Az Ujság, 1913. február (11. évfolyam, 41-51. szám)
1913-02-16 / 41. szám
l nek csápjai, paragrafusok vagy rendeletek formájában, ki ne nyúlnának az ország minden vidékére, minden vidék egész népességére. A közigazgatás kérdése az ország anyagi és szellemi boldogulásának kérdése. Ebből és csakis ebből a szempontból kellene már végre a közigazgatási reform ügyét napirendre hozni. Mi ehhez képest akár a választói reform is ? Mit jelent egy fél, akár egy egész millió új választó ahhoz képest, hogy húsz millió lélek sorsa, mindennapi szükséglete, százféle ügye-baja jól, czélszerűen, gyorsan és igazságosan intéztessék ? Nem szándékozunk a magyar közigazgatás mizériáiról siralmakat zengeni. Hisz alig van ember Magyarországon, aki a bajokat ne ismerné, vagy ne tapasztalná. Csak azt kérdjük, miért ne lehessen már egyszer a közigazgatás kérdését, menten minden politikai vonatkozástól, tisztán mint legelsőrendű közgazdasági és kulturális kérdést a megoldandó sürgős problémák homlokterébe állítani ? Azok a vonatkozások, amelyek a közigazgatás formáját politikai, mégpedig speciális magyar politikai tekintetekkel hozzák kapcsolatba, többnyire kivételes, rendkívüli helyzetekben nyomulnak előtérbe s akkor is nem a végrehajtó hatalom formája, hanem lényege dönti el alkalmazásukat. Nem az autonómia vagy az államosítás jelszava körül fordul meg a közigazgatás fontossága és értéke, hanem az apparátus mindennapi, rendes és rendszeres működésén. Lehetnek nekünk a legmodernebb intézményeink, teremthetünk csodákat a kultúra és közgazdaság terén, csinálhatunk magas szárnyalást, külpolitikát, modernizálhatjuk a legvégsőig választói rendszerünket, a közigazgatás hibái és bajai mindig különczők lesznek, mindenütt érezhetővé válik a rendeltetésének megfelelőn beállított s feladatát híven végző szervnek a hiánya. Miért hogy csak misokkal raffináltabb, semhogy túl ne járna az eszeden, te pedig nem vagy elég gazdag, hogy föntartsad a viszonyt, s nem elég lelkiismeretlen, hogy brutálisan szakíts vele. Jól meg kell gondolnod, hogy ezúttal fiatal leányról van szó, polgári család körében, s nem kalandornőről, vagy Czigányország valamelyik dívájáról. Átgondolta magában és igazat adott magának és elhatározta, hogy a mai könnyelmű diadalt kiaknázatlanul hagyja. Diadal! Nem is diadal, hanem bizonyos benne, hogy belement az egérfogóba. A gyönyörűséges teremtés egyedül volt, a szobában félhomály, a zongorajátéka után megfogta a kezét s nem eresztette el, s a kéz viszonozta a meleg szorítást s erre, hát erre megcsókolta a lányt, vagy a lány őt. Ennyi az egész. S ennyi nagyon sok lenne, ha első lázából fölocsúdva, a kisasszony nyomban azt nem mondja : — Most menjen, s ha holnap visszajön, ne említse, hogy ma itt volt, különben a papának föltűnne a mindennapos látogatása. Odabent bólogatott és áldotta a kis nő okos előrelátását, hogy így megmentheti, ami a látogatásokból megmenthető, itt józanul konstatálta, hogy a hölgy nagyon raffinált, feltűnő a rutinja, s aki a papájának hazudik így, a szerelmesétől sem sajnál egy-két hazugságot. — Szóval, barátom, gondold meg. Ma úgy áll a dolog, hogy szabad és független és baj nélkül való ember vagy, aki a gyönyörű Ágotai Jolánt szenvedélyesen megcsókolhattad, de ha elmégy a második csókjáért is, akkor végeláthatatlan bonyodalmakba, bajokba