Az Ujság, 1913. február (11. évfolyam, 41-51. szám)

1913-02-16 / 41. szám

l­ nek csápjai, paragrafusok vagy rendeletek formájában, ki ne nyúlnának az ország minden vidékére, minden vidék egész népességére. A közigazgatás kérdése az ország anyagi és szellemi boldogulásának kér­dése. Ebből és csakis ebből a szempont­ból kellene már végre a közigazgatási reform ügyét napirendre hozni. Mi eh­hez képest akár a választói reform is ? Mit jelent egy fél, akár egy egész millió új választó ahhoz képest, hogy húsz millió lélek sorsa, mindennapi szükséglete, száz­féle ü­gye-baja jól, czélszerűen, gyorsan és igazságosan intéztessék ? Nem szándékozunk a magyar köz­­igazgatás mizériáiról siralmakat zengeni. Hisz alig van ember Magyarországon, a­ki a bajokat ne ismerné, vagy ne tapasz­talná. Csak azt kérdjük, miért ne lehes­sen már egyszer a közigazgatás kérdését, menten minden politikai vonatkozástól, tisztán mint legelsőrendű közgazdasági és kulturális kérdést a megoldandó sür­gős problémák homlokterébe állítani ? Azok a vonatkozások, a­melyek a köz­­igazgatás formáját politikai, még­pedig spec­iális magyar politikai tekintetek­kel hozzák kapcsolatba, többnyire kivé­teles, rendkívüli helyzetekben nyomul­nak előtérbe s akkor is nem a végrehajtó hatalom formája, hanem lényege dönti el alkalmazásukat. Nem az autonómia vagy az államosítás jelszava körül for­dul meg a közigazgatás fontossága és értéke, hanem az apparátus minden­napi, rendes és rendszeres működésén. Lehetnek nekünk a legmodernebb intéz­ményeink,­ teremthetünk csodákat a kul­túra és közgazdaság terén, csinálhatunk magas szárnyalást, külpolitikát, moder­nizálhatjuk a legvégsőig választói rend­szerünket, a közigazgatás hibái és bajai mindig különczők lesznek, mindenütt érezhetővé válik a rendeltetésének meg­felelőn beállított s feladatát híven végző szervnek a hiánya. Miért hogy csak mi­sokkal raffináltabb, semhogy túl ne járna az eszeden, te pedig nem vagy elég gazdag, hogy föntartsad a viszonyt, s nem elég lelki­­ismeretlen, hogy brutálisan szakíts vele. Jól meg kell gondolnod, hogy ezúttal fiatal leány­ról van szó, polgári család körében, s nem kalandornőről, vagy Czigányország valamelyik dívájáról. Átgondolta magában és igazat adott ma­gának és elhatározta, hogy a mai könnyelmű diadalt kiaknázatlanul hagyja. Diadal! Nem is diadal, hanem bizonyos benne, hogy bele­ment az egérfogóba. A gyönyörűséges terem­tés egyedül volt, a szobában félhomály, a zongorajátéka után megfogta a kezét s nem eresztette el, s a kéz viszonozta a meleg szorí­tást s erre, hát erre megcsókolta a lányt, vagy a lány őt. Ennyi az egész. S ennyi na­gyon sok lenne, ha első lázából fölocsúdva, a kisasszony nyomban azt nem mondja : — Most menjen, s ha holnap visszajön, ne említse, hogy ma itt volt, különben a papá­nak föltűnne a mindennapos látogatása. Odabent bólogatott és áldotta a kis nő okos előrelátását, hogy így megmentheti, a­mi a látogatásokból megmenthető, itt józanul konstatálta, hogy a hölgy nagyon raffinált, feltűnő a rutinja, s a­ki a papájának hazudik így, a szerelmesétől sem sajnál egy-két hazug­ságot. — Szóval, barátom, gondold meg. Ma úgy áll a dolog, hogy szabad és független és baj nélkül való ember vagy, a­ki a gyö­­ny­örű Ágotai Jolánt szenvedélyesen megcsó­kolhattad, de ha elmégy a második csókjáért is, akkor végeláthatatlan bonyodalmakba, ba­jokba