Az Ujság, 1909. január/1 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1909-01-02 / 1. szám
Szombati január 2. AZ ÚJSÁG Újé? a politikában. — Saját tudósítónktól. — Tisztelegtek a koalicziós pártok együttesen a miniszterelnöknél, a kormánynál és különkülön a pártvezéreknél. Ami az elhangzott nyilatkozatok érdemét illeti, arról most ne essék szó, itt csak a külsőségekről jegyzünk fel egyet s mást. Általában véve csak a néppárt tagjai érdeklődtek vezérük újévi szózata iránt fokozottan, csak ezek jelentek meg a gratulácziónál a párttagok számához képest »tömegesen«. Az alkotmánypárt táviró útján intézte el az ügyet, ha nem is legurasabban, mindenesetre legkényelmesebben. A koalíció, a negyedfélszáz tagú kormánypárt képét a miniszterelnöknél alig harmincz főből álló kis csoport viselte. És ami ennél is érdekesebb: az előzetes megállapodások alapján kiszemelt diszszónok nélkül. Bizony Ákost tegnap a pártnak egy kis konventikuluma lecsapta a díszszónoki hivatalról, mert legutóbbi beszámolójában a bankönállósítás kérdésében aggályoskodott. Értesítették Kossuth Ferenczet, aki azonnal vonatra ültette Pallag Sándor titkárt, magyarázza meg Miskolczon Bizony Ákosnak, hogy neki újév napján gyöngélkednie kell, mert a párt a miniszterelnököt más valakivel akarja üdvözöltetni. Holló Lajos társasága, amely a dolgot rendezte, felvonult, hogy az ünnepi szónok az ő vezére, Holló Lajos legyen. Ezt azonban Kossuth nem akarta, s a döntés sürgős voltára való tekintettel ezt határozottan ki is jelentette. De nehogy visszavonás legyen, olyat választott a tisztségre, aki Hollóéknak kedves. És Bizony Ákos ma gyöngélkedett és Csizmazia Endre szónokolt. (A koalíczió a miniszterelnöknél.) Délelőtt tíz órakor üdvözölte a koaliczió a miniszterelnököt és a kormányt a miniszterelnökségi palotában. Az üdvözlésen jelen volt a beteg Kossuth Ferenczen és Zichy Aladár grófon kívül a kormány manden tagja, Dessewvffy Aurél gróf, a főrendiház elnöke, továbbá Szterényi, Popovics, Mezőssy, Bolgár, Tóth, Meskó és Márcy államtitkárok, Simító József, Hammersberg László, Hódy Gyula, Holló Lajos, Batthyány Tivadar gróf, Csizmazia Endre, Teleki Arvéd gróf, Éber Antal, Kmety Károly, Ság Manó, Lágvári Gábor, Burdia Szilárd, Mikszáth Kálmán, Semsey László gróf, Weiss Julián, Szivák Imre, Moskovitz Iván, Nagy Ferencz, Ernszt Sándor, Giesstein Sándor és még néhány képviselő, Beecker, a Gresham igazgatója, Kossuth Ferencz házigazdája és a néppárt tagja, továbbá a miniszterelnökség tisztviselői karának egy része és több hírlaphó, összesen mintegy hatvanam Csizmazia Endre a koalíció nevében üdvözölve a kormányt, utalt arra, hogy a bankszabadalom lejártával megnyílt az alkalom, hogy gazdasági önállóságunkat megvalósíthassuk és hivatkozott arra is, hogy a katonai kérdések is mihamarabb homloktérbe kerülnek; a haderő fejlesztése elől nem zárkózik el sem a koalíció, sem a többség nagy részét alkotó függetlenségi párt, ha ezzel szemben a magyar nemzet törvényes és jogos kívánalmait kielégítik. Az annexiónál az a feladat hárul a kormányra és a törvényhozásra, hogy a magyar állam jogos és történelmi igényeit minden tekintetben kielégítsék. »Kétségtelen dolog, — mondotta Csizmazia — hogy ezen elsőrendű fontosságú ügyek rendezése kívánatossá tenné, hogy e feladatok egységes és ugyanazon elvi alapon álló többségi párt összhangzó és czertudatos támogatása mellett oldassanak meg, hogy tehát kerestessék az út és mód, mely a tömörülést lehetővé teszi a nélkül, hogy a nemzet többségét a választások során kinyilvánított akaratának érvényesülése terén oly keserű csalódások érnék, melyeknek fagyasztó szele jogosult, reményeinek s bennünk vetett bizalmának virágait lehervaszsza.