Az Ujság, 1909. április/2 (7. évfolyam, 90-102. szám)

1909-04-16 / 90. szám

Péntek, 1909. április 16. _________AZ UJJSÁG_________ szemben érvényt szerez. Justh Gyula elnök tilta­kozott a szemrehányás ellen, hogy ő nem egyfor­mán kezeli a házszabályokat. A kormánynyal szemben ő nem tehet egyebet, mint hogy minden hónap elején figyelmezteti a kormány minden tag­ját a házszabályok idevágó rendelkezésére. Ha Bozóky lesz miniszterelnök és ő még akkor is el­nöke lesz, vele szemben is csak ezt az eljárást fogja követni. Günther Antal igazságügyminiszter tör­vényjavaslatot terjesztett elő részint a maga ré­széről a makói, ungvári, jászberényi törvényszék létesítése tárgyában, Kossuth Ferencz kereskede­lemügyi miniszter megbízásából pedig néhány helyi­érdekű vasútra vonatkozólag. Még hitelesítették az ülésről szóló jegyzőkönyvet s az ülés ezzel vég­ződött.­­ A bán Budapesten, Zágrábból táviratoz­tak : Rauch Pál báró horvát bán ma délután tit­kárja, Krajicsics Milán kíséretében Budapestre utazott.­­ Új törvényszékek. A képviselőház mai ülésében Günther Antal igazságügyminiszter tör­vényjavaslatot nyújtott be a jászberényi, makói és ungvári törvényszékek felállításáról. Ungvárnak Polónyi Géza, Jászberénynek Apponyi Albert gróf, Makónak Justh Gyula volt a főprotektora a tör­vényszék ügyében. A jászberényi törvényszék a budapesti, a makói törvényszék a szegedi, az ung­vári törvényszék pedig a kassai Ítélőtábla kerü­letébe tartozik. A napot, a­melyen az új törvény­székek működésüket megkezdik, a szolnoki, a szegedi és a beregszászi törvényszékek pedig az új törvényszékek hatáskörébe tartozó ügyekre működésüket megszüntetik, az igazságügyminisz­ter állapítja meg. Azon a napon, a­mikor az új törvényszékek működésüket megkezdik, a szék­helyükön levő királyi járásbíróságok hatásköre telekkönyvi ügyekben megszűnik és a telekkönyvi hatóságot a járásbíróságok területére a törvény­székek gyakorolják. — A magyar nyelv és a nemzetiségi tanítók. A képviselőház mai ülésén Günther Antal igazság­ügyminiszter beterjesztette Apponyi Albert gróf közoktatásügyi miniszter jelentését azokról a köz­ségi és felekezeti tanítókról, a­kik ellen a múlt évben fegyelmi vizsgálatot indítottak. A jelen­tésből megtudtuk, hogy az ország területén a múlt évben 182 olyan nemzetiségi, nagyrészben román tanító volt, a­ki ellen az egyházi főhatóság vagy a törvényhatósági bizottság a legtöbb esetben azért indított fegyelmi vizsgálatot, mert a magyar nyelv tanítása körül mulasztást követett el. Akadt azon­ban néhány olyan is, a­ki ellen államellenes maga­tartás vagy nemzetiségi izgatás miatt kellett a vizsgálatot megindítani. Van-e válság? — Kidobják a kanapét. — A kormány Budapesten levő tagjai között komoly válság kitörésének lehetőségéről hal­lani, a pártok soraiban ellenben a legteljesebb bizalommal várják a pusztulással fenyegető hullámok elsimulását. Viharedzett sajkás nép van itt, a­mely már megszokta a mentőkötelet és a partramászást. Wekerle miniszterelnök ma a királynál volt , a kormányok banktanácsko­zásait elhalasztják . Kossuth nevében Szterényi a hadügyminisztériumban tárgyalt. Máskor az ilyen hírek legalább a közfigyelmet vonták magukra, ma, a kormánypárton, akár csak az időjárásról beszéltek volna. Pusztán a bankosok izgultak a helyzet miatt, azok is legfőképpen azért, mert nem tudják eltalálni, hogyan meneküljenek tudat­lan kalandorságuk ódiuma elől. Eddig András­­syt támadták, már azért is, mert a füg­getlenségi párt kiegyezési határozatának meg­szövegezése körül kiváló érdemei voltak. A ha­tározat, melyet 1907 november 11-én hoztak, a többi között ezeket mondja : Kijelenti a párt, hogy a bankkérdésben meg­nyugvással veszi tudomásul, hogy a kormány az önálló magyar jegybank felállítására vonatkozólag az ország szabad rendelkezési jogát