Az Ujság, 1909. május/2 (7. évfolyam, 118-127. szám)
1909-05-20 / 118. szám
2 fölkészült, — nos, erről se beszéljünk, mert erre gondolni is irtózat. S ilyen eszeveszett politikát folytathat valaki büntetlenül, holott felelős miniszter volna s nem diktátor ! Miért ? Igazán már azért is rendes, alkotmányos állapotokat kellene teremteni bármi áron, hogy ettől a közveszedelemtől alkotmányosan megszabaduljunk. Erre pedig nagy okunk van, mert a nagy sikernek épp most kezdjük tapasztalni a kizárólag Magyarországot érintő veszedelmeit. Mert mi növelte meg az osztrák szarvakat a mi délszláv kérdésünkben ? Mi bátorítja Luegeréket a zágrábi kirándulásra, ahol trializmust és Magyarországtól való elszakadást hirdethetnek ? Hát természetesen a nagysikerű annexió, mely új tartományokkal bővíti ezt a tartománykomplexust, melyből a harmadik önálló állam, a Nagy- Horvátország kialakulhat. Eddig csak Dalmácziáról volt szó, most mnár Bosznia és Herczegovina is rákerül a nagyhorvát térképre s most már nem is kell a külföldi Szerbia körül kereskedni, meg lehet csinálni a nagy honárulást külső segítség nélkül is. Hát ez lett abból a szédelgésből, melyet a magyar koalíczió követett el, mikor az annexióval való megbékülés kedvéért a magyar király történelmi jogát emlegettette. Hát a magyar király történelmi joga alapján követik el a nagy merényletet, a horvát elszakadást Magyarországtól. Igaz, ez a zágrábi látogatás és a trializmus még nagyon messze esnek egymástól. De az újabb magyar baj, a horvát elszakadó törekvések új erőre kapása befejezett eredménye az annexiónak. Ezzel most már épp úgy állandó bajunk lesz, mint a nemzetiségi kérdéssel, s az osztrákokkal való konfliktusanyagunk is bővült egygyel s nem éppen a legkevésbé mérgessel. A mostani zágrábi kirándulás azonban mégis fölveti a kérdést: mért tűrjünk ilyen orczátlanságot Bécstől, holott Belgrádtól, Pétervártól vagy Rómától nem tűrnek ? Mit szólna Németország, ha a párisi községtanács Strassburgba rándulna s Elzásznak Németországtól való elszakadásáról tasztozna ? Vagy mit szólna Lueger, ha a római községtanács tenné ezt Triesztben vagy Trentinóban ? S ebben az esetben mit szólna Aehrenthal úr ? Márpedig nekünk Ausztria épp olyan külföldi állam, mint Olaszország Ausztriának, vagy Francziaország Németországnak. S ha Ausztria támad minket s megsérti a nemzetközi status quo-t, akkor a külügyminiszternek semmi köze hozzá ? Hát leinek van ? Avagy Ausztriától nekünk el kell tűrnünk, amit Szerbiától nem tűrnénk el, s Ausztriával szabad czinkoskodnia a horvátoknak, holott ha Szerbiával teszik, akkor perbe fogják őket ? Ez az utóbbi kérdés már a mi kormányunknak szól, mely ha ügyvivő is, köteles arról gondoskodni, hogy államunk integritásából el ne lopjanak semmit. De hát az ügyvivők is részesek a nagy diadalban, s nem várható, hogy kedvelt protektoruktól, akire most úgy néznek föl, mint koldus a gazdagra, valamit számon kérni merészelnének, valaki észrevette volna, szeme, amely az imént még olyan volt, mint valami régi buja briliantos ékszer, megint fölvette rendes alakját, így élt e nő ebben a városban, amely hasonlatos egy óriási hálószobához, amelyben nyitott ablakok és zárt ajtók között szeretnek és csak szeretnek. Pedig teste oly nagyon virágzott, mint a nemes gyümölcsfák május végével és keskeny homloka mögött is gazdag álmai lehettek. Halkan