Az Ujság, 1912. január/2 (10. évfolyam, 13-26. szám)
1912-01-16 / 13. szám
2 történik. Balkánfélszigeti szerepünk valóságos közhelye a magyar politikai szótárnak. Mennyit írtunk, mennyit szónokoltunk erről, a mellett minél kevesebbet gondoltunk és még kevesebbet cselekedtünk, úgy hogy az angolok ma is jobban ismerik a Balkánfélszigetet és Törökországot, mint mi, a szomszédok, a közvetetten érdekeltek. A készülőben lévő súlyos török válság azonban talán fel fogja kelteni a mi figyelmünket is. Nem kevesebbről, mint az ifjú-török uralom bukásáról van szó. Az ifjú-törökök 1908- ban az összes műveit nemzetek tapsai között visszaállították a parlamentáris alkotmányt. Törökországban, leverték az ellenforradalmat és megfosztották trónjától Abdul Hamid szultánt, akit az összes bajok okozója gyanánt tüntettek fel. Ezt mind az ifjú-törökök cselekedték. Azóta néhány év telt el. Rövid idő, ezalatt nem szabad csodákat várnunk. De az ifjútörökök nemcsak csodát nem műveltek, hanem egyáltalában semmit sem csináltak, ami méltó folytatása lett volna a fényes kezdetnek. Személyes uralomra rendezkedtek be, ottomanizáló politikájukkal magukra bőszítették a keresztény és a muzulmán nemzetiségeket, és ma már annyira vannak, hogy lóhalálában kell hajszolniuk az országgyűlés szétoszlatását, valamint a képviselőválasztást, mert attól tartanak, hogy a késlekedés politikai halálukkal egyértelmű. Bukásuk nem fog simán menni, meg fogja ingatni az ottomán birodalmat, ami viszont támadásra ingerít majd a balkánfélszigeti népeket. Szép kis perspektíva , kevés örömünk telhetik benne. Most azután forduljunk nyugati szomszédunk, ha szövetségesünk, a német birodalom felé. Az imént lefolyt képviselőválasztás eredménye nem a nyugalom exponense. A szocziáldemokraták előtérbe nyomulása elégületlenségre, benső forrongásra vall és azt árulja el, hogy a láthatlan állam a látható államban, a hatalmas szoczialista szervezet a német birodalomban is erősen izmosodik, és vagy hatalomra jut, vagy összeütközik a polgári állammal. Az evolúczió hulláma Francziaországban hatalomra emelte a szocziálizmust, amely a szindikalizmusnak engedte át a forrongó elégületlenség képviseletét. A hatalommal megbékült franczia szocziálizmus egyik tipikus vezére, Millerand, most is részese a kormánynak, benn ül a tegnap megalakult Poincaré-kabinetben mint hadügyminiszter. A mellett ez a kormány a rend és a tekintély fentartását ígéri, és mindenki szívesen köszönti Francziaországban a nyugalmas fejlődés, a nemzetközi politikában a béke biztosítéka gyanánt. Eredetileg Briand is forradalmár és szoczialista volt; az evoluczió őt is eltávolította a felforgató eszméktől, de nem vetkőztette ki radikális meggyőződéséből. Az egyház és állam szétválasztása az ő műve, ami elég radikális munka volt. A szindikalizmus mégis árulónak bélyegezte, amikor mint miniszterelnök a vasúti sztrájkkal szemben erélyesen megvédelmezte az állami rendet és tekintélyt. A Poincaré-kormány a belügyi politikában a választási reformért lesz kénytelen súlyos harcot vívni, ami szilárdságának próbaköve tesz, a külső politikában a marokkói kérdéssel kell végeznie. A franczia-német marokkó-kongói egyezmény ratifikálásához nem fér kétség, bármennyit akadékoskodik a szenátus és bizottsága. Sokkal