Az Ujság, 1912. február/1 (10. évfolyam, 27-39. szám)
1912-02-01 / 27. szám
ROVÁS. Mondják, Khuen gróf ma keresi fel Kossuth Ferenczet. Nem tárgyal, csak informálódik, hangoztatják az óvatos szóbölcsészek, mintha valami jogi következménye lenne a tárgyalásnak, vagy mintha az informálódás enyhítené a bűnt, hogy a miniszterelnök megkísérli a békés megegyezést. Tehát informálódik. Azaz : ő csak kérdez és Kossuth csak felel. Kérdezi azt, amit már úgy is tud, s nem mondja azt, amit Kossuth úgy is tud. Furcsa politikai raffinement ez, hogy ne mondjuk :üres nagyképűség. Ha két augur összenevet, ezt értjük. Ezért augurok, akik csak a többit bolonditják. De összeül Khuen gróf és Kossuth Ferencz és négy szem között sem nevetnek össze. S hirdetik, hogy nem nevettek. Ezek nem augusok, azaz : ezek senkit sem tudnak bolonditani. * Az ellenzék ma nyilvánvalóan utazott Bihar megyére, nagyon megkeserítvén a négyszázalékos pótadót, melyet kért. Ez nyilvánvaló, Biharnak lakolnia kellett kormánypárti nagy fiaiért. El kell azonban ismernünk, hogy ha az ellenzék boszul áll, akkor mindenre képes, még objektív kritikára és vesékbe ható részletességre is. Ez a kis példa voltaképpen arra volna jó, hogy illusztrálja, mit értünk mi igazi ellenzéki munka alatt. Hát ezt a munkát, de persze nem rosszmájúságból, s nem ilyen átlátszó czélzatból, így kellene nézniük például a véderőjavaslatot, akkor nem lenne szükség békekötésre. Az egyik küldöttségnek ötven tagja van, a másiknak kétszázötven, s mind a kettő Serényi Bélánál jár, aki azt mondta, hogy a kérdés nagy fontosságát a küldöttség nagy számából is látja. Hát ezt nem kellett volna mondania. Inkább gondolt volna atyai mesterére, Hieronymi Károlyra, aki a nagy küldöttség láttam, kifakadt, mennyi útiköltséget spórolhattak volna meg, ha otthon maradnak. Igazán meg kellene ezt fontolniok a miniszter uraknak. A monstre küldöttség vagy presszió, vagy megvesztegetés. A miniszter vagy féljen, vagy legyen hiú. Igazában azonban a miniszter legyen igazságos és egy kérés jogosságát ne ítélje meg a küldöttség nagysága szerint. Az áldott lelkű Márta asszony. Irta Kálnoki Izidor. XIV. Csak harmadnapra volt a fiatal menyecskének érkezése, hogy megkérdezze a nénikét: — Mi is volt az, néniké, a mit el akart mondani ? De mindjárt sietett hozzátenni : — Ha valami rossz, édes jó Márta néni, csak kíméletesen közölje. Olyan rosszak az idegeim! Én nem tudom, hogy mi van velem, de napról-napra idegesebb és izgatottabb leszek. Legjobb volna nekem, azt hiszem, egy-két hónapra szanatóriumba mennem. Vagy elutazni valahová melegebb vidékre. Az őszt és a telet nem birom sehogy. Aztán egy gyengédségi rohamában megölelte és megcsókolta az áldott lelkű Márta asszonyt: — S valahogy haragot ne tartson, édes jó nénike, hogy tegnap és tegnapelőtt nem akartam meghallgatni a rossz híreket. Anynyira fáradt és kimerült voltam, — egész délután próbáltam a szabónál — hogy biztosan elájultam volna. Igazán nem bírtam. Magának sejtelme sincs róla, hogy micsoda kínszenvedés egy olyan félnapos ruhapróba. Végre letelepedtek egymás mellé az ebédlőasztalhoz. A fiatal nő kezébe vette a nénike kezét, simogatta, játszott vele s hízelgő hangon folytatta a csevegést: — S ugye, nénikém drágám, nem is lesz az a rossz hir olyan rossz ? Csak egy kis múló kellemetlenség az egész, ugye, drágám? Márta asszony komolyan nézett maga elé és szomorúan felelt. Az amerikai szerzői jogegyezség aláírása alkalmából egy kicsit szóba került politikai helyen is az irodalom, mely különben — hála Istennek — független elhagyottságban éli át a maga fejlődését s heveri ki a támogató oldalbarúgásokat, melyeket hivatalos helyekről bőven kap. Nem vagyunk szentimentálisok s ez alkalomból nem akarjuk fölfedezni a magyar irodalomnak és művészetnek nagy haladását, melyet mindenütt másutt igazán politikai és állanti támogatás érlel meg, minálunk pedig mindezek hijján tette. A miről ezúttal szólni akarunk, az a nagy fejlődésnek egyik jelensége, melyet tudomásul illenék venni még a politikusoknak is: az irodalmi fejlődés is egyik eleme a közgazdasági életnek . — Bizony, fiam, nagyon, de nagyon rossz hírt kell veled közölnöm. Nagyon rosszat. A fiatal nőnek már előre kényes lett a szeme. — Én sejtem, hogy miről van szó. Mondhatnám, biztosan tudom. A férjem névtelen leveleket kapott, amikben mindenféle ocsmány vádakkal