és tisztán élt, amíg egy napon elébe állott Wagner. Abban az időben történt ez, amikor Isten is külön megvizitelte őket. Diák öcscse, aki már majdnem pénzt is keresett, egyszerre beteg lett, a tüdeje kezdett vérzeik. Az orvos Itáliába küldte, vagy ha az nem konveniál, legalább falura, tanyára. De nem volt módjuk arra, hogy valahová is elküldjük. Egyelőre nagyon táplálták, ami az egyetemleges kosztolásukat még egyoldalúbbá tette. A tuhaja nagyon megnőtt, a feje mind kisebb lett, mind több verset írt, mindennap megköltötte a maga hattyúdalát. És most, hogy beszélnie sem volt szabad, színész-talentum tört ki rajta, folyton szavalt. E félköltő, félszínész, de teljesen heptikás fiú megzavarta egy kissé a szép szegénység e tiszta harmóniáját. Annát — mert csak ezt tűrte meg maga mellett — éjjel, minden érában felköltötte : — Adjon vizet, Anna, beszélgessen velem, Anna ! Adott vizet, beszélgettek. — Mondja, Anna, elmegy maga ehhez a Wagnerhez ! Tetszik magának ez az öreg medve . Az anya is fölébredt, csitította a fiút:— Mi közöd neked ehhez ? Az anya nem javalta és nem kárhoztatta az írnok szándékát. A két lány félrehúzta a száját, nem ilyennek képzelték el ők azt, aki egykor az Anna ura lesz. Maga Anna egészen objektív viselkedett és az aranybarna kontyos fejével helyeslőleg bólintott, amikor az anyja fáradt és csalódott asszonyka — az éjszakai beszélgetések alatt megjegyezte : — Egy megállapodott ember mindenesetre jobb, mint valami könnyelmű fiatal! — De ez csúf és vén ! — szólt a költő. — Nem igaz. Tisztességes, komoly férfi ! — monda Anna szomorúan. Majd hozzátette : — Maga meg ne beszéljen. Magának meg éppen jó lesz, ha nálunk, lent a tanyán, friss levegőt szív, frissen fejt tejet iszik! Ettől fogva az izgága fiú is változtatott egyet a meggyőződésén és amikor egy éjszakán a kisebbik — valamelyest kövér — nőtestvér panaszkodott, hogy nem fér meg Anna mellett, nem tud aludni, leesika díványról, Anna megszólalt : — Csinálok neked helyet, magad aludhatsz, elmegyek Vagnerhez ! És így is történt. Eljött az esküvő napja és megérkezett Wagner János,csizmában és szalonkabátban. Tanújának nem kisebb ember, mint maga a földesura jött föl. És ez fölvette az ulánus tiszti egyenruháját , passzióból, gúnyból, vagy más okból, nem lehetett tudni. Lehet , hogy már a menyasszony kedvéért, akiről azt hallotta, hogy szép, de nem igen hitte. Meg is lepődött, amikor meglátta. Klasszikus, borotvált arczát elfutotta a vér, széles válla beleremegett : — Hallja maga, Wagner, maga vén gazember ! — monda az írnoknak ingerülten. És hazament velük a vasúttal, bárha Pesten dolga volt, a maga esküvőjétől néhány hét választotta el. A vasúton szépen elbeszélgettek, az írnok is minden órában megfogalmazott egy-két mondatot, virágos, lehetetlen bókokat és hozzányúlt az új asszony kezéhez. Anna engedte, sőt egyszer-egyszer a nagy kérges markot vissza is szorította. Nem volt elfogadva és nem zavarta meg a fiatal férfinak a— mindenható urának — különös nézése. Csak egyszer nézett reá csodálkozó szomorúsággal. A mikor az ur többé nem tudta türtőztetni tovább és röviden igy szólt:— Szép az élet tanyán, ha három ember jól megérti egymást! Az írnok elkomolyodott, a társalgás megakadt. Szerencsére a viczináns megállóit, otthon voltak a pusztán. Ádám Anna először érezte, hogy szíve van , mintha föl akart volna