Az Ujság, 1909. augusztus/1 (7. évfolyam, 181-193. szám)
1909-08-01 / 181. szám
védték. Hogy milyen nagyokat, eddig még nem is tudjuk igazán. Egészséges nemzeteknél, amelyek igazi szabadsággal birnak és belső egységüket el nem veszítették, az ilyen véres csapás egyszerre lángra lobbantja a nemzet önbecsérzetét. A nép maga siet a lobogók alá, még azokon kívül is, akik katonák. Most látszik azonban csak igazán, hogy a spanyol nemzet menynyire beteg. A hosszas rossz politika annyira szétbontotta és annyira egymás ellenségeivé tette a társadalom különböző rétegeit, hogy a melillai szerencsétlenség éppen ellenkezőleg hatott. A nagy néptömegek, kivált az anarchizmustól amúgy is ellepett szép Barcelonába, hirtelen fellázadtak, amint mondják : a háború ellen. És ez a lázadás rettenetes mérveket öltött. Sőt terjedőben is van. Valószínű, sőt csaknem bizonyos, hogy a spanyol nemzet vagyonosabb és műveltebb osztályai, a hadsereggel karöltve leverik ugyan ezt a rettenetes lázadást, de ez maga még nem sok. A beteg országokat gránátokkal és puskagolyókkal nem lehet meggyógyítani. És kérdés, hogy a vérontás után támadnak-e majd ennek a nemzetnek olyan prófétái és politikusai, akik az igazi orvosságot megtalálják ? A szörnyű lázadás azonban máris tele van tanulságokkal. A lázadó néptömegek ösztönei, ha vadak és bestiálisak is, rendesen jól megmutatják a baj fészkét. Ez a lázadás egyenesen az állami hatóságok ellen és az egyház túlságos uralma ellen tör. Az állam fegyveres csendőrségét, a klastromokat és a templomokat pusztítja megdöbbentő vad energiával. Tehát a rossz állami politikát és a megcsontosodott klerikális intézményeket gyűlöli a tömeg legjobban. Azzal, hogy ez »anarchista« lázadás, tulajdonnképpen semmi sincs mondva. Minden lázadás a köztekintély és közrend tagadása. Megtámadása tehát végre is anarchista. Fegyverrel, ágyúval leteríteni még nem jelenti azt, hogy orvöseim is. Kérdés, hogy a spanyol nemzet előkelő, gazdag és vagyonos osztályai képesek-e arra, hogy a legvégsőig csigázott népet szabadságokkal és oly szociális reformokkal ajándékozzák meg, amelyek hitét és bizalmát az állam iránt helyreállítsák. A távolságot és az ellentétet talán az fejezi ki az osztályok közt legjobban, hogy egyrészt a spanyol nemzet vagyonos és előkelő osztályai nem vesznek részt a hadi szolgálatban, mivel gyermekeiket pénzzel a katonáskodástól megválthatják. Másrészt a spanyol köznép annyira el van hanyagolva, hogy nyomorúságait és az állam terhét alig-alig bírja. Nem kis dolog az, amikor Barcelónában a levágott csendőrök és hatósági személyek véres fejeit póznán, körmenetben hordja körül a fellázadt csőcselék ! Ennek a lázadásnak azonban vége lesz, mivel nincs benne rendező elem. Forradalomnak ezt nem is lehet nevezni. A forradalmak új rendet, új alkotmányt, új intézményeket hoznak magukkal és többnyire jobbakat, mint a régiek. Értelmi erőt is újat. Forradalmakat rendezni csak nagy intelligencziával lehet és ez máris első garancziája az uj államrendnek. Ámde a spanyolországi vérengzés nem valamely uj és jobb államrend ígéretével lépett fel. Puszta fegyveres tagadása ez annak, ami van. Hogyni legyen, azt a megőrült tömeg épp oly kevéssé tudja, mint annak a vezetői. Egyáltalán az jellemzi a szocziális-anarchista felkeléseket, hogy új alkotmányt