Az Ujság, 1909. április/2 (7. évfolyam, 90-102. szám)
1909-04-16 / 90. szám
Péntek, 1909. április 16. _________AZ UJJSÁG_________ szemben érvényt szerez. Justh Gyula elnök tiltakozott a szemrehányás ellen, hogy ő nem egyformán kezeli a házszabályokat. A kormánynyal szemben ő nem tehet egyebet, mint hogy minden hónap elején figyelmezteti a kormány minden tagját a házszabályok idevágó rendelkezésére. Ha Bozóky lesz miniszterelnök és ő még akkor is elnöke lesz, vele szemben is csak ezt az eljárást fogja követni. Günther Antal igazságügyminiszter törvényjavaslatot terjesztett elő részint a maga részéről a makói, ungvári, jászberényi törvényszék létesítése tárgyában, Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter megbízásából pedig néhány helyiérdekű vasútra vonatkozólag. Még hitelesítették az ülésről szóló jegyzőkönyvet s az ülés ezzel végződött. A bán Budapesten, Zágrábból táviratoztak : Rauch Pál báró horvát bán ma délután titkárja, Krajicsics Milán kíséretében Budapestre utazott. Új törvényszékek. A képviselőház mai ülésében Günther Antal igazságügyminiszter törvényjavaslatot nyújtott be a jászberényi, makói és ungvári törvényszékek felállításáról. Ungvárnak Polónyi Géza, Jászberénynek Apponyi Albert gróf, Makónak Justh Gyula volt a főprotektora a törvényszék ügyében. A jászberényi törvényszék a budapesti, a makói törvényszék a szegedi, az ungvári törvényszék pedig a kassai Ítélőtábla kerületébe tartozik. A napot, amelyen az új törvényszékek működésüket megkezdik, a szolnoki, a szegedi és a beregszászi törvényszékek pedig az új törvényszékek hatáskörébe tartozó ügyekre működésüket megszüntetik, az igazságügyminiszter állapítja meg. Azon a napon, amikor az új törvényszékek működésüket megkezdik, a székhelyükön levő királyi járásbíróságok hatásköre telekkönyvi ügyekben megszűnik és a telekkönyvi hatóságot a járásbíróságok területére a törvényszékek gyakorolják. — A magyar nyelv és a nemzetiségi tanítók. A képviselőház mai ülésén Günther Antal igazságügyminiszter beterjesztette Apponyi Albert gróf közoktatásügyi miniszter jelentését azokról a községi és felekezeti tanítókról, akik ellen a múlt évben fegyelmi vizsgálatot indítottak. A jelentésből megtudtuk, hogy az ország területén a múlt évben 182 olyan nemzetiségi, nagyrészben román tanító volt, aki ellen az egyházi főhatóság vagy a törvényhatósági bizottság a legtöbb esetben azért indított fegyelmi vizsgálatot, mert a magyar nyelv tanítása körül mulasztást követett el. Akadt azonban néhány olyan is, aki ellen államellenes magatartás vagy nemzetiségi izgatás miatt kellett a vizsgálatot megindítani. Van-e válság? — Kidobják a kanapét. — A kormány Budapesten levő tagjai között komoly válság kitörésének lehetőségéről hallani, a pártok soraiban ellenben a legteljesebb bizalommal várják a pusztulással fenyegető hullámok elsimulását. Viharedzett sajkás nép van itt, amely már megszokta a mentőkötelet és a partramászást. Wekerle miniszterelnök ma a királynál volt , a kormányok banktanácskozásait elhalasztják . Kossuth nevében Szterényi a hadügyminisztériumban tárgyalt. Máskor az ilyen hírek legalább a közfigyelmet vonták magukra, ma, a kormánypárton, akár csak az időjárásról beszéltek volna. Pusztán a bankosok izgultak a helyzet miatt, azok is legfőképpen azért, mert nem tudják eltalálni, hogyan meneküljenek tudatlan kalandorságuk ódiuma elől. Eddig Andrássyt támadták, már azért is, mert a függetlenségi párt kiegyezési határozatának megszövegezése körül kiváló érdemei voltak. A határozat, melyet 1907 november 11-én hoztak, a többi között ezeket mondja : Kijelenti a párt, hogy a bankkérdésben megnyugvással veszi tudomásul, hogy a kormány az önálló magyar jegybank felállítására vonatkozólag az ország szabad rendelkezési