és kötelezettségekbe sülyedsz, melyek­ből nem kiszabadulás, ha elveszed őt, a­kiről nálunk nem sikerül ,a közigazgatást tel­jesen függetlenül nézni a politikától, ho­lott mi is nagyon jól ismerjük és el is ismerjük, hogy a modern jogállam leg­főbb kritériuma a jó közigazgatás ? Ná­lunk sem titok, a­mi Európaszerte tudott dolog, hogy a modern jogállamnak arra kell törekednie, hogy határozott jogsza­bályok felállítása által a közigazgatási hatóságok szabad belátása mind szűkebb körre szoríttassék s az állampolgárok jogai és kötelességei törvényileg körvona­­laztassanak. Ha ezt az elvet nem bonyo­lítjuk össze politikai tekintetekkel, ha a közigazgatás lényegét a lakosságnak ki­járó becsületes szolgáltatásokban keres­sük, akkor a közigazgatási reform kér­dését éppenséggel­­nem fogjuk annak a súlyos és bonyodalmas problémának látni, a­milyenné egyes politikai jelsza­vak ferdítik. A­mikor most a választójogi reform­mal mint par excellence politikai kér­déssel hozzák megint kapcsolatba a köz­­igazgatási reformot, egyszerre kortes­­szűvé válik az egész kérdés. Kortes-szem­pontból mérlegeli a kormány s ugyan­csak kortes-szempontból bírálja az ellen­zék. Mintha az lenne a közigazgatás fő­­hivatása, hogy a különböző politikai pártok belőle merítsenek népszerűséget, erőt, érvényesülést. Hogy alkalom és szükség szerint éljenek vagy visszaéljenek az egész apparátussal. A­milyen ferde és oktalan ez a felfogás, épp oly végze­tes az egész ország reális érdekeire, szel­lemi és főleg anyagi fejlődésére. S a legszomorúbb, hogy a nehézségek, a­mik egy jó és mindent felölelő közigazgatási reformnak útját állják, voltaképpen po­litikai ürügyek, nem pedig tárgyi akadá­lyok. A­helyett hogy a polgárok jólété­nek, boldogulásának, személy- és jog­­biztonságának garancziáit iparkodnának benne megteremteni, a változó politikai erők játékszerévé sülyesztik s mint ha­talmi kérdést kezelik, az a véleményed, hogy isteni gyönyör őt csókolni, de a kiről tudod, hogy nem az a nő, a milyennek a feleségedet képzeled. Elgondolta, megnyugodott, határozott és fütyörészve ment haza, a­hol kusza betűkkel odavetve a következő levelet találta : »Holnap ne négykor, hanem háromkor jöjjön. És hozzon magával egy skatulya czukrot és féltuczat szarvasbőrkeztyűt, három gombosat, öt és feleset. —Ián.«­­— Hm, egy kiló czukor és féltuczat keztyü. Körülbelül ötven korona. Egy polgári lány és nem tánczosnő. Minden napra sok volna, de holnap meg kell tennem, külön­ben azt hinné, hogy a czukor meg a keztyü miatt nem mentem el. S míg másnap bevásárolta a czukrot és a keztyűt, elismerte, hogy jobb volna inkább ennek a föltevésnek az ódiumát viselni, mint azt elhárítani magától. Gondolta, a­míg ott nem volt. De nem gondolt semmit, mikor a sötét előszobában átölelte őt a két erős leánykar és szenvedel­­m­es leányajkak tapadtak a­ szájára, hogy ke­ringett vele a világ, és ott az előszobában térdre ereszkedett és átfogta a derekát és csókolta a czipőjét. — Csak egy negyedórát maradhat, — súgta a szép leány — papa hazajön, csak egy vizitre ment el, s ha itt nem éri, akkor holnap megint jöhet. Szeret ? Nem felelt szóval, de feleletét nem lehe­tett félreérteni. De hát, fájdalom, nem akad magyar államférfi, a­ki bátor és nyílt szemmel akarná nézni és tárgyi jelentősége sze­rint erős kézzel megoldani a közigazga­tás reformját. Nálunk mindent