sértetlenül fentartotta. Ez az intézkedés lehetővé teszi, hogy a párt az önálló nemzeti bank felállítására vonat­kozó elvét, a­melyhez ma is ragaszkodik, megvaló­síthassa. Hiába magyarázgatták idők során az al­kotmánypártiak, hogy itt csak lehetőségről van szó, a függetlenségi oldalon az volt a felelet, hogy Andrássynak lovagi kötelessége lett volna kijelentenie, hogy a kvótaemelést egyetlen pil­lanatig se gondolta, de nem is szánta a bank­önállósítás ellenértékéül. Ma már nem érintik Andrássyt. Hiszen a dolog úgy is fordulhat, hogy őt reputácziójára való büszkesége tovább is az »utálatos helyzet« urai közé szorítja, hogy egyelőre tovább is miniszter marad. Ma délelőtt Andrássy Gyula gróf meglátogatta Kossuth Ferenczet, másfél óráig értekeztek, délben pedig a képviselőház ülésén szinte tüntetett azzal, hogy Justh Gyulát fölkereste. De valahol mégis meg kell találni a bank­­kudarcz okát: elő tehát a közvélemény »bizo­nyos« rétegeivel! Ezek a bizonyos rétegek — a­melyek, a kormány függetlenségi szócsövei szerint, a királynak és a monarchiának is rossz szolgálatot tesznek —­ idézik majd elő a bank­­kérdésben való mérsékletükkel azt, hogy a király ellentáll »az alkotmányos parlamenti többség akaratának«. Különbség nincs. Min­denki osztrák és nemzetellenes, a­ki a bank­csoporttal együtt nem tombol. Az alkotmánybiztosítékoknak nevezett férezelménynél és a kiegyezésnél, sőt a vá­lasztójogi reformnál is így volt. Ez hozzá­tartozik a koalíc­iós nemzeti rendszerhez. Lassankint mintha az egész nagy »elvi« kérdés egy-két személyi dologgá devalválód­nék. Ma legalább ez a helyzetkép. Úgy látszik, Darányi fog távozni a kabinetből, mert az agráriusoknak engedve és a háborúban bízva, az adható mezőgazdasági konc­essziók leg­nagyobb részét Romániának kötötte le s Szerbiával ennek folytán kerültünk most vám­­konfliktusba. Ezt pedig a külügyi vezetőség most sehogyan sem akarta. Kidobják a kanapét. Bécsben más szituácziót látnak. A Neues Wiener Tagblatt ezeket írja: A király álláspontja a bankkérdésben válto­zatlanul az, hogy, a gazdasági kiegyezéshez tar­tozó kérdésről lévén szó, voltaképpen a két kor­mánynak kell megegyeznie, ily megegyezés híján pedig a korona a status quóhoz, tehát ez esetben a közös bank fentartásához ragaszkodik. A magyar kormány a kartelbank tervének meghiúsulása után újabb ideiglenes kormányprogrammot fog megállapítani a bankkérdés kikapcsolásával. Ha Kossuth pártját megnyerné e programainak, a magyar válság ezzel néhány formalitás után elintézettnek vagy legalább hosszú időre el­­odázottnak tekinthető. Ha Kossuthnak ez nem sikerül, egy más államférfi feladata lesz a korona által is elfogadható oly programmnak nyerni meg a parlamenti többséget, a­melyhez a hatvan­hetes és a negyvennyolc­as politikusok egyaránt hozzájárulhatnának. E programoiban a koroná­nak garanc­iát kell nyújtani a választási reform­nak záros határidő alatt való megvalósítására. A Ház feloszlatása esetén a függetlenségi párt aligha érhetné el eddigi óriási többségét. A jelen­legi helyzetben csak egyet lehet teljes bizton­sággal megállapítani, azt, hogy a közös bank jelenlegi szabadalmának lejárata után továbbra is fenn fog állani. Tisza István grófnak Andrássy Gyula grófhoz és a koaliczióhoz való közeledéséről regéltek ma a kormánypárton, mint a­hogy a kormány hírlapjai már napok óta hirdetik. Ez a közeledés, a mi értesülésünk szerint, csak vérmesen reménykedő koalicziós kombináczió. (Wekerle a királynál.) Wekerle Sándor miniszterelnök Bécsben ma reggel Vértessy Géza államtitkár látogatá­sát fogadta s vele hosszabb ideig beszélgetett. Azután Klebelsberg Kunó gróf osztálytanácsos jelentését fogadta. Féltizkor Zichy Aladár gróf, a király személye körüli miniszter látogatta meg. Tizenegyedfél órakor távozott Wekerle a magyar házból és