szakadni. Nem az emberektől, hanem — öntudatlanul — a tájtól. Ősz volt, az alvidéki fekete föld fölszántva. Egy lap, egy szin, egy vonal. Egy elromlott eke hevert a közepén. Semmi élet, semmi fa, ember vagy madár sehol. Esteledett és az ott hagyott eke, a roppant szántóföld mögött pislákolni kezdett valami világosság. — Ott fogunk mi élni kettecskén! — monda Wagner, az írnok. — Vagy hármacskán ! — tréfálkozott az úr, ura ennek az egész környéknek. De tréfája hangja benszakadt. Amint Ádám Anna kezét nyújtotta, ahogy bucsúzkodva ránézett, megérezte, hogy ez az a nő, aki egy férfi mellett marad, ha már melléje állott és hogy ő pedig talán egész életével fogja megfizetni, hogy ezt a szűk homloku, karton ruhában esküvő leányt valaha meglátta ... as Prjsle Csütörtök, 1909. május 20. SEL79L0. A bán a királynál. Rauch Pál báró horvát bán ma reggel titkára, Krencsics Iván dr. kíséretében Bécsbe utazott. Holnap különkihallgatáson jelenik meg a királynál. Bécsből Budapestre tér vissza, ahonnan azután hazautazik Zágrábba. Szávábródból jelentik, hogy Rauch báró bán május végére vagy június elejére hivatalosan bejelentette látogatását. Tegnap a polgárok gyűlést tartottak s elhatározták, hogy a bánt ünnepiesen fogadják. Bród városa a tiszta Starcsevicsik pártjához tartozik. A múlt év november óta a községtanács fel van oszlatva. — A városok kongresszusa. Pénteken kezdődik a magyar városok első kongresszusa, melyre eddig 114 város jelentkezett 286 kiküldöttel. Részt vesz a tárgyalásban ezeken kívül 140 meghívott szakember és más érdeklődő is., Holnap, csütörtökön, este ismerkedő est lesz a Wampeticsvendéglőben. Pénteken délelőtt kilencz órakor az új városháza közgyűlési termében kezdődik a tanácskozás. Délután a Magyar Mérnök- és Építész Egyesületben lesz előadás. Szombaton folytatja a kongresszus tárgyalásait, este pedig bankettet rendez a főváros a kongresszus tagjainak tiszteletére. Ma délelőtt a kongresszus előkészítő bizottsága záróülését tartotta Bárczy István dr. polgármester elnöklésével. Az értekezleten megállapították a kongresszus elé terjesztendő határozatokat és javaslatokat és megállapodtak a kongresszus tisztségeinek betöltése iránt. A kongresszus elnöke Bárczy István polgármester lesz. — Bkelétszám. A boszniai tizenötödik hadtestnek békelétszámra való állítása fokozatosan közeledik. A hatvannégy zászlóaljból, amennyi most e hadtesthez tartozott, ötvenhét maradt ott. A póttartalékosokat, mihelyt az egyes zászlóaljak eredeti helyeikre visszatérnek, azonnal szabadságolják, din a király. — Uj darabontok. — • A király— a mint Bécsből jelentig -*■ a legközelebbi napokban ismét Budapestre jön. Itt folytatja a válság ügyének a kormány tagjaival és az ezeken kívül meghívandó egyes politikusokkal való tárgyalását. Kossuth Ferencinél, akinek állapotában javulás állott be, ma délelőtt látogatást tett Szterényi József államtitkár, aki bécsi útjáról és egyéb hivatalos ügyekről referált. Később felkereste a minisztert Günther Antal igazságügyminiszter, Batthyány Tivadar gróf, Justh János és számos más függetlenségi képviselő. Kossuth, amint összeszedi magát, Wiesbadenbe megy. Ahol az uralkodó öreg tábornokai szoktak üdülni. Most legalább ez a terv. A messze kirándulásnak politikai háttere van. Kossuth szabadulni akar attól, hogy hol az égjük, hol a másik oldalról zaklassák, mert ezzel azt a