jogát sértetlenül fentartotta. Ez az intézkedés lehetővé teszi, hogy a párt az önálló nemzeti bank felállítására vonatkozó elvét, amelyhez ma is ragaszkodik, megvalósíthassa. Hiába magyarázgatták idők során az alkotmánypártiak, hogy itt csak lehetőségről van szó, a függetlenségi oldalon az volt a felelet, hogy Andrássynak lovagi kötelessége lett volna kijelentenie, hogy a kvótaemelést egyetlen pillanatig se gondolta, de nem is szánta a bankönállósítás ellenértékéül. Ma már nem érintik Andrássyt. Hiszen a dolog úgy is fordulhat, hogy őt reputácziójára való büszkesége tovább is az »utálatos helyzet« urai közé szorítja, hogy egyelőre tovább is miniszter marad. Ma délelőtt Andrássy Gyula gróf meglátogatta Kossuth Ferenczet, másfél óráig értekeztek, délben pedig a képviselőház ülésén szinte tüntetett azzal, hogy Justh Gyulát fölkereste. De valahol mégis meg kell találni a bankkudarcz okát: elő tehát a közvélemény »bizonyos« rétegeivel! Ezek a bizonyos rétegek — amelyek, a kormány függetlenségi szócsövei szerint, a királynak és a monarchiának is rossz szolgálatot tesznek — idézik majd elő a bankkérdésben való mérsékletükkel azt, hogy a király ellentáll »az alkotmányos parlamenti többség akaratának«. Különbség nincs. Mindenki osztrák és nemzetellenes, aki a bankcsoporttal együtt nem tombol. Az alkotmánybiztosítékoknak nevezett férezelménynél és a kiegyezésnél, sőt a választójogi reformnál is így volt. Ez hozzátartozik a koalíciós nemzeti rendszerhez. Lassankint mintha az egész nagy »elvi« kérdés egy-két személyi dologgá devalválódnék. Ma legalább ez a helyzetkép. Úgy látszik, Darányi fog távozni a kabinetből, mert az agráriusoknak engedve és a háborúban bízva, az adható mezőgazdasági koncessziók legnagyobb részét Romániának kötötte le s Szerbiával ennek folytán kerültünk most vámkonfliktusba. Ezt pedig a külügyi vezetőség most sehogyan sem akarta. Kidobják a kanapét. Bécsben más szituácziót látnak. A Neues Wiener Tagblatt ezeket írja: A király álláspontja a bankkérdésben változatlanul az, hogy, a gazdasági kiegyezéshez tartozó kérdésről lévén szó, voltaképpen a két kormánynak kell megegyeznie, ily megegyezés híján pedig a korona a status quóhoz, tehát ez esetben a közös bank fentartásához ragaszkodik. A magyar kormány a kartelbank tervének meghiúsulása után újabb ideiglenes kormányprogrammot fog megállapítani a bankkérdés kikapcsolásával. Ha Kossuth pártját megnyerné e programainak, a magyar válság ezzel néhány formalitás után elintézettnek vagy legalább hosszú időre elodázottnak tekinthető. Ha Kossuthnak ez nem sikerül, egy más államférfi feladata lesz a korona által is elfogadható oly programmnak nyerni meg a parlamenti többséget, amelyhez a hatvanhetes és a negyvennyolcas politikusok egyaránt hozzájárulhatnának. E programoiban a koronának garanciát kell nyújtani a választási reformnak záros határidő alatt való megvalósítására. A Ház feloszlatása esetén a függetlenségi párt aligha érhetné el eddigi óriási többségét. A jelenlegi helyzetben csak egyet lehet teljes biztonsággal megállapítani, azt, hogy a közös bank jelenlegi szabadalmának lejárata után továbbra is fenn fog állani. Tisza István grófnak Andrássy Gyula grófhoz és a koaliczióhoz való közeledéséről regéltek ma a kormánypárton, mint ahogy a kormány hírlapjai már napok óta hirdetik. Ez a közeledés, a mi értesülésünk szerint, csak vérmesen reménykedő koalicziós kombináczió. (Wekerle a királynál.) Wekerle Sándor miniszterelnök Bécsben ma reggel Vértessy Géza államtitkár látogatását fogadta s vele hosszabb ideig beszélgetett. Azután Klebelsberg Kunó gróf osztálytanácsos jelentését fogadta. Féltizkor Zichy Aladár gróf, a király személye körüli miniszter látogatta meg. Tizenegyedfél órakor távozott Wekerle a magyar