ígérni és adni képtelenek. Ellenben fölötte képesek valamely meglevő államrend feldúlására. Mindez azonban a spanyol politika baja és dolga. A véres kánikulai színjáték mégis óriási figyelmeztető jel az olyan országok és nemzetek számára, ahol a történeti osztályellentétek még szintén nincsenek kiküzdve. És ahol a nemzeti élet egységének fontos politikai és gazdasági kötelékei meglazultak. Az ilyen országok és nemzetek többé-kevésbé mind spanyol betegségben szenvednek és ha jól iparkodnak a megkezdett után, utol is érhetik Spanyolországot. Talán érdemes volna erről a mostani magyar államférfiaknak is gondolkozni ! ott voltaim, vagy csak én néztem-e a csókját és az örömét mérsékeltnek , nem tudom. De azt mondtam magamban, egyszerelmes asszony nem így tapad az urához három heti távollét után. Az öreg asszony (rosszalóan csóválja a fejét). Az öreg úr . Azután úgy éreztem, melegebben mosolyog rám, mint szokott. Úgy éreztem , kigyúl a szeme, ha rám néz. Ki tudja, — gondoltam — mi történhetik egy asszony lelkében, aki hetekig egyedül van. Az öreg asszony (haragosan csóválja fejét): Az öreg úr : Boldog voltam. Együtt ebédeltünk, ebéd után együtt sétáltunk, az aszszony zavarodott volt, velem beszélgetett, minden perccel erősödött a reménységem . . . Az öreg asszony (félbe akarja szakítani): Az öreg úr (nem engedi magát) : Augusztus volt, gyilkos forróság, délután fürödni indultunk. Kis tó volt a nyaraló mellett, zöldvizű, hűvös stájer tó, az ember szeretett volna felöltözve beleugrani. . . Felöltözve azonban nem megy a dolog. Le kell vetkőzni. Le kell vetkőzni, de hogyan ? A tóban egyetlenegy kis faházikó állott, a partról keskeny fahíd vezetett hozzá , a házikó : egyetlen kabin. A parton csupa magas fenyőfa, egy szál bokor se sehol. Mit lehet itt csinálni ? Az öreg asszony (meghökkenve néz az öreg urra). Az öreg úr (sóhajtva) : Megállapodtunk abban, hogy előbb én megyek bea házikóba, levetkőzöm, azután, beugrom a vízbe ; utánam jön az asszony a férjével, a boldog emberrel.. . A felöltözés sorrendje megfordítva lesz; előbb mennek ki a vízből ők, felöltöznek, azután megyek én . . . . " Az öreg asszony (összeránczolja a homlokát és megfeszített erővel gondolkozik). Az öreg úr . Levetkőztem, fürdőruhát vettem és beugrottam a vízbe. Öt percz múlva jött az asszony. A fürdőruha szabadon hagyta a karjait, a nyakát, a lábát, hozzátapadt a testéhez .. . Az öreg asszony (egy zavarodott mozdulatot tesz). Az öreg ur : A közelében voltam. Az egész idő alatt ott voltam mellette. Kimondhatatlanul vágyódtam rá, hogy ... Az öreg asszony : Azután ? Az öreg ur : Azután megelégeltük a fürdést. Az öreg asszony : Azután ? Az öreg ur : Az asszony fázni kezdett és kiment a vízből. Az öreg asszony (nyugtalanul): És? Az öreg ur : És a férje is kiment. Mentek felöltözködni. Az öreg asszony (bámulva néz az öreg urra, előrehajol, azután hirtelen összerázkódik, mintha villamos ütés érte volna, az arcta vörösre pirul, hátradől a székében és elfordítja a fejét). Az öreg úr : Én vártam odakint a zöldvizű és hűvös tóban. Alkonyodott és csipős szellő kezdett fujdogálni. A víz hideg lett. A nap lemenőben volt . . . Dideregni kezdtem. Még mindig nem öltözködhetem fel? Türelmetlenül úszkáltam ide-oda. Még mindig nem szólítanak ? Csapkodtam a vízben, dörzsölgettem