és kötelezettségekbe sülyedsz, melyekből nem kiszabadulás, ha elveszed őt, akiről nálunk nem sikerül ,a közigazgatást teljesen függetlenül nézni a politikától, holott mi is nagyon jól ismerjük és el is ismerjük, hogy a modern jogállam legfőbb kritériuma a jó közigazgatás ? Nálunk sem titok, ami Európaszerte tudott dolog, hogy a modern jogállamnak arra kell törekednie, hogy határozott jogszabályok felállítása által a közigazgatási hatóságok szabad belátása mind szűkebb körre szoríttassék s az állampolgárok jogai és kötelességei törvényileg körvonalaztassanak. Ha ezt az elvet nem bonyolítjuk össze politikai tekintetekkel, ha a közigazgatás lényegét a lakosságnak kijáró becsületes szolgáltatásokban keressük, akkor a közigazgatási reform kérdését éppenséggelnem fogjuk annak a súlyos és bonyodalmas problémának látni, amilyenné egyes politikai jelszavak ferdítik. Amikor most a választójogi reformmal mint par excellence politikai kérdéssel hozzák megint kapcsolatba a közigazgatási reformot, egyszerre kortesszűvé válik az egész kérdés. Kortes-szempontból mérlegeli a kormány s ugyancsak kortes-szempontból bírálja az ellenzék. Mintha az lenne a közigazgatás főhivatása, hogy a különböző politikai pártok belőle merítsenek népszerűséget, erőt, érvényesülést. Hogy alkalom és szükség szerint éljenek vagy visszaéljenek az egész apparátussal. Amilyen ferde és oktalan ez a felfogás, épp oly végzetes az egész ország reális érdekeire, szellemi és főleg anyagi fejlődésére. S a legszomorúbb, hogy a nehézségek, amik egy jó és mindent felölelő közigazgatási reformnak útját állják, voltaképpen politikai ürügyek, nem pedig tárgyi akadályok. Ahelyett hogy a polgárok jólétének, boldogulásának, személy- és jogbiztonságának garancziáit iparkodnának benne megteremteni, a változó politikai erők játékszerévé sülyesztik s mint hatalmi kérdést kezelik, az a véleményed, hogy isteni gyönyör őt csókolni, de a kiről tudod, hogy nem az a nő, a milyennek a feleségedet képzeled. Elgondolta, megnyugodott, határozott és fütyörészve ment haza, ahol kusza betűkkel odavetve a következő levelet találta : »Holnap ne négykor, hanem háromkor jöjjön. És hozzon magával egy skatulya czukrot és féltuczat szarvasbőrkeztyűt, három gombosat, öt és feleset. —Ián.«— Hm, egy kiló czukor és féltuczat keztyü. Körülbelül ötven korona. Egy polgári lány és nem tánczosnő. Minden napra sok volna, de holnap meg kell tennem, különben azt hinné, hogy a czukor meg a keztyü miatt nem mentem el. S míg másnap bevásárolta a czukrot és a keztyűt, elismerte, hogy jobb volna inkább ennek a föltevésnek az ódiumát viselni, mint azt elhárítani magától. Gondolta, amíg ott nem volt. De nem gondolt semmit, mikor a sötét előszobában átölelte őt a két erős leánykar és szenvedelmes leányajkak tapadtak a szájára, hogy keringett vele a világ, és ott az előszobában térdre ereszkedett és átfogta a derekát és csókolta a czipőjét. — Csak egy negyedórát maradhat, — súgta a szép leány — papa hazajön, csak egy vizitre ment el, s ha itt nem éri, akkor holnap megint jöhet. Szeret ? Nem felelt szóval, de feleletét nem lehetett félreérteni. De hát, fájdalom, nem akad magyar államférfi, aki bátor és nyílt szemmel akarná nézni és tárgyi jelentősége szerint erős kézzel megoldani a közigazgatás reformját. Nálunk mindent felemészt