Bilinski lovag osztrák pénz­ügyminisztert kereste föl, hogy vele értekezzék, majd Daruváry Géza udvari tanácsost, a ka­binetiroda főnökét látogatta meg. Délben fél egy­ , a­hol nyáron a perzselő forróságot éjjel öt fokos hideg váltja föl, a­hol kétszáz mértföldnyi távolságban volt az utolsó olyan teleptől, a­melyben európai is lakott. Csak olyan egyszerű, fanatikus lélek, csak az olyan szívós test bíz­hatta meg azt a munkát, azt a szenvedést, a­minő Csorna volt. Pedig külseje nem igen árulta el a benne lakozó roppant erőt. Egy nagyenyedi professzor, a­mikor haza­érkezett halálának híre, a következőkben raj­zolta meg testi és szellemi képét : »Körösit azon ritka szerencséjű emberek közé számlá­lom, a­kire soha senkit panaszkodni nem hal­lottam , valamint azt sem, hogy ő valaha vala­kire panaszkodott volna. Középtermetű volt, inkább a szárazak, mint az izmosak, inkább a gyöngék, mint az erősek közé számlálható , mind a mellett mégis állandó egészségű. A mun­kát és fáradságot a bámulásig győzte. Mind­ezeket pedig mértékletes, tiszta életének kö­szönhette. Arcza barna, inkább hosszú, mint kerek; szemeiből bizonyos csöndes és kedves melancholia nézett ki. Kevés, de igen nyájas beszédű vola. Öltözetében csinos ugyan, de nagyon egyszerű, kevéssel megelégedő és taka­rékos ; jó gazda, különösen mert a pénzt, mit a deákok tanítás által szoktak szerezni, oly gondosan meg tudta gyűjteni, hogy abban az időben egyike a legpénzesebb ifjaknak a kollé­giumban­. Tibetben is majdnem az egész angol segítséget a lámára, szolgájára s tudományos eszközökre költötte ; magának még egy­ szelet árühust sem engedett. Bort nem ivott, ne mondhassák azt, hogy inkább iszik, mint ta­nul. Nem evett gyümölcsöt, mert az úgysem tenné boldogabbá. A pénzzel pedig úgy tudott bánni, hogy halálakor is volt készpénzben háromszáz rúpiája, huszonhat aranya és ötezer rúpiája kötvényben. A becsületes hírnév, a függetlenség volt éle­tének ideálja. Gérard doktor, a­ki Kanunban meglátogatta, írja, hogy rendkívül büszke volt, hogy midőn kabátot, kávét és czukrot küldött neki ajándékba, nem fogadta el, s a küldött könyveket is csak olvasásra. Esztendőszámra elélt a tatár módon készített vajas teán, a mibe rizskását főzött. Temperamentumban közép­kori barát, nem a hitért, de a világosságért bármikor kész vértanuságot szenvedni. A­mint testének nem kellett a gyönyör, úgy nem szomjúhozta szelleme sem, azon az egyen kívül, a­mit a tanulás, a fölfedezés nyújtott. Földre­­terített gyékényen dolgozott, aludt és evett, s nappal is ritkán hagyta el szobáját. Éjjelre sohasem vetkőzött le, s nemcsak szeszes italt nem ivott, de nem is dohányozott. Körösi Csom­a Sándor a tudomány anachorétája ; épp oly fanatikus szellem, épp oly törhetetlen aka­rat, a­minek valaha benépesítették Líbia pusz­táit. Tibetben is halt meg, Darzsilingben, csak néhány napig tartó lázban, s egy angol orvos mondotta el koporsója fölött a Miatyánk­ot. Tizenegy évi Tibetben lakás után egy időre Kalkuttában telepedett meg, ott dolgozta föl a Tibetben gyűjtött anyagot. Az Asiatic So­ciety könyvtárának volt az őre. Ott sem moz­dult ki szobájából soha, még csak sétára sem. A­mint munkájával elkészült, megindult ismét Tibet felé, hogy megtalálja a sugarok országát, hite szerint fajunk bölcsőjét. Ebben az útban érte a halál. A­mikor Angliában már hires, emlegetett ember volt, itthon Esterházy Pál herczeg a mágnások körében száznegyvenkét angol fontot gyűjtött tudományos czéljai elő­mozdítására ; de a bank, a melyre az elküldést bízták, megbukott s egy fillér magyar pénz sem jutott Csorna kezéhez. De Körösi Csorna Sándor, Széchenyi Béla gróf vállalkozásával, hogy csak a főbbeket említsük, a magyar nem­zet mégis tisztes szerepet játszott az európai nemzetek egy fontos, tudományos vállalko­zásában. 3

Next