magamat ... Odaúsztam a kis faházhoz. Szólni akartam. Sürgetni akartam az öltözködést... De alig hogy odaértem, alig hogy megálltam, alig hogy szólni akartam, a csendességben, amely attól támadt körülöttem, hogy az úszást abbahagytam, egyszerre csak rémült nagyot és irgalmatlanul fájdalmasat dobbant a szívem; a lenyugvó nap vörös fényében olyan volt a bódé, mintha kigyuladt volna, mintha lángok csaptak volna ki belőle... És én ott álltam kint a hideg vízben. .. Kétségbeesve löktem el magamat, rohantam befelé a tóba, rémülten és zugó fejjel úsztam , és ekkor már gyorsan jött az este és sötét lett és a viz is fekete lett és én reszkettem és dideregtem és az ájulás környékezett, a mikor végre mehettem felöltözködni. . . Az öreg asszony (elfordítja a fejét, nem szól). Az öreg úr . Még aznap éjjel elutaztam. Szöktem. Harmadnap egy rettenetes fájdalom jelentkezett az egész testemben, minden csontomban, beteg lettem. Hallgatnak. Hosszú, hosszú hallgatás. Az öreg asszony (remegve): Miért mondta el? Miért szégyenlt meg? Miért akarta, hogy bánkódjam ? Az öreg úr : Ne bánkódjék. Úgy kellett nekem. Miért nem értettem meg, hogy ostoba vagyok, ha reménykedem. Miért nem tudtam megérteni a zavarodottságát, a tartózkodását. Úgy kellett nekem. És azért mondtam el, hogy most végre soha, soha többé ne reménykedjem már . . . Legyen már egyszer vége. Birjak már egyszer magammal. Akkor megértettem , hadd jusson most eszembe, hadd tudja maga is, hogy ez a sorsom, kint dideregni a hideg vízben. Vasárnap, 1909. augusztus 1. AZ EXT - SÁG IELFÖLD, Burián báró a királynál. Iseidből táviratoztak, hogy Burián báró közös pénzügyminiszter ma Isehlbe érkezett és 5/411 órakor a királyi villába hajtatott, ahol a király tizenegy órakor kihallgatáson fogadta. Burián kihallgatásának elsősorban az volt a czélja, hogy boszniai szemleútjáról jelentést tegyen a királynak. Burián ma este Salzburgba utazott, hol neje várja, akivel együtt nyári tartózkodásra Madonna di Campiglióba megy."Augusztus végén Burián báró visszatér Bécsbe és újból átveszi a közös pénzügyminisztérium ügyeinek vezetését. A kihallgatás után Burián báró a Neue Freie Presse tudósítóját fogadta, akivel a következőket közölte : — A királynak folyó ügyekről tettem jelentést. Természetes, hogy jelentéseim kiegészítő részét a boszniai ügyek szolgáltatták és előterjesztettem ő felségének azokat az észrevételeket, melyeket Boszniában legutolsó szemleutam alkalmával tettem. Burián kihallgatása után Mercy nagykövettel értekezett. A pénzügyminiszter a mai udvari ebéden is részt Vett. ____ • * _ A miniszterelnök a királynál. Bécsi lapok nyomán azt jelentettük, hogy Wekerle Sándor miniszterelnököt a király augusztus 4-én kihallgatáson fogadja Iseidben. Ezzel szemben azt jelentik, hogy a miniszterelnök ugyan ebben az évben is jelentéstétel végett Iseidbe megy a királyhoz, de az audienczia napja még nincs megállapítva. Annyi bizonyos, hogy ez a kihallgatás, nem a legközelebbi napokban, lesz. «A Szterényi Kossuthnak Szterényi József kereskedelemügyi államtitkár ma reggel Brassóból Budapestre érkezett. Az államtitkár Kossuth Ferencznél teendő látogatását elhalasztotta, mert a beteg miniszter wiesbadeni kúráját befejezvén, a napokban Karlsbadba utazik. Szterényi Kossuth Ferenczet majd ott fogja felkeresni.