát kifejteni, mert a kormány, sajnos, elmulasztotta, hogy a maga törvényjavaslatait terjeszsze eléje. Most még kétszáz napunk van az új birodalmi duma összeüléséig, s ezt az időt nem arra fogjuk fölhasználni, hogy új törvényeket léptessünk életbe, hanem arra, hogy a jövendő duma elé az állami működés összes terein törvényjavaslatokat készítsünk elő. Csak ez az oka annak, hogy oly hosszú időközt állapítottak meg az új birodalmi duma összeüléséig. Általános sztrájktól nem félek, s attól még kevésbé, hogy sikere lesz, mert a kormány most el van készülve s a legnagyobbigoruságot fogja alkalmazni. Az agrárkérdést sem liberális, sem konzervatív módon, hanem reális alapon fogjuk elintézni. A liberális, vagy konzervatív agrár