felemészt a politika; megrágja, megőrli és fel­emészti a közigazgatást is. AZ ÚJSÁG Vasárnap, 1913. február 1­. n. —• Ne jöjjön — súgta, a mint elsuhant, a boldogan kalapot emelőnek, a ki megköve­­sedve állt s nem mert utána sem nézni. Mit jelentsen ez ? Ő rendelte ide, a Váczi utczába, egy félóra óta vár reá, s a mikor’ végre jön, ne mehessen vele ? Mire meg­­fordult, nyomát sem látta többé a karcsú alaknak, mely mintha ruhája szárnyain csak úgy lebegett volna a föld szine fölött. Mit jelentsen ez ? Még töprengett rajta, lassan előre döczögve a népes utczán, mikor egyszer csak szembejön vele — ifjan, vidá­man, ártatlanul, s mintha az előbb nem is ő lett volna, elébe nyújtja a kezét: — Ah, maga itt sétál ? Hát kisérjen el. — Édes ! — rebegi az ember. — Örülök, hogy találkozom magával, már olyan régen láttam s olyan unalmas egyedül menni. Volt tegnap a premiernél ? Nagyon szerettem volna ott lenni, de papa azt mondta, nem lányoknak való. Én sohasem voltam premieren, mert lány vagyok. No de nem­sokára asszony leszek, s akkor minden pre­­mieren ott leszek. — Nemsokára asszony lesz ? — kérdi elálló szívveréssel az ember. — Jolán, mit jelent ez ? Hirtelenében megváltozott a lány arcza, s most már halkan, egészen más hangnemben beszélt. — Csak beszéltem, hogy a járókelők lássák, hogy beszélek. Az imént nagy baj volt. Mögöttem jött a papa, s ha együtt lát, akkor jaj nekem. Papa úgyis előbb-utóbb ki fog dobni. — Magát kidobni, miért ? — Meglássa, ki fog­­dobni. Papa féltékeny rám, utánam les, talán sejt valamit, s én, hogy félrevezessem, kaczérkodtam valakivel. S most arra féltékeny. — A papa ? Féltékeny ? BELFÖLD. s— A külügyminiszter a királynál. Bécsből jelentik, hogy a király Berchtold gróf külügyminisz­tert tegnap délután Schönbrunnban kihallgatáson fogadta.­­ A hadtengerészet és az osztrák Ipar, Bécs­ből jelentik . A költségvetési bizottság egyik albi­zottsága, a­mely a külföldi ha­di­tengerészeti anya­gok költségeit ellenőrzi, a jövő csütörtökön ülést tart. Masztalka képviselő, a bizottság elnöke meghivatta az ülésre Stürgkh miniszterelnököt, Georgi honvédelmi minisztert és Schuster­ Bonnot kereskedelmi minisztert is, hogy egyben-másban felvilágosítást adjanak különösen arról, hogy Montecuccoli gróf tengerészeti parancsnok 23 millió koronás munkát alapos okból rendelt-e külföldön s miért vonta ezt el az osztrák ipartól. Gyorsabb tempó. (A választójogi bizottság ülése.) A képviselőház választójogi bizottsága ma gyorsabb tempóban dolgozott, mint eddig. Egymásután három fejezetet tárgyalt le a választójogi javaslatból pontonként, négy sza­kasz kivételével, a­melynek sorsáról későbben fog dönteni. A kormány egyik félhivatalosa kommen­tárt fűz a miniszterelnök tegnapi beszédére vonatkozó hírlapi tudósításokhoz . A sajtó a miniszterelnöknek a választójogi bizottság ülésén mondott beszédének egy passzu­sát teljesen helytelenül értelmezte. A titkos sza­vazásra vonatkozó kijelentését ugyanis úgy ma­gyarázzák, mintha a miniszterelnök a javaslat­nak erre vonatkozó rendelkezését elejtette volna, holott csak azt mondta, hogy ha a munkásság terrorisztikus mozgalma erőszakosságra ragad­tatná magát, az estre fél, hogy nem lesz abban a helyzetben, hogy a parlamentben eddig is meg­nyilatkozott hangulattal szemben a javaslatnak a titkos szavazásra vonatkozó rendelkezését fönn tudja tartani.

Next