több fáradsággal fog járni a franczia-spanyol megegyezés, amiről nehézkesen folyik a diplomácziai tárgyalás Madridban. Francziaország protektorátusa alá akarja vetni a régi spanyol marokkói presidiosokat (gyarmatokat) és azonkívül az újonan elfoglalt spanyol birtokok átengedését kívánja. A spanyol kormány a dinasztia veszélyeztetése nélkül nem tehet ilyen messzemenő engedményeket. Az ország belső helyzete úgyis eléggé ingatag, amit éles világításba helyez, hogy a Canalejaskabinet lemondásával volt kénytelen kierőszakolni egy halálra ítélt megkegyelmezését, mert az ítélet végrehajtása beláthatatlan zavarokat idézett volna elő. Ilyen körülmények között a dinasztia nem dezavuálhatja eddigi marokkói politikáját, amely az országnak sok vérébe és pénzébe került. Spanyolország hatalmas segítőre akadt Nagy-Britanniában, ami alighanem megadja a kegyelemdöfést az angol-franczia entente-nak. Roseberg lord csak a múlt héten mondott lesújtó ítéletet Sir Edward Grey entente-politikájáról, a franczia politikusok pedig egyre nyíltabban juttatják kifejezésre elégületlenségüket a brit politikával. Maga Caillaux volt miniszterelnök mondotta az angol-franczia ententeról: je m’en fiche. ■ Török felfordulás, szoczialista hódítás, kormányok bukása, az entente-politika válsága : mindez csak elég figyelemreméltó helyzet arra, hogy még a magyar politikusok is észrevegyék és magatartásuk szempontjából mérlegeljék a batyut, kivesz belőle egy arasz hosszúságú hamis piros orrot, felragasztja, a czilindert a hóna alá csapja, belefut egy kis trombitába és elordítja magát: — Signori! Mit akarnak önök hallani ? A Traviata nagy áriáját, a Bajazzo siralmát, Wagner Siegfriedjét, vagy pedig a Normát. Mindent csak a művészetért, magamnak semmit ! Parancsoljanak! A tömeg nevet és mindenfélét kiabálnak neki. Végre a Bajazzo siralma győz. Az Alak lekapja a hamis orrát, rizsport kap ki a batyuból és bemázolja a czifferblattját. Egy-kettőre fehér kabátot kap magára nagy, vörös gombokkal, fehér gatya-forma nadrágot a lábára, parókát húz a fejére és énekel. A tömeg kezdetben vigyorog neki, majd lassan elcsöndesedik. Kisül, hogy valami elzüllött jeles operaénekessel van dolga. Az Alak gesztikulál, a fejéhez kapkod és a hangja egyre terjedelmesebb. Az ebéd utáni válogatott közönséget is odahúzza az ének. Az Alak belemelegszik és amikor az ének sírásra fordul, valósággal zokog. . . A közönség meghatva áll és egyszerre kitör a viharos taps : — Bravissimo, bravissimo, bis, bis ! Az Alak még egyszer elölről kezdi. Még nagyobb közönség, még nagyobb taps. Az Alak leszáll, azon melegében kihasználja a közlelkesedést, körüljár a gyűrött czilinderével, hullik a soldo, olykor párosával. Azután az Alak megint föllép a zsámolyra, nyilvánosan átöltözik elegánsra, kikotor egy selyem-lakkot a batyuból és egy átkőhelyében nyilvánosan megolvassa a pénzt. Azután megint trombitál! • Signori! Tiz lira 45 centim. Ebből tiz lira jár a művészetnek. Azonnal meg fogok váltani magamnak egy poltront az operában. Martid 45 centim. Szabad azon megvacsorálni ? Frenetikus taps. Hogyne! Kevés lesz. Igyon mellé egy kisprocidét is ! Megint hullik a soldo. Az Alak leszáll, fölszedi a soldókat, szivére teszi a kezét, csókokat dobál és lemegy a csarnokba. Magam