« Végül biztosította a kormányt a koaliczió bizalmáról. Wekerle Sándor miniszterelnök igy válaszolt: Uraim ! Igen tisztelt barátaim ! Engedjétek meg, hogy saját, és minisztertársaim nevében mélyen érzett köszönetet mondjak szívélyes üdvözléstekért, megtisztelő elismerésetekért és hogy saját részünkről is meleg érzéssel kívánjak minden legjobbat, úgy nektek, mint hozzátartozóitoknak. Föl kell használnom ezt az alkalmat még arra is, hogy odaadó hálával emlékezzem meg arról a hathatós támogatásról, amelyben nehéz viszonyok között is mindig szívesek voltatok részesíteni, mert egyedül bölcs belátástok, hazafias készségetek tette lehetővé közállapotaink rendbentartását és fejlődésének előbbrevitelét, az elénk táruló nagy feladatoknak megoldását. Elérkeztünk az együttes működésre egyesült pártokutolsó s legnagyobb feladatának teljesítéséhez, a választói reform megalkotásához. E nagy munka folyama alatt kell a kormányzat s az álami élet körében felmerült rendes teendőkön kívül azokat a gazdasági, szociális, kulturális és vallási kérdéseket is megoldanunk, amelyeket programmunkban s a költségvetési tárgyalások során felvetettünk, s amelyekre a költségvetési és azzal kapcsolatos törvények részben már a fedezetet is megadják. De mind e kérdésekkel sem tekinthetjük politikai feladatunkat, törekvéseinket kimerítetteknek, mindent el kell követnünk, hogy az alkotmányos élet zavartalan folytonosságát, zökkenésektől ment sima átmenetet a jövőre nézve is biztosítsuk. Ezért, habár erre kötelezettséget nem is vállaltunk, működésünk oda fog irányulni, hogy azokat a kérdéseket is megfelelőlg előkészítsük, a melyek egyesülésünkkor függőben hagyattak s a melyek mai helyzetünknek nemcsak kiindulási pontját, hanem egyúttal kulcsát is képezik. Talán nem várja tőlem senki, hogy e pillanatban, melyet inkább érzelmi, mint politikai momentumok uralnak, bővebb politikai fejtegetésekbe bocsátkozzam, vagy hogy részletesebben nyiatkozzam oly kérdésekről, amelyek iránt a tárgyalások folyamatban vannak. Változatlan elvi álláspontunk rövid megjelölése végett csak annyit jegyzek meg, hogy gazdasági téren Magyarország gazdaságának nagyszabású emelése, önerejének megteremtése és megszilárdítása, politikai téren nemzeti erőnk és államiságunk el nem mosódó megnyilvánulása, minden eshetőséggel szemben való biztosítása képezi állandóan követett czélunkat. Ezért a bankkérdésben arra törekszem, hogy mindenekelőtt a kormány egyetértő eljárását biztosítva, juttassuk érvényre az államjogi és gazdasági szempontokat. A katonai kérdésekben pedig az vezérel, hogy akkor, amidőn véderőnk fejlesztése s újabb tetemes költségek vállalásának szüksége előtt állunk, ennek egyensúlyaképp nemzeti érdekeink s különösen állami nyelvünk érvényesülésére kell a gondot fektetnünk. Ebben az ő felsége a király és a nemzet közötti ügyben naponta találkozunk ugyan ellentétes áramlatokkal, de azért álláspontunk érvényre jutásába vetett bizodalmunk nem kisebbedhetik, mert erőt ad annak belső jogosultsága, szükségessé teszi nemzetközi viszonyainknak a megnyugvásban rejlő biztossága. A választási törvény tekintetében változatlanul ragaszkodnunk kell azokhoz az alapelvekhez, amelyek alapján azt előkészítettük s amelyeket nemzeti és szociális szempontból, a magyar állam legvitálisabb érdekei szempontjából mellőzhetetleneknek kell tartanunk. A részletek megítélésénél nem zárkózunk el ugyan attól a politikai igazságtól, hogy ilyen, a nemzet egészét érintő s jövőjére kiható alapvető törvénynek lehetőleg közmegnyugvással s egyetértéssel kell létesülnie, de alapvető gondolatát és módozatait oly lényegbe vágóknak oly kardinálisoknak tartjuk, hogy azok feladását egyenesen a nyugodt és biztos fejlődés s a nemzeti érdekek feladásával kellene egyenlőnek tekintenünk. Nehéz idők köszöntenek reánk, nagy feladatok előtt állunk ; ezekben helyt állani, nagy nemzeti feladatainkat sikerre juttatni csak úgy leszünk képesek, ha ezekhez mérten rendezzük be állami szükségleteinket s azok élő megnyilatkozását, a képviselőházat. Úgy ennél a nagy reformnál, mint általában minden gazdasági és politikai törekvésünknél, nem elvont tételeknek, nem kicsinyes szempontoknak, nem is a merevségnek kicsinyes egyéni vagy jóstállásból folyó következetességnek, hanem a nemzet nagy érdekeinek, jövője biztos megóvásának kell a politikai iránytűt mozgatnia, az időhatárok megállapításánál a politikai óramutatót szabályoznia. Következetességünk csak a valóban nagy és vitális nemzeti érdekek állandó szem előtt tartása, politikai