Az Ujság, 1906. december (4. évfolyam, 345-359. szám)
1906-12-16 / 345. szám
2 • -------" ____________________________AZ UJSÁG• Vasárnap, deczember 16. -- ezzel csillapította le ismételve pártjának tájékozatlanabb elemeit. És erre bizonyosan bőven volt oka. Igazságuk van tehát és még sincs igazságuk. Önálló szervezkedési joguk kétségtelen, de azt eljátszották szövetségeseik javára, amikor a dout des elvénél fogva elvállalták tőle a hatalomban való részesedést, amit másképp el nem érhettek. És tudták azt is, hogy minek a fejében kapták. Annak a fejében, hogy a hatvanhetes pártokat is élni, sőt jól élni engedik és nem tesznek ellene semmit. Ezt pedig már Kossuth Ferencz kryptogramm körlevele világosan megsértette. Próbája ennek nagyon egyszerű. Ha Kossuth Ferencz előre megmondja a hatvanheteseknek, hogy ezt fogja csinálni, nem lett volna vérszerződés. És akkor a negyvennyolcas párt vagy elzüllött volna, vagy pedig egyenesen belerántotta volna az országot egy nagy katasztrófába. Hogy nem ez lett a vége, hanem a kormányzat utas, — ami mégis csak sokkal kellemesebb — az világosan mutatja, hogy mi volt az, amiben megegyeztek ? A jog tehát meg van, de élni vele a másik fél rovására nem szabad, mivel annak lekötötték. De igazán véve nem is lehet, mivel akkor vége a hatalomnak és vége mindennek. Hogy mit fognak gondolni a függetlenségi választók ? Azt fogják gondolni, amit már április kilenczedikén gondolniok kellett volna nekik, ha le nem mámorosították volna őket a sárga földig. Ebből azonnal következik az is, hogy a hatvanheteseknek, éppen megfordítva, nincs igazságuk és mégis igazságuk van. Ha Andrássy—Széll és Rakovszky— Zichy azt mondják, hogy a függetlenségieknek nincs joguk szervezkedni és a vármegyéket tőlük elfoglalni, akkor nincs igazságuk. De azonnal igazságuk van, ha a szerződéslevelet veszik elő és azt mondják, hogy a koalíció igazi értelme az, hogy az ő rovásukra Kossuth— Polónyinak igenis nem szabad szervezetet csinálni. A paktum értelme határozottan az volt, hogy amit közösen szerzettek, közösen fogják élvezni és nem az, hogy egyik a másikat kitúrja a közösügyes kormányzásból, amikor már ezt a mesterséget jól és elég hamar megtanulta. Való igaz, hogy így csak perfid üzlettársak szoktak egymással elbánni és nem államférfiak. De még a közönséges tisztességes polgárok sem. A két hatvanhetes pártnak tehát — akármilyen viszonyban is vannak belülről — közös czélja a szerződésnél tudva volt. A hatvanhetesek állambölcseségük következtében kisebbségbe verték magukat és rászorultak a többség erejére. Érdekházasság volt ez és nem holmi szerelmi házasság, ők a hatalmat hozták hozományul, aminek a fejében a jó bánásmódot kötötték ki maguknak. Ez egyébiránt a legkevesebb az ilyen gazdag hozomány fejében és a nélkül is kijár. De jog, törvény és igazság-e az, ha az erősebb fél, a férj, a hozományt megtartja magának és a gyöngébbet, a nőt kirúgja a házból ? Nem, még az ehhez való előkészület is csúf jogtalanság. A hatvanhetes koalíciósok rászorultak a negyvennyolcasokra, de biztosítani akarták a maguk kellemes megélhetését is. Mivel pedig ezért alaposan megfizettek, joguk van mindent eltiltani amazoknak, ami már a szerződéses hűségbe ütközik. Hogy mit gondolnak ehhez a választók, az megint az ő dolguk. Ne veszekedjenek tehát, hanem