a politika; megrágja, megőrli és felemészti a közigazgatást is. AZ ÚJSÁG Vasárnap, 1913. február 1. n. —• Ne jöjjön — súgta, a mint elsuhant, a boldogan kalapot emelőnek, a ki megkövesedve állt s nem mert utána sem nézni. Mit jelentsen ez ? Ő rendelte ide, a Váczi utczába, egy félóra óta vár reá, s a mikor’ végre jön, ne mehessen vele ? Mire megfordult, nyomát sem látta többé a karcsú alaknak, mely mintha ruhája szárnyain csak úgy lebegett volna a föld szine fölött. Mit jelentsen ez ? Még töprengett rajta, lassan előre döczögve a népes utczán, mikor egyszer csak szembejön vele — ifjan, vidáman, ártatlanul, s mintha az előbb nem is ő lett volna, elébe nyújtja a kezét: — Ah, maga itt sétál ? Hát kisérjen el. — Édes ! — rebegi az ember. — Örülök, hogy találkozom magával, már olyan régen láttam s olyan unalmas egyedül menni. Volt tegnap a premiernél ? Nagyon szerettem volna ott lenni, de papa azt mondta, nem lányoknak való. Én sohasem voltam premieren, mert lány vagyok. No de nemsokára asszony leszek, s akkor minden premieren ott leszek. — Nemsokára asszony lesz ? — kérdi elálló szívveréssel az ember. — Jolán, mit jelent ez ? Hirtelenében megváltozott a lány arcza, s most már halkan, egészen más hangnemben beszélt. — Csak beszéltem, hogy a járókelők lássák, hogy beszélek. Az imént nagy baj volt. Mögöttem jött a papa, s ha együtt lát, akkor jaj nekem. Papa úgyis előbb-utóbb ki fog dobni. — Magát kidobni, miért ? — Meglássa, ki fogdobni. Papa féltékeny rám, utánam les, talán sejt valamit, s én, hogy félrevezessem, kaczérkodtam valakivel. S most arra féltékeny. — A papa ? Féltékeny ? BELFÖLD. s— A külügyminiszter a királynál. Bécsből jelentik, hogy a király Berchtold gróf külügyminisztert tegnap délután Schönbrunnban kihallgatáson fogadta. A hadtengerészet és az osztrák Ipar, Bécsből jelentik . A költségvetési bizottság egyik albizottsága, amely a külföldi haditengerészeti anyagok költségeit ellenőrzi, a jövő csütörtökön ülést tart. Masztalka képviselő, a bizottság elnöke meghivatta az ülésre Stürgkh miniszterelnököt, Georgi honvédelmi minisztert és Schuster Bonnot kereskedelmi minisztert is, hogy egyben-másban felvilágosítást adjanak különösen arról, hogy Montecuccoli gróf tengerészeti parancsnok 23 millió koronás munkát alapos okból rendelt-e külföldön s miért vonta ezt el az osztrák ipartól. Gyorsabb tempó. (A választójogi bizottság ülése.) A képviselőház választójogi bizottsága ma gyorsabb tempóban dolgozott, mint eddig. Egymásután három fejezetet tárgyalt le a választójogi javaslatból pontonként, négy szakasz kivételével, amelynek sorsáról későbben fog dönteni. A kormány egyik félhivatalosa kommentárt fűz a miniszterelnök tegnapi beszédére vonatkozó hírlapi tudósításokhoz . A sajtó a miniszterelnöknek a választójogi bizottság ülésén mondott beszédének egy passzusát teljesen helytelenül értelmezte. A titkos szavazásra vonatkozó kijelentését ugyanis úgy magyarázzák, mintha a miniszterelnök a javaslatnak erre vonatkozó rendelkezését elejtette volna, holott csak azt mondta, hogy ha a munkásság terrorisztikus mozgalma erőszakosságra ragadtatná magát, az estre fél, hogy nem lesz abban a helyzetben, hogy a parlamentben eddig is megnyilatkozott hangulattal szemben a javaslatnak a titkos szavazásra vonatkozó rendelkezését fönn tudja tartani.