láttam, hogy megváltotta magának a tíz lírás ülést. (Gutenberg.) Fiatal munkatárs (a szerkesztőhöz): Ma indulok a szabadságra, szerkesztő úr! Szerkesztőképpen szerkeszt): Hová megy, barátom ? Munkatárs : A Rajna vidékére megyek. Nincs ott valami dolga, kérem, amit elvégezhetnék ? Szerkesztő : És müyen városokban fordul meg? Munkatárs München, Frankfurt, Köln, Strassburg ... talán Aachenben is. Szerkesztő : Aachen. Híres város. Ugye, ott van a nagy Gutenberg szobra is ? Munkatárs: Igen, ott. Miért ? Szerkesztő: Megnézi ? Munkatárs: Bizonyosan. Gutenberg a mi védangyaliunk ? Szerkesztő: Valóban az. Tudja mit? Ha mindenáron valami szívességet akar nekem tenni, köpjön a szemébe háromszor. Szerencsés utat! (Tovább szerkeszt.) AZ ÚJSÁG Kedd, 1912. január 18. BELFÖLD. A képviselőház ülése. A képviselőház hol nap délelőtt tiz órakor ülést tart. Napirend: a pénzügyi költségvetés tárgyalásának folytatása, a pénzforgalmi eszközök szaporításáról, az érme- és pénzrendszerre vonatkozó szerződésről, a mezőgazdasági ügyeknek a törvényhatóságoknál való intézéséről, a leánykereskedés megszüntetése, a fajtalan közlemények forgalmának elnyomása, a hajóösszeütközésekre, továbbá a tengeri segélynyújtásra és mentésre nézve kötött nemzetközi egyezményekről szóló törvényjavaslatok tárgyalása. — A főrendiház bizottságaiból. A főrendiház közjogi és törvénykezési bizottsága ma délután fél ötkor Classics Gyula elnöklésével tartott ülésében tárgyalta a képviselőház által elintézett nemzetközi egyezményeket, mégpedig a Szerbiával kötött négy egyezményt és a Bulgáriával kötött három egyezményt, melyeket Molnár Viktor előadó ismertetett. A kormány részéről Székely Ferencz igazságügyminiszter volt jelen. A bizottság az egyezményeket változatlanul elfogadta és az ezekre nézve Molnár Viktor részéről előterjesztett két jelentést észrevétel nélkül hitelesítette. Az ülés napirendjének elintézése után Wlaccsics Gyula bizottsági elnök, nemzetközi szerződésekről lévén szó, kérdést intézett a jelenlevő igazságügyi miniszterhez, hogy a szerzői jog tekintetében Magyarország részéről Amerikával kötendő szerződés ügye milyen stádiumban van. Székely Ferencz dr. igazságügyi miniszter válaszában előadta, hogy az egyezményre vonatkozó tárgyalás már a múlt év tavaszán kezdődött meg és idáig is csak részint a nagy távolság miatt, részint pedig a nyári szünetek alatt igénybevett szabadságok folytán húzódott el. Az egyezséget sikerült az előnyöknek ama mértékéig megkötni, amely az Ausztria részéről kötött szerződésben van biztosítva, sőt a megállapodások egyben, másban kedvezőbbek is az osztrák szerződésnél. Némi késedelmet az is okozott a szerződés aláírásában, hogy a kormány kívánsága volt a szerződésnek Budapesten való aláírása, ami azonban a külügyminisztérium illetékes férfiainak, főként a külügyi helyzet folytán való akadályoztatása miatt eddig sem volt lehetséges, de előreláthatólag egy-két héten belül az aláírás meg fog történni. A kérdést intéző elnök is, a bizottság is megnyugvással vette tudomásul a miniszter válaszát. A horrvátok Zágrábból jelentik. A horvátországi, dalmácziai, isztriai és boszniai horvát jogpárt központi bizottsága Zágrábban tegnap kezdett konferencziáját ma végezte be. A kiadott hivatalos értesítés így szól.