házból és Bilinski lovag osztrák pénzügyminisztert kereste föl, hogy vele értekezzék, majd Daruváry Géza udvari tanácsost, a kabinetiroda főnökét látogatta meg. Délben fél egy , ahol nyáron a perzselő forróságot éjjel öt fokos hideg váltja föl, ahol kétszáz mértföldnyi távolságban volt az utolsó olyan teleptől, amelyben európai is lakott. Csak olyan egyszerű, fanatikus lélek, csak az olyan szívós test bízhatta meg azt a munkát, azt a szenvedést, aminő Csorna volt. Pedig külseje nem igen árulta el a benne lakozó roppant erőt. Egy nagyenyedi professzor, amikor hazaérkezett halálának híre, a következőkben rajzolta meg testi és szellemi képét : »Körösit azon ritka szerencséjű emberek közé számlálom, akire soha senkit panaszkodni nem hallottam , valamint azt sem, hogy ő valaha valakire panaszkodott volna. Középtermetű volt, inkább a szárazak, mint az izmosak, inkább a gyöngék, mint az erősek közé számlálható , mind a mellett mégis állandó egészségű. A munkát és fáradságot a bámulásig győzte. Mindezeket pedig mértékletes, tiszta életének köszönhette. Arcza barna, inkább hosszú, mint kerek; szemeiből bizonyos csöndes és kedves melancholia nézett ki. Kevés, de igen nyájas beszédű vola. Öltözetében csinos ugyan, de nagyon egyszerű, kevéssel megelégedő és takarékos ; jó gazda, különösen mert a pénzt, mit a deákok tanítás által szoktak szerezni, oly gondosan meg tudta gyűjteni, hogy abban az időben egyike a legpénzesebb ifjaknak a kollégiumban. Tibetben is majdnem az egész angol segítséget a lámára, szolgájára s tudományos eszközökre költötte ; magának még egy szelet árühust sem engedett. Bort nem ivott, ne mondhassák azt, hogy inkább iszik, mint tanul. Nem evett gyümölcsöt, mert az úgysem tenné boldogabbá. A pénzzel pedig úgy tudott bánni, hogy halálakor is volt készpénzben háromszáz rúpiája, huszonhat aranya és ötezer rúpiája kötvényben. A becsületes hírnév, a függetlenség volt életének ideálja. Gérard doktor, aki Kanunban meglátogatta, írja, hogy rendkívül büszke volt, hogy midőn kabátot, kávét és czukrot küldött neki ajándékba, nem fogadta el, s a küldött könyveket is csak olvasásra. Esztendőszámra elélt a tatár módon készített vajas teán, a mibe rizskását főzött. Temperamentumban középkori barát, nem a hitért, de a világosságért bármikor kész vértanuságot szenvedni. Amint testének nem kellett a gyönyör, úgy nem szomjúhozta szelleme sem, azon az egyen kívül, amit a tanulás, a fölfedezés nyújtott. Földreterített gyékényen dolgozott, aludt és evett, s nappal is ritkán hagyta el szobáját. Éjjelre sohasem vetkőzött le, s nemcsak szeszes italt nem ivott, de nem is dohányozott. Körösi Csoma Sándor a tudomány anachorétája ; épp oly fanatikus szellem, épp oly törhetetlen akarat, aminek valaha benépesítették Líbia pusztáit. Tibetben is halt meg, Darzsilingben, csak néhány napig tartó lázban, s egy angol orvos mondotta el koporsója fölött a Miatyánkot. Tizenegy évi Tibetben lakás után egy időre Kalkuttában telepedett meg, ott dolgozta föl a Tibetben gyűjtött anyagot. Az Asiatic Society könyvtárának volt az őre. Ott sem mozdult ki szobájából soha, még csak sétára sem. Amint munkájával elkészült, megindult ismét Tibet felé, hogy megtalálja a sugarok országát, hite szerint fajunk bölcsőjét. Ebben az útban érte a halál. Amikor Angliában már hires, emlegetett ember volt, itthon Esterházy Pál herczeg a mágnások körében száznegyvenkét angol fontot gyűjtött tudományos czéljai előmozdítására ; de a bank, a melyre az elküldést bízták, megbukott s egy fillér magyar pénz sem jutott Csorna kezéhez. De Körösi Csorna Sándor, Széchenyi Béla gróf vállalkozásával, hogy csak a főbbeket említsük, a magyar nemzet mégis tisztes szerepet játszott az európai nemzetek egy fontos, tudományos vállalkozásában. 3