béküljenek szépen össze. Az alkotmányos élet politikai morálja ugyan azt kívánná, hogy igenis veszszenek össze és tudódjék ki valahára, hogy a hatvanhetesek lettek-e negyvennyolcasokká, vagy ezek hatvanhetesekké , de ez a kétarcú, sanda morál, amit ők tettek annak a helyére, a megegyezést és a békét követeli. A választókat és az országot arra kényszerítették, hogy ezt a morált fogadja el és éljen úgy, ahogy tud vele. Most tehát maradjanak meg ennél és csókolózzanak össze. Sőt ha megint összevesznek, megint csókolózzanak össze. Lássák be végre, hogy nemcsak a banditabecsület kívánja így, de a maguk tulajdon érdeke is. is bajusz. Keze, amint a takarón nyugszik, keresztül-kasul van szántva erekkel és porczokkal. Fáradt, álmodó tekintet, mely mindig kerüli, hogy szomszédnője szemeivel találkozzék) : És ez szerelmi házasság volt! A nő (sóhajtva) : Az. Ha nem mondok igent, főbe lőtte volna magát. Mutatta is a revolvert. S én hozzámentem, hogy ne lője magát főbe. • Aztán ? Aztán sírva vártam rá éjszakánként s boldog voltam, ha barátságos szót kaptam tőle. Bizony, nagyon megváltoztunk mind a ketten. A faji (megindultan) : Szégyelnem kell magamat, hogy férfi vagyok. Ekkora lelketlenségre nem képes a nő. A nő: Ön ! Milyen egészen más ön. A férfi: Mi biztosítja róla ? Lám, nem mertem megházasodni, mert annyi rosszat tudok a nőkről s irtóztam a csalódástól. Most már nem merném egy nőnek azt mondani : szeretlek, mert mi jogon kívánhatom tőle, hogy engem kivételnek tekintsen ? (Szünet után, mely alatt a nő nem mer a férfira nézni, minek következtében ez vakmerően kémleli az arczát. Keserűen.) Különben most már mindegy. Roncs vagyok, a nagy magányban agyondolgoztam magamat. A nő (melegen) : Majd helyreáll. Kipiheni magát, másra nincs is szüksége, mint pihenésre. És aztán, — jó Isten, ha a férfiak olyanok volnának, mint ön ! A férfi: Körülnézek az élete kimerültjein, — majdnem csupa asszony s valamennyien a családi tűzhelynél merültek ki. A férfiak, akiknek gondjára bízták magukat, dúlták föl életüket. Nem, kedves asszonyom, azt kell hinnem, hogy magam csak azért mentem tönkre, mert nincs asszonyom, akit tönkre tegyek. A nő (félig sóhajtva, félig biztatón) : Majd lesz, ön még nagyon fiatal — harminczhat év még nem kor a férfinál — és majd találkozik azzal, akit szeret, aki szereti s akkor, — nem, ön nem lehet soha olyan, mint az én uram ! A férfi : Róla sem hitte volna. A nő : Róla ? Talán tudnom kellett volna, mert nem éreztem iránta soha bizalmat. Azt hiszem, ez után kell megítélni az embereket. Nem a szerint ítélni, mit mondanak nekünk, hanem hogy kinek mit tudunk mondani mi. És lássa, nem gondolkodott ön még a felett, hogy egy asszony, mint én, rövid három heti ismeretség alatt mint tárhatta föl Szivét és szégyenkezve rejtett életét egy férfi előtt? A férfi: Mélyen átéreztem az ön szerencsétlenségét s ezért ez a kérdés föl se merült bennem. A nő: Lássa, nekem föltűnt. De olyan határtalan bizalmat éreztem ön iránt, ésnos, ebben különbözik ön az uramtól, ezért nem járhat az ön felesége úgy, mint én. A férfi: Az én feleségem. Nem lesz soha. . A nő (csüggedten): Lesz. . A férfi : Nem lesz. Ó, ha én is úgy beszélhetnék, bizalommal, mint ön, önhöz, de úgy, mintha nem ön volna. A nő: Nem értem. A nő (aléltan visszahanyatlik) : Már beszélt ! II. Már