igazságunk azok soha nem szűnő ápolása és előmozdítása lehet. Engem soha el nem halványuló hit köt nemzetem bölcseségében rejlő erejéhez, hogy a magasabb szempontok irányítják elhatározásaiban s az együttműködésünk tartama alatt megerősödött bizalom fűz hozzátok, a nemzeti elhatározások hivatott képviselőihez, hogy szíves és hathatós támogatások fog kisérni akkor és addig, amíg e magasabb szempontok irányítják kormányzati tevékenységünket. Ezzel a szándékkal, ezzel a hittel kérjük jövőre is politikai bizalmatokat s mondok ismételten köszönetét megtisztelő megjelenéstekért. A miniszterelnök beszédét több ízben helyeslés törte meg és tetszészaj követte. Wekerle és a kormány tagjai ezután a tisztelgők némelyikével néhány szót váltottak s távoztak. (A függetlenségiek Kossuthnál.) A függetlenségi párt tagjai innen Kossuth Ferencz lakására mentek, ahol tizenegy órakor üdvözölték a függetlenségi párt vezérét, Kossuth Ferencz kereskedelmi minisztert. Teleki Arvéd gróf volt a párt szószólója, aki azt mondta, hogy csodálja vezéreinek morális erejét, hogy annyi támadás közepette, amennyiben részesülnek, abba nem hagyják munkájukat. Kormányférfiaink magukévá téve a nemzeti bank felállítását, tárgyalásokat folytatnak, alapos a remény, hogy csak hónapok választanak el attól az időtől, mikor ezt a végczést elérhetjük. Ebben a pillanatban osztatlanul sereglenek vezéreik zászlaja alá. Kossuth Ferencz kereskedelmi miniszter így válaszolt: — Szivemből köszönöm és viszonozom azokat a jókivánalmakat, amelyeket hozzám nemcsak mint pártelnökhöz intéztek, hanem az egyénhez is, a ki veletek élt és veletek küzdött éveken át. Együtt hirdettük elveinket egykoron,és fentartottuk a nemzetben a függetlenségi eszmék iránti vágyódást. Együtt vívtuk meg azokat a küzdelmeket, amelyeknek a jelen helyzet lett a folyománya, s együtt teljesítjük nehéz feladatainkat most, amidőn a párt az önuralom és a politikai megbízhatóság ritka példáit adja azzal, hogy noha abszolút többségben van a képviselőházban és noha a koalícióban más elvi alapon álló pártok is vannak, koalícziós kormányt támogat. (Felkiáltások : Követjük hűségesen mindenhová.) Ritka példa ez a nemzetek parlamentáris történelmében és ritkaság az is, hogy egy koalícziós kormány több éven át létezhetett anélkül, hogy kebelében a legcsekélyebb súrlódás lett volna. Ezért volt képes a kormány nehéz feladatait megoldani, és éppen az az erő, amelyet a kormány a függetlenségi pártból, mint többségből merített, adta meg a lehetőségét annak, hogy mindjárt kormányra lépése kezdetén megoldott egynéhány igen nehéz és fontos feladatot. Először is megmentve az országnak veszélybe jutott alkotmányát, visszavezette a nemzetet a békés fejlődésnek a terére, továbbá eltakar Táltos doktor hiába kiabált a legény után, hogy ne okoskodjék, jöjjön vissza, hisz ő még él, az semmit sem hallott az anyag rezgésének híján lévő hangokból. A test nélküli embernek már csak annyi jártányi ereje volt, hogy besurrant az inasa részére megnyílt házkapun. Az emeletre már nem tudott fölmenni, s elkeseredetten ült le a legalsó lépcsőfokra. Itt saját szemeivel kellett tehetetlenül végignéznie, mint jönnek visszatérő inasával és a halottkémmel a temetkezési munkások, s mint sietnek fel az emeletre az ő dermedt testéért. És látnia kellett, mikor ezt lepelbe burkolva lehozták, s kivitték a kapun, hogy fellökjék az utczán várakozó fekete szekérbe. A halottkém hangosan utasította a hullaszállítókat, hogy a testet mindenekelőtt a bonczolóterembe szállítsák, mert hirtelen halál esetén a hatóság megkívánja a bonczolást. Most tehát ott ült a szegény test nélküli ember láttatlanul a lépcsőn és keservesen, de még nem hallhatóan zokogott teste után, melyet elvittek az orra elől. Utána szaladt volna szívesen, de már egy szikrányi mozdulatra sem volt ereje. Végre már sírni sem tudott, s bár éppen a hajnal kezdett derengeni s növekedett az ébredő világ zaja, körötte mind sűrűbb lett a sötétség és a csend. Tünedező öntudatának utolsó fájdalmas vergődései belefultak a teljes sötétség teljes csöndjébe. Mert vala immár teljes a sötétség és a csend. 3