illetnek engem. De higgye el, Márta néni, ez mind rágalom, alávaló rágalom. Az egészből egy szó se igaz. Ellenségeim vannak, Márta néni, gonosz ellenségeim. — Nem kapott az urad semmiféle névtelen levelet. Senki se vádolt be téged. S nem is rólad van szó. A fiatal asszony föllélegzett: — Hát mégse olyan gonoszak az emberek, mint gondoltam. Nem mer hozzám férkőzni a rágalom. Hála Istennek. S most már pajzán, vidám hangba csapott át. — De hisz akkor nincsen semmi baj, édes jó Márta néni! Olyan jó kedvem lett egyszerre. Tánczolni szeretnék. Olyan mozdulatot tett jókedvében, mintha el akarná karolni Márta nénit, hogy megtánczoltassa az asztal körül. Az öreg asszony tiltó mozdulattal protestált s visszaültette helyére a fiatal menyecskét. — Semmi okod sincs rá, fiam, hogy ilyen vidám legyen a kedved. Nagy szomorúság vár rád, sokkal nagyobb, mint amilyen holmi névtelen levelekből fakadhatna. De a fiatal asszony most már nem akarta engedni, hogy elrontsák a jó kedvét. Megsimogatta a nénike homlokát, mintha el akarná onnan törölni a goiflyt — Ne nézzen olyan haragosan, Márta néni. És ne ránczolja a homlokát. Az egy igen rossz szokás, ha valaki a homlokát ránczolja. A kozmetikus doktor mondta nekem, az pedig tudja. Ha valaki összeránczolja a homlokát, annak mindig ott maradnak a mély csatornák a képén. A fiatal asszony nevetett: — Annak pedig nem szabad megtörténnie, hogy a Márta néni képe ránczes legyen. A Márta néni szép még és fiatal, — »majdnem szebb, mint a mama«. Ezt hallottam a fiamtól, mert én mindent hallok és mindent tudok. S tudom, hogy a Bandi fiam kurizál a néninek. S megígérte, hogy elveszi feleségül. Ha ránézés lesz az arcza, akkor én nem egyezem bele ebbe a házasságba. Márta néni most már hidegen odavágta: — Ne izetlenkedjél. Mondom, hogy halálos veszedelmek vannak. A férjed sikkasztott. Tagoltan, szaggatottan mondta ezt Márta néni. Minden szótagot külön ejtett ki, mintha élesre fent késeket hajigálna. A fiatal asszony egy pillanatra megdöbbent. De csak egy rövidke pillanatra. — Nem tudom, kik intézik az állami dolgokat. De nem okos emberek intézik. Hogy is tudtak Barnabásra pénzt bízni! Szegény emberre egyáltalán nem szabad pénzt bízni. — Szegény ember is lehet becsületes ember. — Nem lehet. A szegénység már magában se becsületes dolog. S aki szegény, arra nem kell semmit se rábízni. A szegény ember kezében az idegen pénz egy örökös kísértés. Azt kellene börtönre vetni, aki szegények elé pénzt rak. Mert az a nagyobbik bűnös. T Lapunk mii ss^^j^^lüal. .. . Q- Szerzői jogvédelem. számba veendő tényezője a nemzetgazdasági érdekkörnek Az összegeket ne tessék lenézni, mert voltaképpen ismeretlenek. Talán csakugyan nem nagyok, talán akkorák sem, mint az a haszon, mely az országra mondjuk: gyorsakivitelből háramlik, s melynek kedvéért hajóvállalatokat szubvencziózunk megfelelő hányadban. De tény, hogy egy időben egy szerzői jogszerződés kártékony volt, mert a külföldnek fizetni kellett olyan művekért, miket addig ingyen vettek át. A nagy import és semmi export idejében kötötték meg a szerződést Francziaországgal és Oroszországgal, s a hatása nyomban észrevehető volt: újságokban s könyvvállalatoknál egyszerre megszűnt a franczia és orosz irodalom kultiválása, s csak későbben, mikor érezték, hogy ez irodalmak nélkül bajos ellenni, tértek ismét vissza rá, cum grano salis. Ezek a szerződések új terheket hoztak, mert csak irodalmi és művészeti importunk volt, s a magyar író és zeneszerző boldog volt, ha a fordítás, vagy előadás dicsőségében részesült. Nem volt rá eset, hogy irodalmi körök követelték volna a szerzői jog nemzetközi szabályozását, ellenben a kiadók annál hangosabban tiltakoztak ellene. Tényleg nagy összegek mennek a szerzői jogvédelem czímén külföldre, melyek azelőtt bent maradtak. Ma már arról lehet szó, hogy a szerzői jogvédelemről, a kétségtelenül nagy arányokban fejlődő irodalmi és művészeti cime «Wx SZERKESZTŐSE«, Budapest, Rákóczi-út 54 Sfc Telefőn W-ll KIADÓHIVATAL, Budapest, Rákóczi-út 54 U. Telelőn 192-63 és 580». Kegjelen hétfő kivételével minden nap, ünnep után is. Budapest 1912. X. évfolyam. 27. szám...,Ví 5. f j£10flz*tési iraki Eg«uérro....... 28 k. — f. FéliTM . .......... 14 » — » Negyedévre ...... 7 » — » Egy héra .......... 2 » 40 » » Egyes széni éra helyben és vidéken 10 fillér. tani AZ UJ SAG Talfífö^ Csütörtök, február 1.