nem esik az eső. Süt a hold. A férfi: Járhatunk együtt. Az utakat megvilágítja a hold s minden ablakból láthatók vagyunk. Tehát senki sem gondolhat rólunk rosszat, mivel mindenki láthat. A nő : Igaza van, de ugye, mindig a világosságban maradunk ? A férfi : Természetesen. S amely pillanatban megelégelte, vagy fáradt, vagy szabadulni akar tőlem, csak intsen. A nő: Ön valóban olyan, amilyennek gondoltam. És nem fog ugye soha többé arról beszélni, ami nem szabad ? A férfi (a keskeny fehér ösvényen mennek, mely a főépület és virágágyak körül kígyózik) : Mért kívánja ezt ? Ha kívánja, megteszem. De akármit mondjak is, nem aróa gondolnék, akármilyen közömbös legyek is, hazugság volna. S ön is megérezné a hazugságot és szenvedne alatta. Mért ne mondhatnám meg, hogy szeretem, mikor úgy sem következik belőle semmi ? Tudom, hogy árván maradtam érzelmemmel, nem gondolom, nem. BELFÖLD: A költségvetési vitát megszakították. A képviselőház ma a költségvetési vitát megszakította. Nem lévén kiátás arra, hogy az év végéig a költségvetés törvényerőre emelkedik, a jövő év két első hónapjára kért indemnitást tűzték ki a hétfői ülés napirendjére. Az indemnitás után a Ráth-múzeum és a Lotz-hagyaték kerül tárgyalásra. Az új korszak. A képviselőház mentelmi bizottsága ma délben ülést tartott Gál Sándor elnöklésével. Az ülésen több képviselő mentelmi ügyével foglalkoztak. A bizottság Baloghy Ernő indítványára kimondotta, hogy javasolni fogja a képviselőháznak, hogy szolgabírák és rendőrkapitányok megkeresését kihágási ügyekben a képviselőház ne fogadja el, hanem csak a polgármesterekét vagy az alispánokét. Az algezirasi okmányok. A képviselőház igazságügyi bizottsága ma délután tárgyalta az algezirasi értekezlet főokmányának beczikkelyezéséről szóló törvényjavaslatot. Polónyi Géza igazságügyminiszter bejelentette a bizottságnak, hogy a külfölddel kötendő szerződéseket a kormány az ország közjogi viszonyainak tekintetbevételével akarja rendezni és hogy a szóban forgó főokmányt még a másik kormány alatt írták alá. A bizottság a javaslatot elfogadta. A javaslatot ma délután elfogadta a pénzügyi bizottság is. A tengerhajózási törvényjavaslat. A képviselőházi közlekedésügyi bizottság ma délután Lázár Pál elnökletével ülést tartott. Szterényi államtitkár a balatoni vakut ügyében kijelentette, hogy azzal a bizottság nemsokára foglalkozhatik. Gál András előadó ismertette a szabadhajózási törvényjavaslaton a főrendiház által tett módosítást, mely szerint Galaczot érintő hajók, ha teljes rakományt közvetítenek, beszerzési segélyben részesítendők. Kelemen Samu azt indítványozza, hogy a Galaczból induló hajóknak, ha teljes szállítmányuk magyar, adhasson a kormány beszerzési segélyt, de ez ne legyen kötelező és ez a segély csak ezután épülő hajóknak adassék. Szterényi államtitkár a módosítást elfogadja, csak arra kéri a bizottságot, hogy jelentésében domborítsa ki azt a momentumot, hogy nemcsak nem akar ellentétbe helyezkedni a főrendiház határozatával, hanem nyomatékosan akar annak az A férfi, ön beszélhetett nekem magáról és az uráról, mert én egy szürke nulla vagyok az önök életében. De ha én is föltárnám a lelkemet, el kellene mondanom a változást, mely bennem végbement három hét alatt s annak kellene elmondanom, aki végbevitte. Lássa, ezért nem beszélhetek.